Az ELTÉVEDT IDŐSZÁMÍTÁS kislexikona...

Új értelmezés:

Az elmélet összefoglaló jelleggel a következőket állítja Jézus életéről:

Az ÚR/AD 239/240 telén látható csillagjelenségek alapján Jézus ÚR/AD 240-ben született. (Lásd még: Király csillaga, A betlehemi csillag)

A pártus időszámítás Úr bevezetése, címei és megszólításai, vitathatatlan tekintélye egy magas rangú személyt sejtetnek. Kijelenthető, hogy Úr Jézus anyja révén pártus származású volt. Apja pedig tekton, azaz építész foglalkozása által egy tehetős, gazdag ember.

Jézus 240-ben született és ÚR/AD 273-ban lett 33 éves. Ebben az évben Nissan 15-e - telihold napja - március 21-re esett és valóban pénteki napra. Jézust tehát ÚR/AD 273 március 21-én, pénteken feszítették keresztre és vasárnap, március 22-ről 23-ra virradó éjszaka történt a feltámadás. Megerősítő jelenség: 272. november 8-án egy napfogyatkozás volt látható Jeruzsálemben.

Jézus megfeszítésének folyamata, az őrség és a 40 nap története arról árulkodik, hogy Pilátus minden megtett, hogy mentse Jézus, megakadályozván egy birodalmi szintű konfliktust Róma és a pártusok között. Aki feltámadt, az nem halt meg mottóval pedig kijelenthetjük, hogy Jézus továbbélte életét.

Hipotézis: Úr Jézus és Mar (Úr) Mani élettörténetének párhuzamai azt mutatják, hogy Jézus Mani-ként folytatta vallásalapító munkáját, létrehozva ma manicheizmusnak mondott dualista vallását.

A mai ismeretünk szerint több mint kétszáz év különbséggel élt vallásalapítók közötti párhuzamok alapján kijelenthető, hogy túl sok az egyezés ahhoz, hogy a két nagyformátumú vallásalapító különböző személy legyen, tudván, hogy az időszámítás, amelyben elhelyezték őket, hibás.

Mani három próféta utódjának, mintegy kifejeződésének tartotta magát, Buddhának, Zarahustrának és Jézusnak. A próféták pecsétjén azért elég három alak, mert Jézus és Mani azonos személy.

A manicheista iratokban Jézus egyértelműen a legnépszerűbb. A keresztrefeszítésről sehol nincs említés, pedig a kereszténység tanaiban ez a központi elem. Talán mert megalázó büntetésnek számított akkoriban és meg volt bundázva. A szenvedő Jézus alakja viszont komoly szerepet kap.

Hitetlen Tamást - neve az arámi Taumá vagy Tómá-ból ered, ami ikret jelent - a szénizotópos vizsgálat abba a korba teszi, ahol az Úr Jézus/Mar Mani az elmélet szerint élt.

Lásd még: VI. A valódi Úr Jézus Krisztus

A mai, elfogadott álláspont:

=> Augustus népszámlálásának évében született
=> a betlehemi csillagesemény idejében
=> Apja József, zsidó, ács, (tekton)
=> Anyja Mária (?)
=> 12 évesen elhívása volt
=> 12 és 30 kozötti évekről nincs adat
=> 30-at betöltve megkeresztelkedik
=> 33 éves koráig térít, követőket gyűjt
=> 33 évesen megfeszítik,
=> rá három napra feltámad
=> 40 nap után eltávozik Atyja országába.

Názáreti Jézus vagy Jézus Krisztus, gyakran csak Jézus vagy Krisztus, (Betlehem, i. e. 4 körül – Jeruzsálem, i. sz. 30–33 körül) a kereszténység meghatározó, központi alakja, a világtörténelem egyik legismertebb és legnagyobb hatású személye.

A többségi keresztény nézet szerint Jézus a Fiúisten, a Szentháromság tagja. Más keresztény felekezetek (pl. unitarianizmus, Jehova Tanúi stb.) és a többi ábrahámi vallás (judaizmus, iszlám) Jézus-képe ettől eltérő. Elvetik Jézus isten-mivoltát. Az iszlám szerint Jézus csak az egyik a legfőbb próféták közül, a judaizmus szerint pedig hamis messiás volt. A Talmud a lehető legsötétebb színben festi le. Születését a keresztény világ december 25-én, karácsonykor ünnepli, kereszthalálára nagypénteken emlékezik, föltámadását pedig húsvétkor ünnepli. Egykor feltételezett születési évétől számítják a mai időszámításunkat.

Az evangéliumok szerint Betlehemben született. Születését csodás jelek kísérték. Gábriel angyal az angyali üdvözletben hírt ad Szűz Máriának, hogy gyereke fog születni, és Jézus lesz a neve. Szűz Mária szűzen foganja Jézust. Napkeleti bölcsek látták a zsidók új királyának betlehemi csillagát, ezért elutaztak hozzá, hogy hódoljanak neki. József, Mária férjét angyal értesíti, hogy a család meneküljön el Egyiptomba. Amikor Jézus korosztályát kiírtja Heródes és meghal, ugyancsak egy angyal segít a visszatérésben. Názáretben telepednek le, és itt nőtt fel. A kisfiú kitűnik okosságával a templomban tanít 12 évesen, megmutatkozik elkötelezettsége Isten felé. Ezzel zárul a gyermekségtörténete, melyet leginkább Lukács evangéliuma tartalmazza.

Fiatal korában a pusztába megy böjtölni negyven napon keresztül, ahol kísértéseket utasít el. Majd Keresztelő János megkeresztelte, majd 12 tanítványt gyűjtött maga köré. Velük járja a vidéket, tanította a népet és erkölcsi útmutatásokat adott nekik, csodás gyógyításokat vitt végbe és ördögöket űzött. Tanítását példabeszédekben fejtette ki. Útjai során találkozik írástudókkal, farizeusokkal. Vitázott Isten országáról, feddően beszél velük, emiatt meggyűlölik, és arra az elhatározásra jutnak, hogy el kell veszejteniük Jézust. Az okot végül is Lázár feltámasztása adja. Mintegy hároméves működése, tanító évei ér véget az utolsó vacsorával, Húsvét idején Jézus egyik tanítványa Júdást lefizetik, hogy árulja el tartózkodási helyét.

Ezekkel az eseményekkel kezdődik szenvedéstörténete. Júdás elárulta őt, zsidó hatóságok a zsidó nagytanács megbízásából letartóztatták, megkínozták, bevádolták és átadták a római helytartónak, Quintus Pontius Pilatusnak, aki keresztre feszítésre ítélte, a jelenlévő zsidó tömeg követelése alapján. Saját kivégző eszközét, a keresztet saját magának kell felvinnie a Golgota hegyre. Ennek eseménytörténete a keresztút a tizennégy stáció. Kereszthalála után eltemetik, harmadnapra nem találják a sírban, feltámadt. Ezután, mint feltámadt Krisztus jelenik meg tanítványainak, megbízatást ad nekik pünkösdkor, vigyék tovább az örömhírt (evangéliumot). Legvégül látják felemelkedni őt a felhők fölé.

A keresztény hagyomány szerint feltámadt a halottak közül, felment a mennybe, ott ül az Atyaisten jobbján, közbenjáróként működik Isten és az emberek közt és majd eljön ítélni élőket és a feltámadó holtakat az utolsó ítéletkor.

A Magyar Katolikus Lexikonból:

Az apostolok tanúsága szerint Jézus a názáreti Jézus, a Messiás, a Fölkent ('Krisztus'). Történelmi személy, akit Poncius Pilátus római helytartó idejében Jeruzsálemben keresztre feszítettek. Pogány római források is tudnak róla (Suetonius, ifj. Plinius, Tacitus).

Az Újszövetség Jézus személyét és működését az igehirdetés alakjában eleveníti meg. Az apostoli tanúságtétel legfőbb alapja Jézus föltámadása, aki meghalt bűneinkért és föltámadt megigazulásunkra. A tanúk az apostolok voltak, akik személyesen kísérték Jéztust tanítása idején. Az igehirdetés a kortársaknak szólt, akik ellenőrizhették az Egyház tanúskodását. Az igehirdetés nemcsak Jézus föltámadását tanúsította, hanem azt is, hogy benne megvalósult az üdvösség, és hogy ő tanításával és kegyelmével köztünk marad. Jézus az a történelmi személy, akiben a természetfölöttiség, az üdvösség rendje belépett földi életünkbe. Időszámításunk első három évtizedében élt, de azon belül nincsenek olyan adatok, melyek alapján mai értelemben vett életrajzát össze lehetne állítani. Mété és Lukács alapján biztosra vehetjük, hogy még Nagy Heródes uralkodásának vége felé született, vagyis i. e. 4. előtt, mert Heródes akkor halt meg. Lukács még a Sulpitius Quirinus által végzett összeírással is kapcsolatba hozza születését, de ezt nehéz összeegyeztetni a történelem adataival. Lukács 3,1 Keresztelő János föllépését Tiberius császár uralkodásának 15. évére teszi (27-28 ősze). Ha Jézus tanítását 2-3 évre tesszük, a 30. év húsvétján halt meg.

A gyermekségtörténet Jézus szűzi fogantatásáról beszél. Anyját Máriának hívják, aki József jegyese. József tehát Jézus nevelőapja lesz, s rajta keresztül a törv. előtt megvan a Dávidtól való leszármazás, amit a Lukács és Máté által közölt családfák is mutatnak (Jézus családfája). Jézus a galileai Názáretben nevelkedett, ahol családja és rokonai a hagyományos zsidó vallási életet élték (Jézus testvérei). Anyanyelve a galileai arám, és későbbi tettei sem árulnak el semmiféle hellénista hatást. Hogy a zsidók közötti irányzatokon (farizeusok, szadduceusok, zelóták) kívül volt-e kapcsolata pl. az esszénusokkal vagy az apokaliptikus vallási csoportokkal, azt nem lehet kimutatni. Jézus maga mutat rá János és saját működésének kapcsolatára. Az ő viselkedése eltér Jánosétól, s ez János csodálkozását is kiváltotta. Nem ment ki a pusztába, nem alkalmazta a bűnbánati keresztséget, nem utánozta János aszkéta életmódját, és maga kereste föl az embereket a városokban és falvakban. Nem az ítéletet hangoztatta, hanem Isten országának közeledését, amelyet hittel és bűnbánattal kell fogadni, mert az a kegyelem kiáradása lesz. Jézus palesztinai útjait sem lehet követni, mert az adatok nem időrendiek. Az biztos, hogy tanításainak színtere elsősorban Galilea, a Genezáreti-tó környéke, de a 4. evangélium alapján az is tény, hogy több ízben részt vett Jeruzsálemben a nagy ünnepeken, és Júdeában is járt. Tanítványai is galileaiak, Júdás kivételével. A zsidók vezetőivel való nézeteltéréséből ered a főtanács által való elfogatása és kiszolgáltatása Poncius Pilátus római helytartónak, aki mint a messiási jogcím követelőjét kivégeztette. Halálával és temetésével nem zárult le Jézus története, csak más síkon játszódik. A tanítványok a halálát követő 3. naptól (húsvét) kezdve állították, hogy föltámadt és megjelent nekik, s a sírját is üresen találták.