Az ELTÉVEDT IDŐSZÁMÍTÁS kislexikona...

Új értelmezés:

Az elmélet szerint az avarok és a hunok ugyanaz a nép. Csak a hunok történelme téves kronológiában 247 évet hátrább került, míg az avarok korát a régészet jelölte ki.

A két korszak eseményeit a plusz 247 üres évet tartalmazó idővonalon ábrázolva a következőképpen helyezkednek el:

 

A következő ábrán a teljes hun korszak 247 évvel tolódik el a mai kor felé.

Az áthelyezett hun-korszak eseményei pontosan egybeesnek a Kárpát-medence avar korszakának eseményeivel. Az avarokról pedig szó sem esik középkori krónikáinkban. Domanovszky Sándor szerint krónikáink hun története valójában avar történelem. De ez lehet fordítva is, az avar történelem tulajdonképpen a hun korszak történelme.

Bővebben lásd: III/4. Sötét középkor nélkül című fejezet kettős honfoglalásról szóló részét.

A mai, elfogadott álláspont:

„Avarok, harcias lovas nép, mely a középkor elején nagy hatalmat alapított Keleti-Európában. Általánosan elfogadott nézet szerint az avarok az uralaltáji nyelvcsalád török ágához tartoztak és külsejükre, szokásaikra és erkölcseikre nézve a hunokra emlékeztettek. Az avarok néven jelölték őket mind a bizanci, mind a latin irók. Valószinüen több rokon törzs egyesüléséből alakultak, amint több ágra is oszoltak, nevezetesen a var-(uar) s a chun-avarokra, mely törzsek ugyanilyen nevü vezéreiktől kapták nevüket. Avarok neve alatt különben kétféle népséget kell megkülönböztetni, úgymint a ma is élő avarokat s a népvándorláskorabelieket.”

Pallas Nagylexikon alapján

A „korai” és a „kései avarok”

A török nyelvet beszélő avarok 567/568-ban érkeztek a Kárpát-medencébe, a „sztyeppei országútról”, valahonnan Belső-Ázsiából más népek által űzve. A korai időszakban erőteljes terjeszkedést folytattak a térségben. Bizánc is adó megfizetésére kényszerül, amit a 626. évi sikertelen avar hadjáratig évente mintegy kétszázezer aranysolidusba kerül. A korai Avar Kaganátus, a 630-as években már az Enns-től a Donig terjeszkedett. Innentől kezdve katonai erje és befolyása folyamtosan gyengül.

Körülbelül a 670-es éveket követően nagyobb változás figyelhető meg a Kárpát-medence régészeti anyagában, illetve a leletek elterjedésében. Az elfogadott vélekedés szerint új jellegű leletek a kései avaroktól származnak. A régészetben ezt "griffes-indás" hagyatéknak is nevezik, mivel fő díszítőelemeik a griff és az inda volt. A históriai tudomány egy új, történelmi forrásokkal meg nem erősített betelepedési hullámot feltételez.

A késő avar kori betelepülésre az óorosz őskrónikában - másképpen a Nyesztor-krónika - is találunk utalást, ahol Hérakleiosz idején vonultak a fehér ugrok - 610–641 - azaz a kései avarok, majd Oleg idején - 879–912 - a fekete ugrok, vagyis Árpád népe.

László Gyula szerint változásokat kiváltó nagyszámú népcsoport a magyarság első csoportjaival azonosítható. Szerinte a később megjelenő Árpád magyarjainál is hasonló köznépi temetőkép jelenik meg (jelenleg a számos keltezhetetlen temető mellett, csak a későbbi nagytemetők leletanyaga keltezhető), továbbá azt is tapasztalta, hogy a "kései avarok" és a honfoglalók szállásterületei kiegészítik egymást. Ezt nyelvészeti alapon (földrajzi nevek etimológiája) és a régészeti leletanyag elemzésével próbálta bizonyítani, de eredményeit és feltételezéseit több tudós erősen vitatja.

László Gyula: Múltunkról utódainknak I-II., Bp, 1999,; Erdély története Bp, 1986.