Az ELTÉVEDT IDŐSZÁMÍTÁS és a betlehemi csillag

Az elmélet által alkotott kifejezés:

1. Az ötletről:

A hozzáértők mindig is látták a sötét középkor és az időszámításunk rendellenességeit. Ezek feloldását, magyarázatát ki ebben, ki abban látta, de az erre adott, a borzolt felületet könnyedén elsimító magyarázatokkal mindenki elégedett volt és senki sem akart, vagy nem mert mélyebbre hatolni. Néhányan újra és újra felvetették a témát, de szellemi táptalajra nem találtak és elsorvadt a kezdeményezésük.

Gáspár Róbert dolgozata igazolta számomra, hogy a két naptárreform - Julián és a Gergely-féle - között valóban csak tíz napnyi év telt el, azaz 1282 év, és nem a jelenlegi 1627 év. Ezek után gondolkodtam csak el azon, hogyha ez az anomália létezik, és az összeesküvés-elmélet nem lehet megoldás, akkor mi történhetett az időszámításunkkal? Bevillant egy megérzésre támaszkodó gondolat:

Kérdés, hogyan lehetne ennek a nyomára bukkanni? Ha egy ismeretlen időszámítás terjedt el Krisztus születése szerinti éraként, akkor bizonyára maradt utána néhány évszám valamelyik középkori forrásban. Ehhez olyan történelmi forrásokat, évszámokat, leírásokat kellett keresni, amelyekre a hivatalosan elfogadott történelemírás nem talál elfogadható magyarázatot. A középkori magyar krónikák, a maitól jelentősen eltérő évszámaikkal szinte azonnal a figyelem központjába kerültek.

Az ötlet megvalósítása:

Erre a megérzésre hallgatva - látva, hogy más nem foglalkozik a gondolattal -  jutottam el az elmélet papírra vetéséig. Új név kellett az elméletnek, mivel más úton indult el, mint az eddigi összeesküvés-elméletek. Eredetileg az 'eltévesztett időszámítás' elnevezést kapta volna, ami talán pontosabban adta volna vissza, hogy valójában mi is történt az időszámításunkkal.

2. Az elméletről:

Az ötlet - mely szerint lehetséges-e, hogy a mai időszámításunk valójában nem a Krisztus születése utáni, hanem egy másik időszámítás - életképesnek bizonyult.

Kézai Simon középkori krónikájából előkerült egy évszám, ami megfelelt az ötlet feltételeinek. Kézai 'A hunok és magyarok viselt dolgai' című művében a hunok elindulását a nyugati tartományokba 700-ra teszi. Az arszakida időszámítás induló évszámát - kezdőév i. e. 247 - kivonva belőle Attila halálának évszámát kaptam, 453-at. Emellett mindkét évszámhoz tartozó esemény a hunokhoz kötődik. Majd igazolást nyert, hogy a Képes Krónika szerzői ebből a 700-ból eredeztették Attila halálának évét.

A több mint tíz évnyi kutatást folytatva ebben irányban alakult ki az ELTÉVEDT IDŐSZÁMÍTÁS elmélete, ami összefoglalva, a következő állításokra épül:

- A mai időszámításunk az egykori pártus birodalom arszakida időszámítása. Az éveket Az Úr ... évében alakban jelzik. A téves kronológiában időszámításunk előtt 247 évvel indult, 1-es évszámmal, az Arszakida birodalom megalakulásának évében. Valójában ez a mai időszámításunk 1. éve.

- Európai bevezetése az 1054-es nagy egyházszakadás után történt, a különválás egyféle demonstrációjaként. A választás oka - jóhiszeműséget feltételezve - hogy az Úr elnevezés miatt Úr Jézus Krisztus születésétől számolt éveknek vélték.

- Valós és hivatalosnak mondható évjegyzés valójában az 1150 és 1200 között kezdődhetett. Ennek egyik jele, hogy az 1200 előtti csillagászati megfigyelések időpontjai jellemzően pontatlanok. Az 1200 utáni csillagászati megfigyelések leírásai pedig jellemzően pontosak, ami arra utal, hogy a már használatban lévő évjegyzésben rögzítették őket. Az 1200 előttieket utólag kellett beilleszteni, ami vagy sikerült, vagy nem.

- A bevezetése után találtak valami nyugtalanító, a keresztény egyházra nézve rendkívül kellemetlen információt, ami a pánik időszakához vezetett. A pánik időszakának kezdete 1160 utánra tehető, és III. Ince pápa regnálása idején csúcsosodik ki.

- A pánik időszakán belül elindítanak egy folyamatot, amely során jóformán kiirtják a katharokat és egyéb, hozzájuk hasonló elveket valló felekezeteket. Szisztematikusan üldözik és elpusztítják a manicheista iratokat. A keresztény iratokban fellelhető pártus eredetű évszámokat átszámíttatják Európa-szerte, így a Kárpát-medencében is. Néhány forrásban azonban megmarad, például a Kézai-féle krónikában.

- Dionysius Exiguus munkáin keresztül Diocletianus uralkodásának kezdetét a kopt időszámítás 1-es, a mai időszámítás 284-es évszámához rendelik. Ez az a kronológiai pont, ahol a római éra és a mai időszámításunk egy forrásmunka által először találkozik.

- Ezzel a mozdulattal a pártus időszámítás 1-es évszámához rendelik Augustus korát, illetve szándék szerint Jézus születési évét. Készítenek hozzá egy húsvéttáblát, ami abban a formájában anakronizmus, és semmi keresnivalója nincs abban a korban. Ez azt is jelenti, hogy a Dionysius-i munkákat valakik a pánik időszakában meghamisították.

- Az egész római kor, hozzá szervesen kapcsolódó esemény 247 évvel korábbra került, valódi időpontjához képest. A valós történelem és a római korszak közé 247 üres, történelem nélküli év került. A kronológiával foglalkozók feltöltik és létrejön a sötét középkor forráshiányos időszaka.

- Az időszámításunk hibája alapvetően két - szándékos vagy félreértésen alapuló - tévedés következménye: Az egyik, hogy a koptok időszámítása Diocletianus uralkodásával kezdődött, a másik, hogy a mai időszámításunk Jézus születésétől számítódik.

A 247 éves különbség jelenlegi történetírás számos, rejtélyesnek mondható eseményénél fellelhető, amelyek 247 évet előrehozva feloldást vagy új értelmezést nyernek. A legelsőnek mondható adatot Dionysius argumentumaiban találjuk meg. Az általa 'kiszámolt' első Jézus születése utáni 525-ös év konzuljának ifjabb Probust adta meg. Ha megnézzük a 247 évvel korábbi év525-247=278-ik év konzuljáról van szó konzuljait, szintén ProbustMarcus Aurelius Probus császár (született és meghalt Sirmiumban, magyarul Szávaszentdemeterben), aki ekkor másodszor volt konzul. Társkonzulja Virius Lupus, akinek ez szintén a második konzulsága volt.

Fontos adat, hogy a 278. év konzuljai több forrással megerősített személyiséggel rendelkeznek, míg az ifjabb Probusról semmit nem tudunk. találunk. A 247 évnyi különbség a két azonos nevű konzul között azt a feltételezést is megengedi, hogy felismerték a mai időszámításunk valós eredetét.

Törölve a 247 évet a kronológiából - értsd: a római korszakot előrehozva 247 évet és megszüntetve ezzel a sötét középkor történelem nélküli éveit - számos történelmi rejtély és esemény talált megoldást vagy más értelmezést. Ezekből lássunk néhány fontosabbat:

- ÚR/AD 239/240 telén megtaláltuk a Király csillagát és a betlehemi csillagot, az evangéliumi írásoknak megfelelően, pontosan 247 évvel a téves kronológiában i.e. 8-ra tett Augustus-i népszámlálás után.

- Ezek alapján Jézus ÚR/AD 239/240 telén született, valamikor december 25 és január 6-a között. Pontosabb meghatározás nem lehetséges, de talán nem is szükséges, elegendő az évszám.

- A koptok időszámítása AD 284-ben kezdődik, 44 évvel Jézus születése után, Márk harminc éves korában, aki akkor született, amikor Jézus 14 éves volt. Ekkor indult el Pál, Márk és Bertalan térítői útjukra. A kereszténység hitvallása szerint ekkor léptek a mártíromságukhoz vezető útra, aminek egyik végállomása Róma. A koptok időszámítása ezért indul a Mártírok évével és ezért nevezik következetesen a Mártírok időszámításának.

- Az etiópok naptára ÚR/AD 7-8-ban indult. A mai, téves kronológiában kb. 247 évvel korábban, i.e. 238-ban III. Ptolemaiosz be akarta vezetni a négyévenkénti szökőévet a régi egyiptomi naptárban, állítólag ez nem sikerült. Emellett a források szerint a fáraó ez időtájt csatolta az etióp területek törzseit Egyiptomhoz. Ezek szerint az etiópok naptára a Ptolemaiosz által megreformált, majd számolásban újra kezdett ókori egyiptomi naptár folytatása.

- Az örmény időszámítás AD 552-ben indult. A források alapján 247 évvel552-247=305 korábban, AD 301-305 körül emelték államvallássá a kereszténységet. Az elmélet gondolati vonalán haladva, az örmény időszámítást a kereszténység államvallásként történt bevezetésétől kezdtek el számolni.

- A világérákat egységesen a VIII. század végén vezették be. Az utolsó konzulokat 536-ban és 541-ben nevezték ki. Kérdés, hogy miért vártak volna egy birodalom nélkülözhetetlen intézményének bevezetésével több mint kétszáz évet. A konzulok utolsó éveit előre hozva 247 évvelAz utolsó római konzul éve: 536+247=783.

Konstantinápolyban: 541+247 = 788. ÚR/AD 783-t illetve ÚR/AD 788-t kapunk. Vagyis a VIII. század végére kerültek, a világérák általános használatba vételének korába. A feltett kérdésre pedig a válasz, hogy nem vártak. Csak a mai, téves kronológiában van két évszázadnyi távolság a két esemény között. Valójában rögtön, illetve valószínűbb, hogy még a konzuli tiszségek megszüntetése előtt bevezették és csak utána törölték azokat.

- A hunok korszakának eseményeiEzek a következők:
AD 375-380 körül: korai hunok megjelenése

AD 425 körül: a kései, vagyis Attila népének megjelenése

AD 453 Attila halálának éve 247 évvel később pontosan lefedik az avarok korának eseményeitAz avar korszak eseményei:
AD 630-tól a korai fejedelemség kora, növényi jelképek (akantusz) és keskeny íj.

AD 670-től kései avarok kora, griffes-indás veretek és széles íj jellemez.

AD 700 Attila halálának éve az elmélet szerint.. Az avarokról pedig szó sem esik középkori krónikáinkban. Domanovszky Sándor szerint krónikáink hun története valójában avar történelem. De ez lehet fordítva is, az avar történelem tulajdonképpen a hun korszak történelme.

- Egy forrás Consularia Constantinopolitana:
Késő római szöveggyűjtemény
Szerkesztette: Illés Imre Áron és Székely Melinda; Szeged 2013 a Diocletianus által létrehozott tetrarchia évére - i.sz. 293-ra - egy teljes napfogyatkozást jelez. A megfelelő napfogyatkozást 247 évvel később - ÚR/AD 540-ben találtuk meg. Pontosan 247 évvel később a téves kronológia által meghatározott helyétől. Nyugodtan nevezhetjük az elmélet kronológiai sarokpontjának.

Nem minden esemény jön előre. Így a kopt, az etióp és az iszlám időszámítás marad a helyén. A görög éra például csak 240 évet mozdul előre, Hérodotosz elveszett fogyatkozásainak alapján.

Érdekes módon, több esemény kronológiai ismétlődésével is lehet találkozni, a különböző érákban feljegyzett adatoknak köszönhetően. Ilyen például az ókori alexandriai könyvtár sorsa. Az állítólagos végső pusztulása 640–642 között következett be, amikor Amr ibn al-Ász seregei elfoglalták Alexandriát. Ekkor I. Omár kalifa parancsára, azzal az indokkal, hogy „ha a könyvek azt tartalmazzák, mint a Korán, feleslegesek, ha nem, akkor veszélyesek”, elégették a könyveket. Ugyanakkor a IV. század közepétől több beszámoló is született a felekezetek közötti utcai összecsapásokról, ahol a könyvtár is sérüléseket szenvedett. A könyvtár ekkor feljegyzett végső pusztulása 391 körül, Theophilus pátriárka utasítására következett be. A törtenetíróink álláspontja szerint az bizonyosnak látszik, hogy a IV-V. században már nem létezett. Vajon mit égetett el akkor Omár kalifa? Valószínűleg itt egy égetésről van szó, csak az egyik a mai, 247 évet hátrébb csúszott kronológiában, a másik a helyén maradó iszlám történetírásben lett lejegyezve.

A következzen néhány kronológiai sarokpont és fontosabb esemény grafikai eszközök segítségével történő bemutatása, két csoportban.

Az első csoport évszámai a mai, téves időszámításban is helyükön voltak. Itt az indító eseményeket kellett megkeresni, beazonosítani. Ezek jellemzően létező időszámítások kezdőévei, amire a mai történelemtudomány nem, vagy csak bizonytalan válaszokat tudott adni. Az 1-es évszámmal induló időszámítások kezdőéve ott maradt, ahol valóban találkozott a mai időszámításunkkal és valamennyi indító esemény 247 évet csúszott hátra.

A második csoportnál mind az esemény, mind az évszám előrejön. Emellett van két időtartomány is, amelyek viszonylag bizonytalan határokkal mozdulnak előre. Ezek a hun illetve az avar korszak és a világérák bevezetésének kora.

Azoknál az eseményeknél, ahol szóba jöhet a kronológiai sarokpont jelző, jelezve van az ott talált csillagászati jelenség is.

Az időskála ábrája túlnyúlik a oldalon, csúszka segítségével lehet jobbra-balra mozgatni. Felül a téves idővonal, alul a helyes látható. A 247 évtől eltérő csúszások jelezve vannak.

3. Az elméletből származó hipotézisek:

A húsvéttábla utólagos módosításának időpontja a nulla számérték európai használatához kötődik. Csak akkor vált lehetségessé, anélkül hogy anakronizmus jönne létre, amikor a nulla napos Hold - az epakta értéke - már értelmezhető volt a matematikai gondolkodásban. Ez pedig körülbelül az 1200-as évek után jöhet szóba. Ugyanakkor, az 1200 évek elején hajtja végre a katolikus egyház történetének legkegyetlenebb, emellett a legérthetetlenebb vallási üldözését. Ebben az időszakban pusztítják el a manicheizmusra épülő nézeteket valló katharokat, manicheista irataikkal együtt.

Ekkor kapcsolódik össze, mind korban, mind oksági viszonylatban a húsvéttábla módosítása és az a bizonyos ijesztő információ miatt történt eseménysor.

Kijelenthető, hogy a probléma nem az volt, hogy az időszámítás a pártusoké. Ez egy újraszámolással megoldódott volna. A probléma eredője a pártusok érájának neve, az Úr időszámítása elnevezés volt, ami miatt felmerült, hogy Úr Jézus pártus származású volt. Az elmélet igent mond erre, de önmagában talán még ezzel is megbirkózott volna az egyház.

Az igazi problémát valójában az ebből származó következtetések jelentik. Életének eseményei az apokrif és az Újszövetségi evangéliumok leírása alapján, valamint a keleti területeken közismert információ miatt felmerült az a keresztény egyházra végzetes gondolat, hogy Jézus feltámadása azt is jelentheti, hogy továbbélte életét.

A kereszténység alaptételét jelenti az a tézis, hogy Isten Krisztus képében emberré lett, magára vette az emberiség összes bűnét, és kereszthalált halt, hogy áldozatával megváltsa a benne hívőket. Majd kiderült, hogy emberként élt tovább, nem pedig a mennyben, az Atya jobbján. Ez már valóban elfogadható ok a pánikra. Feltehetőleg elképesztő hit- és közéleti forrongások káoszába fordult volna a keresztény világ.

A hipotézis levezetése:

A pártus Jézus, mint lázadó gondolat nem előzmény nélküli: Jézus pártus származását taglalja Badiny Jós Ferenc A pártus Jézus című munkájában. Az elméletben az Úr szó miatt vetődik fel újfent a kérdés. Jézus neve és megszólítása már a legkorábbi apokrif iratokban is Úr volt.

- Az evangéliumi írások arra utalnak, hogy Úr Jézus a pártus birodalom uralkodó családjának rokonságához tartozott és a vitathatatlan tekintélye pedig ebből a tényből ered.

- A napkeleti bölcsek királyt, krált, malka-t, arká-t keresték. E miatt nem látott ebben problémát Heródes, mert a pártus uralkodóház királya, tagja volt. Így válhattak később a bölcsek háromkirállyá. Magas rangjuk által pedig hozzájuthattak azokhoz az információkhoz, ami miatt Egyiptomba menekítették a családot.

- Jézus pártus származását vállalja is Pilátussal történő párbeszédük során: Az én Királyságom nem ebből a világból való.

- Ezután Pilátus mindent megtett, hogy mentse Jézust. Először jobb belátásra próbálja birni a feltüzelt tömeget. Miután kudarcot vall, egy méltatlan - rabszolgák esetében alkalmazott - de az első napot túlélhető kivégzési formát választ, a keresztrefeszítést.

A feltámadásról: Helyükre kell tenni a múlt misztikumait, amiket sérthetetlen dogmaként őriznek az erre hivatottak. Ilyen dogma Jézus feltámadása is, mert aki feltámadt, az nem halt meg.

- Ma a klinikai halál állapotának nevezi a tudomány, ahonnan visszatérők tovább élik életüket, csak sokszor teljes fordulattal az addigi életfelfogásuknak, pozitív értelemben. Jézus is feltámadt - és fel kell nőni, nem maradhatunk mesevilágban élő gyerekek: Jézus utána továbbélte életét.

- A tanítványai találkoztak vele, látták gyógyuló sebeit, ember volt. Damaszkusz környékén Pálra térítette Sault, ami nagyon messze van attól a helytől, ahol a tanítványok utoljára látták, állítólag felhőbe, mennybe emelkedve.

- Feltehetőleg hazafelé tartott - illetve menekült üldözői elől - kísérőivel az Úr országába, az akkori pártus uralkodó védelme alá, mert nem halhatott meg. Az Jeruzsálem pusztulását okozta volna, és birodalmi szintű konfliktushoz Róma és a pártusok között.

A keresztrefeszítés: Jézus megfeszítésének folyamata sokban más volt a szokásosnál. A keresztrefeszítés egy hosszan tartó kivégzési mód volt, amelyet többféleképp rövidíthettek meg. Előzetes korbácsolás, kifárasztás, csukló alatti felszögelés, lábszáreltörés, lándzsaszúrás a szívbe, tűzgyújtás a kereszt alatt, stb..

- Az ostorozás állítólag megtörtént, de csak a katonák voltak jelen. A keresztet már Simon vitte, hogy ne fáradjon el. A tenyerén ütötték át szöget, nem a csukló alatt. Ennél erősen fel kellett kötni a kart, különben nem tartja meg. Ez azt is jelenti, hogy a kötél tartotta őt.

- Mirhás bort itattak vele, amit keserű epeként közöltek a körülálló néppel. Ez ismert gyulladáscsökkentő, fertőtlenítő gyógyszer volt abban a korban.

- A katonák eltörték a két lator lábát, hogy siettessék halálukat, de Jézusét nem. Írások szerint már halott volt hat órával a felszegezés után. A dárdával egy tapasztalt hozzáértő (pl. Petronius centúrió) könnyedén ejt olyan látványos sebet, ami csak a hámréteget sérti és elkerüli a létfontosságú szerveket.

- A keresztrefeszítésnél nem volt szokás leszedni a holttesteket. Ez is része volt a büntetésnek. Jézus esetében mégis kivételt tettek. A testet pedig átadták Jézus belső köreihez tartozó esszénus Arimathiai Józsefnek, aki egy vadonatúj, sírnak még sosem használt helyre viszi.

Az őrség története Péter apokrif evangéliuma alapján: Az őrséget három napra kérték, hogy távol tartsák az embereket. Ne derüljön ki, hogy Jézus él a népakarat és ítélet ellenére. Újra megjelenik Petronius centúrió, hogy a beavatottak száma minél kisebb legyen.

- Az őrség harmadik napján megérkeztek - fényeket és zajokat keltve - a megkínzott Jézust menekítők. Ezzel létrehozzák az állítólagos Isteni eredetű feltámadás misztikumát.

- Nem csak a rómaiak őrködtek, hanem a helyiek közül is néhányan, akik megértették, hogy nem lenne jó magukra haragítani a pártusokat. Nem lépnek közbe, csendes szemlélői az eseményeknek.

- Még az éjszaka jelentik az eseményeket Pilátusnak. Pilátus válasza pedig a megkönnyebbülés szava volt: Tiszta vagyok az Isten fiának a vérétől. A vének arra kérik őt, hogy tartsák titokban, de nem a feltámadást. Azt, hogy a halálos ítéletet nem hajtották végre és Jézus élve távozott.

- Jézus feltehetőleg folytatta, amit elkezdett, ezért egy pártus prófétát kell keresnünk az uralkodó család rokonságából. Egyet ismerünk a közeli korból. A manicheizmus megalapítóját, anyja révén a pártus rokonságból származó Mánit.

- Egy kiegészítés: ha Jézus 240-ben született, akkor ÚR/AD 273-ban lett 33 éves. Ebben az évben Nissan 15-e - telihold napja - március 21-re esett és valóban pénteki napra. Ezek szerint Jézust ÚR/AD 273 március 21-én, pénteken feszítették keresztre és vasárnap, március 22-ről 23-ra virradó éjszaka nézték végig Péter evangéliuma szerint Jézus elvitelét az őrségen álló szemtanúk.

Máni-Jézus párhuzamok: A mai ismeretünk szerint több mint kétszáz év különbséggel élt vallásalapítók közötti párhuzamok olvashatóak a lenti táblázatban. Kijelenthető, hogy túl sok az egyezés ahhoz, hogy a két nagyformátumú vallásalapító különböző személy legyen, tudván, hogy az időszámítás, amelyben elhelyezték őket, hibás.

- Mani három próféta utódjának, mintegy kifejeződésének tartotta magát, Buddhának, Zarahustrának és Jézusnak. A próféták pecsétjén azért elég három alak, mert Jézus és Mani azonos személy.

- A manicheista iratokban Jézus egyértelműen a legnépszerűbb. A keresztrefeszítésről sehol nincs említés, pedig a kereszténység tanaiban ez a központi elem. Talán mert megalázó büntetésnek számított akkoriban és meg volt bundázva. A szenvedő Jézus alakja viszont komoly szerepet kap.

- Hitetlen Tamást - neve az arámi Taumá vagy Tómá-ból ered, ami ikret jelent - a szénizotópos vizsgálat abba a korba teszi, ahol az Úr Jézus/Mar Mani az elmélet szerint élt.

- Jézus ismert életrajzi adatai nagyon hasonlítanak a szintén pártus Mani életrajzi adataihoz, sőt, Mani adatai kiegészítik Jézus hiányzó adatait. Az alábbi összehasonlító táblázatban láthatóak azok az adatok, amelyek mindkettőnél azonosnak vagy hasonlónak lehet tekinteni.

A pánik kora: A húsvéttábláról szóló fejezet végén állítottuk, hogy találtak valami ijesztőt a kereszténységre nézve. A feltett kérdésre, hogy miért volt szükség az értelmetlen hamisításra, a megfeszítést túlélő Jézusban, illetve a pártus Jézus/Mani azonosságban lényegében megtaláltuk a választ.

- Az igazán megrázó felismerés valami olyasmi lehetett, hogy itt van a szemük előtt egy egyre jobban terebélyesedő közösség, a katharok, akik azt vallják, hogy a pártus származású Jézus nem halt meg a kereszten, hanem tovább hirdetett egy, a katolikustól jelentősen eltérő és vállalhatóbb tanítást.

- A Dionysius-féle húsvéttábla módosítását csak akkor hajthatták végre, amikor a kor ismeretanyagában már jelen volt a nulla számérték ismerete - és elég távol az indictio szerinti évszámítástól, hogy elkövessék Dionysius argumentumainak hibáit.

- A felismerés okozta pánik kezdete az első intékedések dátumai és Kálti Márk dátumbevezetései alapján 1190-1198 közé tehető. A húsvéttábla módosítása és egyéb intézkedések már ez után történtek.

- A pánik időszaka után kerül elő a megosztó viták tárgya, a torinói lepel, aminek feladata lenne Jézus isteni eredetű feltámadásának bizonyítása. Három laboratórium szénizotópos vizsgálata a leplet 65%-os megbízhatósággal 1273-1288 közé, 95%-os megbízhatósággal 1262 és 1388 közé tette.

Összefoglalva a pánik korszakának eseményeit:

- Nevének jóhiszemű félreértése miatt bevezetésre került az egykori pártus birodalom időszámítása.

- Eredetének felfedezése után rájönnek Jézus életével és feltámadásával kapcsolatos anomáliákra.

- Egy egykori forráson keresztül azonosítják a problémát a manicheizmussal, illetve a katharokkal.

- A hatalom érdekében iszonyú pusztítást végeznek mind a hívők, mind a könyveik között.

- Rágalmazó írásokkal, bűvészmutatványokkal, hamisításokkal hiteltelenítik a manicheizmust és írásait.

- Dionysius Exiguus munkáin keresztül az egyes évszámhoz kerül Jézus, illetve Augustus császár kora.

- Az évszámhoz megadnak egy hiányos számítási módszert, holott ismerték.

- Alkotnak hozzá egy pontos húsvéttáblát és leteszik olyan korba, ahol ebben a formában nincs keresnivalója.

- Megváltoztatják az évek bevezetésének formuláját „Anno Domini”-ról „ab incarnatione Domini” alakra.

- A meglévő iratokban átszámíttatják az arszakidának gondolt évszámokat, például Kézai évszámait.

- Megjelennek a niceai zsinat előtti Diocletianus-i évszámok.

A folyamat megenged még egy következtetést a mai időszámításunk Európába kerülésének útjáról: elképzelhető, hogy pártusok érája az európai köztudatba az elpusztított manicheista tanokat hirdetőkkel és írásaikban került be, párhuzamosan a népvándorlási útvonallal.

Szekeres Sándor

1. A naptárreform problémája

2. A sötét középkor problémája

3. Összefoglaló megállapítások

1. A megoldás keresése

2. A krónikák titkai

a) A középkori krónikák és szövegezésük

b) A Kézai-krónika évszámai

c) A Képes Krónika évszámainak titka

d) Kapcsolat a krónikák számai között

e) Ellenpróbák: Anonymus és a Tárih-i Üngürüsz

3. A valódi időszámításunk

a) Az időszámítás neve

b) Az időszámítás elterjedése

c) Az összetévesztés egyéb nyomai

4. A sötét középkor keletkezése

5. Összefoglaló megállapítások

1. A népszámlálás éve

2. A betlehemi csillag a forrásokban

3. A népszámlálás valódi éve

4. A király csillaga

5. A betlehemi csillag

6. A születésnap és a betlehemi csillag

7. Kérdések és válaszok

8. Összefoglaló megállapítások

1. Sötét középkor nélkül

a) A hígított korszak szindróma

b) A helyretett időskála évszámai

2. A keresztrefeszítés éve

3. Az etióp időszámítás

4. A koptok időszámítása

5. Az iszlám időszámítás

6. Az örmény időszámítás

7. A világérák és a konzuli évek

8. A kettős honfoglalás

9. A szökőévek illeszkedéséről

10. A szénizotópos kormeghatározás problémái

11. Összefoglaló megállapítások

1. Álláspontok, amit ma ismerünk

2. Elsőkörös megoldáskeresés

3. Elemzés és újratervezés

a) Elemzés

b) Az újratervezés

c) Az 532-es ciklus

d) Az első Krisztus utáni évszám hitelessége

e) Ifjabb Probus konzuli éve

f) A nulla anakronizmusa

g) Átszerkesztés: tízedik vagy tizenharmadik?

h) A Cirill-tábláról

4. A Diocletianus éra rejtélye

5. Összefoglaló megállapítások

1. A rebellis gondolat

2. Kik voltak a napkeleti bölcsek?

3. Az emberiség pedig lassan felnő...

4. Hitetlen Tamás és valódi kora

5. Összefoglaló megállapítások

1. A pánik kora és következményei

2. A krónikák évjegyzése

3. A torinói lepel kora

4. Összefoglaló megállapítások

1. A 247 kérdései és válaszai

2. Miért pont 247 évet ment hátra a római kor?

3. Korai kultúrérák eltérései

4. A helyretett kronológia

5. Megoldatlan kérdések köre

6. Összefoglaló megállapítások

1. Az agyagtáblák adatai

2. A babiloni naptár

3. Az évszám és az időszámítás neve

4. Az arszakida időszámítás napfogyatkozása

5. Az arszakida időszámítás holdfogyatkozása

6. Az ékírásos táblák és az évszám

A nap- és holdfogyatkozásokról

A tárgyalt fogyatkozások táblázatai

Mezopotámiai fogyatkozások

A görög olimpiai éra fogyatkozásai

Róma kultúrkörének fogyatkozásai

A görög korszak évszámai

A római korszak, ősidőktől a császárság koráig

Róma császárkorának évszámai

A kora középkor évszámai

A Kárpát-medence kronológiája

Irodalmi források

Számítástechnikai programok