Szekeres Sándor

Az ELTÉVEDT IDŐSZÁMÍTÁS és a betlehemi csillag

 
   

Utolsó módosítás:2020.11.10. 18:06

…ha jó az út, amin jársz, szembe fog jönni a megoldás…

Harmadik könyv: csillagászat és kronológia

A kronológia sarokpontjai

A kronológiák, az időskálák pontosságát előszeretettel igazolják a különböző történelmi forrásokban megfigyelt nap- és holdfogyatkozások illetve más csillagászati jelenségek időpontjának beazonosításával. Ha sikeres az azonosítás, kronológiai sarokpontnak szokás illetni az adott időpontot. Ezt a lehetőséget mi sem hagyhatjuk ki...

Több mint száz évvel ezelőtt egy német tudós, F. K. Ginzel hatvan különféle nap- és holdfogyatkozást talált 476-ig, azaz Róma bukásáig, amiben a későbbi kutatók az időpontok többségét pontatlannak minősítették. Egyike Robert Russell Newton, aki összegyűjtötte az antik forrásokban fellelhető ókori megfigyeléseket. A tudós professzor véleménye szerint a feljegyzett ókori megfigyelések óriási százaléka - 80-90% - megbízhatatlan és pontatlan.

A kijelentéssel lényegében egyet kell értenünk. Az elméletünk arról szól, hogy magának az időszámításunknak az időskálája hibás, így a hibásnak tartott szakaszon megkeresett és beazonosított fogyatkozások vagy jelenségek egyszerűen nem lehetnek a helyükön.

 

A nap- és holdfogyatkozásokról

A múltban, megfelelő ismeretek híján a köznép számára a nap- és holdfogyatkozások inkább babonás félelmet keltő jelenségek voltak. A műveltebbek is félelemmel és vegyes kíváncsisággal fordultak feléjük, de idővel megoldották titkaikat. Ismerkedjünk meg a jelenségek alapjaival.

 

A nap- és holdfogyatkozások kialakulásáról


  1. oldal  

Tekintsünk át egy rövid ismertetőt a nap- és holdfogyatkozások kialakulásáról, folyamatáról.. A holdfogyatkozás kizárólag teliholdkor jöhet létre, oly módon, hogy a Hold részben vagy egészen a Föld árnyékába lép.

A teljes holdfogyatkozás során a Hold teljesen a Föld árnyékába kerül. Azonban ilyenkor sem sötétedik el teljesen, hanem fénye narancsvörösre változik a földi légkörön átszóródó fény miatt. Alább a holdfogyatkozás fázisai:

 

Részleges holdfogyatkozásról beszélnek, ha a Hold csak részben lép be a Föld teljes árnyékába, az umbrába Ilyenkor a Föld szürke árnyékot vet a Hold felszínének egy részére. 

A Föld félárnyékát penumbrának nevezik. A részleges penumbrális fogyatkozás az, amikor a Hold csak az árnyéknak ebbe a részébe lép be. Ez a jelenség nem túl látványos, hisz alig változik a Hold fénye, és egy kedvezőtlenebb légköri állapot miatt csak kevesen észlelik. A teljes penumbrális fogyatkozás esetén a Hold a penumbrán úgy halad át, hogy a teljes felülete bekerül ebbe a félárnyékos részbe, de nem lép be az umbrába. Ez utóbbi a legritkább jelenség.

 

  2. oldal  

Napfogyatkozás akkor jöhet létre, amikor a Hold pontosan a Föld és a Nap közé kerül, így kizárólag újholdkor alakulhat ki.

  Többféle napfogyatkozás lehetséges. A legkevésbé látványos a részleges (angolul partial) napfogyatkozás, amikor a Hold teljes árnyéka egyáltalán nem vetül a Földre, csak az úgynevezett félárnyék (penumbra) érinti azt. A Földről ilyenkor egy fekete karéjt látni a Nap előtt, természetesen valamilyen sötét fényszűrő segítségével. A részleges napfogyatkozások csak nagy fedés esetén vehetők észre szabad szemmel. A további típusok jól látható égi jelenségek attól függően, hogy a Hold az ellipszis alakú Föld körüli pályán közelebb vagy távolabb van tőlünk. Alább a különböző típusú napfogyatkozások képei:

Teljes (angolul total) napfogyatkozás esetén a Hold teljes árnyéka (umbra) a Földre vetül, és a Hold látszólagos mérete nagyobb, mint a Nap látszólagos mérete. A napfogyatkozás elején és végén, valamint a totalitás határán kívül részleges napfogyatkozás figyelhető meg. Ha a Hold a Föld körüli pályájának távolabbi részén van, akkor a Nap látszólagos mérete nagyobb lesz, mint a Hold látszólagos mérete, és gyűrűs (angolul annular) napfogyatkozásnak nevezik.

Ilyenkor a Hold körül vékony sávban látható a Nap. Szakszerűen: a Hold teljes árnyékának (umbra) kúpja nem éri el a Föld felszínét, és a csúcsa a Föld felszíne felett halad el. Ismerünk hibrid típusút is, de ritkasága és gyűrűshöz hasonló megjelenése miatt oda lehet sorolni.

 

  3. oldal  

A holdfogyatkozások évente 1-3 alkalommal fordulnak elő, de ezek a teljes éjszakai égbolton láthatóak. Időtartama is hosszú, körülbelül három és fél óra. A napfogyatkozások éves gyakorisága 2-3, láthatósága is egy igen kis területre korlátozódik, és ott is csak akkor, ha nagy fedésben van. Időtartamuk csak maximum 8 perc, a gyűrűsé 11 perc lehet, mert itt hosszabb utat kell megtenni a Holdnak.

A téma kutatásába sokkal több időt, energiát és tudást lehetne még belefektetni. Akkor is igazuk lenne a terület kutatóinak abban, hogy nagyon sok a pontatlan, biztos támpontot nem nyújtó feljegyzés, forrás, ha valóban a helyes időskálába akarták volna elhelyezni a nap- és holdfogyatkozások dátumait.

A köznapi megfigyeléseknél azokat a fogyatkozásokat kell keresni, amelyek látványosak, és a nagy fedés miatt a mindennapi élet sodrában is észrevehetőek voltak. A hozzáértők, az ókori tudósok megfigyeléseinél viszont a kis fedésűek is szóba jöhetnek, mivel többé-kevésbé ismerték a napfogyatkozás folyamatát, így újhold idején tudatosan keresték a jelenséget. 

A mai beazonosítások túlnyomó többsége egy bizonytalan rámutatás eredménye - még a középkori megfigyelések esetében is - mivel feljegyzések inkább a napfogyatkozás lélektani hatásait és látványosságát emelik ki. A napfogyatkozás pontos helyére, idejére többnyire csak homályos utalásokat adnak a korabeli források, vagy még azt sem. Ilyen adatokkal gyakran csak a forráskörnyezet ismeretében, és bizonytalan következtetésekkel lehet az egyes fogyatkozásokat beilleszteni az időskálákba.  

Feltétlenül sorba kell venni mindazokat a megfigyeléseket, amelyek valamilyen módon befolyásolták a különböző kronológiák történelmi eseményeinek hozzáillesztését a ma érvényes időskálához (babiloni, olimpiai, stb.). Az a bizonyos 247 éves csúszás ezeknél csak egy körülbelüli időtartomány lesz, plusz-mínusz 10-20 évvel. A jelenleg feltételezett és az új napfogyatkozás között eltelt idő nem fog illeszkedni a pártus birodalom megalakulásának időpontja és Augustus császár uralkodásának 30. éve között eltelt 247 évhez. 

Minden bizonnyal van olyan, a mai időskálához nem illeszkedő fogyatkozás, ami az általam hozzáférhető forrásokban nem szerepel, de illeszkedne az Úr időszámításában lévő valamelyik eseményhez.

 

 


A tárgyalt fogyatkozások táblázatai


  4. oldal  

A fogyatkozások időrendben követik egymást, és a bizonyítás szempontjából fontosnak tartott évszámok vastagon szedettek. Természetesen a lista nem teljes. Csak a hozzáférhető, szerény számú, de biztos forrású esetek kerültek be. Igaz, a végén két bizonytalan is beemelésre került, azzal a jelző szándékkal, hogy bőven maradt kutatási lehetőség a témában.

 

Mezopotámiai kultúrkör fogyatkozásai

No. MegnevezésN/HMaibanÚR/AD szerintKül
1.Puransagale fogyatkozásaN-762. 06.15.-531. 01. 15. 231
2.II. Artaxerxes fogyatkozásaN-368. 04. 11.-135. 04. 15.233
3.Szippar napfogyatkozásaN-321. 09.26.-89. 04. 17.232
4.Seleucos és AntiochusN-280. 08. 06.-49. 08. 21.231

 

A görög olimpiai éra fogyatkozásai

No. MegnevezésN/HMaibanÚR/AD szerintKül
1.Archilochus napfogyatkozásaN-647. 4. 04.-401. 1. 18. 246
2.Halüszi csataN-584.  5. 28.-323. 5. 23. 261
3.A görög-perzsa háborúk: Thermopülei csataN(-479) nincs-241. 6. 15.238
 A görög-perzsa háborúk: II. Szalamiszi csataN(-448) nincs-208. 3. 13.240
4.Peloponnészoszi háborúN-430. 8. 03.-189. 3. 14.241
5.Húsvéti krónika fogyatkozásaN-34 v.  -35212.  8. 14.247

 

  5. oldal  

Róma kultúrkörének fogyatkozásai

No. MegnevezésN/HMaibanÚR/AD szerintKül
1.Rutilus és TorquatusN-339.  9. 15.-93. 6. 29.246
3.Szardíniai fogyatkozásN-216  02. 11.29. 11. 20.245
4.Afrikai napfogyatkozásN-202. 05 06.45. 8. 01.247
5.A pydnai csata fogyatkozásaH-167. 06. 21.80. 09. 17.247
6.Cicero halálaN(-42) nincs207. 5. 14.249
7.Heródes halálaH -5.  (?)242. 01. 04.247
8.Cornelius és MessalaN5. 03. 28.252. 06. 28.247
9.Augustus császár halálaN(14) nincs261-262247
10.Pannóniai lázadásH14.261. 12. 24.247
11.Jézus kereszthalálaN(29) nincs272. 11. 08.(?)
12.Agrippina halálaN59. 04. 30.306. 07. 27.247
13.Vespasianusok fogyatkozásaiN/H71. 03. 04-20.319. 05. 06-20.247
14.Apollonius fogyatkozásaN(71) nincs334. 07. 17.(?)
15.Nerva császár halálaN(98) nincs345. 06. 06.247
16.Hadrianus és SalinatorN118. 09. 03.359. 03. 15.241
17.Tiberianus és DioneN292 05. 04540. 06. 20.248
18.Úrnapi fogyatkozásokN346-360.599-606.(?)
19.Úrnap és földrengésN346-348592. 03. 19.(?)
20.Mezopotámiai fogyatkozásN360601. 03. 10.(?)
21.Fogyatkozás júniusbanN360606. 06. 11.(?)
22.Szent JeromosN(387) nincs634. 06. 01.(?)
23.Arcadius és HonoriusN402. 11.11.644. 11. 05.242
24.Alarik napfogyatkozásaN(410) nincs655. 04. 12.245
25.Marciano fogyatkozásaN(451) nincs698. 11. 05.247
26.Theodosius és AbundantiusN393. 11. 20.Kérdéses(?)

 

  6. oldal  

Mezopotámiai kultúrkör fogyatkozásai

A csoport fogyatkozásai között egy igen érdekes kapcsolat fedezhető fel. Mindegyik babilóniai-asszíriai fogyatkozás 231-232 évvel jött előre. Ezek szerint a Mezopotámiához köthető korszak csak 232 évvel csúszott hátra a helyes kronológiához képest. A 247 évhez képest 15 év a különbség, azaz egy indictio-nyi.

 

 

A fogyatkozások táblázata


A fogyatkozások időrendben követik egymást, és a bizonyítás szempontjából fontosnak tartott évszámok vastagon szedettek.

 

No. MegnevezésN/HMaibanÚR/AD szerintKül
1.Puransagale fogyatkozásaN-762. 06.15.-531. 01. 15. 231
2.II. Artaxerxes fogyatkozásaN-368. 04. 11.-135. 04. 15.233
3.Szippar napfogyatkozásaN-321. 09.26.-89. 04. 17.232
4.Seleucos és AntiochusN-280. 08. 06.-49. 08. 21.231

 


1. Puransagale napfogyatkozása 


  7. oldal  

 

Helye a mai időszámításban : i.e. 763 (-762)
Helye az Úr időszámításában : ÚR e. 532 (-531)
Időkülönbség: 231 év
Időskála területe : Mezopotámia

 

Ez egy sorozat első fogyatkozása, amelyek utoljára kerültek be a könyvbe. Sokáig nem sikerült eldönteni, hogy az új dátumú fogyatkozások valóban megfelelnek-e, mivel valamennyi 231-232 évre van az előzőtől.

Ponori Thewrewk Aurél a következőt írja:

Asszíria főtisztviselői is egy-egy év tartamára foglalták el hivatalukat, ugyanúgy, mint Róma konzuljai. Több hivatalnok lista (úgynevezett limmu-lista) maradt ránk. Az egyiken mintegy száz hivatalnok neve olvasható, akik évenként követték egymást. Az egyik név, Puransagale mellett a következő bejegyzés volt olvasható: „Simannu (Sziván) hónapban napfogyatkozás volt.” Tulajdonképpen ennek az adatnak akkor nőtt meg a jelentősége, amikor egy másik táblán ez a hivatalnok, mint Mannukiasurli 54. elődje szerepelt. Róla viszont már ismeretes volt, hogy Új-Asszíria egyik neves uralkodójának, II. Szárgonnak (Sarrukín) 13. uralkodási évében töltötte be hivatalát. A 17 évig uralkodó II. Szárgon kora csak pár évtizedes bizonytalansággal volt ismeretes.

A listában szereplő napfogyatkozás viszont 42 évvel az uralkodó trónra lépése előtt történt. Nyilvánvaló, hogy az első lista csaknem egy évszázadot felölelő időtartama alatt több napfogyatkozás látszott Asszíriából, de hogy csak egyet jegyeztek fel, azt jelentheti, az nagy fénycsökkenést okozó, tehát teljes vagy csaknem teljes lehetett. Értékes útbaigazítást adott a hónapnév megemlítése is.

A csillagászati-kronológiai számítások szerint csak az a napfogyatkozás jöhet számításba, amelyik -762. (i. e. 763) június 15-én volt onnan észlelhető II. Szárgon tehát i. e. 721-ben lépett trónra. Minthogy azonban a feljegyzések alapján ismert volt az előtte több száz és utána mintegy száz éven át trónon levő elődeinek, ill. utódainak uralkodási időtartama években, ez az egyetlen napfogyatkozás nagyon fontos évsort juttatott az ókor történészeinek birtokába. Ma már minden új-asszír király uralkodásának első és utolsó éve ismeretes a mi naptári, évszámítási rendszerünkben – hála a csillagászati kronológiának.

 

  8. oldal  

Eddig az idézet. Alább pedig az említett napfogyatkozás. Elsőnek talán egy karakteresen 247 éves elcsúszást mutató jobban megfelelt volna a könyv tartalmának, de ez az időtartam Róma korára érvényes. Időben hátrafelé haladva a különféle összekapcsolt időskálák évszámai bizonyosan más eltérési értéket fognak mutatni. Különösen úgy, ha a csatlakozási pontok olyanok, mint a -762-es évszám fogyatkozása, ami egyedüli lehetőségként lett kiválasztva.

A következő ábrán az Úr időszámításának jelöltje látható. Ami mellette szól, az, hogy a sűrűbben lakott részeken megy át.

 


2. II. Artaxerxes napfogyatkozása 


  9. oldal  
Helye a mai időszámításban : i.e. 369. április 11. (-368)
Helye az Úr időszámításában : ÚR e. 136 (-135)
Időkülönbség: 232 év
Időskála területe : Mezopotámia

 

A babiloni nagyfogyatkozások sorozatába tartozik, az egyes és a tízes közé esik. Mindkettő 230 évre van az eredeti évszámtól. Ezt csak próbaképpen kerestem, mivel három példára támaszkodva mégis biztosabban áll a sorozat, és találtam is egy figyelemre méltót Richard Stephenson könyvének segítségével.

A „Historical eclipses and Earth’s rotation” című könyvének korábbi tanulmányozása során azt tapasztaltam, hogy a babiloni agyagtáblákon talált, és lefordított fogyatkozások adatai szinte napra, percre pontosan rámutatnak az általa kiválasztott fogyatkozásokra. Kicsit különösnek találtam, mivel még az időben hozzánk közelebb lévő források is pontatlanok. Itt pedig közvetetten összekapcsolt időskálákról van szó. Természetesen ez nem vád, hanem csak a fordított szöveg értelmezésének szubjektív voltára szerettem volna rámutatni.

 F. R. Stephenson könyvébenBritish Muzeum 37097 + 37211 agyagtábla, Rev. 4'-7'; ford:. Sachs és Hunger I, p. 125. F. R. Stephenson: Historical eclipses and Earth’s rotation. 138. oldal. az i.e. 369. április 11-i napfogyatkozáshoz a következő forrást idézi:

 

  10. oldal  

„II. Artaxerxes [i.e. 404-358] uralkodásának 35. évének XII. hónapjának végén… napfogyatkozás volt…[6 fok nappal 1/3 napkorong]… Abban az időben a Jupiter az Oroszlán csillagképben volt… a 36. év I. hónapjában a folyó szintje 2 könyök és 8 új”

Ez elég szerény napfogyatkozás, talán ha 15 százalékos volt, és a Jupiter bolygó ekkor valóban az Oroszlán csillagképben tartózkodott. A másik két fogyatkozás 230 évnyi különbségével keresve egy új időszámítás szerinti fogyatkozást, 232 évvel odébb található is egy teljes napfogyatkozás, -135. április 15-én, Mezopotámiában.

 

  11. oldal  

A csillagászati program szerint a Jupiter a Bika csillagképben tartózkodott, de a napfogyatkozás szimulációs folyamatában láthatóvá vált. Alább az ábra, ami a StellariumStellarium asztronómiai program, Copyright © 2000-2008 Stellarium Developers Honlap: http://stellarium.org/wiki/index.php/Main_Page program segítségével készült.

A sötét sugaras kör a Nap képe, előtte a kisebb világos folt, itt még csak részlegesen takaró Hold, (a láthatóság miatt mutatja így) és felettük egy sötét kör, a Jupiter bolygó. A Jupiter része a -135. évi napfogyatkozás folyamatának. Lehet, hogy látták is a teljes takarás pillanatában, vagy csak tudták, hogy ott kell lennie. Jó lenne tudni, mit tartalmaznak pontosan a British Múzeum 37097-es és 37211-es agyagtáblái.

 


3. Szippar földjének napfogyatkozása


  12. oldal  
Helye a mai időszámításban : i.e. 322. (-321)
Helye az Úr időszámításában : ÚR e. 90. (-89)
Időkülönbség: 232 év
Időskála területe : Mezopotámia

 

Egy újabb fogyatkozás Mezopotámiából Ponori Thewrewk Aurél Ponori Thewrewk Aurél Napfogyatkozások és a történelem és Mahler Ede: Adalék a Kelet ókori népeinek asztronómiájához. Stella Csillagászati Egyesület Almanachja 1931-re. Budapest, 1931, pp. 143–164 tolmácsolásában az Új-Babilónia bukása utáni időkből:

Az egykori Szippar földjéből került elő egy ékiratos agyagtábla, amelyen az olvasható, hogy – a mi naptárrendszerünkben kifejezve – i. e. 322. szeptember 26-án, 4 us-sal, vagyis 16 perccel napnyugta előtt napfogyatkozás kezdődött.

A napfogyatkozás utolsó fázisát láthatták és jegyezték fel a csillagászpapok. Az új évszám fogyatkozása ugyanolyan, időben és helyben.

Ami összekapcsolja a többi mezopotámiai fogyatkozással az, hogy a mai és az új évszám fogyatkozása között gyakorlatilag ugyanannyi a különbség, 231-232 év. Az események mindkét esetben öt-öt hónappal csúsztak el.

 


4. Seleucos és Antiochus napfogyatkozása


  13. oldal  
Helye a mai időszámításban : i.e. 281. augusztus 6. (-280)
Helye az Úr időszámításában : ÚR e. 50. augusztus 21.  (-49)
Időkülönbség: 231 év
Időskála területe : Mezopotámia

 

F. R. Stephenson könyvében British Museum 41660-as agyagtábla (=LBAT 232),. ford:. Sachs és Hunger I. p.313. F. R. Stephenson: Historical eclipses and Earth’s rotation. 133.és 142 oldal található ez a babilóniai fogyatkozás is, i.e. 281. augusztus 6-i dátummal.

„Szeleukida éra 30. évében, Seleucos és Antiochus királyok idején … (a hónap) ..  29. napján napfogyatkozás volt,  … 2 újnyit elhomályosult a déli oldalon, […]; a fogyatkozás alatt, az északi szél, … […] fújt;  ..a napfogyatkozás során a Mars, Vénusz…”

 

  14. oldal  

A fenti az eredeti, és északon van a fogyatkozás. Alább a 232 évvel későbbi fogyatkozás, és délre van a mezopotámiai területekről.

Egy újabb 232-es évszám. Ezzel együtt négy fogyatkozás igazolja, hogy  a mezopotámiai hivatalnoklisták kb. 232 évvel jönnek felénk az időskálán, az olimpiai időskála 240, és a római kor 247 évével szemben.

 

  15. oldal  

A görög olimpiai éra fogyatkozásai

A görög éra fogyatkozásai között már nem egyértelmű az időbeli távolság. A kronológiai sarokpontnak tekintett halüszi csata fogyatkozásnál például 261 év a távolság. A 247 év mellett több fogyatkozásnál is felfedezhető egy 240 évnyi eltérés is.

 

 

A fogyatkozások táblázata


A fogyatkozások időrendben követik egymást, és a bizonyítás szempontjából fontosnak tartott évszámok vastagon szedettek.

 

A görög olimpiai éra fogyatkozásai

No. MegnevezésN/HMaibanÚR/AD szerintKül
1.Archilochus napfogyatkozásaN-647. 4. 04.-401. 1. 18. 246
2.Halüszi csataN-584.  5. 28.-323. 5. 23. 261
3.A görög-perzsa háborúk: Thermopülei csataN(-479) nincs-241. 6. 15.238
 A görög-perzsa háborúk: II. Szalamiszi csataN(-448) nincs-208. 3. 13.240
4.Peloponnészoszi háborúN-430. 8. 03.-189. 3. 14.241
5.Húsvéti krónika fogyatkozásaN-34 v.  -35212.  8. 14.247

 


1. Archilochus napfogyatkozása 


  16. oldal  
Helye a mai időszámításban : i.e. 648 (-647)
Helye az Úr időszámításában : ÚR e. 402 (-401)
Időkülönbség: 246 év
Időskála területe : görög, olimpiai időszámítás

 

A fogyatkozás egy korszakot határoz meg. Archilochus görög költő volt, életét i.e. 680-től 645-ig teszik a források. Egy versrészlete:

"Semmi sem lehet meglepő, többé vagy lehetetlen, vagy csodálatos, most, hogy Zeusz, az apa, az Olümposzi, ki a delet éjszakává változtatta, elrejtve a ragyogó napfényt.”

Az ókori irodalomban ő ír le először egy napfogyatkozást, és 247 évvel később található egy megfelelő. Mivel csak a helyszín adott, a mai évszámhoz tartozó fogyatkozás is elfogadható.

 

Alább a 246 évvel későbbi,  -401. január 18-i elsötétedés ábrája..

 

 


2. A halüszi csata napfogyatkozása 


  17. oldal  
Helye a mai időszámításban : i.e. 585 (-584) (48. olimpia 4. éve)
Helye az Úr időszámításában : ÚR e. 324 (-323)
Időkülönbség: 261 év
Időskála területe : görög, olimpiai időszámítás

 

Ponori Thewrewk Aurél a következőket írja erről a csillagászati eseményről a Napfogyatkozások és a történelem című művében:

A „történetírás atyja” melléknévvel megtisztelt Hérodotosz (i. e. 5. sz.) írt egy háborúról, amely Küaxarész méd és Alüattész lüd király hadai között dúlt Kis-Ázsiában. A döntő összecsapásra a Halüsz folyóA folyócska mai neve Kizilirmak és Törökországban található. mellett került sor.”.

„A küzdelem során azonban „a nappal éjjé változott”, vagyis teljes napfogyatkozás állt be. A harcosok mindkét részről szétfutottak, és a háborúskodásnak békekötés vetett véget.

De mikor? A történészek csak sokévnyi bizonytalansággal tudtak válaszolni erre, bár Hérodotosz pontosan megadta a csata idejét: a 48. olimpiai játékok 4. éve. A görögség általában ezt az ún. olimpiád-érát használta az évek megjelölésére.

A történészek azonban nem tudták elhelyezni az ilyen érában megadott éveket a mi évszámításunk rendszerében: nem volt ismeretes ugyanis az 1. olimpia 1. éve – egészen a múlt század közepéig.

Ekkor a csillagászati számításokból meghatározható volt a Hérodotosz által említett fogyatkozás egyetlen lehetséges időpontja: –584. (i. e. 585.) május 28-a.

Kiadódott tehát a kiinduló év, az első olimpiai játékok 1. éve i. e. 776-ra. És ebből egyértelműen átszámíthatóvá lett minden olyan ókori évszám, amelyet sok évszázadon át az olimpiád-érában adtak meg. Látható tehát, milyen felbecsülhetetlen értékű ez az átszámítási kulcs, amelyhez ismét a csillagászat juttatta a klasszikus múlt történelmének tudományát”.

Eddig a Ponori Thewrewk Auréltől származó idézet. Megemlíti azt is, hogy ez a fentebb említett napfogyatkozás másról is nevezetes:

A nagy görög természettudós, Thálész i. e. 585 elején előre jelezte milétoszi polgártársainak, hogy nemsokára nagy napfogyatkozásban lesz részük. Amint ez május végén beállt, lelkesen ünnepelték a tudóst, akit később épp e sikeres prognózisa miatt tettek meg a hét görög bölcs egyikének.”

 

  18. oldal  

A számítógépes program az alábbi képet mutatta i.e. 585 május 28-i napfogyatkozásról. A kép magáért beszél.

Az i.e. 585. május 28-i napfogyatkozás sávja

  Jól látható hogy ez a napfogyatkozás el sem éri a folyó területét, egyrészt az iránya más, másrészt itt már kilép a Nap a Hold mögül. A csata résztvevői talán láthattak egy részleges napfogyatkozást, de elsötétedést semmi esetre sem. A milétoszi polgárok talán még észlelhettek belőle egy részleges takarást.

   A 247 évvel későbbi időpontok körül két fogyatkozás is található, amely szóba jöhet. Az első -393. augusztus 14-án, a második -323. május 23-án. A kettő közül a -323-as fogyatkozás felel meg, mind időben, mind helyben.

Az i.e. 324. május 23-i napfogyatkozás sávja

Az ábrán látható, hogy a fogyatkozás pontosan fedi a folyó területét, és gyűrűs napfogyatkozásként még ijesztőbb lehetett a harcosok számára a villódzó, haragvónak látszó égitest. A milétoszi polgárok ebből a napfogyatkozásból talán még láthattak is valamit, mert a város területén már félig takarásban volt a napkorong. Milétoszban egy részleges takarást minden bizonnyal észlelhettek belőle, és akármilyen úton jutott a napfogyatkozás megjövendöléséhez Thálész, méltán emelték őt a hét ókori görög bölcs közé.

 

  19. oldal  

Az i.e. 585-ös napfogyatkozás dátuma az olimpiai időszámítás feltételezett kapcsolódását jelöli a mai, téves éránkhoz. Az új dátum, az i.e. 324 és a téves i.e. 585 között 261 év van. Ezek szerint az első olimpiász első éve 261 évvel jön előre és nem lesz érvényes a római korszakra jellemző 247 év.

A halüszi csata eredeti dátumából kiindulva az első olimpiai játékok 1. éve i. e. 776-ra esett volna. Az új éve - 776-261 kivonás alapján - i.e. 515 lesz. Ugyanakkor, azt is ki kell mondani, hogy legalább annyira hipotetikus kezdetűnek kell tekinteni az olimpiász kezdőévét, mint a világérák vagy Róma alapításához rendelt évet. Az i.e. IV–III. században élt Timaiosz által alkotott, 3-400 évre visszatekintő lista hitelességéhez legalább egy zárójelbe tett kérdőjelet illik tenni. Az írásbeliség kezdetein túlnyúló időskála pontossága igencsak megkérdőjelezhető. Az eredeti feljegyzések elvesztek, vagyis Timaioszról feljegyezték, hogy készített egy feljegyzést, amiben feljegyzéseket sorszámozott.

 

A következő három nap- fogyatkozás közül kettő Hérodotosz, egy pedig Thuküdidész leírásából származik, és a görög történelem nevezetes időpontjaihoz tartoznak. A históriások szerint Hérodotosz szabadon bánt a tényekkel, és olyan napfogyatkozásokat írt le a thermopüléi és szalamiszi csaták idején is, amikor biztos nem voltak.

A Thuküdidész által leírt peloponnészoszi háború első évének napfogyatkozása 240 évre található a mai megfelelőjétől. A 240 éves időeltéréssel tovább keresve, megkerültek Hérodotosz elveszett napfogyatkozásai is, egy kicsit másképp, mint ahogyan művében leírta, de a fogyatkozások pontosan ugyanolyan időtávra vannak egymástól, mint a görög-perzsa háborúk két csatája és a peloponnészoszi háború első éve.

 


3. Hérodotosz: A görög-perzsa háborúk 


  20. oldal  
Helye a mai időszámításban : i.e. 480 és 449 (-479 és -448))
Helye az Úr időszámításában : ÚR e. 242 és 209 (-241 és -208)
Időkülönbség: 238 és 239 év
Időskála területe : görög, olimpiai időszámítás

 

Hérodotosz a görög–perzsa háborúk történetében a következőket írja a szalamiszi csatát megelőző történéseknél:

A király pedig, miután a telet seregével Szardeiszban töltötte, elindult, hogy Abüdoszba vonuljon. Amikor pedig elindult Xerxész, fényes nappal egyszerre csak eltűnt a nap az égről, és sötét éjszaka lett, bár sehol egy tenyérnyi felhő se volt az égen. Megrémült a király, ahogy ezt látta, és megkérdezte a mágusoktól, hogy mit jelent ez a csodás jel. A mágusok azt felelték, hogy az isten a görög városok pusztulását jósolta ezzel a csodával, mert szerintük a nap a görögök jósistene, a perzsáké pedig a hold. Xerxész örült ennek a magyarázatnak, és folytatta kivonulását.”

 

  21. oldal  

Hérodotosz egyik, máig vitatott napfogyatkozás leírása, amit az i.e. 480. évi szalamiszi csatához kötnek. A -477-es elvetett napfogyatkozás képe alább. A hely és év valóban nem felel meg a leírásnak, de közel van.

Azonban az i.e. 449-es második szalamiszi csata időpontjától számolva a 240 éves időcsúszást - i.e. 449 körül még közelítő napfogyatkozás sincs - i.e. 209 márciusában található egy figyelemre méltó fogyatkozás.

A tavaszi időpont megfelelő. Kicsit délebbre van, mint ahogyan Hérodotosz írja, és van itt egy fontos ellentmondás, ekkor már Artaxerxész volt a perzsa nagykirály, de érdemes továbbkeresni, mert meglesz a másik csata fogyatkozása is.

 

  22. oldal  

A második szalamiszi csata eszerint Úr előtt 209-ben történt. Hérodotosz leírása szerint, pontosan 32 évvel Xerxész nagykirály thermopülei és az első szalamiszi csatája után. Összeadva a két számot (209+32) Xerxész csatáinak éve lesz az eredmény, vagyis Úr előtt 241. A dátum körül található egy napfogyatkozás, méghozzá a mai naptár alapján, i.e. 242-es év június 15-én, és az akkori perzsa birodalom szíriai részén haladt át. Alább látható az ábrája.

Ezek szerint mindkét görög-perzsa csata körüli évben volt egy-egy napfogyatkozás, a korabeli Perzsia területén, Úr előtt. 242-ben, és Úr előtt 209-ben.

Hérodotosz az első fogyatkozással csak közvetve, leírásain keresztül találkozhatott, hiszen akkor még nem élt, de a másodikról már pontosabb, élményszerű beszámolókat szerezhetett, ezért valószínűleg annak a történetét írta bele részletesen a művébe, de Xerxész idejébe. Lehet, hogy szándékosan, de lehet, hogy csak véletlenül keverte össze őket, ami a történetírás atyjának elnézhető botlás, és mint látható, megvan mindkét elveszett napfogyatkozása.

Következzen az ehhez kapcsolódó, 18 évvel később kezdődő peloponnészoszi háború nevezetes napfogyatkozása.

 


4. Peloponnészoszi háború 


  23. oldal  
Helye a mai időszámításban : i.e. 431 (-430)
Helye az Úr időszámításában : ÚR e. 190  (-189)
Időkülönbség: 241 év
Időskála területe : görög, olimpiai időszámítás

 

A peloponnészoszi háború az Athén vezetésű déloszi szövetség és a Spárta vezette peloponnészoszi szövetség államai között zajlott a jelenlegi időszámítás szerint, Krisztus előtt 431 és 404 között.

Thuküdidész, az i. e. 460-395 körül élt krónikás a harcok kezdő évéről írt soraiban a következőket írja:

Ugyanezen a nyáron, újhold idején – mert úgy látszik, ez a jelenség csak akkor lehetséges – a nap délután tájban elsötétedett, majd visszanyerte teljes fényét, de előbb holdsarló alakúnak látszott, és közben néhány csillag is láthatóvá vált.”

Plutarkhosz, Periklészről írt életrajzában egy érdekes anekdotát is kerekít a napfogyatkozáshoz.

„Amikor a hajók legénysége már a helyén volt, és Periklész is felszállt három evezősoros hajójára, napfogyatkozás kezdődött, majd a nap teljesen elsötétedett. A csodásnak vélt égi jelenség az emberekben félelmet keltett, s Periklész látta, milyen rémület fogja el hajója kormányosát, és mennyire megzavarodik. Köpenyét ekkor a kormányos szeme elé tartotta, sőt a fejét is betakarta vele, aztán megkérdezte tőle, vajon ezt félelmetesnek vagy valami szörnyű esemény jelének tartja-e. Midőn a kormányos nemmel felelt, Periklész így szólt: - Nos, mi a különbség a kettő között? Legfeljebb, hogy ami az elsötétedést okozza, nagyobb a köpenyemnél.”

 

  24. oldal  

A jelenlegi -430. augusztus 3-i napfogyatkozás szerint, mint látható, Periklész hajóinak a Fekete tengeren kellett volna tartózkodniuk. Belátható, hogy elég valószerűtlen a háború bármelyik mozzanatát áttenni oda. Alább az i.e. 431. augusztus 3-i napfogyatkozás sávja:

Időben ismét 247 évvel közelebbieket keresve, -189-ben (i.e. 190) található egy sokkal kedvezőbb teljes napfogyatkozás, egészen pontosan i.e. 190. március 14-én.  Ez is 241 évvel van közelebb hozzánk és tavasszal.

Az i.e. 190. március 14-i napfogyatkozás sávja

Ez pedig tökéletesen érinti és fedi Periklész hajóhadának legvalószínűbb helyét, Görögország peloponnészoszi szigetét és Athént. A peloponnészoszi háború így i.e. 190-től i. e. 163-ig tartott?

Egymáshoz hasonlítva a két háború három különböző évének csillagászati eseményeit, látható, hogy a napfogyatkozások pontosan ugyanolyan időbeli távolságra igazolják a három időpontot, ahogyan azok a mai időskálában is állnak, körülbelül 32-re a két szalamiszi csatát és rá 18 évre a peloponnészoszi háború első évét.

 

  25. oldal  

Alább látható egy ábra a csaták és a napfogyatkozások időpontjairól. A képen balra fent a csaták mai évszámok szerinti helye, jobbra lejjebb a napfogyatkozások szinte tökéletesen egyező helyei, mintegy 240 évvel elcsúszva az időskálán.

Hérodotosz korának évszámai és a hozzátartozó napfogyatkozások

 

Az i.e. 190. évi fogyatkozásnál a helyszín tökéletesen egyezik, és elfogadható közelségben vannak a két perzsiai napfogyatkozásnál. A halüszi csata 261 évével szemben itt csak körülbelül 240 év az időcsúszás, de ez érvényes mind a három fogyatkozásra.

Amikor a római kor 247 évvel történő hátrébb helyezéséről volt szó, valószínűnek tartottam azt is, hogy rátolódott, vagy eltávolodott azoktól a koroktól, amelyek nem kötődtek szorosan a Róma érájához. Ezért lehet itt az, hogy egyik esetben 261 évet, a másik esetben csak 240 évet mozdul. Ismeretes, hogy az olimpiai évszámítást utólag, majd 300 év múlva sorszámozták meg, ami talán magyarázza a hibát.

Továbbra is áll az a feltételezés, hogy Hérodotosz írásaiba csak a történet kiszínezése miatt emelte be a napfogyatkozásokat, és az általa megkövetelt történelmi hitelesség az efféle kísérő eseményekre nem vonatkozott. Így egyszerűen oda tette azokat, ahol a történet számára hasznosabbnak látta.

 


5. Húsvéti krónika napfogyatkozása


  26. oldal  
Helye a mai időszámításban : i.e.37. (-36). (185. ol. 4. év)
Helye az Úr időszámításában : ÚR/AD 212. augusztus 14.
Időkülönbség: 247 év
Időskála területe : görög, olimpiai időszámítás

 

A Húsvéti Krónika másik napfogyatkozását a 185. olimpiász 4. évére jelzi, de a helyet nem jelöli. Ez az i.e. 36-os évnek felel meg. Az Úr időszámításában ez a 211-es év. Van is egy március 3-án, ami Afrika észak-nyugati részén befejeződő teljes napfogyatkozás, talán ha Hispániában láthattak belőle valamit. A következő évben, 212-ben, ami i.e. 35-nek felel meg, volt egy Rómát is érintő napfogyatkozás. 

A mai időszámításban, mind i.e. 36-ban, mind i.e. 35-ben is volt egy-egy. A 36-os Afrika északi részén haladt át, a 35-os pedig egy alig látható részleges fogyatkozás volt. A 212. évi fogyatkozás pontosabb.

 

  27. oldal  

Róma kultúrkörének fogyatkozásai

A római kultúrkörből származó fogyatkozásoknál a 247 éves eltérés a jellemző. Természetesen egy-két éves eltérés néhány leírásnál előfordulhat.

 

 

A fogyatkozások táblázata


  28. oldal  

A fogyatkozások időrendben követik egymást, és a bizonyítás szempontjából fontosnak tartott évszámok vastagon szedettek.

 

Róma kultúrkörének fogyatkozásai

No. MegnevezésN/HMaibanÚR/AD szerintKül
1.Rutilus és TorquatusN-339.  9. 15.-93. 6. 29.246
3.Szardíniai fogyatkozásN-216  02. 11.29. 11. 20.245
4.Afrikai napfogyatkozásN-202. 05 06.45. 8. 01.247
5.A pydnai csata fogyatkozásaH-167. 06. 21.80. 09. 17.247
6.Cicero halálaN(-42) nincs207. 5. 14.249
7.Heródes halálaH -5.  (?)242. 01. 04.247
8.Cornelius és MessalaN5. 03. 28.252. 06. 28.247
9.Augustus császár halálaN(14) nincs261-262247
10.Pannóniai lázadásH14.261. 12. 24.247
11.Jézus kereszthalálaN(29) nincs272. 11. 08.(?)
12.Agrippina halálaN59. 04. 30.306. 07. 27.247
13.Vespasianusok fogyatkozásaiN/H71. 03. 04-20.319. 05. 06-20.247
14.Apollonius fogyatkozásaN(71) nincs334. 07. 17.(?)
15.Nerva császár halálaN(98) nincs345. 06. 06.247
16.Hadrianus és SalinatorN118. 09. 03.359. 03. 15.241
17.Tiberianus és DioneN292 05. 04540. 06. 20.248
18.Úrnapi fogyatkozásokN346-360.599-606.(?)
19.Úrnap és földrengésN346-348592. 03. 19.(?)
20.Mezopotámiai fogyatkozásN360601. 03. 10.(?)
21.Fogyatkozás júniusbanN360606. 06. 11.(?)
22.Szent JeromosN(387) nincs634. 06. 01.(?)
23.Arcadius és HonoriusN402. 11.11.644. 11. 05.242
24.Alarik napfogyatkozásaN(410) nincs655. 04. 12.245
25.Marciano fogyatkozásaN(451) nincs698. 11. 05.247
26.Theodosius és AbundantiusN393. 11. 20.Kérdéses(?)

 


1. C. M. Rutilus és T. M. Torquatus fogyatkozása


  29. oldal  
Helye a mai időszámításban : i.e. 340. (-339)
Helye az Úr időszámításában : ÚR e. 94 (-93)
Időkülönbség: 246 év
Időskála területe : Róma

 

„Amikor C. Marcius Rutilus harmadik és T. Manlius Torquatus a második alkalommal volt konzul, zuhanó kövek estek az égből és éjszaka függönyén át látszódott a nap. A polgárok tele voltak rettegéssel e természetfeletti jelek láttán”

Forrás: Titus Livius, Ab urbe condita, VII, 28

 

Balra a jelenlegi, ami egy részlegesen látható fogyatkozás volt. Jobbra pedig a majdnem 247 évvel későbbi, ami eléggé közel van az akkori római területekhez.

 


2. A gaugamélai csata


  30. oldal  
Helye a mai időszámításban : i.e. 331. (-330)
Helye az Úr időszámításában : ÚR e. 85 (-84)
Időkülönbség: 246 év
Időskála területe : Róma

 

Ennek a fogyatkozásnak eredetileg vagy a mezopotámiai, vagy görög olimpiai éra között lenne a helye, de a korabeli források elvesztek. A legkorábbinak ismert forrás a mai időszámítás szerint a II. századból való. Ezért maradt a Rómához kapcsolódó fogyatkozások között.

Nagy Sándor a gaugamélai csata előtt 11 nappal az éjszaka második órájában holdfogyatkozást látott, amit az elkövetkező csata kedvező előjelének vett. A csata a hagyományos érában az i.e. 331. évben volt. A i.e. 331. szeptember 20-i holdfogyatkozás miatt a csata időpontját oktober 1-re tették.

Az újban Úr. e. 85. július 3-án 19.21 perckor kezdődik egy holdfogyatkozás. A teljes árnyékba 21.28-kor lép be, ami hozzávetőlegesen megfelel az éjszaka második órájának.

Ennek alapján a gaugamélai csata valódi időpontja Úr. e. 85. július 14-én volt.

 


3. Részleges napfogyatkozás Szardínián


  31. oldal  
Helye a mai időszámításban : i. e. 217. (-216. febr.11)
Helye az Úr időszámításában : ÚR/AD 29. nov. 24
Időkülönbség: 245 év
Időskála területe : Róma

 

"Körülbelül ugyanebben az időben Cn. Servilius lett konzul Rómában, a március 15-én…”

„Több csoda történt Szicíliában, a katonák dárdája lánggal volt borítva. Szardínián ugyanaz történt a legénységgel. Egy tiszt, aki kiment megvizsgálni a jelzőmadarakat a falon, a parton rengeteg kis jelzőtüzet látott kigyulladni. A pajzsok már vért izzadtak, néhány katonát agyonütött a villám, és napfogyatkozást lehetett megfigyelni. Capenában pedig két hold volt látható.”

Forrás: Titus Livius, Ab urbe condita, XXII.1.8

 

 

Mivel részleges fogyatkozásról van szó, mindkettő elfogadható, a baloldali a régi, a jobboldali az új. A csodás események leirata viharos időjárásról, illetve az azt megelőző, ritkán előforduló elektromos légköri jelenségekről tanúskodik. Talán a vihar az oka annak, hogy nincs forrása a fogyatkozásnak Róma környékéről.

 


4. Afrikai napfogyatkozás


  32. oldal  
Helye a mai időszámításban : i.e. 203. (-202. május 6.)
Helye az Úr időszámításában : ÚR/AD 45. augusztus 1.
Időkülönbség: 247 év
Időskála területe : Róma

 

„Az afrikai területekről általánosan megnőtt a különböző csodás eseményekről szóló híradások száma. Cumae-nál napfogyatkozás volt látható. Kőomlás következett be, Veliternum kerületben a föld beomlott és óriási üregek alakultak ki, amelyek elnyelték a fákat...”

Forrás: Titus Livius, Ab urbe condita, XXX, 38, 8

Ez a gyűrűs fogyatkozás fent, északon, Skandinávián szalad végig, és Afrika partjain, talán ha 10-20 %-os takarást lehetett látni belőle.

Pontosan 247 évvel később viszont egy teljes napfogyatkozás végigfutja Afrika partjait, és az észlelhetősége is jobb. A Cumae-től jött híradás is egy részleges fogyatkozásról beszél.

 


5. A pydnai csata holdfogyatkozása


  33. oldal  
Helye a mai időszámításban : i.e. 168. (-167. jún. 21.)
Helye az Úr időszámításában : ÚR/AD 80. szeptember 17.
Időkülönbség: 247 év
Időskála területe : Róma

 

„Amikor a tábor erődítése befejeződött, C. Sulpicius Gallus, akit katonai tribunusként helyeztek a második légió élére és az előző év egyik konzulja volt, engedélyt adott a katonai parádéra. Ez után kifejtette, hogy a következő éjjel a holdfogyatkozás várható, és azt nem kell rossz előjelnek venni, mert ez egy természetes folyamat, ami időközönként megtörténik, és az előzetesen ismert és előre látható. A holdfogyatkozás következő éjjel, szeptember 4-én megtörtént a megadott órában, így a római katonák úgy vélték, hogy Gallus isteni bölcsesség birtokában van."

Forrás:Titus Livius, Ab urbe condita,  XLIV,36,1; 37,8

A jelenlegi i.e. 168. június 21-i holdfogyatkozás kissé korábban van a szeptemberi időponthoz, de mást nem lehet ellene felhozni.

Az i.sz. 80. szeptember 17-ének éjjelén valóban látható egy részleges holdfogyatkozás, 22 óra után lép be a teljes árnyékba. Ez mintegy 120 évvel a naptárreform előtt volt, így elfogadható a forrás által jelzett, szeptember 4-i időponthoz közeli naptári helye is.

 


6. Cicero halála


  34. oldal  
Helye a mai időszámításban : i.e.41. (-40). (184. ol. 4. év)
Helye az Úr időszámításában : ÚR/AD 207. május 14.
Időkülönbség: 249 év
Időskála területe : Róma

 

A Chronicon Paschale, más néven a Húsvéti Krónika, szerint Ciceró 184. olimpiász 3. évében (i.e. 42) Agrippa és Gallus konzulságának évében hal meg és a következő évben, 184. olimpiász  4. évében (i.e. 41.) volt egy napfogyatkozás.

A mai álláspont szerint i. e. 43. december 7-én, formiaei villájában ölik meg, de ennek az évszámnak közelében nem található még részleges napfogyatkozás sem.

Az Úr 207. évében viszont van egy jól látható gyűrűs fogyatkozás. Mivel egy 60-80%-os takarással végigfutja a kor civilizáltnak tekinthető területeit, a megfigyelés bárhol történhetett.

 


7. Heródes holdfogyatkozása


  35. oldal  
Helye a mai időszámításban : i.e. 6. (-5)
Helye az Úr időszámításában : ÚR/AD 242.
Időkülönbség: 247 év
Időskála területe : Róma

 

Josephus Flavius A zsidók története c. munkájában beszámol egy lázadásról, amelyet Heródes levert, és a vezetőiket máglyára küldte. Azon az éjszakán volt egy holdfogyatkozás. Heródes még az áprilisra eső pászka ünnepe előtt meghalt, valószínűleg még január végén.

Úr. 262. január 4-én van egy teljes holdfogyatkozás, ami még a felkelte előtt belép a földárnyékba.

 


8. Cornelius és V. Messalla napfogyatkozása


  36. oldal  
Helye a mai időszámításban : i.sz. 5.
Helye az Úr időszámításában : ÚR/AD 252. (több lehetőség van)
Időkülönbség: 242-247 év
Időskála területe : Róma

 

Dio Cassius Róma történetének LV könyvében a következőket írja:

"Cornelius és Valerius Messalla konzulságának idejében erős földrengés történt, a Tiberis elmosta a hidat, éhínség tört ki, és volt egy részleges napfogyatkozás.”

Több jelölt van öt éven belül. Ábra nélkül, felsorolásszerűen:

ÚR/AD 247. március 24.
ÚR/AD 249. augusztus 25.
ÚR/AD 250. január 20.
ÚR/AD 251. január 9.
ÚR/AD 251. július 6.
ÚR/AD 252. augusztus 24.

Valamennyi kis fedésű fogyatkozás volt.

 


9. Augustus császár halála


  37. oldal  
Helye a mai időszámításban : i.sz. 14. augusztus 14.
Helye az Úr időszámításában : ÚR/AD 261. augusztus 14.
Időkülönbség: 247 év
Időskála területe : Róma

 

Augustus császár meghal augusztus hónap 19-én, Nolában.

Dio Cassius leírja, hogy több csodás előjele is volt az eseménynek, köztük egy napfogyatkozás. Azonban hagyományos kronológia 14. évének közelében nincs ilyen. A históriások azzal indokolták, hogy abban a korban a nagy uralkodók halálát előszeretettel társították égi jelenségekkel, hogy azzal bizonyítsák isteni származásukat.

Nem volt ez másképp Augustusnál sem, és valószínűleg körültekintőbben keresték az apróbb jeleket is. Az új kronológia szerinti évszámnál két részleges napfogyatkozás volt. Egy előtte, egy pedig utána. Így lehet, hogy Dio Cassius az egyik, alig észrevehető fogyatkozásról szerezhetett hírt, és írta le kissé felnagyítva.

   

A korábbi két hónappal halála előtt volt, fent északon, a másikat pedig Felső-Egyiptomban láthatták majd egy év múlva. Rómában mindkettő részlegesen volt látható.

 


10. Pannóniai lázadás holdfogyatkozása


  38. oldal  
Helye a mai időszámításban : i.sz. 14.
Helye az Úr időszámításában : ÚR/AD 261. december 24.
Időkülönbség: 247 év
Időskála területe : Róma

 

Pannóniában Augustus császár halálának hírére három nyári táborban tartózkodó légió fellázadt, és megtagadták az engedelmességet. Tiberius császár Drusust nevezte ki Pannónia helytartójává, aki egy holdfogyatkozás ijesztő hatása alatt visszanyerte a katonákat, s kívánságaik legnagyobb részét teljesítette. Az időpont Tiberius császár uralkodásának kezdetére esett. Az uralkodói évszámításnál már beszéltünk róla, hogy az előző és az őt követő uralkodó közös évét az új uralkodónál az ”uralkodásának kezdetén” jelzővel illették. Mivel egy lázadás rendkívül veszélyes egy birodalomra, nyílván Tiberius azonnal intézkedett. Augustus császár halálának évében kell keresni ezt az időpontot, vagyis a régiben i.sz. 14. augusztus hónap 14. napja után, az újban pedig Úr 261-ben.

Csak egy holdfogyatkozás van abban az évben, 261. december 24-én, egy kevésbé látványos, mivel csak a félárnyékba lépett be a Hold. A következő 262. november 13-án volt, ami időben már messze van az elvárható intézkedés idejéhez.

A korabeli leiratok elmondják a pannóniai légióknak azt a szokását, hogy nagy zajt csapnak holdfogyatkozás idején a rossz szellemek távoltartására.

Ez a fogyatkozás télen, sötét hajnali órában, 5.43-kor kezdődik a Hold színének megváltozásával. Az őrség riaszthatta az egész tábort, ami rendkívül összezavarhatta és megijeszthette a légiósokat, mert egy valós ellenség helyett egy láthatatlan rémség, a babona félelme szállta meg őket. Az ekkor ideérkező helytartónak a lelkileg megpuhított legénységgel már nem volt nehéz dolga.

 


11. Jézus keresztrefeszítése


  39. oldal  
Helye a mai időszámításban : i. sz. 29
Helye az Úr időszámításában : ÚR/AD 272. november 08.
Időkülönbség: (?)
Időskála területe : Róma

 

A Jézusról szóló fejezet részletesen ír a keresztrefeszítés körülményeiről, sőt megadtunk egy, a forrásoknak megfelelő dátumot, ÚR/AD 273 március 21-el. Az evangéliumi források elsötétedésről szóló mondataik miatt át lettek nézve a korabeli fogyatkozások. Egy megfelelő van, igaz korábbi, mint a keresztrefeszítés időpontja. A négy evangélista közül három megemlíti a napfogyatkozást. A szövegezés nagyon hasonló, és túlzó, ami egy kútfőre utal:

„Hat órától kezdve pedig sötétség lőn mind az egész földön, kilenc óráig.”

Forrás: Máté evangéliuma. 27, 45-54

„Vala pedig mintegy hat óra, és sötétség lőn az egész tartományban, kilenc óráig.
És meghomályosodék a nap, a templom kárpitja középen ketté hasada.”

Forrás: Lukács evangéliuma 23, 44-48

„Mikor pedig hat óra lőn, sötétség támada az egész földön kilenc óráig.”

Forrás: Márk evangéliuma, 15. 33-39

 

  40. oldal  

Ilyen hosszú időtartamú napfogyatkozás nincs. A mai évszámhoz társított fogyatkozás képe:

Ennek a teljes napfogyatkozásnak sávja fentebb halad, Kis-Ázsián át, és messze elkerüli a fekete ponttal jelölt Jeruzsálemet. Az Úr 272-es évben viszont volt gyűrűs napfogyatkozás:

Ez jól látható volt Jeruzsálem városában, de körülbelül négy hónappal korábban a keresztrefeszítésnél. A források leírói feltehetőleg fogyatkozás a megrázó élményét társították a Jézussal történt eseményekhez.

 


12. Agrippina halála


  41. oldal  
Helye a mai időszámításban : i. sz. 59
Helye az Úr időszámításában : ÚR/AD 306.
Időkülönbség: 247 év
Időskála területe : Róma

 

Néró császár anyjának, Agrippina halálának évében, a források szerint napfogyatkozás volt megfigyelhető a birodalom területén. Ugyanakkor egy másik megfigyelés az akkori örmény területekről is hírt adott ugyanarról a napfogyatkozásról.

Az 59. április 30-i napfogyatkozás sávja

 

  42. oldal  

A jelenlegi 59-hez kötött napfogyatkozás egy vékony sávban a Földközi tengeren halad végig, érintve a mai Kréta és Ciprus szigetét, és Mezopotámián áthaladva, jóval a képen sötéttel jelölt örmény területek alatt megy el. Róma területét pedig messze elkerüli. Néhány úton lévő hajó utasai ugyan átélhették a napfogyatkozás ritka élményét, de a hírt oda vitték, ahová a hajó éppen tartott.

A mai időszámítás szerinti évtől (isz.59) 247 évre, 306-ban található egy jól látható gyűrűs (annular) napfogyatkozás, amely a római birodalom déli részéről indul, de jóval az akkori örmény területek felett halad el. Az új időpontú fogyatkozás a római megfigyelést tökéletesen igazolja, viszont az örményt nem igazán. Igaz, a NASA honlapján, ugyanerről a napfogyatkozásról található képen a sáv jóval közelebb érinti, szinte súrolja az örmény területeket.

Az 306. július 27-i napfogyatkozás sávja

Magyarázni természetesen lehet, pl. egy arrafelé haladó csapat észlelte a fogyatkozást, majd céljukhoz, az akkori örmény fővároshoz érve beszámoltak róla parancsnokuknak, és ez a beszámoló úgy maradt meg, mint az örmény területekről származó megfigyelés.

 


13. A Vespasianusok kettős fogyatkozása


  43. oldal  
Helye a mai időszámításban : i. sz. 71.
Helye az Úr időszámításában : ÚR/AD 319.
Időkülönbség: 247 év
Időskála területe : Róma

 

Egy különleges kettős fogyatkozásról számol be Natural History 2. könyvében, a Hipparkhoszról szóló részben idősebb Plinius, másik nevén Caius Plinius Secundus, ókori enciklopédista, aki a Vezúv kitörésénél, a Nápolyi-öbölben vesztette életét. Gábli Cecília magyar fordításában, a szóban forgó mondat:

”Az az eset pedig, hogy mindkét égitest egymást követően eltűnt, a mi időnkben is előfordult: a Vespasianusok uralma alatt: az apa harmadik, és fia második consulsága idején.”

A következőket lehet tudni a két fogyatkozásról:

Egymás után 15 napon belül következtek be. A szöveg valószínű értelmezése szerint előbb volt a Nap, majd utána következett a Hold fogyatkozása.

71. március 4-én ugyan volt egy holdfogyatkozás és utána, 20-án pedig egy napfogyatkozás, de itt több mint 15 nap telt el a kettő között, ráadásul fordított a sorrend.

Vespanianus ekkor harmadik alkalommal lett ugyan konzul, de társa M. Cocceius Nerva volt. A következő évben, 72-ben fia, Titus valóban másodszor volt konzul, de Vespasianus ekkor már negyedik alkalommal töltötte be a tisztet.

 

  44. oldal  

Az i.sz. 71. március 20-i napfogyatkozás képe

Sok hozzáfűznivaló nincs. Viszonylag keskeny sávban volt észlelhető, de látványos lehetett, és alig érint szárazföldet. A 71. május 4-i holdfogyatkozás részleges volt. A félárnyékba 20.26-kor lépett be, a teljes árnyékba pedig 21.45-kor, és mintegy 40%-os fedés hozott létre, majd 0.04-kor lép ki a teljes árnyékból.

 

Visszatérve a konzulok éveihez: Azt hogy 3. vagy 4. eltéveszthette, de a neveket nem, ahhoz amúgy is több információt párosít, (apa és fia, ifjabbik), de az is lehet, hogy mi tudjuk rosszul. Tehát 72 az évszám. Hozzáadva a 247-t, 319 az eredmény. Található is egy napfogyatkozás 319. május 6-án, ami Róma környékén kb. 70%-os takarást mutat. Alább a 319. május 6. napfogyatkozás ábrája.

A két napfogyatkozás között nincs is lényeges különbség az észlelhetőség szempontjából, így következzenek a holdfogyatkozások.

 

  45. oldal  

A 319-es év holdfogyatkozásait átnézve, május 20-án van egy, mégpedig 14 nappal a napfogyatkozás után. Ez már megfelel Plinius 15 napon belül jelzett időpontjának, és a valószínűsíthető sorrendje is egyezik.

A holdfogyatkozás adatai sokat segítettek a korábban jelzett, hiányosan értelmezhető mondatok tisztázásához: a Hold 16.10-kor lép be a félárnyékba, 17.38-kor pedig a teljes árnyékba, és ami a lényeg, ekkor még 18 fokkal a horizont alatt van. Így ekkor még nem látható, és úgy kel fel kb. 18.35 után, hogy a földárnyék már takarja egy részét. A teljes árnyékot 20.04-kor hagyja el. Ennek ismeretében új értelmet nyerhetnek Plinius mondatai. Előbb az eredetiek, Gábli Cecília fordításában:

"Ebben a csodában a legcsodálatosabb mégis az, amelyet illetően megegyeznek a vélemények, hogy a Föld árnyéka elhomályosítja a Holdat, egyszer nyugatról, napnyugtakor, egyszer keletről; de ugyan mi a magyarázat arra, hogy ha már egyszer — miközben mindkét égitest látható a Föld fölött — a Hold, lenyugvásakor elsötétedik, árnyéka napkeltekor a Föld alatt kell hogy legyen? Az az eset pedig, hogy mindkét égitest egymást követően eltűnt, a mi időnkben is előfordult: a Vespasianusok uralma alatt: az apa harmadik, és fia második consulsága idején.”

Egy angol nyelvű szöveggel is összevetve, a dőlt betűs rész feltehetőleg a következőképpen értendő:

„…és azt is felfedezte, hogy mi a magyarázata annak, ha a Föld árnyéka még a föld (horizont)  alatt van és a fogyatkozás (a Holdé) a felkelte előtt kezdődik, mint amikor egymás után egy nap- és egy holdfogyatkozás következett be 15 napon belül, Vespasianusok uralma alatt, az apa harmadik és fia második konzulságának évében.”

A 319. évi napfogyatkozás az északi területeken volt észlelhető, de Plinius életútjából ismeretes, hogy a mai Belgium területén létezett Gallia Belgicanak nevezett tartománnyal is volt kapcsolata, aminek idejéről a források bizonytalanul nyilatkoznak. Ezek alapján nagy valószínűséggel Úr 319-hez (isz. 72-hez) köthető.

Mindenesetre itt az esemény pontosan 247 évvel később található meg, és az is elmondható, hogy Plinius históriájában egy újabb homályos ókori forrás nyert pontosabb értelmezést!

 


14. Apollonius napfogyatkozása


  46. oldal  
Helye a mai időszámításban : nincs  (i.sz. 71)
Helye az Úr időszámításában : ÚR/AD 334.
Időkülönbség: 247 év
Időskála területe : Róma

 

Flavius Philostratus Apollonius kalandjairól (Flavius Philostratus, "Life of Apollonius of Tyana" Ford.Tr. Conybeare) szóló művének VIII. könyvének  23. fejezetében egy napfogyatkozást ír le.

..Hellasban egy ómen fedi be az eget. A nap korongját körülölelte egy koszorú, színe, mint a szivárvány, és elhalványult fénye..”

Majd a 25. fejezetben így folytatja:

„És most az istenek is búsak Domitianusért, ki vezére emberiségnek. Az történt, hogy az imént megölték…”

Domitianust a hagyományos éra szerint 96. december 18-án ölte meg személyi titkára. A forrás egy irodalmi mű, vagyis a szerzője élhetett bizonyos alkotói szabadsággal. A történet fűzése szerint is több év telt el a két esemény között. Az Úr időszámításában Domitianus halála 343. december 18-ra esett. Korábbi évszámoknál keresve, 334. július 17-én van egy gyűrűs napfogyatkozás, ami érintette a Hellászt.

A helyszín megfelelő, Philostratus leírása szerint egy gyűrűs napfogyatkozás lehetett, és a képen látható fogyatkozás szintén gyűrűs  volt (annular). A császár halála előtt 9 évvel következett be. A hagyományos kronológia szerint a császár halála előtt 25 évvel, 71-ben volt egy megfelelő fogyatkozás Göröghon felett. Ha mást nem is, a 247 éves elcsúszást megerősíti.

 


15. Nerva császár halála


  47. oldal  
Helye a mai időszámításban : i.sz. 98. (nincs észlelhető)
Helye az Úr időszámításában : ÚR/AD 345.
Időkülönbség: 247 év
Időskála területe : Róma

 

Nerva császár halála napra pontos dátum, i.sz. 98. január 25.-én volt. Sextus Aurelius Victor Róma történetének kivonatában (Sextus Aurelius Victor, "De vita et moribus imperatorum Romanorum") jelez egy napfogyatkozást a császár halálával kapcsolatban.

A hagyományos kronológiában 98. március 21-én van egy északon, de a birodalom területén szinte észlelhetetlen. Egy másik több mint egy év múlva, 99. szeptember 3-án következett be, ami Afrika partjain maximum 10-15%-os fedést mutat.

A 247 évvel későbbi új dátumánál található egy, 345. június 6-án, igaz Rómában ez is csak részlegesen volt látható. Majd rá egy évre szintén volt egy, 346. június 6-án. (Lásd a fenti ábrát)

 


16. Hadrianus és Salinator napfogyatkozása


  48. oldal  
Helye a mai időszámításban : i.sz. 118.
Helye az Úr időszámításában : ÚR/AD 359.
Időkülönbség: 241 év
Időskála területe : Róma

 

Egy szűkszavú forrásanyag a Fasti Vindobonenses-ből : Hadrianus és Salinator  konzulságának idején egy napfogyatkozás történt. (Forrás: Fasti IX, 285, Newton 1972)

Mivel egyéb információ nincs, legfeljebb 118. évi lehetne, de ez Rómában csak részleges fogyatkozásként észlelhető. A 359-es év fogyatkozása mégiscsak érinti Róma környékét, igaz észlelhetősége csak egy szűk területre korlátozódott.

 


17. Tiberiánus és Dione napfogyatkozása


  49. oldal  
Helye a mai időszámításban : i.sz. 292. május 4.
Helye az Úr időszámításában : ÚR/AD 540. június 20.
Időkülönbség: 248 év
Időskála területe : Róma

 

A napfogyatkozás bővebben már tárgyalásra került a elmélet VI. fejezetében - VI. Kérdések, válaszok, gondolatok - A kettőszáznegyvenhét csillagászati igazolása címmel, a 247 évvel kapcsolatos gondolatmeneteknél. A linkre kattintva érhető el az oldal.

A Consularia Constantinopolitana [AD 468 körül] szerint, Tiberianus és Dione konzulok idejében sötétség állt be délidőben, és ebben az évben lett Constantius és Maximinus császár, március kalendjában.

(Newton p. 533)

A forrás sötétséget említ, ami a 292-es napfogyatkozásnál csak az északi területeken jöhetett létre. Az alább látható, kb. 248 évvel későbbi fogyatkozás, már Róma városát is sötétbe borította.

 


18. Úrnapi fogyatkozások


  50. oldal  

A mai időszámításban 346-tól, az Úr időszámításánál 590-től kezdődő 10-15 éves időszakkal kisebb gondok támadtak az azonosítások során. A probléma az, hogy számos leírás maradt erről az időszakról, és ugyanakkor több lehetséges időpont is található ebben az idősávban. A mai időskálán a 346-os, a 348-as és 360-as napfogyatkozások tartoznak ide. Az Úr 590-től 606-ig tartó időben kilenc kisebb-nagyobb fogyatkozás található, aminek egy része részleges az európai részeken, de az észlelések zöme sem láthatóságra, sem a hely megadására nem tér ki.  A forrásokban leírt napfogyatkozások mögött szerepelhetnek akár 20-30%-osak is. A források nagy része „Úr napja”-ként megadja a hét napját is, azaz vasárnap. Alább a szóba jöhető fogyatkozások táblázata.

 

Időpont Napja Típusa Észlelhetőség
ÚR/AD 590. okt.. 04. szerdagyűrűsBizánc, Kis-Ázsia
ÚR/AD 591. szept. 23.vasárnaprészlegesAfrikai rész, Róma
ÚR/AD 592. márc. 19.szombatteljesGörögország
ÚR/AD 594. júl. 23.péntekrészlegesEurópa
ÚR/AD 596. jan. 5csütörtökgyűrűsHispánia
ÚR/AD 601. márc. 10.péntekteljesEgyiptom északi rész
ÚR/AD 603. aug. 12.hétfőteljesFöldközi-tenger
ÚR/AD 604. dec. 26.szombatrészlegesAfrika északi rész
ÚR/AD 606. jún. 11.szombatteljesAfrika, Kis-Ázsia

 

Feltételezésem szerint, itt még ugyanabban az évben volt a szökőnap, mint a római és a kopt érában, egy évvel előttünk, ezért a fogyatkozások napja két oszlopban is szerepel a táblázatban. Az első az 599-es szökőév esetén érvényes napokat tartalmazza, a második pedig a 600-as szökőév esetén érvényeseket. Az 599-es szökőévnél a hét napjainak meghatározása kézi módszerrel történt.

A részlegesnek jelöltek is teljes fogyatkozások, de az európai részen kicsi volt az esély rá, hogy észrevegyék őket, ezért figyelmen kívül lehet őket hagyni. A többi a civilizáltnak nevezhető területeken haladt át, így valószínűsíthető, hogy készültek róluk feljegyzések. Ez alapján, a három vasárnapi fogyatkozás közül kettő jöhet számításba, a 604-es alig volt észlelhető a kérdéses területeken.

 

  51. oldal  

Alább az eredeti időskála erre az időszakra eső fogyatkozásainak ábrái, amelyek közül a 346. június 6-i hozott létre észlelhető fedést a kérdéses területeken, de pénteki napra esett volna. A 348-as valóban vasárnap volt, de ezt legfeljebb néhány véletlen szemlélő, vagy tudatosan kereső láthatta. A másik kettő sem okozhatott észrevehető látványosságot a mindennapi élet forgatagában, a kis fedésük miatt.  A 360-ast talán nem is láthatták az európai területeken, a 364-est pedig Britannia déli részén észlelhették volna.

 

 

 

 

 

  52. oldal  

Az időszak kilenc többé-kevésbé jól észlelhető csillagászati jelensége lehet az oka a szokatlanul megszaporodott leírásoknak. Elképzelhető az is, hogy olyanok is voltak köztük, amelyek eredetileg a kihagyott fogyatkozásokra vonatkoztak, de a kor históriásai tévedésből, félreértésből összevonták őket.

Például, az alábbi három, listában szereplő, de a bemutatásból kimaradó fogyatkozásról is lehetett valahol egy-egy feljegyzés, mivel az adott területeken jelentős takarást hoztak létre. A jelenleg ismert forrásokhoz azonban nem igazán lehet őket megnyugtatóan társítani.

 

 

Balra fent, az 590-es, érinti Konstantinápolyt, és végigfut Kis-Ázsián, majd a pontos megfigyeléseiről híres Mezopotámián, igaz, gyűrűs lévén kevésbé volt ugyan észrevehető, de egy-két észlelés minden bizonnyal lehetett róla.

A jobboldali, 596-os, az egykori Hispánia területén volt jól látható, míg a lenti, a 603. évi végigfutott a Földközi-tengeren, viszonylag kevés szárazföldi területet érintve, de ezekről is feltételezhető lenne legalább egy megjegyzés valahol.

 


19. Úrnap és földrengés


  53. oldal  
Helye a mai időszámításban : isz. 346 vagy isz. 348
Helye az Úr időszámításában : ÚR/AD 592. március 19.
Időkülönbség: 246 vagy 244 év
Időskála területe : Róma

 

Három forrás, ami földrengést és napfogyatkozást kapcsol össze:

„Dyrrachium összedőlt a földrengés miatt, és három napon és éjszakán át pusztult Róma és még sok város megrendült. …A fogyatkozás vasárnap történt.”

Forrás:Jeromos Hieronymi Chr.) [2362 Ab, Ol.281.2, 9; 3, 10 Constantius]

„A napfogyatkozás és földrengés történt.”

Forrás: Annales Sancti Rudberti Salisburgenses, MGH SS, IX,.

„A napfogyatkozás történt, és egy földrengés.”

Forrás: Ekkehardi Chr. Wirziburgense. -MGH SS, VI, 22. 346.

Ezt is a 348-as évhez kapcsolták a konzulok által:

"Philippus és Sallia … konzulok idejében a napfogyatkozás vasárnap történt"

Forrás: Cassiodori Chronica. - PL, LXIX

Az ábrán látható fogyatkozás megfelel és jobban illeszkedő a 346-os és a 348-as fogyatkozásoktól. A konzulok vasárnapi fogyatkozásának a 606. évi is eleget tesz, az is igaz, hogy messzebb lenne időben (360-nak felelne meg a mai időszámításban), de nem zárható ki teljes egészében.

 


20. Fogyatkozás Mezopotámiában


  54. oldal  
Helye a mai időszámításban : i.sz. 360. augusztus 08.
Helye az Úr időszámításában : ÚR/AD 601. március 10.
Időkülönbség: 241 év
Időskála területe : Róma

 

Egy mezopotámiai napfogyatkozásról:

„Ugyanebben az időben az egész keleti vidéket sötét homály borította be, …és azt gondoltam, hogy délig szüntelenül ragyogtak a csillagok, de lassan előtűnt egy vékony karéjban a nap, majd fokozatosan visszanyerte alakját.”

Forrás: Ammianus Marcellinus, XX, 3,1 (Schove 56, Newton, 1972)

 

Egy különleges, kopt eredetű forrás, Egyiptomból:

"A Phamenoth hónap 14. napján, IV. indictio-ban (évben), a nap elsötétült a nap 4. órájában - abban az évben, amikor Petros fia Palou volt bíró Djeme fölött."

Forrás: Ludwig Stern ZÄS 16 (1878) 11-12.

Itt nincs megadva pontosabb év, de a forrás környezetében VII. és VIII. századi feljegyzéseket találtak kopt forrásokban.  A 601-es év megfelel a valóban IV. indikcio-nak, és a kopt naptár Phamenoth hónapjának 14. napja pontosan március 10-re esik.

Ezt a fogyatkozást a 360-as évhez rendelte R. R. Newton, amely, mint az előző oldalakon látható volt, el sem érte a kérdéses területeket. A jelenlegi eleget tesz az egyiptomi és a mezopotámiai feltételnek.

 


21. Fogyatkozás júniusban, Úrnapján


  55. oldal  
Helye a mai időszámításban : Kérdéses (360?)
Helye az Úr időszámításában : Úr 606. június 11.
Időkülönbség: (246 év?)
Időskála területe : Róma

 

Vasárnap és kora délelőtti leírat a következő:

„Ebben az évben volt egy napfogyatkozás, a csillagok feltűntek az égen, a nap harmadik órájában, hatodik hónapban Daisios (június) 6. napján."

Forrás: Theophanes, Chronographia [ca. 813] (Newton p. 534)

 

Elfogadható eredeti fogyatkozást nem tudtam beazonosítani, igaz a 360-as időben jól illik ide a 246 éves elcsúszásával.

A hónap körülbelül egyezik, a kora délelőtti, reggeli időpont szintén, a vasárnap pedig pontos, ha ekkor még egy évvel előbb tartották a szökőéveket.

 


22. Szent Jeromos pünkösdi napfogyatkozása


  56. oldal  
Helye a mai időszámításban : Nincs (i.sz. 393)
Helye az Úr időszámításában : ÚR/AD 634. június 1.
Időkülönbség: (247 év?)
Időskála területe : Róma

 

Szent Jeromos az egyik levelében (Hieronymi presbyteri contra Joannem Hierosolymitanum ad Pammachium liber unus) leír egy napfogyatkozás Betlehemben, pünkösdi időponttal. (Más néven: Sophronius Eusebius Hieronymus, i.sz. 340-tól 420-ig élt ókeresztény író. Palesztínába 386-ban érkezik. Régészek és levéltárosok védőszentje. Pályafutását végigkísérik levelei, amelyekből 125 maradt fenn.) A szöveg:

...néhány hónappal ezelőtt, a Pünkösd napján, amikor a nap elsötétült, és az egész világ rettegett, hogy jön a bíró…”

Konkrét időpont nincs megadva, de a jelenlegi időszámításban, i.sz 370-től isz. 420-ig, nem találtak megfelelő fogyatkozást, ami észlelhető elsötétülést okozott volna a megfelelő naptári hónapban. Ezért jobb híján irodalmi kitalációnak lett minősítve Jeromos mondata.

Azonban 247 évvel későbbi időtartományban található egy, 634. június 1-én. Visszaszámolva, ez i.sz. 387. évnek felel meg a mai időszámításban. A keresztény források szerint ekkor már Jeromos Palesztinában tartózkodott.

Az ábrán fekete pont jelöli Betlehemet. A június hónap pedig megfelel egy pünkösdi ünnep időpontjának

 


23. Arcadius és Honorius napfogyatkozása


  57. oldal  
Helye a mai időszámításban : i.sz. 402. november 11.
Helye az Úr időszámításában : ÚR/AD 644. november 5.
Időkülönbség: 242 év
Időskála területe : Róma

 

Arcadius és Honorius konzulsága idején, november idusa előtti 3. napon (november 10.) napfogyatkozás volt.

Forrás: Consularia Constantinopolitana] (Newton, 1972)

A római naptárban a november hónapnak 13-án volt az idusa, így ez november 10-e. Mivel ekkor már körülbelül négy nappal van elcsúszva a naptár a rendes helyéről, ez a mában 6-nak felel meg. Az év viszont csak 242 évvel tolódott el.

 


24. Alarik napfogyatkozása (forráshiányos)


  58. oldal  
Helye a mai időszámításban : Nincs (i.sz. 410.)
Helye az Úr időszámításában : ÚR/AD 655. április 12.
Időkülönbség: (245 év?)
Időskála területe : Róma

 

Hiteles forrást nem találtam, de többen hivatkoznak rá (például S. J. Jonhson, 1889) így beillesztem ezt is, jelezve a problémát.

A szöveg: mielőtt Alarik megjelenik Rómában, napfogyatkozás volt, ami teljes sötétséget okozott. A szöveg alapján lehetett máshol is.

Ez jóval fentebb van, mint Róma, talán Alarik ravennai székhelyén jegyezhették fel és a hivatalos dátumhoz képest csak 245 évvel később. Van egy 657-ben is, de az Afrikában teljes, és Rómában egy 15%-os takarást mutat.

 


25. Marciano császár napfogyatkozása (forráshiányos)


  59. oldal  
Helye a mai időszámításban : Nincs (i.sz. 453. 02. 24.)
Helye az Úr időszámításában : ÚR/AD 698. december 12.
Időkülönbség: (248 év?)
Időskála területe : Róma

 

Ez is forráshiányos, mivel a bizánci láthatóságra hiteles ókori leírást nem találtam: Attila halálát megálmodó bizánci császár, Marciano uralkodásának kezdetén egy napfogyatkozás volt megfigyelhető Bizánc területén.  Marciano császár i.sz. 450-től 457-ig uralkodott. Az Úr időszámítása szerint ez 697-től 704-ig tartó időszak.

Viszont Tours-i Szent Gergely is jelez egy részlegesnek tűnő napfogyatkozást, Attila itáliai hadjáratának idejére.

„Nap megfakult, és alig harmadrész fényt adott, úgy vélem, ily gonoszság és ártatlan vér ontása láttán."

Forrás: Tours-i Szent Gergely: Historia Francorum

 

  60. oldal  

Az eredeti időszámítás szerint a fenti ábrán látható fogyatkozást, talán ha Hispánia északi csücskén láthatták, Itáliában azonban nem.

Ez viszont mind Itáliában, mind Bizánc területén észlelhető elhalványodást okozó gyűrűs napfogyatkozás volt, és ha Attila 700-ban halt meg, akkor ez az itáliai hadjárat éve előtt lehetett.

A sötét középkor közelébe érve egyre több lett a bizonytalanság az általam hozzáférhető fogyatkozások leírásai körül. Egy szemléltető példa a források problémájára, jóval a fantomévek előtti időszakból.

 


26. Theodosius és Abundantius napfogyatkozása


  61. oldal  
Helye a mai időszámításban : i.sz. 393. november 20.
Helye az Úr időszámításában : ÚR/AD 645. október 25. (kérdéses)
Időkülönbség: (?)
Időskála területe : Róma

 

A szűkszavú forrás a következőket állítja:

”Theodosius III. és Abundantius konzulok idején nappali sötétség volt a harmadik órában, november kalendje előtt 6 nappal.”

Forrás: Fasti Vindobonenses, Marcellinus [ca. 534], (Newton p. 537)

Mivel a kalend a hónap első napja, ez a forrás október 25-re jelzi a napfogyatkozást.

A fenti fogyatkozást rendelték ehhez a forráshoz, ami egy hónappal később következett be. A 247 éves csúszást beszámítva, i.sz. 640-ben nincs fogyatkozás. Az első jelölt, a már bemutatott 32. sorszámú Arcadius és Honorius 644. évi a (i.sz. 402) fogyatkozása lehet, ami szintén a 3. órában következett be. A másik jelölt:

A 645-ös év novemberének kalendje előtti 6. napra esik (= október 25.), és a 3. óra is megfelelő. A birodalom területén azonban csak részlegesen volt látható. Ez a hagyományos időskálán az i.sz. 398. év fogyatkozásának felel meg. Azonban a korabeli források és a mai álláspont szerint Theodosius már i.sz. 395-ben meghalt. Tehát marad egy kérdőjel.

 

  62. oldal  

Egy érdekes jelenség tapasztalható a csillagászati események kutatása során. Időben a sötét középkor felé haladva, egyre bizonytalanabb, nehezebb lett a leírások beazonosítása a korábbi időszakokhoz képest. Körülbelül a 400-as évtől kezdve mintha összekeveredtek volna az ide tartozó fogyatkozások adatai a különböző forrásokban. A sötét középkor közelsége kihatott volna ennek a kornak okmányaira is, oly módon, hogy az esetleges átmásolások során kiegészítették azokat más események adataival? Izgalmas kérdés, számtalan kutatási lehetőséggel.

 

  63. oldal  

Az arszakida időszámítás fogyatkozásai

A British Múzeumban őrzött két ékírásos, az ókori Folyamköz területéről származó agyagtáblán ugyanannak az évnek - egy időszámítás 175-ik esztendejének - csillagászati eseményeit jegyezték fel az egykor élt babiloni csillagászpapok. A múzeum szakértői egy napfogyatkozás és egy holdfogyatkozás részleges leírását találták meg az agyagtáblákon.

Az évszám mellett pedig Arsaces neve olvasható. Az elmélet szerint a mai időszámításunk az egykori pártus birodalom arszakida érája. Ennélfogva a megtalált évszámnál lennie kell a mai időszámításunkban egy nap- és egy holdfogyatkozásnak.

 

1. Az agyagtáblák adatai


  64. oldal  

A fejezet forrásanyagát F. R. Stephenson Historical eclipses and Earth’s rotation című könyvéből merítettem, aminek címét magyarra talán következőképpen lehetne fordítani: Történelmi fogyatkozások és a Föld forgása. A könyv témája ugyan a csillagászat és geofizika területét érinti, de az idézett történelmi források hitelessége elfogadott. Következzenek a könyvben található adatok:

A napfogyatkozás adatai

A British Múzeum BM 34034SE 175, month XII2.-The 29th, solar eclipse. When it began on the south-west side, in 18 deg daytime in the morning it became entirely total (TIL ma TIL ti gar AN). (It began) at 24 deg after sunnse. [BM 34034 (= LBAT 1285), Rev. 24-28; trans Hunger- (1995).] (F. R. Stephenson: Historical eclipses and Earth’s rotation. 129 oldal) és a BM 45745SE 175, [king] Arsaces, [month XII2]. The 29th, at 24 deg after sunrise, solar eclipse; when it began on the south and west side, [...] [Ven]us, Mercury and the Normal stars were visible; Jupiter and Mars, which were in their period of invisibility, were visible in its eclipse [...] it threw off (the shadow) from west and south to north and east; 35 deg onset, maximal phase and clearing; in its eclipse, the north wind hich was set [to the west? side blew ...]. [BM 45745 (= LBAT 429), Rev. 13'-15'; trans.. Sachs és Hunger Ill, p. 185.] (F. R. Stephenson: Historical eclipses and Earth’s rotation. 129-130 oldal) számú agyagtáblái alapján, F. R. Stephenson bemutat egy mezopotámiai napfogyatkozást.

SE 175, [király] Arsaces, [hónap XII2]. 29-én, 24 fokkal [kb. 96 perccel] a napkeltét követően, a napfogyatkozás kezdődött, a délnyugati oldalon, [?] [Ven] us, Merkúr, és a szokásos csillagok láthatóak, a Jupiter és a Mars, amelyek ekkor láthatatlanok voltak, látható a napfogyatkozáskor [?]."

A szeleukida időszámítás 175. évére jelzett esemény az i. e. 136. április 15-i napfogyatkozással lett azonosítva. Az évszám megközelítőleg illeszkedik, és az SE 175-ös év az időszámítás előtti 136/137-es évnek felel meg. A fogyatkozás sávja jól láthatóan áthalad az egykori Mezopotámia területén. A napfogyatkozás kora reggeli időpontban kezdődött, így megfelel az ókori leírásnak. Alább az i.e. 136. április 15-i napfogyatkozás ábrája:

 

  65. oldal  

A holdfogyatkozás adatai

A BM 45745 és a BM 34034 számú agyagtáblák hátoldalának töredezett szövegrészében is olvasható egy utalás holdfogyatkozásra, amelyet valamelyik hónap 15. napjának éjszakáján figyelt meg az egykori szemlélő. Ez tulajdonképpen nem is információ, hiszen a holdfogyatkozások a naptár jellegéből adódóan, rendszerint a hónap közepén következnek be, 15-e körül. A napfogyatkozások pedig az újholdhoz igazodó hónap kezdetekor, azaz elseje környékén. Az ékírásos szöveget többféle értelmezéssel idézik az egyes szerzők, olykor a beazonosított fogyatkozáshoz igazítva a jelentésüket, amit talán nem is szabad felróni nékik.

A BM 45745Night of the 15th, moonrise to sunset 8 degrees 40’ clouds, I did not watch; all ni[ght…] 15 degrees of night maximal phase; when it began to clear, it cleared in 18 degrees of night from east to north and west […] stood there, the remainder of the planets did not stand there; 3 1 cubits in front of Alfa Lib it was eclipsed at…
F.R. Stephenson and J.M. Steele, Astronomical Dating of Babylonian Texts Describing the Total Solar Eclipse of s.e. 175. 55-69 oldal, (57 oldal)
agyagtáblán csak egy 15-i nappal kapcsolatos töredékes szövegrészlet található:

A 15-én éjszaka a Hold felkeltét és napnyugtát 8 fok 40 ' felhők,.. nem tudtam nézni, valamennyi ne [m ...] 15 fokos éjszakai maximális fázis…, amikor kezdett világossá…, hogy elszámolni az éjszakai 18 fok keletről északra és nyugati [...] ott állt, a többi a bolygók nem álltak ott ….3 és fél könyök előtt Alfa Lib volt háttérbe szorította a ...

Itt nincs szó konkrétan holdfogyatkozásról, de a „15 fokos éjszakai maximális fázis,… amikor kezdett világossá” szövegrészt egy halvány utalásként figyelembe lehet venni. Ha eltekintünk ettől, akkor azt sem lehet tudni, hogy melyik hónapról van szó.

A BM 34034 Year 175 (SE) month XIII/2 15 moon rise to sunset When a Cor culminated, lunar eclipse,beginning on the south-east side. In 18 (?) deg of night it made 7 fingers. At 1 (?) beru before sunrise. [BM 34034 (=LBAT 1285), Rev. 17-23; fordította.: Huber, p 69] F. R. Stephenson: Historical eclipses and Earth’s rotation. 188. oldal. tábla hátoldalán már határozott utalást lehet találni F. R. Stephenson könyvének 188. oldalán:

(SE) 175 év XIII/2 hónap 15-én…… Amikor az α-Cor tetőzött, holdfogyatkozás, attól a dél-keleti oldalán. 18 (?) fokkal az éjszaka... 7 ujjnyit.  Egy (?) beruval napkelte előtt

[BM 34034 (= LBAT 1285), Rev. 17-23; ford.: Huber, p 69]

A hónap csak egy feltétezett adat, mint ahogyan az α-Cor (Vadászebek csillagkép?) is. A szerző valószínűleg hozzá akarta illeszteni az i.e. 136. évi napfogyatkozáshoz a dátumot. A beru a fokhoz hasonló babiloni mértékegység és harminc fokkal egyenlő (egy fok kb. négy perc), ami így két órának felel meg.

Stephenson könyvében az i.e. 136. április 1-i holdfogyatkozást rendeli ide. A mintegy 70 %-os fedést elérő részleges fogyatkozás napkelte előtt körülbelül másfél órával kezdődött, ami nincs egy beru, azaz két óra. A Szaturnusz bolygó jól látható volt ekkor, de az agyagtáblán nem található róla adat.

 

Az eddig leírtak alapján a megfeleltetés több ponton is vitatható. A kutatók érthető okok miatt szeleukida (SE) évszámként értelmezték - talán nem is tehettek mást - de ez nem lehet akadálya egy újraértelmezésnek. Vizsgáljuk meg azokat az adatokat, amelyek kétségessé teszi az i.e. 136-os évi fogyatkozással történő azonosítást. Elsőként a babiloni naptár rendszerével ismerkedjünk meg és az április 15-i dátum megfeleltetésével.

 


2. A babiloni naptár


  66. oldal  

Az ókori babiloni naptár úgynevezett luniszoláris naptár, ami a Hold járására alapult, az év hosszát pedig a Nap járásához igazították. Az év tizenkét holdhónapból állt, melyek első napja az újhold nyugati égbolton történő első megjelenésének napja volt. Az év a tavaszi napéjegyenlőség napjához igazodva kezdődött. Körülbelül háromévente egy hónapot beiktattak, ezzel igazodva a szoláris év hosszához. A babiloni naptár egy normál éve 354 napos volt. Alább a babiloni naptár hagyományos, tizenkét hónapos évének táblázata.

 

A szökőévekben plusz egy hónapot illesztettek be, vagy a VI. hónap után, amit második Ululu-ként neveztek és 29 (30) napos volt, vagy a XII. hónap után második Addaru-ként, ami 30 (29) napos volt.

 

  67. oldal  

Babilonban ekkor az i. e. 5. század elején bevezetett tizenkilenc éves ciklust használták, amelyben hét szökőhónap volt, a 3., 6., 8., 11., 14., 17. és a 19. évben. A 17. évben két Ululu hónap volt, a többiben pedig két Addaru. A ciklus eredményeképpen az első hónap (Niszannu) első napja soha nem távolodott el a tavaszponttól. Alább a babiloni naptár 19 éves ciklusának táblázata:

A szökőhónapot minden esetben az uralkodó jelölte ki, természetesen a tudósainak tanácsára, és rendszerint az előző hónapban. A szökőhónapok változó beillesztésével a mezopotámiai naptár egyfajta mozgó jelleget kapott. Az egész rendszer legfontosabb feladata az évkezdet meghatározása volt. A naptári év első napját minél közelebb akarták helyezni, illetve tudni a tavaszi napéjegyenlőséghez, azaz a mai március 20/21 környékére. Az ideális esetben az első hónap, a Niszannu tizenötödike – a telihold napja - a tavaszi napéjegyenlőség utáni első holdtöltére esett.

A következő táblázat a 19 éves ciklus évkezdeteinek elcsúszását tartalmazza a 21-i napéjegyenlőségtől, napokban kifejezve. Az első év nulláról indul, és a ciklus végén, a 19. év után ismét nulla lesz. Ha az első évnek március 21-e az első napja, akkor csak a nyolcadik évnél lépi túl a kívánatos dátumot, akkor is csak két nappal. A ciklus többi éve jóval 21-e előtt kezdődik.

 

  68. oldal  

A Niszannu hónap elseje - az egykori babiloni naptár évkezdete - a mai naptárunk szerinti február 23-a és március 23-a között mozgott. Soha nem került át április hónapba. Az eddig leírtak alapján a megfeleltetés első vitatható tétele, hogy áprilisi hónap közepére esett volna az akkori babiloni év kezdete.

Az i.e. 136. év cikluson belüli babiloni éve pedig csak egy 2. Addaru szökőhónapot tartalmazó év lehet. Azaz a 3., 6., 9., 11., 14., vagy a 19. év közül az egyik. A legkedvezőbb eset, ha a 136-os év a 19-es sorszámú a ciklusban és akkor az év kezdete március 21-re esett volna.

Ezek alapján: az i.e. 136. év április 15-e nem lehet 2. Addaru hónap 29. napja, hiszen az évkezdet április 17-re esne, ami ellentmond a babilóniai naptár rendjének.

Ekkora eltérést az egykori csillagászok hozzá nem értésére sem lehetne ráfogni. A több száz, vagy ezer évig folyamatosan végzett pontos megfigyelések leírásai nem ebbe az irányba mutatnak. Nem ezt mutatja a XI. században megreformált mai perzsa naptár sem, amelyet az óriási mennyiségű megfigyelés során megalapozott tudás segítségével alakítottak ki. A naptár számottevő hibája állítólag 2 millió év múlva fog jelentkezni, szemben a Gergely-naptár négy-nyolcezer évével.

Fontos információ a továbbiakhoz és a fogyatkozások napjának helyes megfeleltetéséhez:

Babilonban, illetve Mezopotámiában a nap mindig napnyugta után kezdődött, és estétől estéig tartott. A babiloni nap a mai naptárunk szerinti előző nap estéjétől - mondhatnánk aznapot is - a következő nap estéjéig tartott.

 

Az áprilisi évkezdetet - úgy gondolom - sikerült hitelesen megkérdőjelezni. A következőkben járjuk körül a 175-ös évszám beazonosítását, származtatását.

 


3. Az évszám és az időszámítás neve


  69. oldal  

Az agyagtáblák fordításakor volt egy kisebb bizonytalanság az évszámok körül. A fordítás kommentárjában F. R. Stephenson: Historical eclipses and Earth’s rotation. 64-68, 129-131, 136-137 oldal leírják, hogy először csak a 75-ös évszámban voltak bizonyosak, és az 1-es számot később azonosították.

Meghatározóan fontos információ, hogy az évszámot a BM 34034 számú, az holdfogyatkozást leíró agyagtábla tartalmazza. A napfogyatkozás évszáma ez alapján lett 175-ként meghatározva.

Véleményem szerint az agyagtábla évszáma nem íródhatott szeleukida időszámításban. A táblán együtt szereplő 175-ös év és az Arsaces név kizárja ezt a lehetőséget. Két Arsaces nevű uralkodót ismer a história, akik közül az első i.e. 247-211, (ÚR/AD 1-36) a második i.e. 211-185 (ÚR/AD 36-62) között uralkodott. Ekkor már egyik sem élt.

A mezopotámiai területek i.e. 136-ban (ÚR/AD 111.) már valóban a pártus birodalomhoz tartoztak, de ekkor I. Mitridatész volt a király, és ez a 111. év az arszakidák érájában.

A mai értelemben vett arszakida időszámítás 175. évének az i.e. 72 felel meg, és a források szerint Szinatrukész uralkodott. A babiloni részen a 72-es év körül, i.e. 61. szeptember 9-én, és i.e. 79. március 17-én volt nagyobb fedésű fogyatkozás, de egyik sem volt teljes azon a részen, így az agyagtáblák fogyatkozásai nem kapcsolhatók az i.e. 72-es évhez, de kétszáz évnyi távolságban sem található megfelelő napfogyatkozás.

A szeleukida éra 175. évét és az Arsaces nevet nem köti össze semmi. Mivel egy időszámítás lett elnevezve az Arszakidák dinasztiájáról, az agyagtáblán található Arsaces név csak az időskála nevét jelentheti.

 

A következő megválaszolandó kérdés, hogy az adott évszámnál van-e az agyagtáblák leírásainak megfelelő nap- és holdfogyatkozás. Az arszakidák időszámításában lejegyzett napfogyatkozást megtalálni a mai időszámításunk szerinti azonos évszámnál, erőteljes igazolása lenne az elméletnek. Ez lesz a következő fejezet témája.

 


4. Az arszakida időszámítás napfogyatkozása


  70. oldal  

Az elmélet szerint a mai időszámításunk az Arszakidák időskálája, ezért magától értetődik, hogy a 175. évi napfogyatkozást a maiban kell keresni. Van is egy a kérdéses időpont közelében, igaz egy évvel korábban, i.sz. 174. február 19-én, de ezen kívül semmi más nem szól ellene. Arra, hogy miért 174 a napfogyatkozás évszáma és nem 175, a később visszatérünk. Alább az i.sz. 174. február 19-i napfogyatkozás képe és mellette az összehasonlításhoz az i. e. 136. április 15-i napfogyatkozás:

 

A helyszín Mezopotámia, és a kora reggeli időpontban kezdődött a fogyatkozás. Annak a kérdésnek az eldöntéséhez, hogy az új jelölt eleget tesz-e a kívánalmaknak, az ékírásos agyagtáblák többi adatának elemzésére is szükség van. A következők olvashatóak, illetve értelmezhetőek az ékírással írt táblákról:

...24 fokkal a napkeltét követően, a napfogyatkozás kezdődött...

A fok-nak nevezett babiloni egység körülbelül négy perces időtartam, ami azt jelenti, hogy a fogyatkozás kb. másfél órával - 96 perccel - a napfelkelte után kezdődött.

...a Vénusz, Merkúr, és a szokásos csillagok láthatóak...

Feltehetőleg a napfelkelte előtti égbolt állapotát jelzi. A babiloni csillagászok gyakran fel szokták tüntetni a fényesebb csillagok jelenlétét is, és a „szokásos” szó valószínűleg azt jelentheti, hogy ilyenek nem voltak láthatóak.

...a Jupiter és a Mars, ekkor láthatatlan időszakukban voltak,...és láthatóvá váltak napfogyatkozáskor.

A „láthatatlan időszak” kifejezése vagy a horizont alatti állapotot, vagy a nappali égbolton való tartózkodást jelentheti.

 

  71. oldal  

A két szóban forgó fogyatkozás, a BC 136-os és az AD 174-es évek napfogyatkozások folyamatának két szakaszát hasonlítjuk össze a StelláriumA Stellarium szabad, nyílt forráskódú számítógépes planetáriumprogram. (Honlap: https://stellarium.org/hu/) program segítségével. A két szakasz, a napfelkelte és a teljes fogyatkozás állapota.

 

A napkelték összehasonlítása

Az alábbi ábrán jól látható, az i.e. 136-os évnél a napfelkelte előtt csak a Mars bolygót észlelhette volna egy rövid ideig az egykori csillagászpap. A szövegben említett Jupiter valóban nem látható, de a Merkúr és a Vénusz bolygó sem, pedig azoknak ott kellene lenniük. Ez nem egyezik a megfigyelés ismert adataival.

A fenti ábrán, a 174-es évben, már jóval napkelte előtt látható volt a Vénusz és a Merkúr is, és fényesebb csillag sincs a közelben, pontosan úgy, ahogyan az egykori csillagnéző lejegyezte a fordítás szerint.

 

  72. oldal  

A napfogyatkozás kezdetének összehasonlítása

A két napfelkelte ideje között több mint egy óra különbség van, a februári és az áprilisi időpontok miatt. A szimulációk azt mutatják, hogy a napkelte és a teljes fogyatkozás között eltelt idő az i.e. 136. évi eseménynél kb. egy órával több a 174. évinél. Az i. sz. 174-es évnél ez kb. körülbelül 2 óra. A forrás 96 percet jelez, amihez az észlelési idő eltéréseit figyelembe véve, a 174-es év fogyatkozása esik közelebb.

 

  73. oldal  

A legnagyobb fedés állapotának összehasonlítása

A legnagyobb fedés közeli állapotot vizsgálva további érdekes következtetések vonhatók le. Az alábbi ábra a vitatott 136-os év napfogyatkozását mutatja a teljes takarás állapotában. A négy bolygó valóban ott van a képen, de megjelenésük rendje más, mint ahogyan az agyagtáblán szerepel. Ráadásul a napkoronában tartózkodó Jupiter láthatósága megkérdőjelezhető. Összefoglalva, az időszámítás előtti 136. április 15-i napfogyatkozás itt megismert folyamata nem illeszkedik az ékírásos szövegben leírtakhoz. A bolygók másképp jelennek meg, mint ahogyan a korabeli csillagász lejegyezte.

A fenti képen arszakida időskála 174. február 19-i fogyatkozás teljes takarású állapota látható. Újra láthatóvá vált a Merkúr és a Vénusz az egykori szemlélő számára, valamint láthatta az említett két bolygót a Marst és a Jupitert. A Szaturnusz ugyan ott van a képen, amit vagy nem látott az egykor élt csillagászpap, vagy az erről szóló szöveg a tábla sérült részén szerepel. Ugyanakkor a 136-os évnél is látható volt a Szaturnusz, de a nyugati égbolton.

A két fogyatkozás részleteinek összehasonlítása alapján ki lehet jelenteni, hogy a kettő közül az i. sz. 174. évi napfogyatkozás folyamata felel meg az ékírásos forrásokban leírtaknak, egyúttal a mai és az arszakida időskála azonossága is igazolódni látszik.

 

  74. oldal  

A szöveg fordítása ugyan 2. Addaru 29. napjára jelzi, de az ékírásos szövegek fordításánál feltehetőleg jelen volt a külső körülményeket is számításba vevő szubjektivitás, ami igyekezett az i. e. 136-os évi fogyatkozáshoz igazodni.

Véleményem szerint ez egy szökőév tizenkettedik, azaz első Addaru (Addaru I.) hónapja volt. Így a rá következő második Addaru (Addaru II.) hónap után, pontosan március 20/21-re esik a Niszannu hónap első napja, és egyúttal a fentebb említett „ideális eset” következik be, hogy a Niszannu 15. napján telihold van.

Ebben az esetben a szóban forgó 175-ös év a cikluson belül vagy a tizenegyes vagy a tizenkilences sorszámú lehetett.

 


5. Az arszakida időszámítás holdfogyatkozása


  75. oldal  

Ahogy már volt szó róla a fejezet elején ismertetett forrásoknál, az agyagtáblák hátoldalának töredezett szövegrészében van egy utalás holdfogyatkozásra, amelyet valamelyik hónap 15. napjának éjszakáján figyelt meg az egykori szemlélő. A BM 45745 tábla szövegében nincs határozott adat, mint ahogyan Stephenson állítja is könyvében. A „15 fokos éjszakai maximális fázis,… amikor kezdett világossá” szövegrészt látja halvány utalásként. A BM 34034-es tábla szövegéből már több információt kapunk. Például a 175-ös évszám innét származik, ugyanakkor hónap itt is csak feltételezett adat.

175 év [XII/2] hónap 15-én…… Amikor az [α-Cor] tetőzött, holdfogyatkozás, attól a dél-keleti oldalán. 18 ...fokkal az éjszaka... 7 ujjnyit.  Egy ... beruval napkelte előtt

Az eredetileg iderendelt i.e. 136. április 1-i holdfogyatkozással nincs különösebb probléma, de nekünk ÚR/AD 174 körül kell keresnünk egy megfelelő holdfogyatkozást, lehetőleg napkelte előtti időpontban. Láss csodát, van.

A 174. évben egy holdfogyatkozás volt, mégpedig augusztus 29-ról 30-ra virradó éjszaka és teljes. Előtte pedig ÚR/AD 173. március 17-én, de nem volt látható a kérdéses területről.

A 174. augusztus 30-i teljes holdfogyatkozás adatai a NASA honlapjáról, az egyetemes időben megadva (UT). Az ókori Babilonban vagyunk - a mai Irak területén - ahol a helyi idő körülbelül három-négy órával több.

Belépés a félárnyékba

:

00.01

Belépés a teljes árnyékba

:

00.58

Napkelte a megfigyelőhelyen

:

02.00

Teljes fedés ideje

:

02.14

Kilépés a teljes árnyékból

:

04.08

Kilépés a félárnyékból

:

05.06

  76. oldal  

A baloldali ábra a holdfogyatkozás kezdetét szemlélteti, a jobboldali pedig a fogyatkozó Hold lenyugvása előtti percekben készült. A napkelte a valószínűsíthető megfigyelőhelyen az egyetemes idő (UT) szerint körülbelül 02.00-kor következett be. A megfigyelés helyének bizonytalansága miatt, a helyi idő szerint 500 és 600 között lehetett. Mivel ugyanazt a tetszőleges időt kell hozzáadni mindegyik adathoz, talán nem is fontos.

A képek alján lévő időpontokból látható, hogy a holdfogyatkozás kezdete és a napkelte között kb. két óra telt el, azaz egy beru, ahogyan BM 34034-es tábla ékírásos szövegének fordításában szerepel.

Szembetűnő különbség ugyan nincs a 136-os és a 174-es év holdfogyatkozásai között, de az utóbbi mégis pontosabban illeszkedik az agyagtáblán lejegyzett folyamathoz.

 


6. Az ékírásos táblák és az évszám


  77. oldal  

A bizonyítások eddig arra irányultak, hogy melyik év fogyatkozása felel meg jobban a leírásnak, ami után mindig marad egy kis kétség, hogy mégis a kevésbé illeszkedő a jó megoldás. Különösen, hogy a többnyire sérült ékírásos táblák adatai részlegesek, és sokszor több szakértő egyetértésén alapul, hogy egy kérdéses részt hogyan értelmezzék. Nem a hozzáértésüket kérdőjelezem meg - nem is merném, sőt, a legnagyobb tisztelettel tekintek szakértelmükre - csak megjegyzem, hogy ennek a kutatásnak ilyenek a körülményei. A tévedés, illetve egyféle értelmezési szubjektivitás lehetősége mindig jelen lehet, akár a BC 136-os évi fogyatkozások felé, akár az ÚR/AD 174/175-ös fogyatkozások felé történik. Azonban ne feledjük, a táblákon jelen lévő Arsaces név igen erőteljesen tereli a megoldást a mai időszámításunk szerinti évszámhoz.

A British Múzeum BM 34034 számú agyagtáblájának frontoldala és átírása

A British Múzeum BM 34034 számú agyagtáblájának hátoldala és átírása

 

Fent a British Múzeum BM 34034 számú agyagtáblájának font- és hátoldali képe, valamint szövegének átírásaiForrás: BM 34034, H. Hunger, 2006, ADRT Vol. VI. Goal Year Texts, No. 69.. Mérete körülbelül tízszer tizenkét centiméter. Ebből a jól láthatóan sérült, megkopott tenyérnyi táblácskából kell a tudósoknak kiszedni az évezredes titkokat. Nem könnyű feladat és nagyon kevesen értenek hozzá.

Ahogyan már korábban jeleztük, az évszámot - az arszakida időskála 175. évét - a BM 34034 számú, a holdfogyatkozást leíró agyagtábla tartalmazza. Mivel a babiloni évváltás a mi időszámításunk szerint 174. márciusában volt, így a február 19.-i napfogyatkozás még az előző évhez tartozik, ami az arszakida időskála 174. éve. A napfogyatkozás alapján az adott év Addaru hónap 29. napja 174. év február 18/19-vel esik egybe, azaz február 18-i napnyugtától február 19-i napnyugtáig tart. Ennek megfelelően kiszámolva, a 174. év augusztus 29/30-a Ululu 15-re esik, a forrásban szereplő dátumnak megfelelően.

  78. oldal  

Alább látható a tárgyalt naptári időszak táblázata, egymás mellett a babiloni hónapok és a mai naptárunk megfelelő napjai. Sárga háttérrel a két fogyatkozás napjai. Mai naptárunk 174. éve nincs feltüntetve a hónapok felett, de a babiloni év 174-ről 175-re történő váltása jól látható.

Egy apró módosítás azonban bekerült a naptárba. A második Addaru hónapot 30 naposra jelzik, de abból, hogy az uralkodó rendelte el az előző hónapban a beszúrását, feltételezhető, hogy nem mindig tartották be, és hol 30, hol 29 napos volt attól függően, hogyan lehetett pontosabban újhold napjára illeszteni a hónap elejét. Ismerünk 26 napos Addaru betoldást is. Itt a második Addaru 29 naposként lett figyelembe véve. A harminc napos Addaru II. esetén Ululu 14-re esne az augusztus 30-i holdfogyatkozás, holott 15-én lett jelezve. Ugyanakkor, feltehetőleg éltek azzal a lehetőséggel, hogy 21-re tegyék az évkezdetet, Nisszanu elsejét.

Adalék az adott év csillagászati időpontjaihoz: a 174. február 19-e utáni következő újhold március 20-án, 18 óra 30 perc körül következett be. A tavaszi napéjegyenlőség ebben az évben március 21-én, 22 óra 13 perckor, az egyetemes idő szerint.

  79. oldal  

Az agyagtábla adatai szerint az i.sz. 174. március 21-i Nisannu elsejével már a 175-ös évébe lépett a babiloni naptár arszakida időszámítása. Arra a kérdésre, hogy miért van kilenc hónap különbség a feltételezés szerint ugyanannak az időszámításnak két vonala között - az európai időskála és az eredetinek mondható folyamközi vagy arszakida időskála - nehéz megnyugtató választ adni. Három, hat vagy kilenc hónapos eltérés a különböző évkezdetek közti váltás során talán létrejöhetett, de itt figyelembe kell venni azt is, hogy ennek a mai időszámításnak évkezdetét Gergely pápa tette január elsejére 1582-ben.

Így tulajdonképpen plusz egy évről van szó, amire még keresni kell a magyarázatot.

A jobboldali képen a BM 45745-ös agyagtábla képe, amely a napfogyatkozás részletesebb leírást tartalmazza. Ezen is jól láthatóak a sérülések, amelyek igencsak megnehezíthették a fordítók dolgát. Nem elképzelhetetlen, hogy a hiányzó évek titka itt rejtőzik valahol.

Kérdés, hogy mekkora szerepe volt a szubjektív megitélésnek, hogy a 136-os számhoz illesszék az ékírásos évszámot. Ahogyan már volt róla szó, az előző fejezetben, a kommentár szerint először csak a 75-ös évszámban voltak bizonyosak, és az 1-es számot később azonosították. Vajon az a 75-ös valóban 75 volt, vagy csak azért 175, mert 136 és 175 összege egyenlő 311-el, ami a szeleukida időszámítás kezdő éve. A 174-nél viszont hiányzott volna egy év.

Ott, akkor ez logikus döntés volt a fordítók részéről, hisz nem volt más alternatíva. A teljes napfogyatkozások ugyanazon helyszínen ritka vendégek. Gyakran száz évnél is több telik el, hogy ismét lássanak egy teljeset ugyanott. Még ritkább az olyan eseménysor, ahol megjelenik mellette egy holdfogyatkozás. A másik lehetőség, hogy a mai időszámításban keressék a megoldást, nem hiszem, hogy megfordult a fejükben.

 

  80. oldal  

 

Az eddig leírtak alapján kijelenthető, hogy a British Múzeum BM 45745 és a BM 34034 számú agyagtáblái a mai időszámításunk 174. évében bekövetkezett nap- és holdfogyatkozás leírását tartalmazzák. Az pedig kizárható, hogy a babiloni papok Jézus Krisztus születésétől számolt években dátumozták volna agyagtábláikat, és ismereteink szerint nincs más időszámítás, ami ekkor indult volna a folyamközi részen.

 


 

 

 

Beírás az alábbi fórumba:

Harmadik könyv: csillagászat és kronológia




Humán ellenőrző kód:
Másik_kód_kérése
Írd be ide a fenti képen látható kódot. A kis nyilakra kattintva kérhetsz egy másikat


 
STATISZTIKA
TÁRSOLDALAK
ELÉRÉSEK
REGISZTRÁCIÓ

Felhasználónév:

Jelszó:


 

Ma érvényes évszámok


Jelenlegi

:

2020

Etióp

:

2013

Kopt

:

1737

Iszlám

:

1441

Perzsa

:

1399

Zsidó

:

5781

Indiai

:

1942

Bizánci

:

7529

Örmény

:

1468


Az évszámok a számítógép dátumbeállításához igazodnak.

 

Téves évszámok


Jézus születésétől számolt (i.e.7)

TévesHelyes

2027

1780

Arszakida éra

TévesHelyes

2267

2020

Szeleukida éra

TévesHelyes

2332

2085


Az évszámok a számítógép dátumbeállításához igazodnak.

 

Civilizációk téves évszámai


Róma alapításától számolt évek

TévesHelyes

2773

2526

Egyiptomi Nabú-nászir-éra

TévesHelyes

2767

2520

A görög olimpiai éra

TévesHelyes

699 ol. 0 év

634 ol. 0 év


Az évszámok a számítógép dátumbeállításához igazodnak.

 

Fontosabb évszámok


Az újTörténelmi eseményekA régi
ÚR e. 516A görög időszámítás kezdeteBC 776
ÚR e. 252A marathoni csataBC 490
ÚR e. 242A thermopülai csataBC 480
ÚR e. 209A szalamiszi csataBC 449
ÚR e. 190A peloponnészoszi háborúBC 431
ÚR e. 75Nagy Sándor halálaBC 323
ÚR e. 65Szeleukida időszámításBC 312
ÚR/AD 1Arszakida időszámításBC 247
ÚR/AD 175Spartacus rabszolgafelkeléseBC 73
ÚR/AD 203Julius Caesar naptárreformjaBC 45
ÚR/AD 204Julius Caesar halálaBC 44
ÚR/AD 220Római császárkor kezdeteBC 27
ÚR/AD 239Augusztus népszámlálásaBC 08
ÚR/AD 247Mai időszámítás előtti 1. évBC 01
ÚR/AD 248Mai időszámítás szerinti 1. évAD 01
ÚR/AD 531Diocletianus császár ur.AD 284
ÚR/AD 572Niceai zsinatAD 325
ÚR/AD 622Hidzsra (Mohamed futása)ugyanaz
ÚR/AD 642Római Bir. kettészakadásaAD 395
ÚR/AD 700Attila halálaAD 453
ÚR/AD 723Az ókor végeAD 476
ÚR/AD 774Justinianus császár ur.AD 527
ÚR/AD 784Római időszám. megszűnéseAD 537
ÚR/AD 800Nagy Károly megkoronázásaugyanaz

 
 
A könyv címlapja

 

Unsoft.hu


Levél a webmesternek

 
  Az ELTÉVEDT IDŐSZÁMÍTÁS és a betlehemi csillag
  GONDOLGOK
  FORRÁSOK
  www.kisbiro.hu: Közhírré tétetik!
  Szekeres Anna Fotó
  Mocsáry Évelőkertészet
  Mlinkó István Általános Iskola, Eger
  Elektro-Tec, Gyöngyös
  Ősmagyar nyelvek
  Eurochess - ONLINE SAKKISKOLA
  Heves megyei sakkélet
  Gyöngyösi ENERGIA SC sakkegyesülete
  Meglátások
  Boricsev Oleg
  Mellár Mihály: Atlantisz - hol volt, hol nem volt
  Szekeres Sándor: Munkahelyek és a népességcsökkenés
  A gyöngyösi Ringsted utca oldala
  Évelő növények, évelő virágok
  Dionysius Exiguus latin nyelvű munkái
  UNIX-időbélyeg kiszámítása
  Szekeres Sándor: Egyszerű játékok a sakktáblán
  Szkíta Főnix
  The Scythian Phoenix
  Eurochess - ONLINE CHESS SCHOOL
  Chess Quotes
  Laws of Chess
  Chess piece names
  Sakk aranyszabályok
  PGN Specification and Implementation Guide
  PGN kódok jelentése (ENG/HUN)
  Chess Glossary
  Sakk kifejezések szótára
  Sakkfigurák nevei más nyelveken
 

Szekeres Sándor

Az ELTÉVEDT IDŐSZÁMÍTÁS

és a betlehemi csillag

A könyv a múlt és a jelen sérthetetlen dogmáit kérdőjelezi meg, fájdalmas sebeket szakitva fel a társadalmi közérzeten, mind a hétköznapokra, a tudományos életre és a hit világára vonatkoztatva. Megtalálta a valódi betlehemi csillagot, szó lesz a történelmi, a pártus Jézusról, a valós keresztrefeszítéséről és egy szörnyű végű összeesküvésről, aminek egyik következménye a téves időszámításunk és a kronológiánk sötét középkora. Talán nem is véltetlen, hogy most íródott meg a könyv - írja - ismét az útkeresés korában járunk. Létezésünk és hitvilágunk alapjai esnek szét, új kérdések jönnek, új válaszok kellenek. Ezek alapjait érinti meg ez az írás, új szemléletet adva eddig érinthetetlennek gondolt tabuknak.