Az ELTÉVEDT IDŐSZÁMÍTÁS kislexikona...

Új értelmezés:

Az elmélet a IV. fejezetet szentelte a témának, A valódi Dionysius-i húsvéttábla címmel. Ezért itt csak az alábbi megállapítások kerülnek ismertetésre:

Róma alapításának 754. éve a téves kronológiában, a mai időszámításunk első éve. Dionysius személyében megtaláltuk azt a legkorábbi forrást, amely Augustus császár korát az arszakida időszámítás 1-es évszámához helyezi.

Munkáiban azonban nem Augustus korának helyét határozza meg, hanem Diocletianus uralkodásának első évét teszi - tévesen - a kopt időszámítás 1. évéhez, egyúttal a mai időszámításunk 284-k évéhez.

Az elmélet szerint Dionysius Exiguus húsvéttáblája egy XIII. századi beavatkozás terméke. A létrehozásához szükséges ismeretanyag csak ekkor állt rendelkezésre, a korábbi elkészítése egyszerűen anakronizmus lett volna. A beavatkozást kikényszerítő események pedig ekkor következtek be, ami a pánik időszakához vezetett.

Az egész az egyházszakadás után kezdődhetett, amikor igény támad egy jól használható időszámításra. Ezt az Anno Domini bevezetésű, Krisztus születésétől gondolt időszámításban találták meg.

Majd felfedeztek valamit, és az a valami igencsak kellemetlen lehetett a keresztény kultúrára, mert a pánik kora után kiigazítják a táblát és leteszik olyan korba, ahol ebben a formában semmi keresnivalója.

Miért volt erre szükség? Mit akartak elérni azzal, hogy Jézus születését a pártus időszámítás egyes évszámához tették, majd alkottak hozzá egy húsvéttáblát, szövegekkel és talán Dionysiussal együtt? Miért nem volt jó akkor, amikor valójában történt?

A kérdéssorra a teljes elmélet próbál választ keresni.

A mai, elfogadott álláspont:

Dionysius Exiguus (Dobrudzsa, 470 körül – Róma, 544 körül) kora középkori latin keresztény író, jogász, kronológus.

Elsősorban a kronológia területén végzett vizsgálataival vált híressé. Ő volt az első személy, aki Jézus Krisztus születésének feltéltelezett időpontjától számította az éveket.

Kis Szkítiának - Scitia Minor - nevezett tartományban született, emiatt ragasztották rá a „kis szkíta” jelzőt. Krisztus után 496 környékén érkezik Rómába és itt is hal meg. Tanult teológusként elismertséget szerez a kánonjogi és keresztény irodalmi munkáival.

Különösen jelentősek kronológiai írásai: Liber de paschate, Argumenta paschalia, Epistulae de ratione pascae. Az akkori pápa, I. János (vagy I. Geláz) 525-ben (ifjabb Probus konzuli évében) bízza meg őt a húsvét idejének kiszámításával, amikor is az Alexandriai Szent Cirill Diocletinus éra 247. évéig, azaz 531-ig tartó húsvéti táblázatát még 95 évre tovább vezette.

Ebben a táblázatban, szakított az elődeinek szokásával, hogy a hitetlen és keresztényüldöző Diocletianus trónra lépésétől számolják az éveket. Közölte, hogy a továbbiakban „az Úr megtestesülésének” évétől, latinul „ab incarnatione Domini” számolja az éveket, vagyis a Krisztus születésétől indulva.

A táblázatában Úr Jézus születésétől számított 532. év a Diocletianusi éra 248. évével azonos. Ezzel Jézus születésének évét Róma alapításának 754. évéhez kötötte, de néhány évvel elszámította magát. Az, hogy valójában hogyan jutott el eddig az adatig, a mai napig nem ismeretes.

További munkái: latinra fordította Szent Pakhomiosz életrajzát, Nüsszai Szent Gergelynek Az ember teremtése című munkáját, Alexandriai Kürillosz 17., 45. és 46. levelét, valamint Proklosz konstantinápolyi pátriárka Tomus ad Armenos című iratát. Több joggyűjteményt is szerkesztett. Tevékenységének csúcsaként ő állította össze az apostoli kánonok, zsinati határozatok és dekretálisok első, átfogó gyűjteményét. Ez a gyűjteménye, a Collectio Dionysiana máig a kánonjog alapja.

Források: Vanyó László: Ókeresztény írók lexikona - Magyar Nagylexikon. 1988 - Britannica Hungarica Világenciklopédia - Magyar Katolikus Lexikon.