Az ELTÉVEDT IDŐSZÁMÍTÁS kislexikona...

Új értelmezés:

Az elmélet elfogadja azokat a megfigyeléseket, amelyekre az kitalált középkor elmélete épül. A hozzáértők mindig is látták a sötét középkor és az időszámításunk rendellenességeit. Az Illig elméletének alapjaival szemben nincs fenntartás.

Illig megoldását, a majd háromszáz év írásos nyom nélküli betoldását a különböző időszámításokba tartja lehetetlennek az elmélet. Az utólagos és szándékos naptárhamisítás egyszerűen kivitelezhetetlen a különböző érák kezelőinek érdekkülönbsége miatt. Valahol, valaki biztos feljegyezte volna a huncut szándékot.

E tagadás nyomán jött létre az ELTÉVEDT IDŐSZÁMÍTÁS elmélete, amely a következő megérzésre alapuló ötletre épül:

Lehetséges-e, hogy a mai időszámításunk valójában nem a Krisztus születése utáni, hanem egy másik időszámítás, ami valamilyen tévedés vagy félreértés miatt terjedt el a keresztény Európában?

Az elmélet a választ az i. e. 247-ben induló pártus, vagy más néven az arszakida időszámításban találta meg. A további kutatás ebben az irányban folyt. Igaz, a kutatómunka során - szándék ellenére - végül itt is előjött egy összesküvéselmélet, de itt rajtakapható egy igazi casus belli, vagyis egy valós ok, a bizonyítható időszak és maguk az elkövetők is.

 

A mai, elfogadott álláspont:

A kitalált középkor elmélete Heribert Illig német germanista író, könyvkiadó nevéhez fűződik, aki szerint az időszámításunk szerinti 614–911 közötti évek (vagyis a kora középkor) nem léteztek, és minden erre a korszakra datált esemény máskor történt meg, vagy egyáltalán nem, az ekkori személyek pedig úgyszintén máskor éltek, vagy kitalált alakok.

Az elméletet tanulmányaikban elfogadták Hans-Ulrich Niemitz, Christoph Marx, Angelika Müller, Uwe Topper és Manfred Zeller, ám a történészek nagy többsége szerint az elmélet következtetései helytelenek és történelmietlenek.

Illig szerint elmélete merész, következtetései alapjaiban kérdőjelezik meg a középkor történészeinek összes jelenlegi ismeretét. Illig szerint elmélete több rosszindulatú támadást kapott, mint valódi cáfolatot, a középkor ismerői általában úgy gondolják, hogy a kieső időre jutó, jelenlegi ismereteink szerint akkor történt események és ide datált történeti emlékek ex cathedra felemlítése önmagáért beszél, így az elmélet további cáfolására nincs szükség. Állítja, hogy az elmélettel szemben kifejezett ellenséges hangulat alakult ki, mivel tagadja Nagy Károly, Nagy Alfréd, és még egy sor jelentősnek tartott középkori személyiség létezését. Illig véleménye az, hogy az ellenzők nagy része még csak bele sem olvasott elméletébe.

Heribert Illig az elméletét két megfigyelésre alapozta, és ezeknek kidolgozásával és bővítésével jutott el a hiányzó idő gondolatához:

1. A Karoling kor feltűnően gyengén dokumentált régészeti emlékekkel, írásos forrásokkal, vagy bármilyen egykorú emlékkel. Illig véleménye az, hogy azért gyér az emlékanyag, mert az sosem létezett, és valójában minden 7–10. század közti lelet datálása tartalmaz megfelelő mértékű hibalehetőséget.

2. A Julián naptár egyik rejtélye, hogy a 128 évenként felgyülemlő 1 napnyi eltérést 1582-ben miért 10 (kihagyott) nappal kellett megjavítani. A caesari naptár bevezetése és a gergelyi reformok között 1627 év telt el. 1627/128 ~ 12,7. Kerekítve 13 nap javítást kellett volna eszközölni. Vélhetően valamikor a 3–4. század folyamán javításra került sor (2 nap), amelyről azonban nincsenek adatok. Illig szerint a 2 napnyi javításra azért nem volt szükség, mert a két és fél évszázadnyi idő nem is létezett.

A Wikipédia Kitalált középkor szócikkének alapján