Az ELTÉVEDT IDŐSZÁMÍTÁS és a betlehemi csillag

mezopotámiai naptár:

Az ókori Mezopotámiában a Kr. e. IV/III. évezred fordulója és a Kr. u. I. század között - amíg a klasszikus mezpotámiai műveltség és ennek ékírásos írásbelisége eleven volt (sumér, babiloni, asszír, perzsa, hellénisztikus és pártus kor) - nagyjából azonos naptári rendszert használtak, még ha a rendszernek számos helyi változata élt is. Az időszámítás három elemi egysége a nap, a hónap és az év. Az ékírás megfelelő jeleivel már a legkorábbi írásos emlékeken is találkozunk; igaz, az év később bukkant föl. A mezopotámiai naptári rendszer a Kr. e. III. évezred közepén a sumér okmányokban már kifejlett állapotában látható, ide értve a naptári ünnepek rendszerét is.

 

1. A nap Mezopotámiában mindig napnyugta után kezdődött, estétől estéig tartott. A pontos kezdetet az újhold (szarv) koronájának láthatóvá válása jelölte ki, de a pontosságra csak a hónap eme első napján volt szükség. A perzsa korban asztronómiai számítások céljára papíron (agyagon!) számoltak az éjféli napkezdettel is: az éjfél az este és a reggel közötti idő közepe volt.

A keltezéshez stb. nemigen, a szertartási naptárban annál inkább használtak a napnál kisebb időegységeket is. A nap fölosztásának elve egyszerű: mind a nap, mind az éjjel három őrségre oszlik (en-nun: massartu). Az éjszakai őrségek: „csillag(ok) kelte", „középső", „pirkadat", illetve egyszerűen „első" stb. A nappali őrségeké pedig: „reggel", „dél", „alkony" vagy ugyancsak „első" stb. Leginkább a „dél" szerepel szövegeinkben (an-bar: muslalu). Ezzel a beosztással együtt járt, hogy az őrségek hossza évszakonként más és más volt. A nap járásától független időmérési eszközök (homokóra, vízóra stb.) használata nyomán szűk körben elterjedt egy állandó időegység használata is: az „óra" vagy modern ford-okban inkább „nagy-" vagy „kettősóra" a nap 1/12 része. Közönségesen legfeljebb csak a nappal vagy az éjszaka első órájáról beszéltek, és a későbbi órákat csak csillagászati megfigyelések stb. alkalmából említették, nyilván mert technikai eszköz nélkül nem tudták órákban mérni az időt. Az asztronómusok viszont használtak még egy kisebb egységet is, az „óra" 1/30 részét (a mi számításunk szerint 4 perc). Érdemes megjegyezni, hogy a babiloni óra és perc a mértékrendszerben a kör felosztásához (fok) hasonlít a leginkább, ami talán azt jelzi, hogy a nap időtartamának elvont tagolásához valamifajta napóra, gnómon adta a szemléleti mintát, és az említett technikai eszközöket csak a folyamatos és egyenletes mérés, kiváltképpen az éjszakai megfigyelések céljára fejlesztették ki.

 

2. A hónap Mezopotámiában kapcsolódott a holdhoz: mindkettőre ugyanazt a szót használták, s a hónap pontosan igazodott a hold járásához. A naptári hónap első napja, mindig az a nap, amelyen a holdsarló először látható. Mezopotámiában ezért nagy figyelmet fordítanak az újhold megfigyelésére. Az újasszír kir. udvar rendszeres megfigyeléssel bízott meg képzett tudósokat, s ezek nyomban jelentették, írásban, vidékről is, hogy látták a holdat, az új hó első napja van. A hónap természetes hossza, az estét véve kezdőpontnak, hol 29, hol 30 nap, s az újhold napját nem tudták előre kiszámítani, még kísérletet is csak a Kr. e. VII. század táján tettek erre, ezért a hónapok vége körül némi bizonytalanság volt. A gyakorlati életben, amennyire látjuk pénzügyleteknél s a csillagtudományban is, mindig 30 napos hónapokkal számoltak. A hold ura, Szin isten nevét az ékírásban - többek között - a 30 jelével írták. A hellénisztikus korban már pontos számítások készülhettek, igaz, csak/és elméleti-tudományos célokra.

A hónapok neve eredendően az adott időszak munkáira vagy évről évre ismétlődő eseményeire utal. Az idők folyamán azonban a név elveszítette ezt a közvetlen kapcsolatot, s bármit jelentsen is, elvont elnevezéssé vált. A mezopotámiai naptár hónapnevei még így is érdekesek, mert amennyire érteni vagy magyarázni tudjuk őket, a naptári rendszer életközegét ismerhetjük meg bennük. A Kr. e. III. évezredben a nagyobb városokban külön rendszereket használtak. Országos jelentőségre Nippur hónapszámítási rendszere emelkedett, a Kr. e. III. évezred végétől általánosan használták. Helyi eltérések, főként a peremvidékeken, később is akadtak.

A nippuri hónapnevek, kissé egyszerűsítve a rendszert, így hangzanak sumérül és - ahol ismerjük a jelentést - magyar fordításban, magyarázatok nélkül:

I. bara-zag-garra, a szentély(ben) kezdet (!) csinálás;
II. gu-sisa, ökör befogás;
III. sigga, tégla/vetés;
IV. su-numunna, magvetés;
V. izi(?)-garra, tűz lobbanás (=hőség);
VI. kin-innin, Innin (Inanna/istennő) műve;
VII. du-kug, fénylő (szent) domb;
VIII. apin-dua, az eke kivitele;
IX. gan-gan-e, szántani kimenés;
X. ab-ba-e, a vének kivonulása (?);
XI. ziz-a, tönkölybúza;
XII. se-gur-kud, gabona aratás.

E fordítások, amennyiben helyesek, csak ellentmondások árán illeszthetők be a parasztgazdasági évbe, alapjában véve mégis a „munkák és napok" rendje él bennük. A sumér hónapnevek, e nemben a legrégibbek, a paraszti életmód főbb eseményeihez és munkáihoz kapcsolódó szertartások, ünnepek emlékét őrzik.

A Kr. e. II. évezred elején Babilóniában kialakult a hónapnevek akkád nyelvű változata. Ezek mellett a (nippuri) sumér neveket csak mint szójeleket használták, rövidebb alakjukban, mint amikor mi azt írjuk: VIII., és úgy olvassuk, hogy augusztus. A babiloni hónapnevek:

I. nisannu, kezdet;
II. ajaru, sarjadás;
III. simanu, időpont;
IV. du'uzu, Du'úzu (Tammúz) (isten) (hava);
V. abu, „(?)";
VI. ululu, „(?)";
VII. tasritu, kezdés;
VIII. arahsamna, nyolcadik hónap;
IX. kislimu, „(?)";
X. tebetu, „(?)";
XI. sabatu, dermedt;
XII. addaru, borult;

A szökőhónapok rendjét legkésőbb a Kr. e. III. évezred végén úgy szabályozták, hogy ha szükségessé vált a XIII. hónap, ezt vagy a VI., vagy a XII. után iktatták be, s a neve is ennek megfelelően ululu II (sanu), „második ululu", ill. addaru II vagy - ritkábban - „szökő-addaru", „későbbi addaru" is.

A hónapnál kisebb naptári egységet Mezopotámiából nem ismerünk. Egyetlen kivétel a Kr. e. II. évezred eleji Asszíria és a kis-ázsiai asszír keresk. telepek, ahol a gazdasági életben és jogban öt napos időszakokkal számoltak (hamustu); minden hónap hat ilyen öt napos periódusra tagolódott, s a hamustu nem lépte át a hónap végét.

A hónap napjai közül csak azoknak volt nevük, amelyekre a hold fázisváltásai estek. Az első nap: „hónap (elseje)" (arhu); a 7. nap: „hetedike" (sebutu); a 15. nap: „telehold" (azaz „kiteljesedés" - sapattu, sabattu); végül, a 28. nap: „eltűnés" (szó szerint: „elsodrás" - bubbulu). A 3. negyed napja jeltelen. Alkalmilag a hónap bármely más napja is kaphatott nevet, arról az ünnepről, amely aznapra esett.

 

3. Az évet az évszakok ismétlődése jelölte ki. Ez a természetes vagy tapasztalati év. Időtartama azonban sohasem eléggé meghatározott ahhoz, hogy naptári egységnek lehessen tekinteni. Mezopotámiában a naptári év (mu: sattu) mindig egész számú (hold)hónapokat magába foglaló mesterséges egység. A holdhónapokból fölépülő év azonban már rövid idő alatt észrevehetően eltávolodott az évszakok rendjétől. Ezen csak a (természetes) év és a 29 vagy 30 napos hónapok arányának állandó összeigazítása segíthet. Mezopotámiában a Kr. e. III. évezred utolsó harmadától kezdődően általánosan használt módszer volt erre az intercalatio, vagyis szökőhónapok beiktatása. Szökő- vagy szó szerint: „többlet"-hónap (dirig: watru) esetén, a szokásos 12 helyett, 13 (nagy ritkán 14) hónapból áll az év. A naptári év és az évszakok összhangját azonban csak a napév figyelembe vétele révén lehet megteremteni. A napév fölismerésének első jele, hogy a Kr. e. III/II. évezred fordulójától kezdve a szökőhónapok a VI. vagy a XII. hónapot követték, ti. nyilván tekintettel voltak az őszi, ill. a tavaszi napéjegyenlőség időpontjára. Ez a naptári rendszer állandó figyelmet kívánt. A szökőhónapot mindig az uralkodó jelölte ki, nyilván tudósainak tanácsára és rendszerint az előző hónap folyamán. A szökőhónapok rendszerével a mezopotámiai év - az egész naptár - mozgó jelleget kapott. Ebben a rendszerben a legfontosabb feladat az évkezdet meghatározása. A naptári év első napját minél közelebb akarták tudni a tavaszi napéjegyenlőséghez. Eszményi az, ha niszannu 15. - mely nap, mint láttuk telehold - a tavaszi napéjegyenlőség utáni első holdtölte. Tekintve, hogy a naptár kiigazítására a szökőhónap(ok) szolgált(ak), s így a változtatások legkisebb egysége a holdhónap volt: ezt az eszményt próbálgatással nehéz volt csak megközelíteni is. Több évet felölelő számításokra volt szükség.

Az évek számontartására Mezopotámiában a Kr. e. III. évezred utolsó harmadában a királyi írnokok a leginkább kézenfekvő elemi eljáráshoz folyamodtak: elnevezték őket, mint a hónapokat, illetve mint az embereket, mert az évek nevei nem ismétlődtek. Nevet kapott minden év (maga az év szó is a név szóból jön a sumérben), rendszerint a folyó - vagy megelőző - év valamely fontosabb eseményéről. A nevekből azután jegyzékek készültek, s a jegyzékeket utóbb uralkodók szerint rendszerezték. Asszíriában a Kr. e. II. évezred elején az évek a legfőbb áll. méltóságok nevét kapták, meghatározott rend szerint. Csak a Kr. e. II. évezred második felében alakult ki Babilóniában az a rendszer, hogy az éveket a királyok uralkodási évei szerint számozzák (az első év a trónralépést követő újévkor kezdődött, ami korábban volt, a csonka év, „a királyság kezdete"). Később is megmaradt ez a gyakorlat. Bár a Kr. e. I. évezredben Asszíria is átvette, itt nem szorította ki a régit teljesen, így Asszíriában mindvégig megmaradt az évnek nevet adó (eponymos) méltóságok (limu) nevével való keltezés.

Az évek neve vagy sorszáma, a soros méltóság neve nem más, mint azonosítási kód, amelyre esetleg csak sokkal később lesz szükség. Keltezésnél Mezopotámiában rendszerint a következő rendben közlik az adatokat: hónap, nap, év. Utólagos hivatkozásokban, a gyér történelmi forrásanyagban is, az évszám (kód) kerül az élre.

Szép emléket állít a klasszikus mezopotámiai naptárnak a babiloni világteremtés-eposz, az Enuma elis („Amikor fönn..."), amelyben az vagy tábla 1. szakasza a mindenség naptár szerinti rendjét mutatja be. Marduk isten az istenek égi jelképe, a csillagok, illetve az égi pályák után először a holdat teremti meg, rábízza az éjszakát, feladatául adja a hónap kezdő napjának kijelölését.

 

4. A perzsa kortól kezdődően Babilóniában, részben a csillagtudomány szükségleteitől (előrejelzések) is hajtva, keresni kezdték a lehetőséget a napév és a holdhónapok pontosabb egyeztetésére, azaz a szökőhónapok problémájának megoldására. A cél az volt, hogy egy olyan időszakot találjanak, amelyben meghatározott számú szökőhónap összhangot tart az évek és a hónapok sorozatai között. A Kr. e. VI. század utolsó harmadában évtizedeken át egy nyolc éves ciklust alkalmaztak, ebben összesen három szökőhónap volt, a 2., 4. és 7. évben. Más időszakokról is van tudomásunk, de nagyobb jelentőségre csak a Kr. e. V. század legelején bevezetett 19 éves ciklus tett szert. Ebben összesen hét szökőhónap volt, mégpedig a 3., 6., 8., 11., 14., 17. és 19. évben, s az utolsó előtti évtől eltekintve, melyre két alulu esett, mindig második addaruval. Ezt a naptári rendszert a Kr. e. IV. század végéig mind okmányokból, mind asztronómiai följegyzésekből ismerjük, ezután már csak az utóbb említett szöveganyagból, de mindenesetre ékírásos változatában egészen a Kr. u. I. század végéig.

Az ünnep (ezen: isinnu) Mezopotámiában mindig a naptár - hónap, nap - által meghatározott időpont; maga a szó is ez: '(előre meghatározott) időpont'. Így az ünnepeknek szigorú naptári rendje van, hónapról hónapra, s minden ünnep, az évkezdet időpontjától függvén, mozgó jellegű. Amúgy a naptár tele van a számos isten kisebb-nagyobb ünnepével, ezek többnyire csak a megfelelő templomok papi személyzetét érintik. Szertartási értelemben kétségkívül ünnep - és a többi napra eső más ünnepeknél jelentősebb - a „hetedike" és a hónap közepén a „telehold". Az első „bal(szerencsés) nap"-nak számít, számos tilalom fűződik hozzá (munka, tevékenység, étkezés, öltözködés, viselkedés terén), mint egyébként a hónap több más napjához is; a második ellenben valóságos „kiteljesedés" és ünnepi nyugalom, babiloni sabbat. Több ünnep előtt külön kis-ünnepnek számít az (elő-)este (nubattu). Mind a szertartásban, mind a nép számára a legnagyobb ünnep az újév több napon át tartó ünnepsége (akitu), templomi szertartások sorozata, ünnepi menet, karneváli vigalom az utcákon. Az ünnepek rendjét a papság számára külön kézikönyvek foglalták össze, a hónaptudományi (ménológia) munkák a hónapok, a naptudományi (hémerológia) munkák pedig a napok szerint csoportosítva.

A mezopotámiai naptár még ma is eleven hagyomány, bár természetesen csak a hatása él. Irakban, az egykori Asszíria területén, az újév-ünnep asszír hagyománya sajátos színt visz újabb keletű vallások (mandeus, iszlám) tavaszi termékenységi szertartásaiba. A görög-római és iszlám alapokon kialakult európai naptártudomány változatlanul babiloni elvek alapján osztja a napot kisebb egységekre, s a szökőévek rendszere is végső soron a babiloni naptár általános elvein alapul.

Jellegzetesen babiloni vonásokat mutat a zsidó naptár, amelynek főbb vonásai a babiloni fogság idején, de már korábban is erős babiloni hatás alatt formálódtak, s amely ezt az örökséget a zsinagógai naptárban nagyjából változatlanul őrzi. Csak fölsoroljuk a zsidó naptár főbb babiloni elemeit, a fenti tárgyalás sorrendjében: esti napkezdet; a holdsarló első láthatósága mint a hónap kezdete; a hónapok neve, kivétel nélkül; a sabbat neve; az ünnep esti szertartások; 19 éves naptári ciklus stb. A zsinagógai naptár újabb szabályai is rendre követik a hagyomány szellemét.

 

Források:Landsberger, B.: Der kultische Kalender der Babylonier und Assyrer (Leipziger Semitische Studien, 6, I-II) Leipzig, 1915. - Meissner, B.: Babylonien und Assyrien. Heidelberg, 1925. II:394. - Pallis, S. A.: The Babylonian Akitu Festival. Kobenhavn, 1926. (Det Kgl. Danske Videnskabernes Selskab. Hist-fil. Meddelelser, 12, I) - Dávid A.: Bábel és Assur. Művelődés. Bp., 1928. II:170. - Langdon, S.: Babylonian Menologies and the Semitic Calendars (The Schweich Lectures of the British Academy, 1933). London, 1935. - Reallexikon der Assyriologie 1938. II:131, 412; V:297; VI:77. - Labat, R.: Hémérologies et ménologies d'Assur. Paris, 1939. - Waerden, B. L. van der: Die Anfänge der Astronomie. Erwachende Wissenschaft. II. Groningen, 1965. - Neugebauer, O.: A History of Ancient Mathematical Astronomy. I-III. (Studies in the History of Mathematics and Physical Sciences, 1.) Berlin, 1975. - Huber, P-J.: Astronomical Dating of Babylon I and Ur III. (Monographic Journals of the Near East: Occasional Papers, 1, IV) (Malibu, CA, Undena, 1982) - Hahn István: Naptári rendszerek és időszámítás. Bp., 1983. - Neugebauer, O.: Astronomy and History. Selected Essays. New York, 1983. - Parpola, S.: Letters from Assyrian Scholars to the Kings Esarhaddon and Assurbanipal, I-II. (Alter Orient und Altes Testament, 5, I-II) (Kevelaer, 1970/1983)

A Magyar Katolikus Lexikon alapján

 

1. A naptárreform problémája

2. A sötét középkor problémája

3. Összefoglaló megállapítások

1. A megoldás keresése

2. A krónikák titkai

a) A középkori krónikák és szövegezésük

b) A Kézai-krónika évszámai

c) A Képes Krónika évszámainak titka

d) Kapcsolat a krónikák számai között

e) Ellenpróbák: Anonymus és a Tárih-i Üngürüsz

f) Összefoglalás

3. A valódi időszámításunk

a) Az időszámítás neve

b) Az időszámítás elterjedése

c) Az összetévesztés egyéb nyomai

4. A sötét középkor keletkezése

5. Összefoglaló megállapítások

1. A népszámlálás éve

2. A betlehemi csillag a forrásokban

3. A népszámlálás valódi éve

4. A király csillaga

5. A betlehemi csillag

6. A születésnap és a betlehemi csillag

7. Kérdések és válaszok

8. Összefoglaló megállapítások

1. Sötét középkor nélkül

a) A hígított korszak szindróma

b) A helyretett időskála évszámai

2. A keresztrefeszítés éve

3. Az etióp időszámítás

4. A koptok időszámítása

5. Az iszlám időszámítás

6. Az örmény időszámítás

7. A világérák és a konzuli évek

8. A kettős honfoglalás

9. A szökőévek illeszkedéséről

10. A szénizotópos kormeghatározás problémái

11. Összefoglaló megállapítások

1. Álláspontok, amit ma ismerünk

2. Elsőkörös megoldáskeresés

3. Elemzés és újratervezés

a) Elemzés

b) Az újratervezés

c) Az 532-es ciklus

d) Az első Krisztus utáni évszám hitelessége

e) Ifjabb Probus konzuli éve

f) A nulla anakronizmusa

g) Átszerkesztés: tízedik vagy tizenharmadik?

h) A Cirill-tábláról

4. A Diocletianus éra rejtélye

5. Összefoglaló megállapítások

1. A rebellis gondolat

2. Kik voltak a napkeleti bölcsek?

3. Az emberiség pedig lassan felnő...

4. Máni és a manicheizmus

5. Életrajzi adatok párhuzamai

6. A próféta pecsétjének felirata

7. Hitetlen Tamás és valódi kora

8. Összefoglaló megállapítások

1. A pánik kora és következményei

2. A krónikák évjegyzése

3. A torinói lepel kora

4. Összefoglaló megállapítások

1. A 247 kérdései és válaszai

2. Miért pont 247 év?

3. Korai kultúrérák eltérései

4. A helyretett kronológia

5. Megoldatlan kérdések köre

6. Összefoglaló megállapítások

7. Lezáró gondolatok

A fogyatkozások táblázata

1. Puransagale napfogyatkozása

2. II. Artaxerxes napfogyatkozása

3. Szippar földjének napfogyatkozása

4. Seleucos és Antiochus napfogyatkozása

A fogyatkozások táblázata

1. Archilochus napfogyatkozása

2. A halüszi csata napfogyatkozása

3. A görög-perzsa háborúk napfogyatkozásai

4. Peloponnészoszi háború napfogyatkozása

5. A Húsvéti Krónika fogyatkozása

A fogyatkozások táblázata

1. C. M. Rutilus és T. M. Torquatus fogyatkozása

2. Gaugamélai csata holdfogyatkozása

3. Szardíniai napfogyatkozás

4. Afrikai napfogyatkozás

5. A pydnai csata holdfogyatkozása

6. Cicero halála

7. Heródes halálának holdfogyatkozása

8. Cornelius és Messala napfogyatkozása

9. Augustus császár halála

10. A pannóniai lázadás holdfogyatkozása

11. Jézus keresztrefeszítése

12. Agrippina halála

13. A Vespasianusok kettős fogyatkozásai

14. Apollonius fogyatkozása

15. Nerva császár halála

16. Hadrianus és Salinator napfogyatkozása

17. Tiberianus és Dione napfogyatkozása

18. Úrnapi fogyatkozások

19. Úrnap és földrengés

20. Fogyatkozás Mezopotámiában

21. Fogyatkozás júniusban, Úrnapján

22. Szent Jeromos napfogyatkozása

23. Arcadius és Honorius napfogyatkozása

24. Alarik napfogyatkozása (forráshiányos)

25. Marciano fogyatkozása (forráshiányos)

26. Theodosius és Abundantius napfogyatkozása

1. Az agyagtáblák adatai

2. A babiloni naptár

3. Az évszám és az időszámítás neve

4. Az arszakida időszámítás napfogyatkozása

5. Az arszakida időszámítás holdfogyatkozása

6. Az ékírásos táblák és az évszám

A görög korszak évszámai

A római korszak, ősidőktől a császárság koráig

Róma császárkorának évszámai

Kora középkor évszámai

A Kárpát-medence kronológiája

A honfoglalás kérdőjelei

Tömören az őshonos őstörténetről

Kik vagyunk?

1. A genetikai származásunk és rokonaink

2. A letelepedettek és a hatalmi réteg

3. A nyelvi honfoglalás problémája

4. Morzsák a Kárpát-medencéből

5. Hon(t)foglalókról

1. A húsvéttáblázat

2. Argumenta Paschalia

3. Liber de Paschate

4. Epistola Proterii ad Leonem papam

5. Epistola Dionysii de Ratione Pascha

Irodalmi források

Számítástechnikai programok