Az ELTÉVEDT IDŐSZÁMÍTÁS kislexikona...

apokrif iratok (görög: 'rejtett, titkos' iratok): 

A mai katolikus nyelvhasználatban azok a zsidó és ókeresztény írások, amelyeket soha nem tekintettek, még átmenetileg sem kánoninak; a protestáns teológiában a katolikus kánon deuterokanonikus könyvei. Az apokrif iratok azt a benyomást keltik, mintha a Szentíráshoz tartoznának, mert az Ószövetség és az Újszövetség kanonikus könyveivel bizonyos rokonságot mutatnak, és mert a sugalmazott könyvek szerzői neve alatt maradtak fenn. Többnyire a Szentírás bizonyos eseményeit részletezik az olvasó épülésére és vigasztalódására, ugyanakkor téves tanításokat is tartalmaznak.

1. Az Ószövetséghez kapcsolódó apokrif iratok (Kr. e. 2. sz.-Kr. u. 1. sz.):

 a) Elbeszélő apokrif iratok: legenda jellegűek, történetileg nem hitelesek, de a szerző és kora felfogása kielemezhető belőlük. A fontosabbak: Jubileumok, Ezdrás harmadik, Makkabeusok harmadik könyve, Ádám és Éva élete, Mózes apokalapszise, Ádám végrendelete, Izajás mennybemenetele, A rechabiták története, Jeremiás vagy Báruk hátrahagyott tanítása, Jób végrendelete, Salamon végrendelete, Ariszteász levele, Prológus Sirák fia Jézus könyvéhez.

b) Tanító jellegű apokrif iratok: etikailag az Ószövetség hatását mutatják, de annak szintjét nem érik el, az Újszövetségét pedig meg sem közelítik. A fontosabbak: Tizenkét pátriárka testamentuma, 151. zsoltár, Salamon zsoltárai, Manassze imája, Makkabeusok negyedik könyve, Utószó Jóbhoz. - 

c) Apokaliptikus apokrif iratok: képet alkothatunk belőlük a zsidó apokaliptika és eszkatológia túlzásairól, uakkor a Krisztus születése előtti és közvetlen Krisztus utáni vallási és politikai felfogás megértéséhez jelentős adalékokkal szolgálnak. A fontosabbak: Hénoch könyve, Mózes mennybevitele, Ezdrás negyedik könyve, Báruk apokalipszise, Ábrahám apokalipszise, Ábrahám végrendelete, Illés apokalapszise, Szibillák, Prológus Jeremiás Siralmaihoz. - 

 

2. Az Újszövetséghez kapcsolódó apokrif iratok (a Kr. u. 2. sz-tól): 

a) Az apokrif evangéliumok a kanonikus evangéliumok hézagait igyekszenek kitölteni, csodás történeteket tartalmaznak Jézus, Mária és József életéből. Teológiai felfogásuk gnosztikus eredetű. A fontosabbak: Evangélium a héberek, az egyiptomiak, az ebioniták szerint, Péter, Mátyás, Fülöp, Bertalan, Tamás, Nikodémus evangéliuma, Jakab ősevangéliuma, Pszeudo Máté-evangélium, Arab gyermekségtörténet, Józsefnek az ácsnak cselekedetei, Krisztus pokolraszállása, Mária mennyekbe való átvitele.

b) Az apokrif akták az Apostolok Cselekedetiben mutatkozó „hézagokat” próbálják kitölteni, az apostolok csodáit és utazásait írják le; az épülésre szolgáló részletek nem egyszer eretnekségeket tartalmaznak. A fontosabbak: Péter evangéliuma, Pál, András, János, Péter és Pál, Tamás, Fülöp, Mátyás, Barnabás apostol cselekedetei, Péter apostol beszédei. - 

c) Az apokrif levelek részben némelyik egyházi vélt kiváltságait igyekeznek igazolni, részben Pál apostol tanítását próbálják tovább fejtegetni, mintegy pótolva az „elveszett” Pál-leveleket. A fontosabbak: Krisztusnak és Edessza királyának, Abgarnak levelezése, Apostoli levelek, Laodíceaiaknak írt levél, Alexandriai levél, A korintusiaknak és a korintusiak által írt levelek, Pál apostol és Seneca levelezése. - M. kiadás: Vanyó II: Apokrifek. Bp., 1980. - Ikgr. 

A keresztény művek sok motívuma csak az apokrif iratokon alapszik. Jakab ősevangéliuma és a Pszeudo Máté-evangélium Jézus gyermekkorának és Mária életének legfontosabb forrása. Már az V.-VI. századi bizánci művészetben feltűnnek az apokrif iratok motívumai, pl. Krisztus születésének megjelenítésekor (Ravenna, Maximianus-katedra, 6. sz. közepe). A bizánci művészetben gyakori a Mária életével kapcsolatos apokrif jelenetek ábrázolása (pl. Mária a tp. függönyén dolgozik). A Mária-kultusz XII-XIII. századi fejlődésével az apokrif motívumok a Nyugat-európai művekben is megjelentek. Nagyon kedvelték a Pszeudo Máté részleteit és csodáit (egyiptomi menekülés, Mária halála és mennybevitele stb.).

LThk I:712. - Sachs 1980:42. - Vanyó II. (szövegkiadás) - BL:77.

Magyar Katolikus Lexikon alapján