Szekeres Sándor

Az ELTÉVEDT IDŐSZÁMÍTÁS és a betlehemi csillag

 

AZ ELMÉLET FORRÁSANYAGAI

<<< Előző cikkhezKövetkező cikkhez >>>

Kertész IstvánTéma : Időszámítások és naptárak
 

Ókori napfogyatkozások


Babona és tudomány


Boleslaw Prus világszerte ismert és a megfilmesítés óta még népszerűbb regénye, „A fáraó" a Kr. e. 11. századi Egyiptom forrongó világába viszi olvasóját. Dúl a harc a reformokért rajongó ifjú uralkodó és a konzervatív papság között. Ez utóbbi vezére, Herihór a tudós papok által előre megállapított napfogyatkozás idejére élezi ki a konfliktust, hogy azután a fáraót támogató tömeget az égi jelenség által keltett babonás félelem kihasználásával törje meg. A regény egyik csúcspontja a jelenet: Herihór megjelenik a néptől körülvett memphiszi Ptah-templom falán, és fennhangon az istenekhez fohászkodik. „A következő pillanatban, valahonnan a templom fölött, emberfölötti hang csattant fel: - Elfordítom arcomat ettől az átkozott néptől: boruljon sötétség a földre!


És rettenetes dolog történt: míg a hang beszélt, a nap szemlátomást elvesztette fényét! És az utolsó szóra olyan sötét lett, mint éjszaka. Az égen felragyogtak a csillagok, a nap helyén fekete korong sötétlett, körülötte láng-gyűrű."


Sötétség a Nílus felett?

Az Amon-papság hatalmát felülkerekedni segítő napfogyatkozás éppúgy az írói képzelet szüleménye, mint annak feltételezése, hogy az egyiptomi vagy akár az ahhoz hasonlóan nagy hírű babilóni csillagászat képes lett volna a nap-fogyatkozások előrejelzésére. Ami pedig egyáltalán a napfogyatkozás megemlítését illeti, azt - mint rossz előjelet - az egyiptomi források általában mellőzték. Csupán egy korántsem egyértelmű utalásból tudunk részleges napfogyatkozásról Kr. e. 610-ből. Egy papirusz szövege szerint I. Pszammetik múmiájának őrzője így szólt: „Az Ég elnyelte a Napot." A következő híradás több mint ezer esztendő múltán már az egyiptomi keresztények, a koptok egyik írásában olvasható, amely Kr. u. 601-ből jelez napfogyatkozást.

Az előbbi példáknál több hasznot jelent az a feljegyzés, amely az asszír történelem egy szakaszának kronológiai rendjét a történészek számára megállapíthatóvá tette. Az asszírok úgynevezett limmu-listákat állítottak össze, amelyek az egyes éveket a legmagasabb rangú kormánytisztviselők nevével jelölték. Az egyik lista ezt a megállapítást tartalmazza: „Pur-Sagale, Guzana helytartójának limmu-éve idején lázadás volt Assur városában. Szimánu [május-június] hónapban napfogyatkozás volt." Modern számítások szerint Mezopotámiában Kr. e. 763. június 15-én lehetett teljes napfogyatkozást megfigyelni. Ezután a történészek a nevezett helytartó hivatali évének pontos dátumához jutva képessé váltak az őt megelőző, illetve követő helytartók és az általuk szolgált uralkodók hivatali idejének korrekt meghatározására is.

A bölcs Thalész

A római természettudós, az idősebb Plinius (élt Kr. u. 23/24-79) „A természet históriája" (Historia naturalis) című művében többek között így értekezett a napfogyatkozásról: „A görögök közül a milétoszi Thalész volt az első, aki a 48-dik olümpiai játékok negyedik évében megjósolta az Alüattész királysága alatt, Róma alapításától számított 170-dik évben bekövetkező napfogyatkozást. Ezután következett Hipparkhosz, aki - mintha a természet kérte volna fel tanácsadójának - 600 évre előre megállapította... a két égitestnek [Hold és Nap] útját... Valóban kiváló személyiségek ezek, akik a halandó emberek képességeit túlszárnyalva felfedik a hatalmas isten titkos törvényeit, és felvilágosítják az emberek beteges képzeletét, hogy ne reszkessenek az égitestek fogyatkozásakor vagy a csillagok lehullásakor, és ne tekintsék ezeket a jelenségeket szerencsétlenség előjeleinek."

A tudomány ezen felvilágosult barátja, aki maga a Vezúv hírhedt kitörésekor vesztette életét, okkal-joggal óv a babonától, ám a tudomány mai állása szerint már kevesebb alappal tulajdonít Thalésznak olyan érdemet, hogy előre jelezte a Kr. e. 584. május 29-én bekövetkezett napfogyatkozást. Erre Thalész - minden tudományos értékét figyelembe véve - sem lehetett képes. Az ugyancsak Plinius által említett Hipparkhosz vonatkozásában már más a helyzet. Ő a Kr. e. 2. század legkiemelkedőbb görög csillagásza volt, akinek geocentrikus rendszere a Kr. u. 2. századi Ptolemaiosz kidolgozásában maradt ránk.

Thalész nevét a Kr. e. 584-es teljes napfogyatkozással először Hérodotosz (élt kb. Kr. e. 484-426), „a történetírás atyja" kapcsolta össze. Amikor a görög-perzsa háborúk históriáját taglaló művében az előzmények között a perzsákat egykor rabságban tartó médek királya, Küaxarész és a lüd uralkodó, Alüattész háborúját ismertette, ezt írta: „Dúlt a háború anélkül, hogy egyik a másik fölébe kerekedett volna, amikor is a hatodik évben egy ütközet alkalmával a nappal éjszakává változott. A milétoszi Thalész előre megjósolta az iónoknak, hogy a nap eltűnik majd, sőt az évét is megmondta, amelyben azután a jelenség valóban be is következett. Mikor a lüdek és a médek látták, hogy a nappal éj szakává változik, abbahagyták a harcot, s mindkét oldalon hajlottak már a békekötésre."

Noha ma már nem hiszik el, hogy Thalész valóban megjósolta a napfogyatkozás pontos idejét, azért a történet maga érdekes, és rámutat arra, néha még hasznos is lehet a babona. Hiszen ebben az esetben egy csata befejezéséhez vezetett. Hérodotosz aztán egy másik napfogyatkozásról is hírt adott: „A [perzsa] sereg Szardíszban töltötte a telet, és tavasszal felkészülve megindult Abüdosz felé. Induláskor azonban a nap elhagyta helyét az égen és eltűnt, noha nem volt felhős az idő, sőt ragyogóan derűs volt az ég, és a nappal éjszakává változott. Xerxészt e jelenség láttán rémület töltötte el, és megkérdezte a mágusokat, mire magyarázzák. A mágusok azt felelték, hogy az isten így adja a hellének tudtára, hogy cserbenhagyja városaikat, mert a hellének jósistene a Nap, ahogy a perzsáké a Hold. Xerxész megnyugodott a magyarázattól, és parancsot adott az előnyomulás folytatására."

Evvel a történettel az a baj, hogy Kr. e. 480-ban, amikor a Xerxész vezette inváziós perzsa had Kis-Ázsiából megindult a görög anyaország felé, nem volt azon a területen megfigyelhető napfogyatkozás. Volt viszont Kr. e. 478. február 17-én. A hellén történetíró nyilván erről rendelkezett valamiféle információval, amit a rá jellemző dramaturgiai érzékkel épített be Xerxész hadjáratának leírásába.

A görög fénykor napfogyatkozása

A hellén polisztársadalom virágkorának végét a Kr. e. 431 és 404 között tartó peloponnészoszi háborúval szokták jelezni, amelynek során az Athén vezette délosz-attikai és a Spárta által irányított peloponnészoszi koalíció véres küzdelme magával sodorta a görögség többségét. A tragikus események eljövetelét a természet is jelezte a maga módján. Thuküdidész (élt kb. Kr. e. 460-395), a háború krónikása a harcok kezdő évéről írván erről értesít: „Ugyanezen a nyáron újhold idején - mert úgy látszik, ez a jelenség csak akkor lehetséges - a nap délután tájban elsötétedett, majd visszanyerte teljes fényét, de előbb holdsarló alakúnak látszott, és közben néhány csillag is láthatóvá vált."

A baljós esemény pontos időpontja Kr. e. 431. augusztus 3. Minden bizonnyal erre vonatkozik Plutarkhosz Periklészről írt életrajzának következő részlete: „Amikor a hajók legénysége már a helyén volt, és Periklész is felszállt három evezősoros hajójára, napfogyatkozás kezdődött, majd a nap teljesen elsötétedett. A csodásnak vélt égi jelenség az emberekben félelmet keltett, s Periklész látta, milyen rémület fogja el hajója kormányosát, és mennyire megzavarodik. Köpenyét ekkor a kormányos szeme elé tartotta, sőt a fejét is betakarta vele, aztán megkérdezte tőle, vajon ezt félelmetesnek vagy valami szörnyű esemény jelének tartja-e. Midőn a kormányos nemmel felelt, Periklész így szólt: »Nos, mi a különbség a kettő között? Legfeljebb, hogy ami az elsötétedést okozza, nagyobb a köpenyemnél.«"

Periklész - ha hinni lehet az előbbi anekdotának - bölcs fölénnyel szállt szembe a babonás félelemmel. 18 évvel később azonban akkori sztratégosz utóda, Nikiasz már kevesebb eszességről tett tanúbizonyságot. Őt nem a Nap, hanem a Hold fogyatkozása zavarta meg. Kr. e. 413. augusztus 27. éjszakáján teljes holdfogyatkozás következett be. Emiatt az athéni vezér elhalasztotta Szicíliában kudarcot szenvedett serege visszavonását. A késedelem azután az ő és hada teljes pusztulását vonta maga után. A holdfogyatkozásról szóló feljegyzések egyébként - a napfogyatkozásról hírt adó értesítésekhez hasonlóan - kiváló támpontot szolgáltatnak ókori események pontos datálásához. Két antik ütközet időpontját is így tudjuk megállapítani. Kr. e. 331. szeptember 20-án a holdfogyatkozás éppen 11 nappal előzte meg a nevezetes gaugamélai összecsapást, amelyben Nagy Sándor utoljára zúzta szét a perzsa sereget, és lett ennek következtében a Perzsa Birodalom teljhatalmú ura. Holdfogyatkozást észleltek Kr. e. 168. június 20. éjszakáján is, melyre két napra Püdnánál a rómaiak szétverték a makedón király, Perszeusz hadát.ú

Forrás: História 1999/07.
A cikk linkje: http://www.tankonyvtar.hu/historia-1999-07/historia-1999-07-okori

 

Kertész István

 


<<< Előző cikkhezKövetkező cikkhez >>>
 

Eddigi hozzászólások:

A cikkek kigyüjtött hozzászólásainak oldalára =>


 
A cikkhez regisztráció nélkül is hozzászólhatsz, egy tetszőleges név megadásával.

Neved / nicked:   
  (Írjál be egy nevet, különben nem megy el a hozzászólásod.)


Humán ellenőrző kód:

Másik_kód_kérése
Írd be ide a fenti képen látható kódot. A a kis nyilakra kattintva kérhetsz egy másikat




 

TARTALOMJEGYZÉK

 

AZ ELMÉLET ANYAGA

Bevezetés

I. Időszámításunk kérdőjelei

II. A valódi időszámításunk

III. A valódi betlehemi csillag

IV. Misztikumok, összefüggések, elemzések, feloldások

V. A valódi Dionysius-i húsvéttábla

VI. Az Úr megnevezés párhuzama

VII. A felismerés kora

VIII. Kérdések, válaszok, gondolatok

Utószó

AZ ELMÉLET ÉRDEKESSÉGEI

A KÉPES KRÓNIKA ZAVAROS ÉVSZÁMAI

MÁRCIUS 21 VAGY MÁRCIUS 25

A HÚSVETTÁBLA ELLENTMONDÁSAI

A VALLÁSALAPÍTÓK PÁRHUZAMAI

A PÁRTUS IDŐSZÁMÍTÁS FOGYATKOZÁSAI

A KRONOLÓGIA SAROKPONTJAI

A nap- és holdfogyatkozásokról

A tárgyalt fogyatkozások táblázatai

Mezopotámiai fogyatkozások

A görög olimpiai éra fogyatkozásai

Róma kultúrkörének fogyatkozásai


ÖSSZEHASONLÍTÓ KRONOLÓGIA

 

FORRÁSJEGYZÉK

 


 

KÖNYVBEN NEM SZEREPLŐ ANYAGOK

TÉVIDŐ - az eltévedt időszámítás blogja...

ŐSHONOS ŐSTÖRTÉNET: KIK VAGYUNK?

AZ ELMÉLET KISLEXIKONA

 


 

A HONLAPON MEGTALÁLHATÓ FORRÁSMUNKÁK

A középkori krónikák elérhető fordításai és kommentárjaik

Időszámításokat, naptári rendszereket és kialakulásukat leíró oldalak

Őstörténetünkről szóló cikkek, könyvek oldalai

DIONYSIUS - EREDETI LATIN NYELVEN

 


 

 
STATISZTIKA
TÁRSOLDALAK
ELÉRÉSEK
REGISZTRÁCIÓ

Felhasználónév:

Jelszó:


 

Ma érvényes évszámok


Jelenlegi

:

2021

Etióp

:

2014

Kopt

:

1738

Iszlám

:

1442

Perzsa

:

1400

Zsidó

:

5782

Indiai

:

1943

Bizánci:

7530

Örmény

:

1469


Az évszámok a számítógép dátumbeállításához igazodnak.

 

Téves évszámok


Jézus születésétől számolt (i.e.7)

TévesHelyes

2028

1781

Arszakida éra

TévesHelyes

2268

2021

Szeleukida éra

TévesHelyes

2333

2086


Az évszámok a számítógép dátumbeállításához igazodnak.

 

Civilizációk téves évszámai


Róma alapításától számolt évek

TévesHelyes

2774

2527

Egyiptomi Nabú-nászir-éra

TévesHelyes

2768

2521

A görög olimpiai éra

TévesHelyes

699 ol. 1 év

634 ol. 1 év


Az évszámok a számítógép dátumbeállításához igazodnak.

 

Fontosabb évszámok


Az újTörténelmi eseményekA régi
ÚR e. 516A görög időszámítás kezdeteBC 776
ÚR e. 252A marathoni csataBC 490
ÚR e. 242A thermopülai csataBC 480
ÚR e. 209A szalamiszi csataBC 449
ÚR e. 190A peloponnészoszi háborúBC 431
ÚR e. 75Nagy Sándor halálaBC 323
ÚR e. 65Szeleukida időszámításBC 312
ÚR/AD 1Arszakida időszámításBC 247
ÚR/AD 175Spartacus rabszolgafelkeléseBC 73
ÚR/AD 203Julius Caesar naptárreformjaBC 45
ÚR/AD 204Julius Caesar halálaBC 44
ÚR/AD 220Római császárkor kezdeteBC 27
ÚR/AD 239Augusztus népszámlálásaBC 08
ÚR/AD 247Mai időszámítás előtti 1. évBC 01
ÚR/AD 248Mai időszámítás szerinti 1. évAD 01
ÚR/AD 531Diocletianus császár ur.AD 284
ÚR/AD 572Niceai zsinatAD 325
ÚR/AD 622Hidzsra (Mohamed futása)ugyanaz
ÚR/AD 642Római Bir. kettészakadásaAD 395
ÚR/AD 700Attila halálaAD 453
ÚR/AD 723Az ókor végeAD 476
ÚR/AD 774Justinianus császár ur.AD 527
ÚR/AD 784Római időszám. megszűnéseAD 537
ÚR/AD 800Nagy Károly megkoronázásaugyanaz

 
 
A könyv címlapja

 

Unsoft.hu


Levél a webmesternek

 
  Az ELTÉVEDT IDŐSZÁMÍTÁS és a betlehemi csillag
  GONDOLGOK
  FORRÁSOK
  www.kisbiro.hu: Közhírré tétetik!
  Szekeres Anna Fotó
  Mocsáry Évelőkertészet
  ENNEAGRAM önismereti rendszer
  Mlinkó István Általános Iskola, Eger
  Elektro-Tec, Gyöngyös
  Ősmagyar nyelvek
  Eurochess - ONLINE SAKKISKOLA
  Heves megyei sakkélet
  Gyöngyösi ENERGIA SC sakkegyesülete
  Meglátások
  Boricsev Oleg
  Mellár Mihály: Atlantisz - hol volt, hol nem volt
  Szekeres Sándor: Munkahelyek és a népességcsökkenés
  A gyöngyösi Ringsted utca oldala
  Évelő növények, évelő virágok
  Dionysius Exiguus latin nyelvű munkái
  UNIX-időbélyeg kiszámítása
  Szekeres Sándor: Egyszerű játékok a sakktáblán
  Szkíta Főnix
  The Scythian Phoenix
  Eurochess - ONLINE CHESS SCHOOL
  Chess Quotes
  Laws of Chess
  Chess piece names
  Sakk aranyszabályok
  PGN Specification and Implementation Guide
  PGN kódok jelentése (ENG/HUN)
  Chess Glossary
  Sakk kifejezések szótára
  Sakkfigurák nevei más nyelveken
 

Szekeres Sándor

Az ELTÉVEDT IDŐSZÁMÍTÁS

és a betlehemi csillag

A könyv a múlt és a jelen sérthetetlen dogmáit kérdőjelezi meg, érzékeny pontokat érintve a társadalmi közérzeten, mind a hétköznapokra, a tudományos életre és a hit világára vonatkoztatva. Szó lesz a valódi betlehemi csillagról, a történelmi, azaz a pártus Jézusról, a valós keresztre feszítéséről és egy szörnyű végű összeesküvésről, aminek egyik következménye a téves időszámításunk és a kronológiánk sötét középkora.
Talán nem is véletlen, hogy most íródott meg a könyv. Ismét az útkeresés korában járunk. Létezésünk és hitvilágunk alapjai esnek szét, új kérdések jönnek, új válaszok kellenek.
Ezek alapjait érinti meg a könyv, új szemléletet adva az eddig érinthetetlennek gondolt tabuknak.