Az ELTÉVEDT IDŐSZÁMÍTÁS kislexikona...

Új értelmezés:

Az elmélet a betlehemi csillagjelenséget két részre bontja. Egyik, maga a betlehemi csillag. A másik a Király csillaga, amelyről a Jeruzsálembe érkező napkeleti bölcsek számolnak be. Ebben részben ezt tárgyaljuk.

Hasonlóan a betlehemi csillaghoz, Augustus császár BC 8-as népszámlálásához képest 247 évvel később kell keresnünk az eseményt.

A Király csillaga valójában két bolygó együttállása, és konkrétabban kötödik egy adott időponthoz, a betlehemi csillaghoz képest. A két bolygó egyike, a Jupiter, azaz a Király csillaga, babiloni csillaghagyomány szerint. Ahhoz, hogy királyfi születésének előjelét lássák a találkozásban a mágusok, kell egy égi hölgy. Ez pedig a Vénusz. Az együttállás ideje pedig ÚR/AD 239. december 14. Alább jelenség képe.

(Készült a Stellarium program segítéségével)

A mai, elfogadott álláspont:

A betlehemi csillagjelenségről annyit tudunk - a király csillagáról és a betlehemi csillagról - amit Máté és Jakab ír róla. Az összes többi csak feltételezés, homály és misztikum. A következőket állítják a a király csillagáról:

Máté evangéliuma Károli Gáspár fordításában a következőket írja:

Jakab apokrif ősevangéliumába a következőket találjuk:

A jelenségre - a mai egyes évszám körül - számos elképzelés született. Többek között Szaturnusz-Jupiter és más bolygóegyüttállások, üstökös-elmélet, bolygók felkelése bizonyos csillagképekben, szupernóva felvillanás. Még a sci-fi irodalmat is megihlette. Arthur Clarke A csillag című novelláját szentelte a témának. Talán azért is született ennyiféle elmélet, mert valójában egyik sem illeszkedett elfogadhatóan az evangéliumi leírásokhoz.

Például a témában igazán hitelesnek mondható Magyar Katolikus Lexikon a következőket írja róla:

betlehemi csillag, bölcsek csillaga: A napkeleti bölcsek egy rendkívüli égi jelenségből, „csillag fölkeléséből" ismerték föl a zsidók királyának megszületését, s indultak el, hogy hódoljanak előtte (vö. Mt 2,1-12). E jelet a zsidók nem értették, mert Heródes kérdésére nem Bálaám, hanem Mikeás jövendölésével válaszoltak, s adták meg Betlehemet a születés helyeként. Maga Heródes, mert nem volt zsidó, e kérdésben érthetően tájékoztatlan volt. A csillag pedig, amelyet „fölkelni láttak", újra föltűnt és elvezette a bölcseket a házhoz, ahol a Gyermek volt. -
A racionalista magyarázók szerint Jézus egész gyermekségtörténete Midrás, v. e részlet mítikus elem benne, jóllehet J. Kepler már a 17. sz. elején fölvetette, hogy a betlehemi csillag nem üstökös, hanem a Jupiter-Szaturnusz bolygók konjunkciója lehetett. E két bolygó ui. a földről nézve 20 évenként találkozik, konjunkcióban áll, 258 évenként háromszor egymás után ismétlődik a konjunkció más és más csillagképben, s 794 évenként ugyanabban a csillagképben van hármas konjunkció. Kepler számításai szerint Kr. e. 7: ilyen hármas konjunkció volt a Halak csillagképben. Mivel a Jupitert a kir-ok, a Szaturnuszt a zsidók csillagának tartották, a Halak csillagkép pedig a Jupiter saját csillagháza, a bölcsek egyértelműen következtethettek arra, hogy Zsidóországban egy nagyon jelentős király született.
E föltevést a századunkban megfejtett ékírásos táblák bizonyítják. P. Schnabel pl. 1925: megfejtett egy babilóniai ékírásos táblát, mely évszázadokkal előre jelezte a mondott konjunkciót. A bölcsek tehát előre tudhattak e rendkívüli jelenségről és érthették mint jelet. (Kroll 1985:84. - BL:187.)