Mintegy kétezer éve három napkeleti utazó hajolt össze a Jeruzsálem felé vezető úton, a keleten feltűnt csillagjelenségen tanakodva, Máté evangéliumának tanúsága szerint. A történet folytatását, amit a betlehemi csillag misztériumaként ismerünk, máig a történelem megfejtetlen homálya rejti.
Pedig a mai időszámításunk ennek a közismert égi jelenségnek az évében kezdődött volna. Állítólag. Azonban az első év környékén a betlehemi csillaghoz még hasonló jelenség sem található. Sokan ezért kétségbe vonták azt is, hogy megtörtént. Pedig igen, megtörtént. Csak időben rossz helyen keresték.
A mai időszámításunk valójában nem Jézus születésének idejében kezdődött, hanem sokkal korábban. A neve az Úr időszámítása. A betlehemi csillag pedig ott van, abban az évben, ahol lennie kell és ahol a keresztény világ mindig is ünnepelte a kis Jézus születését.
…én nem ilyen lovat akartam…
Rendhagyó utószó
Talán az elején szokatlan a fejezet címe, de higgye el a Kedves Olvasó, jó a cím. A következő fejezetekben olvasható gondolatok alapja a 2009-ben kiadott Eltévedt időszámítás című könyvem, aminek tartalmát alaposan megszűrtem, átírtam, átrendeztem és bőségesen kiegészítettem. Ez a fejezet tulajdonképpen annak a könyvnek a kései utószava, egyúttal az újraírt elmélet előszava.
Amikor az ötlet alapján leírtam az elméletemet, még semmit nem láttam abból a problémasorból, amit a kiadás utáni kutatás fedett fel. Ha tudom, talán meg sem írom, de a szellem már kibújt a palackból, ezért végig kell menni az úton, akárhogyan is fáj. A felfedezett új adatok ismeretében sokáig bizonytalankodtam, ötleteltem azon, hogy hogyan tovább. Az újraírt elmélet nagyon érzékeny pontokat ér el a társadalmi közérzeten, akár a hétköznapok, akár a tudomány, akár a hit világára vonatkoztatva. Az általam talált tények felkavaró következtetésekhez vezettek, amelyeket valamilyen feloldás nélkül nem lenne bölcs dolog a köz elé tárni.
A 2009-es könyvet igyekeztem korrekt alapra építeni - értsd: hitelesen igazolva minden állítást - hogy mennyire sikerült, kinek-kinek a belátására bízom. Nem vagyok képzett tudós - igaz, nem is tekintem problémának - ezért az újban lemondtam arról, hogy szigorúan vett tudományos művet írjak, így kevésbé kötnek a kötelező kritériumok, de fenntartom magamnak azt a jogot, hogy elméletnek nevezzem munkámat. A lemondás oka, hogy amikor a Jézus születésétől számolt időszámítást kell tudományos alapokra támaszkodva górcső alá venni, azonnal belekeveredünk a szakralitás misztikumaira épülő világ fonalaiba, amivel a tudomány nem igazán tud mit kezdeni.
Ugyanakkor a megújult elmélet fejezetei erőteljes logikai láncokra épülnek, amelyeknél nem is lesz probléma. Minden esetben igyekeztem olyan információra alapozni, amit valamilyen forrás valahol említ, vagy valahol, valaki kimondott. Azt persze nem állítom, hogy egy könnyedén átfutható hétvégi olvasmány. Rá kell szánni egy kis időt.
Az elmélet megoldása talán elsőnek mondható műfajában, a téves összeesküvés-elméleti megoldásokat tagadva. Igaz, végül én is eljutottam egy felülről irányított, tragikus végű eseménysorig, de egy jól követhető ok-okozatra épülő kapcsolati vonal végén.
Az írásom több, eddig érinthetetlen tabut fog megkérdőjelezni. Azonban ne feledjük, az emberi tudás átlépett egy határt, a korábbi evidenciák gyermeteg gondolatokká alakulnak. A modern embernek kétségei támadtak a régiek mindennapi dogmái iránt. Létezésünk és hitvilágunk alapjai esnek szét, új kérdések jönnek, amire új válaszok kellenek. Ismét a hitbéli megújulás és útkeresés korában járunk, de nagyon fontos lenne megőrizni a tisztaságát. Sajnos pont az ellenkezőjére, és hajmeresztő kilengéseire egyre több jel mutat.
Hiszem, hogy a következő problémamegoldó gondolatokat egy tudós talán le sem merte volna írni. Ehhez egy olyan ember kellett, mint én. Nincs tudományos szintem, amit kockáztatok. Intelligenciahányadosom valahol 155 felett van, egyéniségemre, gondolkodásomra jellemző a rendezettségre törekvés, a probléma meglátása és megoldása. Emellett van bennem egy erős elhivatottság, ami a buktatók ellenére végigkényszerít az úton, pedig nem vagyok meggyőződve, hogy látni fogom munkám gyümölcsét. Nem baj. Amit lehetett, megtettem.
