Visszalépés a Főoldalra
TARTALOM
ELMÉLET ANYAGA
ELMÉLET, egyszerűen
FÓRUMOK
   
 
<<< Előző cikkhezKövetkező cikkhez >>>

  
      Nyomtatható változat    Küldd el ismerősödnek ezt a cikket!   Szólj hozzá ehhez a cikkhez!


Ponori Thewrewk AurélTéma : Kapcsolódó írások
 

Napfogyatkozások és a történelem


Napfogyatkozások és a történelem

"...a chronológiának, a historia eme
csontvázának megszerkesztése
 nem egyedül magának a történelemnek,
hanem jó részben a csillagászatnak
 volt és marad is munkája."
Lakits Ferenc



Nincs még egy olyan csillagászati jelenség, amely akkora lélektani hatást gyakorolna az emberekre, mint a teljes vagy csaknem teljes napfogyatkozás. Ilyen szempontból még az üstökösök sem versenyezhetnek vele. A fényes üstökösnek vagy a hullócsillag-rajnak a látványa lehet ijesztő, de a mindenki által az élet forrásának, fenntartójának tartott Napnak az elfogyása, eltűnése, vélt elvesztése leküzdhetetlen rettegést, pánikot keltett abban a korban, amidőn az átélők ennek még sem idejét, sem okát, sem a természetét nem ismerték. A Távol-Kelet egykori lakói óriási sárkányt képzeltek az égre, amely felfalja a Napot. Az Újvilág indiánjai úgy vélték, egerek rágják a fogyatkozó égitesteket. A világ minden részén szokás volt a nap- és holdfogyatkozások idején nagy lármával és hangos zenéléssel elűzni a fontos égitesteket környékező, képzeletbeli gonosz lényeket, szellemeket. Még a rómaiak is lármázással kísérték a fogyatkozásokat. A keresztények ilyenkor megkondították a harangokat ördögűzés céljából. A középkori Európában általános volt ilyenkor az égi mérgezéstől való félelem, ezért befedték a kutakat, és a pincékbe rejtőztek. Ilyesmi még a múlt században is előfordult. A régi keleti népek körében általános volt az a vélekedés, hogy a Nap azért sötétedik el, mert megáll az égen. Csak Mezopotámia egzakt tudományokat művelő papjai, Európában pedig az ókori görögök ismerték fel a fogyatkozások okait, és ezen hatások földiekre nézve következmények nélküli természetét. A köznép rettegése azonban még hosszú időn át megmaradt. Amidőn egy görög katona vonakodott az általa baljóslatú jelnek vélt napfogyatkozás idején hajóba szállni, Periklész (i. e. 5. sz.) köpenyével eltakarta előle a Napot, és azt kérdezte tőle, hogy ettől megrémült-e. A tagadó válaszra a nagy államférfi-hadvezér, mint gyakorlott ismeretterjesztő, megmagyarázta a különben bizonyára derék és bátor, de megriadt harcosának, hogy a sötétséget okozó égi jelenség teljesen hasonló a köpenyével előidézetthez, csak ott az árnyékvető – a Hold – jóval nagyobb.

  De nem minden, a napfogyatkozással összefüggő harcászati esemény előtt akadt ilyen megnyugtató beszédű hadvezér. Nem egy példát ismerünk arra, hogy a napfogyatkozás okozta megrettenés miatt a katonák a csatában szétfutottak, és vagy békét kötöttek, vagy a kevésbé megriadt ellenféllel szemben elvesztették a csatát. Fogunk látni ezekre néhány példát.

  Tény, hogy régebbi korokban nagy, megrázó hatású volt egy-egy napfogyatkozás. A nagyobb sötétséget okozó fogyatkozásokat a mély lélektani hatás alá került krónikások az egészen más eseményeket rögzítő írásaikba is bejegyezték – a mai történelemtudósok és kronológusok nagy örömére. A jelenségek idejét – és gyakran a helyét is – ugyanis vissza lehet számolni, és rögzíteni lehet. Csupán a holdmozgások egyenleteinek ismerete és pontos megoldása szükséges hozzá. Néhány körülményt azonban még figyelembe kell venni, például a Föld tengelyforgási idejének csak részben szabályos változását. Ennek meghatározása azonban a távolabbi múltra nézve egyáltalán nem könnyű. De éppen e régi, feljegyzett napfogyatkozások segítették a csillagászokat abban, hogy e lassú változásokat, azok mértékét is figyelembe vegyék. Nézzünk erre egy példát Mezopotámiából az Új-Babilónia bukása utáni időkből.

  Az egykori Szippar földjéből került elő egy ékiratos agyagtábla, amelyen az olvasható, hogy – a mi naptárrendszerünkben kifejezve – i. e. 322. szeptember 26-án, 4 us-sal, vagyis 16 perccel napnyugta előtt napfogyatkozás kezdődött. Ha a Hold mozgásaira vonatkozó mai értékekkel számolnánk ki e napfogyatkozás szippari láthatóságának kezdetét, 3 óra 40 perccel korábbi időpontot kapnánk. Az egyenleteket tehát úgy kellett módosítani, hogy a velük kiszámolt fogyatkozás kezdete megfeleljen az agyagtáblán feljegyzett időnek. Hála az ilyen és hasonló régi adatoknak, a csillagászati kronológia ma már kielégítő pontossággal tudja meghatározni a régi történelmi korok fogyatkozásainak térbeli és időbeli lefolyását.

  Az ókori görög történelemből ismert ún. korinthoszi háborút (i. e. 395–387) a spártaiak vívták a thébai, argoszi, korinthoszi és athéni szövetséges hadak ellen. Egyik csatájukat a kis-ázsiai perzsa hadszíntérről visszahívott spártai király, Ageszilaosz nyerte meg Koroneia mellett, 394. augusztus 14-én. A történelem a napra pontos dátumot, Ageszilaosz pedig a győzelmét köszönheti egy gyűrűs, közel 90 (88,64)%-os napfogyatkozásnak, amely (délelőtt, a már magasan álló Nap legnagyobb részének elsötétedésével) erősebben félemlítette meg a szövetségesek harcosait, mint a spártaiakat, akik aztán győzni tudtak azok felett (1. ábra).
 

1. ábra. Az i.e. 394. augusztus 14-ei gyűrűs 
napfogyatkozás centralitási görbéje. 1. Spárta,
2. Athén, 3. Argosz, 4. Korinthosz, 5. Theba, 
6. Koroneia
2. ábra. A 891. augusztus 8-ai gyűrűs
napfogyatkozás centralitási görbéje

  Sokan ismerik a honfoglalás kezdetének, vagyis Árpád és főserege Kárpát-medencébe való behatolásának idejét, és hogy ennek ismeretére egy napfogyatkozás vezette a történészeket. Az akkori bizánci (konstantinápolyi) császár, VI., vagy Bölcs Leó egyik krónikása ugyanis feljegyezte, hogy Bizáncban, délidőben „a nappal éjjelre változott”. A további leírásban szereplő bolgár háború eseményeiből és más történések egymásutánjából kikövetkeztethető volt, hogy a bizánci sötétség után négy évvel jött a magyarok zöme a Kárpát-medencébe. Eléggé megkésve, csak 1880 táján kezdtek foglalkozni a millenniumi ünnepségek szervezésével, de a honfoglalás évszáma akkor még nem volt ismeretes. Lakits Ferenc magyar csillagász hosszú évekig számolgatott, míg 1890-ben közzé tette (3), hogy a szóba kerülhető időszakban Bizáncból látható napfogyatkozások közül egyedül a 891. augusztus 8-ai felel meg a krónika leírásának (2. ábra). Eltelt még egy-két év, mire a t. Ház elé került a történelmi évszám, és az 1892/II. törvénycikk kimondta, hogy a millenniumi ünnepségeket 1895-ben kell megtartani. De már az előzetes tervezési és költségvetési tárgyalásokon nyilvánvalóvá vált, hogy az addig hátralevő három év nem lesz elegendő a tervezett nagyszabású, országos kiállításra való méltó felkészüléshez. Ezért az országgyűlés utólag egy évvel elhalasztotta az 1000. évforduló megünneplését (4).

  Mi magyarok tehát igen fontos dátumokat, Európában való megtelepedésünk évszámát köszönhetjük egy csillagászati esemény egykori feljegyzésének és értelmezésének. De a történelemtudomány olykor egy-egy sok évszázados korszak eseménysorát is rögzíteni tudja egyetlen visszaszámolt napfogyatkozás időpontja segítségével. Szolgáljon erre egy példa ismét az ókori kelet világából (1), (5).

  Asszíria főtisztviselői, a limmuk egy-egy év tartamára foglalták el hivatalukat (akárcsak a római consulok). Több limmu-lista maradt ránk. Az egyiken csaknem száz hivatalnok neve olvasható, akik tehát évenként követték egymást. Az egyik név, Puransagale mellett olvasható egy bejegyzés: „Simannu (Sziván) hónapban napfogyatkozás volt.” Ennek az adatnak így önmagában még nem volt értéke, de jelentősége megnőtt, amint egy másik táblán ez a limmu mint egy bizonyos Mannukiasurli 54. elődje szerepelt. Erről viszont már ismeretes volt, hogy Új-Asszíria egyik legkiemelkedőbb uralkodójának, II. Szárgonnak (Sarrukín) 13. uralkodási évében töltötte be hivatalát. A 17 évig uralkodó II. Szárgon kora csak egy-két évtizedes bizonytalansággal volt ismeretes. A listában szereplő napfogyatkozás viszont 42 évvel az uralkodó trónra lépése előtt történt. Nyilvánvaló, hogy az első lista csaknem egy évszázadot felölelő időtartama alatt több napfogyatkozás látszott Asszíriából, de hogy csak egyet jegyeztek fel, azt jelentheti, az nagy fénycsökkenést okozó, tehát teljes vagy csaknem teljes lehetett. Értékes útbaigazítást adott a hónapnév megemlítése is. A csillagászati-kronológiai számítások szerint csak az a napfogyatkozás jöhet számításba, amelyik -762. (i. e. 763) június 15-én volt onnan észlelhető (3. ábra). II. Szárgon tehát i. e. 721-ben lépett trónra. Minthogy azonban a feljegyzések alapján ismert volt az előtte több száz és utána mintegy száz éven át trónon levő elődeinek, ill. utódainak uralkodási időtartama években, ez az egyetlen napfogyatkozás nagyon fontos évsort juttatott az ókor történészeinek birtokába. Ma már minden új-asszír király uralkodásának első és utolsó éve ismeretes a mi naptári, évszámítási rendszerünkben – hála a csillagászati kronológiának.

  Az európai művelődéstörténet szempontjából még ennél is hosszabb és fontosabb korszak éveit rögzítette egy másik ókori napfogyatkozás (1), (2).
 

3. ábra. Az i. e. 763. június 15-ei napfogyat-
kozás teljességi sávjának közel-keleti szakasza
4. ábra. Az i. e. 585. május 28-ai fogyatkozás 
teljességi sávja Kis-Ázsiában

  A „történetírás atyja” melléknévvel megtisztelt Hérodotosz (i. e. 5. sz.) írt egy háborúról, amely Küaxarész méd és Alüattész lüd király hadai között dúlt Kis-Ázsiában. A döntő összecsapásra a Halüsz folyó mellett került sor. A küzdelem során azonban „a nappal éjjé változott”, vagyis teljes napfogyatkozás állt be. A harcosok mindkét részről szétfutottak, és a háborúskodásnak békekötés vetett véget. De mikor? A történészek csak sokévnyi bizonytalansággal tudtak válaszolni erre, bár Hérodotosz pontosan megadta a csata idejét: a 48. olimpiai játékok 4. éve. A görögség általában ezt az ún. olimpiád-érát használta az évek megjelölésére. A történészek azonban nem tudták elhelyezni az ilyen érában megadott éveket a mi évszámításunk rendszerében: nem volt ismeretes ugyanis az 1. olimpia 1. éve – egészen a múlt század közepéig. Ekkor a csillagászati számításokból meghatározható volt a Hérodotosz által említett fogyatkozás egyetlen lehetséges időpontja: –584. (i. e. 585.) május 28-a (4. ábra). Kiadódott tehát a kiinduló év, az első olimpiai játékok 1. éve i. e. 776-ra. És ebből egyértelműen átszámíthatóvá lett minden olyan ókori évszám, amelyet sok évszázadon át az olimpiád-érában adtak meg. Látható tehát, milyen felbecsülhetetlen értékű ez az átszámítási kulcs, amelyhez ismét a csillagászat juttatta a klasszikus múlt történelmének tudományát.

  Ez a legutóbb említett napfogyatkozás másról is nevezetes (2). A nagy görög természettudós, Thálész i. e. 585 elején előre jelezte milétoszi polgártársainak, hogy nemsokára nagy napfogyatkozásban lesz részük. Amint ez május végén beállt, lelkesen ünnepelték a tudóst, akit később épp e sikeres prognózisa miatt tettek meg a hét görög bölcs egyikének.

  Abban az időben a görögség még nem ismerte a fogyatkozások kiszámításának módjait. Tudomásunk van viszont arról, hogy a babiloni csillagász-papok az i. e. 8. századtól már sikerrel kísérelték meg a jövőbeli holdfogyatkozások idejének meghatározását. Nagyon is elképzelhető, hogy a fogyatkozási ciklus (18 év 11 nap) ismeretében nemcsak a hold-, hanem a napfogyatkozások előjelzését is megkísérelték. Bizonyos, hogy nem mindig sikerrel, de egy-egy fogyatkozásnál mégis eredményesen alkalmazhatták ezt az eljárást, amelyről Thálész, minthogy járt az akkori kultúrnépek hazájában, tudomást szerezhetett.

  Ennek megerősítésére felhozható egy másik helyről származó adat – a Bibliából (6), (9, pp. 190–195). Ezékiel próféta a zsidó nép fogságba hurcolt csoportjával valószínűleg már i. e. 597-től, de legkésőbb 587-től Babilóniában élt. Ottani egyik jövendölésében, amelyet feljegyzése (Ez 32,1) szerint a „tizenkettedik évben, a tizenkettedik hónap elsején” tett, sötétséggel fenyegette meg az egyiptomi fáraót (12):

  „... befedem az eget és elsötétítem csillagait... Minden égitestet elsötétítek miattad... országodat sötétbe borítom!” (Ez 32,7.8)

  Ezékiel a fogságra hurcolás évét, i. e. 597-et vette időszámítása első évének, tehát a „12. év” i. e. 585-öt jelent, a 12. hónap február, vagy – szökőhónapos évben – március volt. Jövendölését tehát i. e. 585 február-márciusban tette. És 2-3 hónappal ez után történt az a napfogyatkozás, amely nemcsak Kis-Ázsiában, de Mezopotámiában és Egyiptomban is jelentős sötétséget okozott. Nyilvánvaló, hogy Ezékiel nem tudhatott kiszámolni fogyatkozásokat, de pap lévén, kapcsolatot kereshetett – és találhatott – babiloni kollégáival, és tőlük még könnyebben tudhatott meg valamit az általuk kiszámolt csillagászati eseményről, mint a világi görög Thálész. Érdeme tehát nem kisebb, mint a görög tudósé (bár senki nem emlegeti ezért a jövendöléséért bölcsként a prófétát).

  A Bibliában különben több helyen is található valamilyen sötétség említése, sőt leírása. Nagyon is kézenfekvő, hogy ezek egy részét napfogyatkozással hozzuk összefüggésbe. Ilyen például a zsidók Egyiptomból való kivándorlása, az exodus előtti csapások közül a kilencedik, az „egyiptomi sötétség”. A Biblia leírása szerint (11):

  „22. És kinyújtá Mózes az ő kezét az ég felé, és lőn sűrű sötétség egész Egyiptom földén három napig.
  23. Nem látták egymást, és senki sem kelt fel az ő helyéből három napig...”
(2Móz 10,22-23)

  Első ízben a múlt század végén Mahler Ede magyar csillagász és egyiptológus gondolt napfogyatkozásra a sötétséggel kapcsolatban (7). Feltételezte, hogy a szövegben eltolódott az elválasztás helye, és a „három napig” időhatározó már a 23. vershez tartozik. A sötétség tehát tarthatott rövid ideig, az emberek úgy megrémültek, hogy „három napig” – vagyis hosszabb ideig – nem mertek eljönni a házaikból (és azért nem látták egymást). Mahler idejében azonban még sem az ókori történeti, sem a csillagászati kronológiai adatok nem voltak helyesek, így a Mahler által kiszámolt, i. e. 1335. március 13-ai napfogyatkozás több okból sem lehetett az „egyiptomi sötétség” okozója. A legújabb holdmozgás-adatokból és történelmi meggondolásokból a -1261. (i. e. 1262.) április 12-ei – részleges – napfogyatkozás felel meg leginkább a követelményeknek (9, pp. 157–170) (5. ábra).

5. ábra. Az i. e. 1262. április 14-ei és az i.e. 1223. március 5-ei
napfogyatkozások teljességi sávjainak közel-keleti szakaszai

  A Bibliát tovább olvasva még egy olyan leírást találunk a zsidó nép őstörténetében, amely mögött napfogyatkozást sejthetünk (9, pp. 171–177). Ez az exodust követő 40(?) éves vándorlás utáni palesztinai honfoglalás első eseményei között szerepel. Az akkori nép- és hadvezér, Józsué serege öt amoreus király hada ellen folytatott elkeseredett harcot a Gibeon (Gabaon) melletti csatában. Józsué nyilván joggal tartott attól, hogy ha a harc az éjszakába nyúlik, az ellenség a sötétség leple alatt erősítést kaphat, ezért mindenáron még aznap ki akarta csikarni a győzelmet. De az alkony közeledett, és a hadvezér könyörgött istenéhez, hogy állítsa meg a Napot (11).

  „És megálla a nap, és vesztegle a hold is, a míg bosszút álla a nép az ő ellenségein... És megálla a nap az égnek közepén és nem sietett lenyugodni majdnem teljes egy napig.”
(Józs 10,13)

  Már tudjuk, hogy a Nap – és a Hold – elsötétedésének okául a régiek azt emlegették, hogy ezek az égitestek „megálltak” az égen. (Tanulságos példával szolgál erre egy 1595-ben Erdélyben észlelt részleges napfogyatkozás, amelyről E. A. Bielz által idézett (8) Nösser Simon brassói krónikája így számolt be: „Ez év októberében a Nap elsötétedett és másfél órára megállott.” Az 1595. október 3-ai fogyatkozást Brassóban valóban mintegy másfél óráig lehetett észlelni.)

  Térjünk vissza Józsué napjához. Elképzelhető, hogy a küzdelem hevében az időérzéküket vesztett harcosok – hadvezérükkel együtt – egy elkezdődött napfogyatkozás okozta fénycsökkenés már az alkonyi sötétség kezdetének érzetét keltette fel bennük, és miután a fogyatkozás lezajlott, a visszatért, megszokott napfényes időszakot meghosszabbított napnak tartották. Kérdés tehát, hogy az exodust megelőző, feltételezett napfogyatkozás után nagyjából 40 évvel volt-e látható Gibeonban napnyugta előtti időben beállt, nagyobb sötétedést okozó hasonló jelenség.

  Az akkoriban ott észlelhető napfogyatkozások közül a –1222. (i. e. 1223) március 5-ei hozható gyanúba, amely közel 90%-os lévén, nagyfokú sötétedést okozott a kora délutáni órákban (9, pp. 171–177). Ez 39 évvel történt a kilencedik csapás, a sötétség (fogyatkozás?) után, jó összhangban a Biblia által a vándorlás tartamára megadott 40 évvel (5. ábra).

  A jelenkori történészek úgy tartják, hogy a zsidó nép palesztinai honfoglalása nem köthető egyetlen eseményhez. Nincs kizárva azonban, hogy a talált napfogyatkozások kapcsolatba hozhatók a bibliai leírásokkal, történetivé erősítve a legendákat.

  A Bibliánál maradva: az Újtestamentumban is lehet olvasni egy igen nevezetes sötétségről, éspedig Jézus halálával összefüggésben. Lukács evangéliuma szerint (12):

  „Tizenkét órától egészen három óráig sötétség lett az egész földön. A nap elhomályosodott, a templom kárpitja pedig középen kettéhasadt...” (Lk 23,44-45)

  A Máté-féle evangéliumban:

  „Tizenkét órától kezdve három óráig sötétség lett az egész földön... a templom kárpitja... kettéhasadt, a föld megrendült, és a sziklák meghasadtak.” (Mt 27,45.51)

  Nyilván már az ókorban is többen gondoltak napfogyatkozásra a leírt sötétséggel kapcsolatban, de mások – mint egy 1. századi keresztényellenes író, Julius Africanus – megcáfolták ezt a vélekedést. Helytálló érvelésük az volt, hogy a zsidó hónapok újholddal kezdődnek, Jézus halála a zsidó húsvét idejére esett, ezt pedig mindig a (hold)hó közepén, vagyis holdtölte idején tartják. Holdtöltekor pedig semmiképpen sem jöhet létre napfogyatkozás.

  Az evangéliumokat jó néhány évtizeddel az események után állították össze. Ekkorra már bizonyos történések ideje összeolvadhatott – mint pl. a Jézus halálával azonos időre hozott földrengésé. Ez ugyanis összefügghetett azzal, amelyet az idősebb Plinius említett, de – mai évszámítási rendszerünkben – i. sz. 29-ből. Jézus valószínűleg 30. húsvétja előtti napon, 30. április 7-én halt meg. Viszont néhány hónappal ez előtt, 29. november 24-én egy 90%-os napfogyatkozás sötétjét tapasztalhatták Jeruzsálemben (6. ábra). Könnyen lehet, hogy az első keresztények emlékezetében ennek emléke is egybemosódott Jézus halálával, tehát a kereszthalál kísérő körülményeit is megemlítő evangéliumok az események egy időre való összehozásának nyomát őrzik [9, pp. 291–297].
 

6. ábra. A 29. november 24-ei napfogyatkozás teljességi sávjának szakasza  7. ábra. Az 1033. június 29-ei gyűrűs napfogyatkozás centralitási görbéje Európában; ill. az 1406. június 16-ai napfogyatkozás teljességi sávja

  Egy bibliai, újtestamentumi jóslat (Jel 20.) szerint a sátán ezer évre megkötöztetik. Ebből sokan a világ végének eljövetelét olvasták ki az 1000. esztendőre. Ehhez a jóslathoz még Jézus szavait is hozzátoldották, aki a tanítványok kérdésére, hogy mikor jön el a világ vége és mi lesz annak (elő)jele, azt válaszolta, hogy háborúk, éhínségek, járványok, földrengések lesznek mindenfelé. Majd (12):

  „Közvetlenül ama napok nyomorúsága után pedig a nap elsötétedik, a hold nem fénylik, a csillagok lehullanak az égről... ... nem múlik el ez a nemzedék, amíg mindez meg nem történik.” (Mt 24,29.34)

  E szavak nyomán az őskeresztények körében általános volt a világvége-várás. Ám kihalt az a nemzedék, amely még hallotta Jézus szavait, de a világnak nem lett vége. A jövendölés beteljesülésének ideje lassan a ködös, messze jövőbe távolodott. Amikor azonban közeledett a Jelenésekben emlegetett ezer év vége, nagyon sokan vélték, hogy a végítélet már közvetlen közelségbe került. Félelmüket éhínségeket okozó aszályos évek, járványok is fokozták és erősítették. Ám végítélet nélkül múlt el az 1000. év is. Ekkor többen úgy gondolták, hogy Jézus – akkoriban vélt – életkorát, 33 évet hozzá kell adni az 1000-hez. És 1033. június 29-én Európa-szerte nagyfokú sötétséget okozott egy napfogyatkozás („a nap elsötétedik”), és ez megerősíteni látszott a végítélet eljövetelét (7. ábra). Az emberiség azonban ezt a világvége-dátumot is túlélte.

  Raoul Glober, 11. századi barát feljegyzése szerint ez a fogyatkozás a pápaság történetében is nevezetes volt (10, p. 177). Egy évvel ez előtt ugyanis a kiskorú IX. Benedeket ültették a pápai trónra, aki fiatal kora ellenére oly feslett, botrányos életet élt, hogy Róma világi vezetői a meggyilkolását tervezték. Elhatározták, hogy megfojtják, méghozzá az oltárnál. A szertartás alatt állt be a napfogyatkozás. Glober leírása szerint az emberek sápadtaknak látszottak, mint a halottak, a tárgyak zöldes színt kaptak, az összeesküvők nem merték végrehajtani tettüket. A pápa ugyan elmenekült Rómából, de még kétszer visszatért e méltóságába, és 1048-ig folytatta gyalázatos életét.

  Flammarion szerint (10, pp. 178–179) még az 1406. június 6-ai teljes napfogyatkozás okozott rémületet (7. ábra), sőt világvége-hangulatot Franciaországban, amelyről úgy emlékeztek meg, hogy a nép a templomokba menekült, és ott várta a végítéletet.

  A napfogyatkozások – mint láttuk – régebben gyakrabban rémítették meg az embereket, mint a közelgő világvége beharangozói. Sajnos, nem csak régen. Sokszor kerül szóba mostanában a Franciaországban élt orvos-asztrológus Nostradamus (1503–1566) neve és számos jóslata. Neki valóban lehet köze az ez évi nagy európai napfogyatkozáshoz, hiszen egyik négysorosában burkolt formában így ír róla (13):
 

L’an mil neuf cens nonante neuf sept mois,
Du ciel viendra und grand roy d’effrayeur...
(Centuriák X. 72.),
 vagyis: 1999 hetedik hónapjában az égből eljő a rettegés nagy királya. A dátum napjához az a megjegyzés fűzhető, hogy 1582-ig a julián-naptár volt használatban, tehát Nostradamus e szerint dátumozott. Ő nemcsak csillagjós, de jó csillagász is lehetett, mert bizonyosnak látszik, hogy kiszámított egy európai napfogyatkozást 1999. július 29-ére. Ez a dátum azonban ma már a Gergely-féle naptárban augusztus 11-e, akkor jön el tehát a Nostradamus idején még rettegést keltő napfogyatkozás – vagy titokzatoskodón körülírva: „a rettegés nagy királya.” Az orvos-asztrológus nagyon kevés határozott évszámot írt le négysorosaiban. Az 1999 nyílt megnevezése azt jelentheti, hogy valóban kiszámolt egy csaknem félezer évvel az ő kora után bekövetkező napfogyatkozást. Minden sarlatánsága és szemfényvesztése mellett ennyit a javára lehet írni. A dátumot különben sokan a világvége dátumának tartják, vagy legalábbis annak Jézus által megjelölt egyik előzményének, ami után – nyilván a Jelenések könyvében említett 1000 évek alapján 2000-ben – elérkezik a vég, és vele az utolsó ítélet. Bizonyos, hogy ez az év is elmúlik majd „világvége” nélkül, mint az előzőek, tehát ilyen szempontból nem szól bele végzetesen az emberi történelembe. A babonák, a tudománytalan hiedelmek kora már a 20. században is lejárt, és remélhetőleg ki is hal a 3. évezredben. A napfogyatkozások pedig nem keltenek többé általános rémületet, és semmi módon nem befolyásolják a történelmet, hanem megmaradnak olyan különleges természeti jelenségeknek, amelyek gondos észleléséből egyedül a tudomány húz hasznot.


IRODALOM

[ 1] Mahler Ede: Az asztronómia a történettudomány szolgálatában. Stella Csillagászati Egyesület Almanachja 1929-re. Budapest, 1929, pp. 83–98
[ 2] Ponori Thewrewk Aurél: Nevezetes napfogyatkozások. Föld és Ég VI/3. (1971. V–VI.), pp. 70–71
[ 3] Dr. Lakits Ferenc: A magyarok honfoglalásának ideje és a csillagászat. Természettudományi Közlöny XXII (1890. nov.), pp. 561–571
[ 4] Ponori Thewrewk Aurél–Bartha Lajos: „Magyar” napfogyatkozások. Meteor csillagászati évkönyv 1999. Magyar Csillagászati Egyesület, Budapest, 1998. P. 212
[ 5] Mahler Ede: Adalék a Kelet ókori népeinek asztronómiájához. Stella Csillagászati Egyesület Almanachja 1931-re. Budapest, 1931, pp. 143–164
[ 6] Ponori Thewrewk Aurél: A jövőbe láttak-e a próféták? (Nap- és holdfogyatkozások a Bibliában). Föld és Ég XX. éf. 6. sz. (1985 jún.), pp. 174–176
[ 7] Mahler, Eduard: über die in der Bibel erwähnte ägypt. Finsternis. Sitzungsberichte der kais. Akademie d. Wiss. Wien, 1885
[ 8] Bielz, E. Albert: Beitrag zur Geschichte merkwürdigen Naturbegebenheiten in Siebenbürgen. Verhandlung und Mitteilungen des Siebenbürgischen Vereins für Naturwissenschaften. Bd. XIII–XVI. Hermanstadt (Nagyszeben), 1862. köt.
[ 9] Ponori Thewrewk Aurél: Csillagok a Bibliában: Tertia Kiadó. Budapest, 1993
[10] Flammarion, Camille: A világ vége. Ford. Kenedi Géza. 3. kiadás. Légrádi testvérek. Budapest, 1897
[11] Szent Biblia. Ford. Károli Gáspár. Brit és Külföldi Biblia Társulat. Budapest, 1933
[12] Biblia. Ford.: A Magyar Bibliatanács Ószövetségi és Újszövetségi Bibliafordító Szakbizottsága. Budapest, 1990
[13] Fekete Sándor Pál: Nostradamus titokzatos könyve: A próféciák. Média Kiadó, Komárom, 1991, pp. 314–315

A napfogyatkozások idejének és helyének kiszámolására használt mű: H. Mucke–J. Meeus: Canon of Solar Eclipses –2003 to +2526. Astronomisches Büro. Wien, 1983


Természet Világa, 130. évf. 8. sz. 1999. augusztus, 350–354. o.
http://www.kfki.hu/chemonet/TermVil/ 


A cikk eredeti linkje: http://www.termeszetvilaga.hu/tv99/tv9908/napfogy.html
 
 
 
 
Ponori Thewrewk Aurél


  
    Nyomtatható változat    Küldd el ismerősödnek ezt a cikket! Szólj hozzá ehhez a cikkhez!

Sz:webmester
Idő:2010.02.07.
Olv.:407
Cimkék:

<<< Előző cikkhezKövetkező cikkhez >>>
 
    

  
 
 
    

   
 

Eddigi hozzászólások:

A cikkek kigyüjtött hozzászólásainak oldalára =>


Hozzászóló neve: NE VendégkéntCikkek 154. hozzászólásaIdeje: 2011.03.26. 08:20  
Szive joga mindenkinek, hogy jósoljon, de miért kell ezzel telenyomni a világhálót!

Hozzászóló neve: MA VendégkéntCikkek 149. hozzászólásaIdeje: 2011.03.21. 15:19  

Jóslat
Ezer évre mondom el az emberiség történetét.
Jóslat 1000 évre.


Nagy változások előtt áll a föld lakossága. Bekövetkezik az ősi jóslat, miszerint az emberek a sok gonoszság és alávalóság miatt rájönnek, meg kell változtatni eddigi életvitelüket.
A változás a Kárpát-medencéből fog elindulni, mivel az itt élő emberek lelki többlettel rendelkeznek, valamint ők birtokolják az ősi szakrális tárgyat, a Szent Koronát. E korona egyik része a világ első nagy királyának, Nimródnak a koronájából származik, ékkövei pedig közvetítő szerepet töltenek be a régmúlt és a jövő között. Minden földi hatalomnak és az összes létező javaknak a kizárólagos tulajdonosa a Szent Korona. Fennhatósága arra a területre vonatkozik, amely területen élő népek elfogadják ezt az alaptételt.
Először Európa népei fogják követni a megújulást, majd Afrika északi területei és Indokína. Ezt követően az egész világ csatlakozni fog a megújuláshoz.

A változások a következő területeken mennek végbe:

Meg fog szűnni az egyes emberek, vallási vagy politikai csoportok, kormányzók, helytartók vagy hadurak hatalma. A nép nem fogja tovább tűrni a demokráciának hazudott álságot. Egyszerűen ki fogja nyilvánítani akaratát, miszerint csak a nép érdekeit képviselő, az emberiség felemelkedéséért tevékenykedő vezető réteget fogad majd el. Minden hatalom egyedüli és kizárólagos tulajdonosa a Szent Korona lesz. Földi lény a főhatalmat ezután már soha nem ragadhatja magához.

Az országok irányítását és működését a Szent Korona Jogrendszer fogja megszabni. E szerint minden létező tulajdonjog a Szent Koronát illeti. Az ingatlan és ingó javakat pedig a hozzáértő személyek birtokba veszik, vagy birtokba kapják.
A közfeladatokat olyan személyek fogják ellátni, akik feddhetetlen előéletűek, olyan iskolai végzettséggel rendelkeznek, mely iskolák a közfeladatok ellátását fogják tanítani. Csak hivatásos vezető láthat majd el közügyeket irányító tevékenységet, semmilyen szintre, semmilyen posztra nem kerülhet választott vezető.
Soha többé nem lehet közfeladatot ellátó az, aki nem a köz javára tevékenykedik, kiderül, hogy valamelyik pártnak, szektának vagy titkos szervezetnek tagja vagy tagja volt. Továbbá, ha korrupciós ügybe keveredik, bűncselekményt vagy súlyos szabálysértést követett el, vétett a közerkölcs normái ellen, családi élete rendezetlen, vagy egyéb magánéleti tevékenysége sérti a szabályokat, valamint ha kiderül, hogy a közfeladat mellett bármilyen más munkakört vagy tisztséget ellát, amelyet nem a hivatali ügyrend szerint kell neki ellátnia. Súlyosabb esetben a közeli hozzátartozóira is ki fogják terjeszteni ezt a büntetést.

Jelentősen meg fog változni az emberek viselkedése. Tiszteletben fogják tartani a törvényeket, betartják a viselkedés alapvető szabályait. Mindenki igyekszik a legjobb tudása szerint tanulni és dolgozni. A megtermelt javak elosztása igazságos lesz. Ez által meg fog szűnni az emberek közötti nagyfokú anyagi különbség. Az irreálisan alacsony és magas jövedelmek megszűnnek. Mindenki köteles lesz igazolni, hogy miből tartja el magát és családját. Ismét bevezetik a közveszélyes munkakerülőkkel szembeni kényszerintézkedéseket.

Meg fog szűnni a demokrácia. Helyette a jogalapú társadalmat fogják kialakítani.
Soha többé nem lehet majd választási csalással hatalomhoz jutni. Minden irányító közfeladatot a megfelelő közügyi felsőfokú iskolában végzettek fognak ellátni.
Megszűnik majd a népképviselet. Az országos, illetve az egész földet érintő kérdésekben csak és kizárólag elektronikus szavazással lehet majd dönteni. Azok szavazhatnak majd, akik nagykorúak, cselekvőképesek, büntetlenek, állandó lakáscímük van, az ingatlan-nyilvántartásban szereplő lakó ingatlannal rendelkeznek, valamint megfizették a kirótt köztartozásokat. Szavazni a kornak megfelelő eszközzel fognak (mobiltelefon, internet stb.). A szavazatokat száz évig meg kell őrizni, azokat bármikor ellenőrizheti majd a szavazatát leadó.

Meg fog szűnni a bűnözés és a terrorizmus. Terrorista az, aki másokat fizikailag, lelkileg, szellemileg vagy anyagilag terrorizál.
A bűnözők és terroristák közé sorolódnak majd különösen azok, akik:
• Mások alapvető jogait, szabadságjogait megsértik.
• A közösség által rájuk ruházott hatalommal visszaélnek.
• Más népeket, népcsoportokat, nemzeteket megszállva tartanak.
• Fegyvereket gyártanak, fegyvereket forgalmaznak vagy fegyvereket használnak. Kivéve az önvédelmi eszköznek minősülő személyes tárgyat.
• Meglopják vagy megkárosítják a közvagyont.
• Mások javait eltulajdonítják, megkárosítják.
• Akik másoktól uzsorát szednek.
• Akik mások javait élik fel.
• Másokat emberségében megaláznak, megsértenek vagy ok nélkül rossz hírét keltik másoknak.
• Mások életére törnek.
• Erőszakkal kényszerítenek bárkit olyan nézetre vagy cselekedetre, amelyet Ő nem tart helyesnek.
• Gyűlölködést szítanak.
• Hamisan tanúskodnak.
• Akiket a közvélemény, közerkölcs bűnözőnek tart.

Meg fognak szűnni a jelenleg működő egyházak és szekták, mivel a legtöbb egyházban, illetve szektában önzésre, gonoszságra, más vallásúak gyűlöletére, és saját isteneik, szentjeik, bálványaik imádatára tanítanak. Helyette önkéntes alapon szerveződő ősi közösségek jönnek létre, amelyek mások alapjogait nem sérthetik. A templomok múzeumokként, illetve közösségi házakként fognak működni.

Meg fogják szüntetni a vallási és etnikai inkvizíciót. Mások meggyőződését, véleményét erőszakkal, vagy fenyegetéssel tilos lesz befolyásolni.

Meg lesz oldva az emberek kedvezményes mágneskártyás tömegközlekedése. A tömegközlekedési eszközök nem bocsáthatnak ki környezetre káros anyagot. Saját jármű használata alkalmi vagy sport célra lesz csak engedélyezve. A tömegközlekedést csak indokolt esetben lehet majd igénybe venni. Például munkába járás, bevásárlás, pihenés, üdülés stb. Lesznek saját maga által vezetett tömegközlekedési eszközök is, melyeket az utcákban elhelyezett parkolókban lehet majd megtalálni, illetve otthagyni. Hosszabb utakra a nagyobb és gyorsabb eszközöket fogják használni.

Az emberek alapvető jogaihoz fog tartozni többek között a lakhatáshoz való jog, a munkához, tanuláshoz, kulturális ellátáshoz, egészségügyi ellátáshoz, a pihenéshez, a védelemhez, az élethez, a szabadságjogok mindegyikéhez való jog, valamint az ide sorolt egyéb jog. Aki e jogainak a gyakorlásában bárkit korlátoz, az bűncselekményt követ majd el.

Kétféle vállalat típus lesz. A közfeladatokat és közszükségleteket ellátó vállalatok csak és kizárólag közösségi kézben lehetnek majd. Ezek lesznek a közvállalatok. Összesen harminc fő alatti vállalatok, illetve háromszáz hektár alatti gazdaságok lehetnek magánkézben is. Ezek lesznek a magánvállalatok. Ha a vállalat értéke meghaladja az egy lakosra eső érték harmincszorosát, akkor közösségi kézbe kell adni.

Minden embernek joga lesz a nyugdíjba vonuláshoz. A nyugdíjba vonulás korhatára, valamint a nyugdíj összege központilag lesz meghatározva. Minimális összege annyi lesz, amely fedezetet nyújt majd a nyugdíjas alapvető jogainak maradéktalan gyakorlásához. Meg lesz határozva a maximális nyugdíj összege is, amely összeg nem haladhatja majd meg a minimális nyugdíj másfélszeresét.

Szigorú magatartási és viselkedési szabályok lesznek bevezetve. Meg fog szűnni a közösséget zavaró magatartás jelentős része. A visszaeső bűnözőket a korábbiaktól is szigorúbban fogják büntetni. A halált okozó bűncselekményben visszaeső bűnöző halálbüntetést is kaphat majd.

Minden embernek joga lesz a tulajdonát, testi épségét, vagy hozzátartozóit megvédeni az elkövetővel szemben. A helyzettől függően, akár a támadó életének kioltása árán is.

Jelenleg négyféle maffia létezik. Ezek: az állami, a politikai, a gazdasági és a bűnözői maffia. Mind a négy azt mondja, add ide a megtermelt javaid jelentős részét, én pedig megvédelek, biztosítom a zavartalan és gondtalan működésedet. Ebből persze egy szó sem igaz. Meg fog szűnni mind a négyféle maffia. Az állami azért, mert hivatásos vezetők fogják irányítani az államot, és alig marad olyan feladat, amelyet nem a lakosság fog szavazással eldönteni. A politikai azért, mert semmilyen hatalomhoz nem fognak hozzájutni. A gazdasági azért, mert normális jövedelem mellett nem lehet gazdasági függésben tartani senkit. A bűnözői maffia pedig azért, mert a törvények szigora felszámolja majd.

Ezer évre meg fognak szűnni a háborúskodások. Az életszínvonal kiegyenlítődik. Nem fűződik majd érdeke egyik államnak vagy közösségnek sem a háború kirobbantásához. Tilos lesz fegyvert gyártani, értékesíteni, vagy használni. Fegyverhasználatra kizárólag a Föld Védelmi és Békefenntartó Alakulatainak lesz joguk, valamint vadászat és sport céljára lehet majd szigorú feltételek mellett fegyvere magánszemélynek.

Minden ember büntetlenül ellenállhat majd abban az esetben, ha a szabályokat mellőzve, vagy kijátszva mások hátrányos helyzetbe akarják juttatni őt. Az ellenállás joga csak olyan mértékben lesz gyakorolható, hogy azzal más emberek alapvető jogait ne zavarja az ellenálló.

Nem lesz világvége, se most, sem az elkövetkezendő ezer esztendőben, sem azután. Viszont vége lesz a gátlástalan, gonosz emberek hatalmának. Újra érvényre fog jutni az ősi hitvallás, amelyet Anyahita, Agaba és Jézus is hirdetett.

A következő ezer esztendőben olyan mértékű gazdasági és tudományos fejlődésen esik át az emberiség, amilyenről még álmodni sem mert volna. Beteljesedik az ősi vágyakozás. Szebb és tartalmasabb életet fog élni a föld lakossága.

Mindezek megvalósulása már elkezdődött. Az emberek várják a megújulást. Várják, hogy emberhez méltó életet éljenek. Azt mondják, átéltünk már sok nehéz korszakot, miért ne jöhetne egy valóban emberhez méltó időszak.

Itt állunk a nyitott kapu előtt, haladjunk át rajta!

Budapest, 2011. 03. 05.


 
    

   
 
A cikkhez regisztráció nélkül is hozzászólhatsz, egy tetszőleges név megadásával.
Ne feledd: azok a szavak, amelyekkel minősítesz valakit, többet mondanak rólad, mint akiről beszélsz!
Neved / nicked:   
  (Írjál be egy nevet, különben nem megy el a hozzászólásod.)

Extra mosolyok:
(Egérrel megfogva behelyezhetőek a szövegbe.)

Humán ellenőrző kód:

Másik_kód_kérése
Kedves Hozzászóló!
Írd be ide a fenti képen látható kódot.
Ez a programok által bevitt veszélyes tartalmak beírásának megelőzésére szolgál.
(ha bizonytalan vagy a kód olvasásában, a kis nyilakra kattintva kérhetsz egy másikat)



 
    

 
Generálás ideje: 0.04 mp 

Mottó:

A tévedés be nem ismerése a megoldástól való elfordulással egyenlő és csak árt mindenkinek. Az idő pedig olyan mint víz, előbb-utóbb a felszínre dobja, ami nem oda való.

(Nemtom)


Kezelők
 BEMUTATKOZÁS
 LEXIKON

Online könyvrendelés
Fotóalbumok
Linkek, társoldalak Honlap statisztika

Keresés honlapon


Felhasználónév:

Jelszó:


Téma bevezető és tartalma

Kapcsolódó írások
Forrásanyagok, amelyek az 'eltévedt időszámítás' létrejöttében, illetve bizonyításában kiemelt szerepet kaptak. Ezek nélkül nincs kételkedés, és nincs elmélet.



Ma érvényes évszámok

Jelenlegi:2017
Etióp:2010
Kopt:1734
Iszlám:1438
Perzsa:1396
Zsidó:5778
Indiai:1939
Bizánci:7526
Örmény:1465

Az évszámok a számítógép dátumbeállításához igazodnak.

Eltévedt évszámok

Jézus születésétől számolt
TévesHelyes
20241777
Arszakida éra
TévesHelyes
22642017
Szeleukida éra
TévesHelyes
23292082
Róma alapításának érája
TévesHelyes
27702523
Nabú-nászir-éra
TévesHelyes
27642517
Olimpiai éra
TévesHelyes
698 ol. 1 év633 ol. 1 év

Az évszámok a számítógép dátumbeállításához igazodnak.

Információk
 
Ugrás_a_cikk_oldalára

 

Unsoft.hu


Levél a webmesternek


Egyiptomi kopt naptár

Etióp naptár

Iszlám naptár

Honlapok
  www.kisbiro.hu: Közhírré tétetik!
  Eltévedt időszámítás
  Mocsáry Évelőkertészet
  Mlinkó István Általános Iskola, Eger
  Elektro-Tec, Gyöngyös
  Ősmagyar nyelvek
  Meglátások
  Eurochess
  Hevessakk
  Agriasakk
  Boricsev Oleg
  Mellár Mihály: Kitalált a kitalált középkor az...
  Mellár Mihály: Atlantisz - hol volt, hol nem volt
  Tomory Gábor Néptánciskola
  Borostyán Néptáncegyüttes
  Csibészke Néptáncegyüttes
  Mákvirág Néptáncegyüttes
  A gyöngyösi Ringsted utca oldala
  Évelő növények, évelő virágok
  UNIX-időbélyeg kiszámítása
  Egyszerű játékok a sakktáblán
  Szkíta Főnix
  The Scythian Phoenix

Statisztika
Te vagy itt a(z)
2494668
látogató!
Ma  674,
ebben a hónapban
22898 látogató volt.
Jelenleg
0 regisztrált tag
és 73 vendég olvas minket.

Üdvözlöm oldalamon!

Oldalt eddig 2494668 alkalommal keresték fel.

Regisztrált felhasználók száma:133
Látogatók összesen 617 alkalommal szóltak a fórum 9 témájához és a honlap cikkeihez.

Legutóbbi 5 felhasználónk:
LL.kedõ
Gondol-f
enteje
trilla
Teupoko

Mai legolvasottabbak
Földalatti krónikáink különös története  (16)
I. Bevezető  (12)
II. Az elmélet alapjai  (8)
IV. Az Úr időszámítása és a fantomkor  (7)
A naptárkészítés problémái  (7)
Az európai nyelvek földrajzi kialakulása  (7)
Egy alig ismert ókori világbirodalom: Párthia  (7)
De Die Natali Liber ad Q. Caerellium (latin nyelvű)  (6)
VI. Eltévedt időszámítás csillagászati bizonyítása  (6)
VII. A nap- és holdfogyatkozások  (6)