Az ELTÉVEDT IDŐSZÁMÍTÁS kislexikona...

Arménia, azaz Örményország történetét csak az ókor végéig tárgyaljuk, mivel az elmélet csak ezt az időszakaszt érinti.

Történelme során az örmény királyság hol független volt, hol autonómiát élvezett különböző átmeneti birodalmakban. Földrajzi helyzete okán, hogy két kontinens határán fekszik, számos inváziót kellett átélnie Örményországnak: jöttek az asszírok, a perzsák, több időszakban, a görögök, a pártusok, a rómaiak, a bizánciak, az arabok, a mongolok, a törökök és az oroszok.

Mitikus kor: Az örmények magukat hájknak (urak) nevezték s innen az országot Hájászdánnak hívták. A bibliában Thorgamának hívták, azon alapon, hogy Noé Jáfet nevü fiának unokája Thorgom volt, akitől Hájk származik. Hájk uralkodásával (BC 2350) megalapítója volt a róla nevezett uralkodóháznak. Hatodik utóda (BC 1300) Arám volt, aki a keletről és délről ellene nyomuló népeket legyőzte. Vitézsége miatt a görögök Armenosnak, az országot pedig Arméniának nevezték el. Ennek fia és utóda volt Szép Árá, akitől az Ararát vette nevét (BC 1200). Unokájával kihalt Hájknak közvetlen férfiága és az oldalági rokonok vették kezükbe az uralmat.

Orontid-korszak: Időszámítás előtt hatszáz körül az örmény királyságot az Orontida dinasztia alapította az Achaemenida Birodalomban, annak részeként. Autonóm királyságként, számos fennhatóság alatt AD 428-ig létezett.

Hellén kor: Az Orontid-ház utolsó uralkodója Nagy Sándor elleni harcokban vesztette életét. Nagy Sándor Örményországot BC 330-ban Makedónia tartományává tette és továbbiakban helytartók kormányozták. Nagy Sándor halála után Szeleukida Birodalom befolyási övezetébe tartozott, egészen BC 190-ig.

Artaxiad-korszak: A királyság BC 190-ben, I. Artaxias uralkodásával kezdődően kivált a Szeleukida Birodalom befolyási övezetéből, egyúttal ekkor indult az Artaxiad-dinasztia uralma. A királyság hatalmának csúcsán Nagy Tigranész alatt, BC 95-66 között a régió leghatalmasabb királysága volt.

Arszakidák kora: A következő évszázadokban Örményország a perzsa területeket is uraló pártus birodalom fennhatósága alá került, Róma jóváhagyásával, mely szerint a jövőben Örményország királya pártus herceg lesz. Ez I. Tiridatész uralkodása alatt történt (AD 53-58), aki az örmény Arszakida-dinasztia megalapítója lett.

Szászánidák kora: Az örmény királyság 428-as bukása után Örményország autonóm területként került be a Szászánida Birodalomba. Az AD 451-es avarayri csatát követően a keresztény örmények megtartották vallásukat, Örményország pedig autonómiát nyert. Ez a rendszer a 630-as évekig maradt fenn, amikor a szászanida Perzsiát az arabok elfoglalták.

Vallási mozgalmak: Az ókori Örményországban a vallás történelmileg egy sor hiedelemhez kapcsolódott, amelyek Perzsiában a zoroasztrianizmus kialakulásához vezettek. Különösen Mithra imádására összpontosított, és olyan istenek panteonját is magába foglalta, mint Aramazd, Vahagn, Anahit és Astghik.
Örményországban már AD 40 után már léteztek keresztény közösségek. Különböző más vallási közösségek is léteztek itt a keresztények előtt, de mind áttértek a hittérítők hatására. AD 301-ben az Arszakidák közé tartozó Tiridatész a kereszténységet Örményország államvallásává nyilvánította, így az örmény királyság lett az első állam, amely hivatalosan is felvette a kereszténységet. Tíz évvel azelőtt, hogy a Római Birodalom hivatalos toleranciát adott a kereszténységnek Galerius alatt, és 36 évvel Nagy Konstantin megkeresztelkedése előtt. Ezt megelőzően, a pártus időszak második felében Örményország túlnyomórészt zoroasztriánus ország volt.

Időszámításukról: Az ország a szoláris örmény naptárat használta, amely tizenkét hónapból állt. Az örmény időszámítás kezdőéve a mai időszámításunk szerinti 552-es év, amit a különféle kiadványokban a hagyomány kedvéért megjelölnek, de nem követnek. Hivatalosan a mai időszámításunkat használják.