Szekeres Sándor

Az ELTÉVEDT IDŐSZÁMÍTÁS és a betlehemi csillag

 
📜 Előző írás
   
Következő írás 📜

TÉVIDŐS TÉMA: ELMÉLET

FEJEZETE: I. Időszámításunk kérdőjelei

Az időszámításunk anomáliái


Mi utalt arra, hogy itt valami nincs rendben? - kérdezett tovább az örök kíváncsi barátom – Egyáltalán, el lehet rontani egy időszámítást?

- Nem - hagytam rá - a napok, hetek, hónapok, évek jönnek egymás után szépen, lassan. Ebbe a folyamatba nem nagyon lehet beleturkálni.

Látva kérdő tekintetét, hozzáfűztem: - A történelem kronológiáját viszont igen, és az el is lett elrontva. A problémára utaló jelek pedig mindig is ismertek voltak, de valahogy nem volt illdomos a kronológiában leírtakat kétségbe vonni: Ne piszkáld, még összeomlik mottóval.

 

Időben visszafelé haladva vizsgáljuk meg azokat az anomáliákat, amelyek számos kutatót inspiráltak saját elméletük kidolgozására, és amikre támaszkodva létrejött az Eltévedt időszámítás elmélete.

 

A problémakör elsőnek tárgyalt jelét a jelenben, illetve a közelmúltban találjuk meg, egészen pontosan 1986-ban. Horst Fuhrmann német történész professzor, akinek a fő kutatási területe a középkori hamisítások volt, az 1986-os kongresszuson mondott „A hamisítók igazsága” című záróbeszédében egy igen szokatlan kijelentést tett a mai időszámításunkról.

Ebben az előadásban Fuhrmann az egyeteme által ismert kora középkori nagy hamisításokkal foglalkozik, ilyenek például a Szilveszter-legenda konstantini ajándékozással, az ál-Kelemen-levelek, a szimmachiani hamisítvány, ál-izidori hamisítványok és a lista folytatódik, szinte vég nélkül. Egy átlagos műveltségű embernek természetesen e hamisítványok neve nem sokat mond, és nem is ez a lényeg. A professzor azt állítja beszédében, hogy az ekkor készült hamisítványoknak közös jellemzői, hogy keletkezésük idejében nem vették hasznát. Szinte minden okmány legalább 300 évet várt, mire hasznát vették. A szimmachiani hamisítványnak például már 500 évre volt szüksége.

A IV-IX századokban a hamisítók olyan szövegeket írtak le, amelyek semmiképp nem illettek a keletkezési idejükbe, hanem jó néhány száz évvel későbbi időbe. Ez általában fura egy hamisítótól, mivel azonnal látni szeretné munkájának hasznát. Ezek az emberek viszont vagy jövőbe látó zsenik voltak, akik pontosan látták, hogy három-négyszáz évvel később ki fog élni, és mit mond majd, vagy nem is léteztek. A sok ezer hamisítványt pedig az érvényesülésük korában gyártották le.

Egy olyan óriási mennyiségű okmányról derült ki, hogy hamisítvány, hogy Fuhrmann beszéde végén kijelenti:

Két eset lehetséges, vagy minden hamisító egy rendkívüli képességekkel megáldott látnok volt, vagy probléma van az időszámításunkkal.

 

A problémát megerősíti az a körülmény is, hogy az európai történelemnek VI-IX századi szakaszáról rendkívül gyér az ismeretanyagunk. Így ragadt rá a sötét középkor elnevezés. Mind az írott emlékekben, mind a régészeti leletekben egy érthetetlen törés keletkezett a megelőző és a következő évszázadokhoz képest. Mintha Európában erre a két-háromszáz évre generációk elfelejtettek volna minden tudást. A keresztény írásbeliség eltűnik. Egyetlen irodalmi vagy történelmi mű vagy szerző neve nem maradt fent. Nem építkeztek, nem találhatóak ebből a korból származó épületek, romok. Ugyanez a helyzet a földben fellelhető régészeti leleteknél. A korabeli pénzérmék, és egyéb vastárgyak feltűnő hiánya a jellemző a korábbi évszázadokhoz képest. A kézműipar elsatnyul, alig-alig termel valami maradandót. A kereskedelem, az áruszállítás megszűnik. Ugyanígy eltűnik maga a népesség is, városokkal együtt az egyes vidékekről. Az elnéptelenedést járványokkal, és a lakosság falvakba történő kiköltözésével próbálják magyarázni, ahol az igénytelen életmód miatt maga a kultúra is elsatnyul.

Nevek nincsenek ebből a korból, csupán a pápák és császárok jóval későbbi évszázadokban összeállított listáját ismerjük. Nagy Károly Karoling érájában pezsdül újra az élet, de csak erősíti a korábbi ellentmondásokat. Csak hősi legendák keletkeznek, amit rendszerint az utókor ébreszt, mint például az Arthur-mondakört. Fantasztikumot súroló tetteiről beszélnek az iratok, aminek jó része hamisnak bizonyult. Ilyenek a csodaszámba menő hódításai, ahol elpusztított mindenkit, de csak egy-két katonát veszített. Virágzó kultúra és írásbeliség termett, újszerű boltíves építkezés, mindenféle előzmény, kulturális és gazdasági háttér nélkül. Halála után eltűnik birodalma és újra sötét lesz Európában majd száz éven át.

Igazat kell adni az időszámításban kétkedőknek, az élet nem így zajlik. A fejlődés lépcsőfokai egymás után következnek. Nem lehet lépcsőfokokat kihagyni, főleg nem teljes lépcsőfordulókat. Ennek ismeretében, Nagy Károly virágzó Karoling korszakának puszta léte is tovább erősíti az elméletet. Ha valóban összeomlott, a semmiből nem lehet egy néhány év alatt kifejleszteni. A dolog másik érdekessége, hogy Justinianus koráig, 560-ig szépen fejlődött a kora középkori kultúra, megemlítve például az ekkor épült, máig csodálatos remekműnek számító Hagia Sofia templomát. Ezért is érthetetlen, hogy miért csak ekkor zuhan a sötét középkorba Európa. A válasz a római időszámítás megszakadásának körülményeiben rejlik. Az időszámítás 537-es megszakadása az egyik oka a „sötét középkornak” nevezett, források nélküli évszázadok létrejöttének, de erről később majd lesz még szó.

A 900-as évek után újra elkezd pezsegni az élet Európában. Az irodalom, a történetírás felébred Csipkerózsika-álmából. Ugyanolyan szinten folyik az élet, mint amilyenen háromszáz évvel azelőtt volt. A kézműipar újra mesterműveket alkot, az építészek „befejezik” a félbehagyott boltíveket, boltozatokat. Róma 476-os bukása nem egy világégéssel egybekötött pusztulás volt, ahol minden kultúra elporladt és legyilkolták volna az írástudókat, a mesterembereket. Egyszerűen csak hatalmát vesztette. Az utolsó nyugat-római császárt elmozdító germán vezér, Odoaker emberei kifosztották ugyan Rómát, de a császári hatalmi jelvényeket átküldték Bizáncba. Eszerint nem egy Timur Lenk-i városfoglalás történt, gúlába rakott emberfejekkel.

A műveltség, a tudás megmaradt. Lehet, hogy egy rövid ideig kevésbé virágzott, de nem kellett mindent újra kitalálni, mint ahogyan a sötét kora középkor történelme sejteti velünk. Maga az emberi kultúra fejlődése is rendelkezik egyféle tehetetlenségi erővel, ami nem engedi megtorpanni. Ez pedig a generációról generációra öröklődő tudás, tanulás és a társadalmi megfelelés igénye, ami hol lassan, hol gyorsan, de tolja előre a kultúra szekerét. A generációk folytonosságát megszakító nagy természeti vagy társadalmi kataklizmák tudják ezt befolyásolni, de rendszerint ezek is fejlesztik, erősítik.

Róma hatalmi bukásának nem kellett együtt járnia a kulturális bukással, és a generációk minden bizonnyal átadták egymásnak azt az ismeretanyagot, ami a kereszténységet fokozatosan a világ legbefolyásosabb erejévé emelte.

A sötét középkor egy furcsa rendellenesség az európai civilizáció történetében, aminek nem kellene ott lennie.

 

A problémakör másik jelének megismeréséhez vissza kell mennünk Julius Caesar korába és röviden ismerkedjünk meg a Julianus naptár bevezetésének körülményeivel. A Juliánus naptárt megelőző régi római naptárat köztársasági naptárnak is nevezik. Ebben az naptárban a hónap kezdőnapját, a Kalendját, az újhold sarlójának megjelenésekor hirdették ki. Innen származik a kalendárium szavunk, a latin kalare szónak magyarul kihirdetni, kikiáltani jelentése van. A hónap egyéb nevezetes napjai, a holdtölte, az Idus, valamint a Nona, ami a félhold állása. A továbbiak e három határnaphoz viszonyították a hónap napjait. Például március Kalendája március elseje, Idusa tizenötödike és Nonája március hetedike volt. Március nyolcadika meghatározása: hét nappal március Idusa előtt.

A hónap végének, illetve kezdetének bejelentését az erre feljogosított papok végezték, akik gyakran anyagi érdekek miatt egy-egy nappal később jelezték a kalare-t. Olyan szinten folytatták az amúgy is instabil rendszerű naptári kiigazításokat, hogy Caesar korában már három hónapos eltérést hozott létre az évszakokhoz képest. Az évszaknyi elcsúszás elkerülhetetlenné tette Julius Caesar naptárreformját.

Amikor Julius Caesar mindhárom fő tisztséget viselte - főpap, konzul és diktátor - azok felhatalmazása jogán megbízott egy egyiptomi csillagászt, hogy javítsa ki és alakítsa át a hibás római naptárat egyiptomi mintára, szökőnaposra. A tudós kilencven nap betoldásával helyreállította az eltolódást a naptárban. Majd bevezette a ma juliánus naptárnak nevezett naptári rendszert. Minden év 365 napból állt, és minden negyedik évben egy szökőnapot iktattak be. Ez tulajdonképpen azonos a ma ismert naptárunkkal, annyi különbséggel, hogy minden szökőnapot megtartottak és a február még 29/30 napos volt.

A Caesar által bevezetett naptárnak volt egy apró hibája. Az új naptári év 11 perccel hosszabb, mint a valódi - tropikus - év. Emiatt a tavaszi napéjegyenlőség évente 11 perccel a hónap eleje felé tolódik el - ma is. Átlagban 11 perccel gyarapodva - 128 év alatt - elérte az egy napot. A niceai zsinat idején feljegyezték, hogy az eltérés már három napra nőtt. Szándékosan nem írok évszámot. Ez a hiba XIII. Gergely pápa idejére tíz nappá növekedett és a napéjegyenlőség már március 11-re csúszott vissza.

Ezért Gergely pápa tíz napot törölt a naptárból, amivel a napéjegyenlőség napja visszakerült március 21-re. Elrendelte, hogy a szökőévek közül vegyék ki a százzal oszthatókat, kivéve a négyszázzal oszthatókat. Ezt a naptárat hívják ma is Gergely-, vagy gregorián-naptárnak. A naptárreform óta a napéjegyenlőség folyamatosan március 20-21-e körül következik be. Azonban egy, addig észrevétlen rendellenességre mutatott rá a Gergely pápa által elrendelt naptári reform.

A juliánus-naptár éve 11 perccel hosszabb, mint a valós, azaz a tropikus év. A kettő közti különbség 128,2 év alatt egy nappá növekszik. Gergely pápa tíz napot korrigált, ami 1282 10-szer 128,2 év pontosan 1282 év. évnek felel meg. A két naptárreform között viszont 1627Azaz, i.e. 45-től i.sz. 1582-ig eltelt idő: 45+1582= 1627 év. év telt el, ami 345-el több mint 1282. Ha a két dátum között valóban 1627 év telt volna el, akkor Gergely pápának 12-13 napot kellett volna módosítania.

Ennek ellenére a naptárunk a helyére került. Honnan került elő majdnem három napnak megfelelő többlet év? Az alábbi képen jól érzékelhető a hiányzó évek tekintélyes szakasza:

Az ábrán látható 345 évnyi többlet az időszámítás pontosságában, hitelességében kételkedő kutatók egyik bizonyítéka.

 

Az elméletet cáfolni igyekvők itt több lehetőségbe is belekapaszkodtak. Az egyik, hogy végül is eltéveszthették, véletlenül kihagyhattak napokat az évezredek alatt. Másik ellenérv, hogy már a naptár indításakor a papok eltévesztették a szökőéveket és négy helyett három évente illesztették be őket és Augustus idejében elronthatták a kiigazítást. A harmadik, hogy a niceai zsinat idején megemlítették a három napot és minden bizonnyal kijavították. A negyedik, nincs arra bizonyíték, hogy Caesar idején március 21-re esett volna a napéjegyenlőség és emellett a források minden esetben március 25-t említenek.

Vegyük sorra az ellenérveket:

1. Az eltévesztés, a véletlen kihagyás kizárható, mivel nagyon sokan használták egyidőben, tíz- és százezrekről van. Ekkora létszámnál lehetetlen itt-ott kihagyni, elfelejteni napokat, anélkül, hogy írásos nyoma ne maradjon. Ezért nem működik a beszúrásos összeesküvés elmélet sem.

2. A szökőnapok léptetését a papok valóban elrontották és tizenkét szökőnapot tettek be oda, ahol csak kilencet kellett volna. Azonban ezt Augustus császár egy rendelettel rendbe hozta. Ezt bizonyítja a niceai zsinaton feljegyzett három napos elcsúszás. Ez pontosan annyi, amennyinek a bevezetése óta normál esetben össze kellett gyűlnie az eltelt idő alatt. Tehát ki lett javítva.

3. A niceai zsinat még Constantinus császár jelenlétében sem volt olyan helyzetben, hogy egy szétesőben lévő világbirodalom naptárához hozzányúljon. A források szerint is csak arról határozott, hogy továbbiakban március 21-t kell figyelembe venni a húsvét időpontjának kiszámításánál, akármikorra is esik a tavaszi napéjegyenlőség.

4. Március 21 vagy 25? Ezt egy kicsit részletesebben tárgyaljuk. A bolygónk napkörüli útját négy, kb. azonos időtartamú részre vágja a pálya négy nevezetes pontja, a tavaszi és az őszi napéjegyenlőség, valamint a nyári és téli napforduló. Az egykori, természethez még közel élő emberek naptáraiban még fontos helyeket foglaltak el ezek a napok, a természetben végzett munkák miatt. Emiatt a régi római naptárban ünnepként tartották nyilván. A bennünket érdeklő tavaszi napéjegyenlőség a mai naptári év 81/82-ik napján következik be. Függetlenül attól, hogy milyen napszámú hónapokkal adjuk meg időpontját.

Visszatérve a negyedik cáfolathoz, arról valóban nincs leírás, hogy a caesari naptárreform évében mikorra esett a napéjegyenlőség napja, és ráadásul több hiteles forrás egyértelműen március 25-ről beszél. Csakhogy, ezek a források mindegyike a régi, köztársasági naptár idejéből származik. Azt a naptárat Caesar kijavítatta és azonnal lecserélte. Kérdés, hová került az új naptárban tavaszpont?

A kilencven napos betoldással visszakerült a napéjegyenlőség, a tavaszpont a naptár szerinti helyére, azaz március 25-re. Majd bevezette a ma juliánus naptárnak ismert naptári évet. A hónapok nevei ugyanazok maradtak, de a változó napszámú évek és hónapok helyett egy állandó, stabil rendszert vezetett be. Az évek és a hónapok is azonos hosszúságúak lettek, a szökőév kivételével.

Az új január két nappal hosszabb volt, mint régi. Az új február szintén két nappal volt hosszabb a réginél (itt még 30 napos a szökőnap miatt). Ez azt jelenti, hogy március négy nappal később kezdődött az eddigi naptárhoz képest. Az a nap - a tavaszpont napja - ami korábban március 25-re esett volna, most négy nappal előrébb került, azaz pontosan 21-re (az év 82. napja). Ide tette vissza a tavaszpontot tíz nap eltörlésével XIII. Gergely pápa. A kérdés megerősítve tér vissza: miért volt elég a tíz nap?

 

Ez volt az a láncszem, amely meggyőzött arról, hogy a kétkedőknek igazuk van, valami probléma van az időszámításunkkal. Igaz, a megoldásukkal akkor sem értettem egyet. Az időszámításunk problémáinak több irányból történő megerősítése és az összeesküvés-elméletre alapuló utólagos és szándékos naptárhamisítás tagadása egy másik megoldás keresése felé terelt, aminek eredménye egy megérzésre alapuló gondolat lett:

Lehetséges, hogy a mai időszámításunk valójában nem a Krisztus születésétől számolt, hanem egy másik időszámítás, ami valamilyen tévedés vagy félreértés miatt terjedt el a keresztény Európában?

 

Szekeres Sándor (2021.03.09.)

 

📜 Előző írás
   
Következő írás 📜
 

HOZZÁSZÓLÁSOK


 
A cikkhez regisztráció nélkül is hozzászólhatsz, egy tetszőleges név megadásával.

Neved / nicked:   
  (Írjál be egy nevet, különben nem megy el a hozzászólásod.)


Humán ellenőrző kód:

Másik_kód_kérése
Írd be ide a fenti képen látható kódot. A a kis nyilakra kattintva kérhetsz egy másikat




 

TARTALOMJEGYZÉK

 

AZ ELMÉLET ANYAGA

Bevezetés

I. Időszámításunk kérdőjelei

II. A valódi időszámításunk

III. A valódi betlehemi csillag

IV. Misztikumok, összefüggések, elemzések, feloldások

V. A valódi Dionysius-i húsvéttábla

VI. Az Úr megnevezés párhuzama

VII. A felismerés kora

VIII. Kérdések, válaszok, gondolatok

Utószó

AZ ELMÉLET ÉRDEKESSÉGEI

A KÉPES KRÓNIKA ZAVAROS ÉVSZÁMAI

MÁRCIUS 21 VAGY MÁRCIUS 25

A HÚSVETTÁBLA ELLENTMONDÁSAI

A VALLÁSALAPÍTÓK PÁRHUZAMAI

A PÁRTUS IDŐSZÁMÍTÁS FOGYATKOZÁSAI

A KRONOLÓGIA SAROKPONTJAI

A nap- és holdfogyatkozásokról

A tárgyalt fogyatkozások táblázatai

Mezopotámiai fogyatkozások

A görög olimpiai éra fogyatkozásai

Róma kultúrkörének fogyatkozásai


ÖSSZEHASONLÍTÓ KRONOLÓGIA

 

FORRÁSJEGYZÉK

 


 

KÖNYVBEN NEM SZEREPLŐ ANYAGOK

TÉVIDŐ - az eltévedt időszámítás blogja...

ŐSHONOS ŐSTÖRTÉNET: KIK VAGYUNK?

AZ ELMÉLET KISLEXIKONA

 


 

A HONLAPON MEGTALÁLHATÓ FORRÁSMUNKÁK

A középkori krónikák elérhető fordításai és kommentárjaik

Időszámításokat, naptári rendszereket és kialakulásukat leíró oldalak

Őstörténetünkről szóló cikkek, könyvek oldalai

DIONYSIUS - EREDETI LATIN NYELVEN

 


 

 
STATISZTIKA
TÁRSOLDALAK
ELÉRÉSEK
REGISZTRÁCIÓ

Felhasználónév:

Jelszó:


 

Ma érvényes évszámok


Jelenlegi

:

2021

Etióp

:

2014

Kopt

:

1738

Iszlám

:

1442

Perzsa

:

1400

Zsidó

:

5782

Indiai

:

1943

Bizánci:

7530

Örmény

:

1469


Az évszámok a számítógép dátumbeállításához igazodnak.

 

Téves évszámok


Jézus születésétől számolt (i.e.7)

TévesHelyes

2028

1781

Arszakida éra

TévesHelyes

2268

2021

Szeleukida éra

TévesHelyes

2333

2086


Az évszámok a számítógép dátumbeállításához igazodnak.

 

Civilizációk téves évszámai


Róma alapításától számolt évek

TévesHelyes

2774

2527

Egyiptomi Nabú-nászir-éra

TévesHelyes

2768

2521

A görög olimpiai éra

TévesHelyes

699 ol. 1 év

634 ol. 1 év


Az évszámok a számítógép dátumbeállításához igazodnak.

 

Fontosabb évszámok


Az újTörténelmi eseményekA régi
ÚR e. 516A görög időszámítás kezdeteBC 776
ÚR e. 252A marathoni csataBC 490
ÚR e. 242A thermopülai csataBC 480
ÚR e. 209A szalamiszi csataBC 449
ÚR e. 190A peloponnészoszi háborúBC 431
ÚR e. 75Nagy Sándor halálaBC 323
ÚR e. 65Szeleukida időszámításBC 312
ÚR/AD 1Arszakida időszámításBC 247
ÚR/AD 175Spartacus rabszolgafelkeléseBC 73
ÚR/AD 203Julius Caesar naptárreformjaBC 45
ÚR/AD 204Julius Caesar halálaBC 44
ÚR/AD 220Római császárkor kezdeteBC 27
ÚR/AD 239Augusztus népszámlálásaBC 08
ÚR/AD 247Mai időszámítás előtti 1. évBC 01
ÚR/AD 248Mai időszámítás szerinti 1. évAD 01
ÚR/AD 531Diocletianus császár ur.AD 284
ÚR/AD 572Niceai zsinatAD 325
ÚR/AD 622Hidzsra (Mohamed futása)ugyanaz
ÚR/AD 642Római Bir. kettészakadásaAD 395
ÚR/AD 700Attila halálaAD 453
ÚR/AD 723Az ókor végeAD 476
ÚR/AD 774Justinianus császár ur.AD 527
ÚR/AD 784Római időszám. megszűnéseAD 537
ÚR/AD 800Nagy Károly megkoronázásaugyanaz

 
 
A könyv címlapja

 

Unsoft.hu


Levél a webmesternek

 
  Az ELTÉVEDT IDŐSZÁMÍTÁS és a betlehemi csillag
  GONDOLGOK
  FORRÁSOK
  www.kisbiro.hu: Közhírré tétetik!
  Szekeres Anna Fotó
  Mocsáry Évelőkertészet
  ENNEAGRAM önismereti rendszer
  Mlinkó István Általános Iskola, Eger
  Elektro-Tec, Gyöngyös
  Ősmagyar nyelvek
  Eurochess - ONLINE SAKKISKOLA
  Heves megyei sakkélet
  Gyöngyösi ENERGIA SC sakkegyesülete
  Meglátások
  Boricsev Oleg
  Mellár Mihály: Atlantisz - hol volt, hol nem volt
  Szekeres Sándor: Munkahelyek és a népességcsökkenés
  A gyöngyösi Ringsted utca oldala
  Évelő növények, évelő virágok
  Dionysius Exiguus latin nyelvű munkái
  UNIX-időbélyeg kiszámítása
  Szekeres Sándor: Egyszerű játékok a sakktáblán
  Szkíta Főnix
  The Scythian Phoenix
  Eurochess - ONLINE CHESS SCHOOL
  Chess Quotes
  Laws of Chess
  Chess piece names
  Sakk aranyszabályok
  PGN Specification and Implementation Guide
  PGN kódok jelentése (ENG/HUN)
  Chess Glossary
  Sakk kifejezések szótára
  Sakkfigurák nevei más nyelveken
 

Szekeres Sándor

Az ELTÉVEDT IDŐSZÁMÍTÁS

és a betlehemi csillag

A könyv a múlt és a jelen sérthetetlen dogmáit kérdőjelezi meg, érzékeny pontokat érintve a társadalmi közérzeten, mind a hétköznapokra, a tudományos életre és a hit világára vonatkoztatva. Szó lesz a valódi betlehemi csillagról, a történelmi, azaz a pártus Jézusról, a valós keresztre feszítéséről és egy szörnyű végű összeesküvésről, aminek egyik következménye a téves időszámításunk és a kronológiánk sötét középkora.
Talán nem is véletlen, hogy most íródott meg a könyv. Ismét az útkeresés korában járunk. Létezésünk és hitvilágunk alapjai esnek szét, új kérdések jönnek, új válaszok kellenek.
Ezek alapjait érinti meg a könyv, új szemléletet adva az eddig érinthetetlennek gondolt tabuknak.