Az ELTÉVEDT IDŐSZÁMÍTÁS és a betlehemi csillag

A 247 valós számértékként először a téves kronológiában jelenik meg, mint az arszakida birodalom érájának induló éve - i.e. 247 - és lett az elmélet alapszáma.

Másodszorra, látszólag ettől függetlenül az i.sz. 531-ig tartó Cirill-féle húsvéttáblában, mint a kopt/Diocletianus éra 247-ik éve. A többi 247-es értéket az elmélet találta meg különböző összefüggésekben.

Először akkor került a figyelem központjába, amikor a Kézai-krónika 700-as évszámából ez a bizonyos 247 ki lett vonva, és egy másik, az ókor meghatározó eseményének évszáma lett a végeredmény, mégpedig a hun nagykirály, Attila halálának éve, amely időszámításunk szerint 453-ban következett be.

Az elmélet alapötlete - ami a kivonási művelethez vezetett - hogy mai időszámításunk valójában nem a Jézus születéstől számolt éra, hanem egy másik, létező időszámítás. A további kutatások eredményei pedig két megállapításhoz vezettek:

A pártusok időszámítása az Úr ... évében és az Úr Jézus Krisztus névazonosság miatt, Jézus születésétől számolt évekként bevezetésre került az 1054-es egyházszakadás után, egyféle különállás kifejeződéseként. Jézus első évi születését továbbiakban tényként kezelték és nem kutatták valós időpontját. Később, Flaviusra támaszkodva, kiderült, hogy Heródes i.e 4-ben halt meg. Jézusnak még előtte kellett megszületnie. Lassan kialakult egy elfogadott álláspont, mely szerint i.e. 7-re tehető Jézus születésének éve. A tévedést pedig Dionysius Exiguus-nak tulajdonították.

A többi évszám pedig esett, ahová éppen esett. Jézus születési éve azért nem illeszkedett a pártus időszámítás első évéhez és csúszott hátra még, mintegy hét évet, mert a többi - szintén 247 évet hátracsúszott - kronológiai esemény miatt ott a helye.

Természetesen az egész római korszak és a hozzá szervesen kapcsolódó események is 247 évvel korábbra kerültek, mint ahol valójában történt. A művelettel a valós történelem és a római korszak közé 247 történelem nélküli üres év került. Ezt a szakadást a kronológiát felépítők lassan feltöltötték, körülbelül a szakadás utáni 247 évből. Ebből lett a sötét középkor forráshiányos, ismétlődő eseményekkel tarkított korszaka.

A 247 év még számos helyen fellelhető...

- Például Augustus császár bibliai népszámlálásának helye a mai kronológiában (BC 8.) és a 239/240-es betlehemi csillagjelenségek közti 247 évet.
- Egy másik érdekes 247 éves különbség az 525-ös Probus konzuli éve és a 278-as Probus császár konzuli éve között.
- Egy harmadik példa Dicletianus uralkodása alatt, a tetrarchia létrejöttének esztendejében - téves kronológia 293-as éve - történt napfogyatkozás, amit 247 évvel később, 540-ben találtam meg. Az 540-es napfogyatkozás látható volt a négyfelé szakadt római birodalom három részén is.

Kérdés, hogy mindezek ellenére lehetséges-e, hogy a valóban megtörtént históriai események nem a kronológia szerinti időpontjuknál következtek be?

Elméletileg elképzelhető, hogy a kronológia építése során - jóhiszeműen - összevontak vagy megosztottak eseményeket, éveket. Például, ha egy adott évszámú időszakon belül kellett elrendezni nagyobb, vagy kisebb időtartományhoz tartozó eseményköröket.

Az elméleti felvetésben az a megdöbbentő, hogy egy esetben meg is történt a sötét középkornak nevezett időszakban, ahol mintegy 500 éves időszakaszba csak 250 évnyi valós történelem került beépítésre.

Ugyanakkor nem lehet ezt a számot általánosítani. Jó példa erre Hérodotosz korának évszámai és a hozzátartozó napfogyatkozások bemutatása az 1. számú melléklet, nap- és holdfogyatkozásokról szóló részében. Alábbi ábrán a csaták és a hozzátartozó napfogyatkozások időpontjai láthatóak - „Hérodotosz elveszett fogyatkozásai”. A képen balra fent, a csaták mai évszámok szerinti helye, jobbra lejjebb, a napfogyatkozások szinte tökéletesen egyező mintázata, mintegy 240 évvel elcsúszva.