Az ELTÉVEDT IDŐSZÁMÍTÁS kislexikona...

éra (latinul aera, görögül epocha)

I. Az évszámításhoz választott általánosan elismert kiindulópont, általában nevezetes történeti esemény.

II. az érából kiinduló korszak. A történelem folyamán használt érak politikai, vallási és tudományos név alá csoportosíthatók:

a) politikai érak:

Róma alapításának érája. Marcus Terentius Varro (BC 116-27) számítása szerint a 6. olimpiász 3. évében (BC. 753) IV. 21: kezdődött.

A Szeleukida érat a gázai ütközet után Szeleukosz Nikátor (BC 312-281) vezette be, de Babilonban BC 311. Niszan 1-jén, Judeában BC 312/11 őszén vagy tavaszán kezdődött. A zsidók Kr. e. 142 tavaszától átmenetileg Simon főpap hivatalba lépésétől számolták az éveket.

Az Arszakida éra. I. Arszak (Arszakész) BC 247-ben kiáltotta ki magát királlyá. Ez az esztendő lett a pártusok időszámításának, az Arszakida-érának a kezdete. Megkoronázására valójában BC 231. évben került sor, uralmának kezdetét azonban az BC 247. esztendőtől számolta.

b) vallási érak:

Indiában a párhuzamosan használt érak közül 1957. III-ban tették hivatalossá a Saka érat, melyet AD 78-tól számítanak. Sri Lanka és Nepál is ezt használja.

A buddhisták Buddha halálától (BC 544/43) számolják az időt. Kultikus célokra és a magánéletben több kelet-ázsiai ország (Japán, Thaiföld, Vietnam) az 1980-as években is használta.

A mohamedán éra AD 622: kezdődik a hidzsrával. Jemenben, a Perzsa-öböl emirátusaiban és Szaúd-Arábiában ez a hivatalos éra. Algéria, Egyiptom, Jordánia, Líbia, Marokkó, Szíria és Tunézia területén a hivatalos keresztény éra mellett a vallási és magánéletben gyakori

A Diocletianus-éra kezdete a AD 284. VIII. 29. A keresztényüldözés emlékére a pogány eredetű éra Aera Martyrum néven vált népszerűvé a keresztények lakta keleten. Az 1980-as években Dél-Afrika, Egyiptom, Izrael, Jordánia, Libanon, Szudán és Uganda kopt keresztényei használták.

Világérakat AD a III. századtól szentírási alapon számítottak a világ teremtésétől különböző kezdőpontokkal. A bizánci éra BDC 5509. IX. 1., az alexandriai BC 5493. IX. 1., a zsidó éra BC 3761. X. 7. kezdőponttal számítja az éveket. A bizánci éra 1253 után is tovább élt, Oroszországban Nagy Péter cár 1700-ban szüntette meg. Az alexandriai éraval főként a bizánci történetírók számoltak. A zsidó éra AD a X. században vált általánossá, az 1980-as években Izraelben és a szórványban élő zsidó közösségekben használatos.

A keresztény éra, az Aera ab Incarnatione Domini Krisztus születése évével kezdődik, melyet Dionysius Exiguus OSB a római éra 754. évére számított. Elsőként Cassiodorus és Sevillai Szt Izidor használta. Franciaországbann a VIII., Németországban a IX. században datáltak e szerint magánokleveleket. Pápai okiratokon XIII. János (965-72) idejében jelent meg. 1180-ban a tarragonai zsinat nyilvános okiratokon kötelezővé tette használatát, de Kasztília csak 1383, Portugália 1420-ban vette át. Bizánc számára nem lett hivatalossá. A XVIII. század végén D. Petavius SJ javaslatára angol történészek kiterjesztették a keresztény érat a Krisztus születése előtti évek számítására is. Használata a XX. század végén világszerte szinte kizárólagos. Ahol más érat is számon tartanak, gyakori a kettős datálás.

c) tudományos érak:

Az olimpiai éra, melyet Timaiosz vagy Erathosztenész kezdeményezett, a hellénizmus korában vált általánossá és maradt meg a keresztény időkig, de a polgári életben nem terjedt el. Kezdete BC 776. VII. 1: az első olimpiász 1. éve. Miután Theodósziosz cs. AD 393-ban megszüntette az olimpiai játékokat, áttértek az indikciók szerinti számításra.

Nabu-Naszír éraját a BC V-IV. században egyiptomi csillagászok dolgozták ki. Kezdete a trónralépése,III. században szűnt meg.

A Julián érat J. J. Scaliger dolgozta ki. 7980 éves ciklus, kezdete BC 4713. I. 1., és évekre való fölosztás nélkül folyamatosan számolja a napokat AD 3267. XII. 31-ig, az éra végéig. E datálási forma a XIX. század óta a csillagászatban, kronológiában és a rokon tudományágakban nélkülözhetetlen. A julián dátummal kapcsolatos számításokhoz számítógépes programokat is használnak.

Források: Kalmár Gy.: A kelet ókori népeinek világérairól. Bp., 1934. - Ginzel, F. K.: Handbuch d. matemathischen u. technischen Chronologie. Leipzig, 1958. - Szelesnyikov, S. I.: Wieviel Monde hat ein Jahr? Kleine Kalenderkunde. Leipzig-Jena-Berlin, 1981. - Zemanek, H.: Kalender und Chronologie. München, 1981. - Jakubinyi 1998:31.

Magyar Katolikus Lexikon alapján