Az ELTÉVEDT IDŐSZÁMÍTÁS kislexikona...

Új értelmezés:

Az elméletben a bevezetésének időpontja változik. Az egész római korral együtt előrejön 247 évet:

A 445 napos, zűrzavar utolsó éve:

-45+247 = ÚR/AD 202.

A julián naptár bevezetésének időpontja:

-44+247 = ÚR/AD 203. január 1.

Caesar meggyilkolásának éve:

-43+247 = ÚR/AD 204. március 15.

 

Az évek átszámításának módszeréről az elmélet kislexikonának nulladik év című cikkében talál további információt az Olvasó.

 

A mai, elfogadott álláspont:

julián naptár: az ókori római holdnaptárt fölváltó szoláris naptár. 

Szoszigenész alexandriai csillagász dolgozta ki. A naptár a nevét Julius Caesarról kapta, aki teljhatalmú konzulként Kr. u. 46-ban elrendelte bevezetését. Ekkor már három hónappal tért el a természetes évtől a naptári év. A kettő úgy került összhangba, hogy II. 23. után 23 napot, november és december közé 67 napot iktattak be. Így a Róma alapítása utáni 708. év Kr. e. 47. okt. 13-tól 46. dec. 31-ig tartott, 445 napos volt, és a zűrzavar utolsó évének nevezték (latinul annus confusionis ultimus). Az év kezdő hónapja január lett, melynek első napján léptek hivatalba Kr. e. 153 óta a római konzulok.

A 365,25 napnak vett trópikus évet a naptár négy éves ciklussal közelítette oldotta meg: három 365 napos évet egy 366 napos szökőévnek (lat. annus bissextus) kellett követnie. A szökőnap (lat. dies intercalaris) a március kalendaeja előtti 6. nap elé, azaz febr. 24-re került. A mai naptár is ezt őrzi.  A január és azt követően minden második hónap 31 napos, február 29, a többi hónap 30 napos.

Kr. e. 44-ben Julius Caesar születése hónapját (az addigi Quintilist) júliusnak nevezték el. A szöktetési szabály helytelen értelmezése folytán a Caesar meggyilkolását követő 36 évben nem 9, hanem 12 szőkőnapot iktattak be. A hibát Augustus császár egy rendelettel küszöbölte ki, és a három nap 12 éves szökőév nélküli szakasszal kihagyásra került.

A nyolcadik hónapot a korábbi Sextilist önmagáról nevezte el, s megtoldotta egy nappal, amit februártól vett el. Hogy emiatt ne legyen egymás mellett három 31 napos hónap, szeptembertől decemberig a napok számát 31-ről 30-ra, ill. 30-ról 31-re igazította. A naptár szerkezete azóta változatlan.

A naptár Rómában és a birodalom nyugati részében Kr. e. 45. I. 1: lépett életbe. Egyiptomban Kr. e. 26, Asia prov-ban Kr. e. 9. körül tértek át használatára. Galenustól tudjuk, hogy Kr. u. 150 körül már számos nép, Kr. u. a III. században a görög nyelvű keleti provinciák többsége használta. A középkori Európa népei a kereszténység fölvételével vették át a naptárt (húsvétszámítás), de Skandinávia már a viking időkben ismerte.

A naptár egy éve azonban 11 perc 13,92 mp-cel, tehát 0,0078 nappal hosszabb a tropikus évnél, ezért 128 évenként 1 nap eltolódás keletkezik. Emiatt vált szükségessé 1582-ben a Gergely-naptár bevezetése. Azóta a julián naptár polgári használata háttérbe szorult, de egyes országok csak a XX. században hagyták el (1924-ben Szíria, 1926-ben Románia.)

Oroszországban a cári időkben a julián naptár polgári és egyházi naptár volt. 1917 után a szovjet állam áttért a gregorián naptár használatára, az Orosz Ortodox  Egyház azonban megmaradt a régi (nem javított) naptár használata mellett.

Források: Pallas XII:1001. - Schalk Gyula: Idők - Korok - Naptárak. Naptártörténet és naptárszerkesztés. Bp., 1993. - Jakubinyi 1998:11., Magyar Katolikus Lexikon