Az ELTÉVEDT IDŐSZÁMÍTÁS elmélete

Valamikor a múlt század nyolcvanas éveiben, érdekes történetek mesélésében nagy örömet lelő ismerősöm egy fura kérdést tett fel nekem:

- Sándor, szerinted mi a biztosabb, a múlt vagy a jövő?

Rövid ideig tétováztam, ismerve őt, éreztem, hogy lesz valami csalafinta csavar a kérdésében, de természetesen a válaszom az volt, hogy a múlt. A múlt visszavonhatatlanul és megváltoztathatatlanul megtörtént, míg a jövő bizonytalan, mivel senki sem tudhatja előre, hogyan fog alakulni.

- Szerinted - mondta és folytatta - meg általában minden józan gondolkodású ember számára. De nem a hatalom, a hatalmat birtoklók számára. Ők pont fordítva gondolkodnak. Vagyis a jövő a biztos, mert az meg fog történni és senki sem tudja megakadályozni. A múlt azonban nem biztos, hogy úgy lesz, ahogyan a hétköznapok embere gondolná. Azt majd mi, a hatalom birtokosai megmondjuk, hogyan és mi történt. Azt is, hogy egyáltalán megtörtént-e.

Ezután mondott még jónéhány példát, fűszerezve vele ide-oda kanyargó, színes történetfűzését. Például a szovjet megszállást győztes felszabadításnak adták el, a málenkij robot meg se történt. Akkor még pikánsnak számító honi falatokból is feltálalt párat. Történt ez az 1980-as évek elején, az egypártrendszer korszakának Magyarországán. Azt gondolná az ember, hogy ma már nem így működnek a dolgok. Pedig...

Elég csak a rendszerváltás és a privatizáció korszakának nyolcvan éves titkosításról szóló híreire gondolni..., mert semmi sem változott. Így volt ez mindig, az elmúlt történelmünk évezredeiben is. Attila és Árpád idegen nyelvű hadainak megszállásából dicső honfoglalás lett. A hadvezéreik Batu kánhoz hasonló karakteréből félisteneket faragtak. Még visszább nyúlva a római korba, 325-ig Jézus egy nagytiszteletű próféta volt, de ember. Utána lett hirtelen Isten fia, mert erre volt szüksége a hatalomnak.

A hatalom mindig úgy intézi az eljövendő múltját, hogy minél erősebben tudjon támaszkodni rá és közben igyekszik eltakarni vele a kétes módon megszerzett javakat vagy sötét tetteiket. A ma ismert, tanított múltunkban nem kevés a tévidők halmaza.

Ezt az írást nem politikai pamfletnek szántam - habár elmenne annak is - hanem hogy rámutassak arra, az időszámításunk jószándékú félreértésből eredő hibája végül egy hatalmi döntés végeredményeként maradt benne a történelmi kronológiában. A hiba észlelésekor ki lehetett volna javítani, csak valamiért nem akaródzott.