Az ELTÉVEDT IDŐSZÁMÍTÁS kislexikona...

Paulikiánusok: A paulikiánusok (régiesen: pauliciánusok) a Bizánci Birodalom keleti részében és Örményországban (Armenia) a 7-12. században élő, jelentős keresztény szekta. Nevüket onnan kapták, hogy megkülönböztetetten tisztelték Pál apostolt.

Görög források szerint manicheusok voltak, és a széles körben elfogadott tudományos vélemény szerint ők alkották a kapcsot a korai gnosztikusok és a középkori manicheusok között.

660 körül lépett fel prófétaként Konstantin-Szilvánusz (AD 684†), aki az első hitközséget szervezte Kibossában (Örményország). A keleti császárok üldözése következtében vértanúhalált halt, de fellépése olyan nagy hatással volt az ellene kiküldött császári hadvezérre is, hogy az maga is belépett a paulikiánusok felekezetébe.

A nyolcadik-kilencedik századi képromboló császároktól eltekintve üldözték őket, ezért vagy elmenekültek vagy szövetséget kötöttek a muszlim hatalommal. Az üldözés miatt I. Alexius császár alatt (AD 1081-1118) egy részük megtért az ortodox egyházba, más részük a messzaliánusokkal vegyült össze, akikből a bogumilok keletkeztek.

Tanításuk alapja a dualizmus, mely szerint a jó és a rossz a világ két teremtő őselve. Elvetették a külső istentiszteletet (mint jelképes cselekedeteket), a keresztséget és oltári szentséget, az úrvacsorát és a nagyböjtöt. Doketista hatásra mutat, hogy Máriát sem ismerték el Krisztus igazi anyjának. A Mária-kultusszal együtt elvetették a képek és ereklyék tiszteletét. Külön papi hivatalt nem ismertek el. Szentírásul valószínűleg csak Lukács evangéliumát és Pál apostol leveleit ismerték el; a többi apostol levelét és az Ószövetséget elvetették.

Források: Wikipédia kapcsolódó oldala - Ottlyk Ernő: Az egyház története, 1979 - Nanovfszky György: Vallástörténeti olvasókönyv, 2008 - Pallas Nagylexikon - Richard Smoley: Tiltott hit: A gnoszticizmus öröksége, Wetzer-Welte, Kirchen-Lexikon IX. 1646-51.