Az ELTÉVEDT IDŐSZÁMÍTÁS kislexikona...

Új értelmezés:

Az elméletben több információ is változik a pártusokkal kapcsolatban. Egyrészt a birodalom kronológiai helye, másrészt az egyetemes európai kultúrában betöltött szerepük is, az eddig ismerthez képest.

* * *

Az elmélet egyik kardinális állítása, hogy a mai időszámításunk valójában a pártusok időszámítása, amelyet a birodalmuk megalapításától számolnak.

Ez alapján a megalapítás évszáma nem i.e. 247, hanem a mai éra első éve, azaz ÚR/AD 1.

A birodalom utolsó királya pedig - IV. Artabanosz - 247+224 = ÚR/AD 471-ig uralkodott.

Így a pártusok, vagyis az arszakidák birodalma ÚR/AD 1-től ÚR/AD 471-ig állt fenn.

A fenti képen a téves időskálán elhelyezkedő pártus birodalom 471 éves időtartama. A lenti képen pedig helyes elrendezéssel látható, 247 évvel eltolva.

* * *

A következő hipotézis előzményét még Badiny Jós Ferenctől ismerte meg az olvasó közönség. A professzor elmélyült, részletes elemzés után, állította több írásában, hogy Jézus pártus herceg volt. Anyja pedig Magdalai Mária a pártus királyi család rokonságához tartozott.

Az elméletben a következő kérdésben merül fel újra a feltételezés:

Ha a pártus időszámítás neve az Úr időszámítása és Jézus előneve valamint megszólítása is Úr volt, akkor Jézus pártus származású volt? Sőt: pártus királyfi vagy herceg, hiszen maguk a napkeleti bölcsek azonosították születésekor a Királyfi csillagával, azaz a Regulussal?

A különböző evangéliumi párbeszédek elemzése alapján - Keresztelő János, Simon Péter, Nátánaél, Herodes Antipasz és Pilátus - kimondható, hogy Jézus magasrangú, nagy tiszteletet övező személyiséggel rendelkezett. Egy példa a könyvből:

János evangéliuma leírja Pilátus reakcióját az "Isten Fia" hallatán:

Pilátus az "Isten Fia" hallatán jöhetett rá, hogy a megvádolt ember egy magasrangú pártus személy, akiknél az egyik megszokott cím lehetett a megnevezés. Belátta, hogy nem lenne bölcs dolog a tömeg nyomására kivégezni. Heródes Antipasz talán ismerve az igazságot, egyértelműen elhatárolódott attól, hogy bármilyen lépést tegyen a kivégzés ügyében, sőt díszes ruhába öltöztette, állítólag.

Ezek alapján az elmélet válasza arra kérdésre, hogy Jézus pártus királyi család tagja lehetett-e, egyértelműen igen. Pilátus azért tett meg mindent, hogy elkerülje kivégzését, mivel diplomáciai feszültséghez vezetett volna a birodalmak között.

* * *

A mai, elfogadott álláspont:

A pártusok – vagy parthusok, párthusok – a szkíta népek, közelebbről a szakák közé tartoztak, s magukat avaroknak nevezték. A perzsák, a görögök és a rómaiak daha (daha; δααι, δαοι; dahae ), abioi (αβιοι ), - aparnoi (απαρνοι ), - apasziakai (απασιακαι ), - parnoi (παρνοι ), stb. névvel is illették őket.

Az óperzsa birodalomban létezett egy Párthava nevű tartomány, amely a birodalom egyik adófizető kerülete volt. Hérodotosz mint az I. Dareios alatti, XVI. adófizető kerületről ír a pártusokról. Az óperzsa birodalom bukása után a pártusok Nagy Sándor uralma, később pedig a Szeleukidák fennhatósága alá tartoztak.

A Kaszpi-tenger és az Aral-tó közötti sztyeppéken nomád életet folytató parnik, vagy parnok meghódítják a hajdani Parthia nevű adókerületet, majd fokozatosan kiszorítják a Szeleukidákat és saját királyságot hoznak létre az Arszakidák vezetése alatt, ami a mindenkori királyok neve lett. A dahák vagy dáák törzséből származó parnik nevüket valójában erről az óperzsa országrészről kapták.

A pártusok lovasnépének harcászatában a könnyűlovas íjászoké volt a fő szerep. Hadművészetük magas szintű volt, a honfoglaló magyarokéhoz hasonló könnyűlovas harcmodort és hadicseleket alkalmaztak.

A parthusok hivatalos, udvari nyelve a középiráni nyelvek közé tartozó pahlavi volt, a szogd egyik észak-iráni nyelvjárása. A parthusnak nevezett nyelv az óperzsa nyelvet váltotta fel, és a nyelvészek a középperzsa nyelv előfutárának tartják. Kevés fennmaradt nyelvemléke közül az érme- és sziklafeliratok jelentősek.

Birodalmuk egykor Elő-Ázsiától az Eufráteszen át a Gangeszig és a Kaszpi-tengertől az Indiai-óceánig terjedt, körülbelül a mai Irán területén. Vagyis a pártus birodalom magja a Kaszpi-tengertől délkeletre volt, fővárosa Hekatompülosz, a mai Sahrud. Egy másik fővárosukat is ismerjük a Tigris folyó mellett, neve Ktésziphón.

A pártusok a szeleukida birodalomhoz tartoztak, amelytől Arszakes vezetésével - BC 250 körül - sikerült visszanyerniök a függetlenségüket. Ő alapította meg a pártusok Arszakida-birodalmát, amely BC 248-tól Ad 224-ig történelmi szerepet játszott. Fénykorukat I. Mitridátész alatt (BC 171-137) érték el, aki az Eufráteszig előrenyomult, szíriai területeket foglalt el. Uralkodása alatt egész Irán és Mezopotámia a pártusok birodalmához tartozott. Ekkor a pártusok birodalma Róma legfélelmetesebb ellenfelei lett, és a különleges harcmodorukkal sorra érték el a sikereiket.

Évszázadokon keresztül elkeseredett harcot folytattak egymással például Arménia birtoklásáért is. Nyílt összeütközésre azonban csak BC 92-ben került sor, amikor VI. Mitridátész ellen három háborút is viseltek a rómaiak ellen, BC 89-65 között. BC 55-ben Crassus támadta meg őket, de Surentől, II. Orodes (57-37) fővezérétől, Carrhae mellett vereséget szenvedett és maga is odaveszett. A döntő csapást végül Pompeius mérte rájuk.

A pártusok birodalma szinte állandó küzdelmek árán BC 247-től AD 224-ig, a Szasszanidák uralomra jutásáig tudott fennmaradni.

 

Forrás: Ókori lexikon I–II. Szerk. Pecz Vilmos; Magyar nagylexikon XIV. Főszerk. Bárány Lászlóné. Bp. 2002.; Magyar Katolikus Lexikon; Keresztyén bibliai lexikon.