Az ELTÉVEDT IDŐSZÁMÍTÁS kislexikona...

Új értelmezés:

Az elmélet szerint az avarok és a hunok ugyanaz a nép. A Kárpát-medencei hun és avar korszak eseményei a plusz 247 év nélkül egymáshoz képest igen érdekesen alakulnak. A hun korszak évszámai a római korhoz vannak kötve, így 247 évvel előrébb jönnek. Az avar kor viszont a régészet által van a 670-es évszámhoz rendelve, így marad a helyén az arszakida időskálán.

 

Az avar korszak időrendjéről mindmáig lezáratlan tudományos vita folyik. László Gyula szerint a következő időbeli szakaszokra bontható:

 

Az összehasonlításban szereplő hun korszak eseményei pedig a követezőek:

 

A két korszak eseményeit a plusz 247 üres évet tartalmazó idővonalon ábrázolva a következőképpen helyezkednek el:

 

A következő ábrán a teljes hun korszak 247 évvel tolódik el a mai kor felé.

Az áthelyezett hun-korszak eseményei pontosan egybeesnek a Kárpát-medence avar korszakának eseményeivel.

 

 

A temetők méretében meglévő óriási különbség a griffes-indás népesség javára a történelmi iratokban nyomtalan olyan népvándorlási hullám régészeti bizonyítéka, amely sokszorosan meghaladja a történelemben határozott nyomot hagyó magyar honfoglalás méretét, és sűrűn kitölti a településre alkalmas területeket.

Ennek magyarázata pedig az lehet, hogy ez a népvándorlási hullám azonos a hunok i.sz. 425 körüli, méretében a Római Birodalmat is megrendítő bevonulásával a Kárpát-medencébe.

László Gyula aggasztó körülménynek jelzi, hogy az i.sz. 425 utáni fejedelmi sírokat megtalálták ugyan, de a hun közemberek sírjait nem. Ezt a temetkezési szokásokkal, illetve a rövid, 20-30 éves ideiglenes ittléttel próbál magyarázni Ez téves gondolatmenet, több oknál fogva. Egyrészt, ha a közemberek között az urnatemetkezés volt szokásban, akkor azok is fellelhetőek lennének. Másrészt, ez egy emberöltő, ennyi idő alatt a lakosságnak nagy része természetes okokból adódóan is kicserélődik, azokat pedig itt kellett eltemetni.

Priszkosz, görög követként Attila táborában találkozik egy volt görög hadifogollyal, akit felszabadítanak, megnősítik, és gyermekei születnek. A hunok tábora felé vezető útról leírja, hogy Attila letér egy közeli faluba, ahol elveszi az egyik vezető lányát. Ezek a példák inkább azt mutatják, ez a nép tartósan rendezkedett be a Kárpát-medencében. Véleményem szerint a hun közemberek sírjai ott vannak a 670-es évek utáni régészeti leletekben.

Egy érdekes dologra hívja fel a figyelmet László Gyula a bocsai avar fejedelem sírjának bemutatásakor azzal, hogy kiemeli a viselet hun jellegét.

Az avarokról pedig szó sem esik középkori krónikáinkban. Domanovszky Sándor szerint krónikáink hun története valójában avar történelem. De ez lehet fordítva is, az avar történelem tulajdonképpen a hun korszak történelme.

Azt azonban hiba lenne kijelenteni, hogy mégiscsak mi lennénk a hunok leszármazottai. László Gyula a Kárpát-medencei magyar korszak kezdetét ugyan jó kétszáz évvel hátrébb helyezte, rést ütve az eddigi merev finnugor szemléleten, de szakítani azzal nem tudott. Korának tudománypolitikai viszonyai mellett egyszerűen nem lett volna lehetősége rá.

A bő kétszáz éves visszalépés kiegészült a hunok korának 247 éves előrelépésével, ami annyit jelent, hogy a magyarság már a rómaiak korában a Kárpát-medencében tartózkodott, és nem biztos, hogy itt meg kell állni.

 

A mai, elfogadott álláspont:

kettős honfoglalás: elmélet, mely szerint a IX. század végén betelepülő magyar törzsek a Kárpát-medencében finnugor, azaz magyar nyelven beszélő népességet találtak, a hét törzs érkezését tehát meg kellett előznie egy előző honfoglalásnak.

A kettős honfoglalás elmélete jóval László Gyula (1940-es években megsejtett és az 1980-as években kifejtett) elmélete előtt, már a középkorban megfogalmazódott.

1. Anonymus 1200 körül a Gesta Hungarorumban a székelyekről mint Attila király népéről írt. 1282-83: Kálti Márk Képes Krónikájában a hun-magyar rokonságot ismertette, a hunok, azaz a magyarok már az V. században megjelentek a Kárpát-medencében („Az Úr megtestesülésétől számított 677-ben, száznégy évvel Attila magyar király halála után ... miként a rómaiak krónikájában meg van írva, a magyarok másodszor jöttek ki Scythiából").

2. Az ó-orosz Nyesztor-krónika Kijev-Rusznál átvonuló fehér és fekete ugorokról (magyarokról) írt, évszámhoz nem köthetően. Nagy Szulejmán (ur. 1520-66) udvari emberének, Mahmúd kergyümánnak (tolmácsának) Tarih-i-Ungurusa ('Magyarok története') Hunor népének nyelvéről közölt adatai igazolják László Gyula elméletét, aki két ősi (eddig nem kutatott) nyelvjárás létét is föltételezte.

3. A XIX-XX. század kutatói közül marjalaki Kis Lajos, Simonyi Dezső és Nagy Géza is foglalkoztak a kettős honfoglalás lehetőségével. Marjalaki Kis a szkítákban, illetve a szarmatákban vélte föllelni az első honfoglalásban résztvevő magyarokat. Simonyi szerint az avarok előtt, az V. századi bolgárokkal együtt érkeztek magyarok a Kárpát-medencébe. Nagy Géza a VII. századra tette a magyarság első megjelenését a Kárpát-medencében (László Gyulához hasonlóan). 

4. A kettős honfoglalás elméletét erősíti a tény, hogy a 670-es években beköltöző népességet ugyanúgy onogurnak (on, 'tíz', ogur, 'nyíl') nevezték a nyugat európai krónikák, mint ahogy a magyarság neve is számos európai nyelvben (Ungar, venger, ungaro, hongrois, Hungary) e szóból vezethető le. Az avarokról szóló tudósítások egyikében, II. (Német) Lajos (ur. 843-876) német-római császár 860-ban kelt oklevelében fölbukkant az ungar név korai német alakja, a wangar. 

5. László Gyula elméletének igazolására az említett írott források mellett régészeti, embertani és nyelvi érvek tömegét sorakoztatja föl, de fölhasználja más tudományok képviselőinek (Kniezsa István, Csallány Dezső, Szőke Béla, Lipták Péter) eredményeit is.

6. A kettős honfoglalás elméletét a hazai urbánusok elutasították, de érveit cáfolni nem tudták. A kutatásoknak választ kell adniuk olyan kérdésekre, mint:

a) hogyan lehetséges, hogy a IX. századi végén betelepülők a honfoglalás idejét megérő avar tömbökre nem telepedtek rá, temetőik elválnak, ugyanakkor a hely-, földrajzi- és dülőnevek kevés kivétellel finnugor eredetűek? Az avar és a korai magyar temetők kistájanként is, országrészenként is kiegészítik egymást, az idegen (pl. a szláv) sírok elkülönülnek azoktól.

b) A IX-XIII. századi arab, perzsa és bizánci források a magyarokat török fajú és nyelvű népként (turk, badzsgird, básgird, básgirt, baskirt) említették, amit megerősít az is, hogy a betelepülő hét törzsből csak a Nyék és Megyer törzsnek van finnugor neve; a többi öt törzs, illetve a csatlakozó kazár-kabarok, majd a beáramló török fajú és nyelvű úz, besenyő, kun elemek jelentős nyelvi túlsúlya mellett miként lehetséges, hogy a magyarság ma finnugor nyelvcsaládba tartozó nyelvet beszél, és nem valamilyen török nyelvet?

c) Mi az oka annak, hogy az avarság jelenléte az egy (föltételezett) Várkony helynéven kívül nem mutatható ki (más népektől eltérően, pl. szlávoktól, dél-erdélyi bolgár-törököktől)? 

Források: Czeglédy Károly: Nomád népek vándorlása Napkelettől Napnyugatig. Bp., 1969. (Kőrösi Csoma Kiskvtár) - M. őstört. tanulm-ok. Uo., 1977. (László Gyula: Kovrat kagán fiainak tört-éhez. Megjegyzések a kettős honfoglalás forrásainak értelmezéséhez.) - The Cambridge History of Islam. Ed. P. M. Holt, Ann K. S. Lampton, Bernard Lewis. Cambridge, 1980. - Képes Krónika. Bp., 1986. - László Gyula: Őseinkről. Tanulm-ok. Bp., 1990. - Anonymus: Gesta Hungarorum. Béla kir. névtelen jegyzőjének kv-e a m-ok tetteiről. Békéscsaba, 1996. - Terdzüman, Mahmud: Nagy Szülejmán udvari emberének m. krónikája: a Tarik-i Ungurus és kritikája. Ford. Hazai György. Bp., 1996. -- Szádeczky-Kardoss Samu: Az avar tört. forrásai 357-től 806-ig. Uo., 1998. (Magyar Őstört. Kvtár)

 

Magyar Katolikus Lexikon alapján.