Tweet

M:2022.01.13. 12:18

Kiemelt anyagok

…az emberiség lassan felnő…

A vallásalapítók párhuzamai

  1. oldal  

1. Bevezető egy hipotézishez

 

A keresztrefeszítést túlélő, pártus származású Jézus gondolata felvet pár további kérdést. Talán a legfontosabb: ha ez igaz, akkor milyen név alatt élhette tovább életét? Feltehetőleg folytatta, amit Jézusként elkezdett, ezért egy pártus prófétát kell keresnünk az uralkodó család rokonságából. Egyet ismerünk a közeli korból. A manicheizmus megalapítóját, anyja révén a pártus rokonságból származó Manit.

 

Az itt leírt adatokat, tényeket a forrásokból merítettem. Az azokból eredő következtetések pedig erősen hipotetikusak.

Oka, hogy az ide tartozó források olyan szintű célzott pusztításnak estek áldozatul az 1200-as éveket követően, hogy a megmaradtakból csak egy bátor hipotézis hozható létre. Ugyanakkor, már a pusztítás ténye is bizonyít valamit. Ok nélküli pusztítást csak egy elborult elme hajt végre. Feltehetőleg itt a hatalom, a befolyás megőrzése volt az ok, ami szinte minden háború kirobbantó oka, mind a mai napig.

Korábban már leírtuk, a lényeg, hogy pánikba estek és meg kell hagyni, okkal. A kereszténység alaptételét jelenti az a tézis, hogy Isten Krisztus képében emberré lett, magára vette az emberiség összes bűnét, és kereszthalált halt, hogy áldozatával megváltsa a hívőket.

Majd kiderült, hogy emberként élt tovább, nem pedig a mennyben, az Atya jobbján. Feltehetőleg óriási hit- és közéleti forrongások káoszába fordult volna a keresztény világ. Az már mindegy, hogy a továbbélő pártus Jézus, vagy az itt tárgyalásra kerülő állítások miatt pusztították el a manicheista vallási közösségeket és szinte a teljes irodalmukat.

A lényegen nem változtat. A pusztítás megtörtént. Következzenek azok a rendkívül érdekes párhuzamok, amelyek a mai téves időszámítás szerint, több mint 200 éves különbséggel élt vallásalapítók, Jézus és Mani életét fura mód összekötik.

 

  2. oldal  

2. Máni és a manicheizmus

 

Ebben a fejezetben igyekeztem csak azokra az adatokra támaszkodni, amelyeket a források, forrásmunkák állítanak. Ezek a következők: Encyclopedia Iranica, Simon Róbert és Simonné Pesthy Mónika szerkesztők Máni és a fény vallása - A manicheizmus forrásai című munkája, (Corvina, Budapest, 2011) és a Terebess Ázsia Lexikon, ahonnan több teljes bekezdést vettem át, amit jelzek.

 

Mani, (görögösen Manész vagy Manikhaiosz, latinosan Manes vagy Manichaeus, illetve szír nyelven Mani Hayya), a manicheus vallás alapítója, akit a „Fény apostola”-ként és a legnagyobb „Megvilágosító”-ként tiszteltek. A tanítása szerint a világ a szellem és az anyag, vagyis a jó és a rossz keveréke. A manicheizmust a kereszténység egyik „eretnek” változatának tartották, valójában önálló vallás volt.

Mani születésének évét Al-Biruni művéből ismerjük, aki 973 és 1048 között élt az egykori pártus birodalom (Khwarazm) területén. A perzsa polihisztor világvallásokról szóló művében Mani születésének évét a babilóniai időszámítás 527. évére teszi. Ez az egyetlen forrás Mani születésének évéről. A babilóniai időszámításra később még visszatérünk.

Mani életrajza sokáig homályos volt. 1969-ben Felső-Egyiptomban találtak egy 400 körül írt, görög nyelvű pergamen kódexet. A 4,5 x 3,8 cm-es irat a Kölni manicheus kódex címen ismert, és jelenleg a Kölni Egyetemen található. Innen származik neve. A kódex a legmegbízhatóbb forrás, amely információkkal szolgál a fiatal Mani életéről.

 

  3. oldal  

Mani élete a forrásokra alapozva:

A babilóniai időszámítás 527. évére alapozva számolták ki Mani születési évét, így AD 216-ban született, Szeleukid-Ktesziphon közelében. Egy kínai forrás alapján április 14-én, ami Buddha születésnapja is. Ezért több szaktudós kétségbe vonja, mivel valószínűleg asszociációról van szó.

Arisztokrata családból származott, anyja révén Mani rokonságban volt a parthus királyi családdal, neve Mariam. Apja Patik (középperzsa Pattug, görög Pattikosz, arab Futtuq) zsidó, csatlakozott egy zsidó-keresztény bemerítő szektához, az elkhaszaitákhoz, vagy más források szerint egy gnosztikus keresztény szektához. Jellemzően szigorú aszketikus életvitelüket Mani sajátjává tette élete során. A szülőföldjén nőtt fel, és az arámi nyelv keleti változatát beszélte.

Két kinyilatkoztatást kapott élete során, az elsőt tizenkét éves korában. A másodikat 24 éves korában, amikor egy angyal megparancsolta neki, hogy álljon ki a nép elé, s nyilatkoztassa ki hittételeit. A második után önálló egyház megszervezésébe kezdett. AD 240 körül indiai útra indult, ahonnan buddhista eszmékkel tért vissza. Visszatérve Mani tanítványokat gyűjtött maga köré, már életében Egyiptomtól Horászánig elterjedtek tanai. Nagyobb fontossággal bíró városai, ahol aktívabb volt, Ktesziphon, Naser, Ganzak és Pharat (India).

Kezdetben akadálytalanul terjesztette tanait, később azonban ellene fordultak és megvádolták. Elítélték és bebörtönözték. Huszonhat napi megpróbáltatás után, amelyet követői „a Megvilágosító passiójá”-nak vagy Mani „megfeszítésének” neveztek, elbúcsúzott tanítványaitól, és meghalt. Halálának körülményei ennek ellenére szintén homályosak. Egyes források szerint AD 274-ben, mások AD 276/277-re teszik. A helyszín Gundésápúr, szír nyelven Beth Lapat.

Az Encyclopadia Iranica Maniról szóló fejezete Ibn al-Nadim, Ketab al-Fehrest című munkájára hivatkozva írja, hogy Mani jobb lába maradandóan sérült: „néhány ember arról számolt be, hogy a lábai deformálódtak, és azt mondják, hogy a jobb láb”.

 

  4. oldal  

Mani hitvallása

Mani a próféták Ádámmal kezdődő, Buddhát, Zarathustrát és Jézust is magába foglaló hosszú sora beteljesítőjének tekintette magát. Evangéliumában leírja, hogy ő a Messiás által jó hírként ígért Paraklétosz és ő a próféták pecsétje. Az igaz vallás korábbi kinyilatkoztatásait korlátozott érvényűeknek tartotta, mivel azok egy nyelven és egy néphez szóltak, ráadásul későbbi híveik szem elől tévesztették az eredeti igazságot. Mani a minden más vallást felváltó egyetemes üzenet hordozójának tekintette magát. A torzítások elkerülése és a tan egységének megőrzése érdekében hitelveit írásban rögzítette, és ezeket az iratokat még életében kánonba foglalta.

Hirdette a mohóság és a szenvedély megzabolázását, a világ elutasítását és az iránta való közömbösséget, a meg nem szűnő böjtölést és alamizsnálkodást. A kiválasztottaknak vagy igazaknak nevezett híveinek megtiltotta, hogy bármit is szerezzenek, kivéve egy napi táplálékot és egy évre elegendő ruházatot. Megszabta, hogy kerülni kell a nemi érintkezést, s mindig úton kell lenni a világon igehirdetés és útmutatás végett (misszió). A hallgatóknak nevezett követőinek – akik követték hívását, de a világi dolgoktól nem szakadtak el – javaik egytizedét kellett alamizsnaként odaadni, életük hetedrészében böjtölni, egyetlen asszonnyal megelégedniük, és az igazakat segíteniük, bajaikat enyhíteniük.

 

  5. oldal  

A manicheizmus terjeszkedése

A manicheus egyházra kezdettől fogva a buzgó - az egész világra kiterjedő térítő szándék volt jellemző. Mani sürgette, hogy írásait fordítsák le minél több nyelvre, és nagyszabású missziós programot szervezett. A manicheizmus gyorsan terjedt nyugatra. Egyiptom felől elterjedt Észak-Afrikában (ahol az ifjú Augustinus, a későbbi Szent Ágoston is időlegesen áttért rá), és AD 300 után nem sokkal elérte Rómát is. A IV. században ért a csúcspontra nyugati terjeszkedése: Dél-Galliában és Hispániában is virágzott a manicheus egyház. A keresztény egyház és a római állam heves támadásainak eredményeként azonban az V. század végére csaknem teljesen eltűnt Nyugat-Európából ez a hit, a VI. században pedig a birodalom keleti tartományaiból is.

A manicheizmus már Mani élete során hódított a perzsa Szászánida Birodalom keleti tartományaiban. Magában Perzsiában a manicheus közösség a súlyos üldöztetések ellenére is egészen addig megmaradt, mígnem a X. században a muszlim Abbászidák kezdeményezte támadások miatt az egyház vezetője Szamarkandba (ma Üzbegisztánba található) helyezte át a székhelyét.

A vallás keleti irányú terjeszkedése már akkor megkezdődött, amikor a VII. század elején Kína meghódította Kelet-Turkesztánt, s ezzel újra megnyíltak a karavánutak. Egy manicheus misszionárius már 694-ben eljutott a kínai udvarba, és 732-ben császári rendelet engedélyezte a vallás szabad gyakorlását Kínában. Amikor Kelet-Turkesztánt a VIII. században meghódították a török ujgurok, egyik vezetőjük felvette a manicheus hitet, és az állam 840-ben bekövetkezett bukásáig ez maradt az államvallás. A manicheizmus Kelet-Turkesztánban valószínűleg egészen a XIII. századi mongol invázióig tovább élt. Kínában 843-ban betiltották, de az üldöztetések ellenére legalább a XIV. századig fennmaradt.

A középkori Európában az ún. neomanicheus szekták formájában ismét felszínre bukkantak a manicheizmushoz hasonló tanítások. A pauliciánusok (Örményország, VII. sz.), a bogumilok (Balkán, X. sz.), valamint a katharok vagy albigensek (Dél-Franciaország, XII. sz.) hite sokban hasonlított a manicheizmusra, amely valószínűleg hatott is rájuk. Nehezen bizonyítható azonban, hogy közvetlen történelmi kapcsolat fűzte volna őket Mani vallásához. Mani vallása brutális és véres üldözések ellenére fennmaradt egy ezredéven át. (Forrás: Terebess Ázsia Lexikon)

 

  6. oldal  

A manicheizmusról

Mani valóban ökumenikus és egyetemes vallást akart alapítani, amely integrálta volna a korábbi, főleg Buddha, Zarathustra és Jézus nevéhez fűződő kinyilatkoztatások „részleges” igazságait. A puszta szinkretizmuson túl azonban egy olyan igazság kinyilatkoztatására is törekedett, amelyet sokféle formában lehet átültetni az őt befogadó kultúrákba. A manicheizmus ennek következtében a kulturális kontextustól függően egyaránt hasonlíthat az iráni és indiai vallásokra, a kereszténységre, a buddhizmusra és a taoizmusra.

Lényegét tekintve a manicheizmus a gnoszticizmus egy fajtája. A gnoszticizmus dualisztikus vallás volt, amely a spirituális igazság különleges tudása (gnószisz) révén ígért üdvözülést. A gnoszticizmus többi formájához hasonlóan a manicheizmus is azt tanította, hogy az e világi élet elviselhetetlenül fájdalmas és gyökeresen gonosz. A belső világosság avagy gnószisz azonban felfedi, hogy az isteni természetben osztozó lélek az anyag gonosz világába hullott, és a szellem vagy értelem (nousz) segítségével meg kell menteni. Önmagunk ismerete azon igazi lényünk felfedezését jelenti, amelyet addig elhomályosított a testtel és az anyaggal való keveredésből fakadó tudatlanság, ill. az önmagáról való tudás hiánya. A manicheizmusban az önismeret azt jelenti, hogy valaki saját lelkét az isteni természet részének és a transzcendens világból származónak tekinti. A tudás lehetővé teszi, hogy az egyén felismerje: noha az anyagi világban kell élnie, nyomorúságos körülmények közepette, örök és immanens kötelékeik fűzik továbbra is a transzcendens világhoz. Így hát a tudás az üdvözülés egyetlen módja.

Az emberi lét, Isten és a világmindenség igaz természetének és küldetésének üdvözítő ismeretét a manicheizmus bonyolult mitológiában fejezi ki. E mitológiát minden részletében egyetlen gondolat hatja át: a lélek elbukott, elvegyült a gonosz anyaggal, majd a szellem vagy értelem felszabadítja. A mitikus történetnek három szakasza van. A régmúltban még elkülönült egymástól a két szögesen ellentétes szubsztancia - a Lélek és az Anyag, a Jó és a Gonosz, a Fény és a Sötétség. Ezt követi a középső (a jelennek megfelelő) periódus, amelynek során a két szubsztancia összekeveredik. A harmadik, eljövendő korszakban az eredeti kettősség ismét visszaáll. Az igaz ember lelke halálakor visszatér a Paradicsomba. A testi dolgokhoz ragaszkodó ember lelke viszont arra ítéltetik, hogy testek sorozatában szülessen újjá.

Csak a hívők egy kis része követte a manicheizmus által megkövetelt szigorúan aszketikus életmódot. A közösség így két részre oszlott: a kiválasztottakra, akik képesnek érezték magukat a szigorú törvények betartására, és az egyszerű követőkre, akik munkával és alamizsnákkal támogatták a kiválasztottakat.

A manicheus szertartásoknak az imák, az alamizsnálkodás és a böjtölés voltak az alapelemei. Közösségi életük fontos részét alkotta még a gyónás és a himnuszéneklés. A manicheus szentírás kánonjába hét, Maninak tulajdonított, eredetileg szír nyelven írott munka tartozott. A manicheizmus középkori kihalásával elveszett iratok egy részét sikerült újra felfedezni a XX. században a kínai Turkesztánban, ill. Egyiptomban. (Forrás: Terebess Ázsia Lexikon)

Összeköthető-e Úr Jézus és Mar (Úr) Mani élete? Milyen kapcsolatokat találunk a mai ismeretünk szerint több mint kétszáz év különbséggel élt vallásalapítók között? Ez lesz a következő rész tárgya.

 

  7. oldal  

3. Az életrajzi adatok párhuzamai

 

Mielőtt elővesszük az egyezéseket, vizsgáljuk meg azokat az adatokat, amelyek határozott eltérést mutatnak: a születési évszámok és a megnevezések.

A mai, hibás időszámításunk szerint Jézus i.e. 7-ben született, Mani pedig a babiloni időszámítás 537. évében. Ez az egyetlen adat Mani születési évéről, amit körülbelül ÚR/AD 1000. év táján vetett papírra al-BiruniFontos megjegyezni: forráselemzés szerint al-Biruni két uralkodóhoz viszonyítva számolja ki az évszámot, és nem egy forrásból idézi.. A hibás időszámításban ez a 216. év lenne. Itt 223 év lenne a két vallásalapító között.

A helyes időszámításban (ÚR/AD) Jézus születése 247 évet előrejön és ÚR/AD 240 lesz, ahogyan már korábban igazoltuk. Ha ugyanaz lenne a két személy, akkor Mani 537-es születési évének azonosnak kellene lennie az ÚR/AD 240. évével. Biruni pedig egyértelműen babiloni időszámítást ír. Ezzel az időszámítással az a baj, hogy túl sok neve van. Alapból a szeleukida időszámítással szokás azonosítani. További nevei az okmányok érája, illetve Nagy Sándor nevéhez is kötik, Alexander érája néven. Nem csodálkoznék, ha a hibás kronológia rendbetétele után előbukkanna egy valódi babiloni időszámítás.

Mivel nincs más megerősítő forrás, az évszám téves is lehet. Nem követünk el nagy hibát, ha körülbelül nyolc évszázaddal az események után leírt egyetlen adatot kétségbe vonunk. Főleg, hogy tudjuk, az egész korszak kronológiája hibás.

A forrásokban fellelhető nevekről a következőket ajánlatos tudni: szinte minden név több alakban fordul elő, jellemző, hogy ahány forrás, illetve ahány nyelv, annyi alak. Legjobb példa rá Mani apjának neve. Következő formában látjuk viszont a forrásokban: Pattiq, középperzsa Pattug, görög Pattikosz, arab Futtuq és még a perzsa Babak-t is említi az arab forrás, a Fehrest (apa jelentéssel). A kölni kódexben "ptty" olvasható, ez az arámi, illetve szogd nyelvi alakban Patti. Ezért a neveknél a hasonló alakot azonosnak veszem.

 

  8. oldal  

Az alábbi összehasonlító táblázatban láthatóak azok az adatok, amelyeket mindkettőnél azonosnak vagy hasonlónak lehet tekinteni.

 

  9. oldal  

Lássuk azokat az adatokat, ahol valamilyen eltérés tapasztalható. Az évszámokról már volt szó, ezért itt mellőzzük.

A nevek: az anyja nevében lévő eltérés Mária/Mariam a különböző forrásoknak tudható be. Ezek a mai korban is ugyannak a névnek a változatai. Az apja nevéről - József/Pattiq - pedig már beszéltünk. Annyit még hozzá kell tennünk, hogy zsidó származású mindkettő, és Mani apjának héber nyelvű változata nem ismert.

Érdekes adat kapcsolódik Józsefhez a közelmúltból: Dr Adam Bradford 2010-ben kiadott 'The Jesus Discover' című könyvében leírja, hogy József foglalkozásának görög nyelvű alakja, a tekton, valójában építészt, építőmestert jelent és nem ácsot. Ez azt is jelenti, valójában tehetős, nagytekintélyű ember volt. Megerősítheti az állítást a tehetősségről az a tény, hogy Mária pártus előkelőség volt.

Anyanyelvüknek pedig mindkettejüknél egyértelműen az arámi van megadva, de valószínűleg több nyelvet ismertek, így az apa révén a hébert is.

A Jézus születésének és Mani halálának nevei közti hasonlóság - Betlehem/Beth Lapat - vitathatatlan. Nem is kell több szót ejteni róla.

A zsidó-keresztény bemerítő közösség nevei szintén hasonlóak: esszénusok/elkhaszaiták. Több forrás is jelzi, hogy Keresztelő János és Jézus is az esszénusok közé tartozott. Mani forrásai megjegyzik, hogy elkhaszaitákhoz, vagy valami hasonló nevű szektához csatlakoztak, még Mani születése előtt.

Aktívabb életterük között szintén van hasonlóság: Názáret (arab:an-Nasiri, héber:Nasrath)/Naser. A Názáreti Jézus egyik megnevezése Jézusnak. A Naser nevű helyről nem tudjuk hol terülhetett el

Elhívásaik: az első egyezik, mindketten 12 évesen kaptak egy jelet. Mani 24 évesen kapja a következőt és indiai körútra indul. Jézusról viszont semmit nem tudunk 30 éves koráig, amikor is megjelenik Keresztelő Jánosnál. Hol volt addig? Tehetős szülők gyermekeként, tanítatták? Utána pedig Indiában? Keleti források szerint - amelyeket gyakran ellentmondásosnak, tévesnek tartanak és megtagadnak (itt-ott talán nem is ok nélkül) - Jézus eljutott Indiáig. Sőt, az is felmerült egyes források szerint, amit itt is állítok, hogy túlélte a keresztrefeszítést és folytatta térítői munkáját.

A keresztrefeszítés sérülései: valószínűleg sokáig, de lehet, hogy élete végéig viselte a feltámadott Jézus a nyomait. Lábsebeiről nem sokat írnak a források, de Máninak sérült volt a jobb lába az arab Fehrest szerint. Ez lehetett a keresztrefeszítés által okozott sérülés. Péter evangéliuma szerint, az érte jövő embereknek támogatniuk kellett.

 

  10. oldal  

A keresztény források Maniról

A korabeli keresztény források kevésbé informatív, sőt rosszindulatúan félrevezető adatokkal számolnak be Mani életérőlHegemonius Acta Archelai (szerk. Beeson, 1906; tr. Vermes, 2001;) - ugyanakkor az elmélet szempontjából nem teljesen haszontalanul. Torzítva, de visszaadnak számunkra jónéhány érdekes adatotENCYCLOPEDIA IRANICA. Például ezt a mondatot:

Meghökkentő mondat, ha arra gondolunk, hogy mit is szeretnénk bizonyítani:

Mindezek után kijelenthető-e, hogy a pártus birodalomba visszatérő Jézus Mániként folytatta tevékenységét?

Az életrajzi adatok párhuzamai erős lábakon állnak, de mégiscsak közvetett módon kapcsolják össze Jézus és Mani személyiségét. Jó lenne egy határozottabb, mondjuk Mánitól származó kijelentés, hogy Ő valójában Jézus, ami megerősítené a - talán túl merésznek is mondható - felvetést. Legyen ez a következő fejezet témája.

 

  11. oldal  

4. A próféta pecsétjének felirata

 

A közelmúltnak mondható korban több manicheista forrás került elő. Például a már említett kölni manicheista kódex. Emellett előkerült egy különleges lelet, egy kristályból vésett pecsét, amely 1896-ban került eladásra Párizsban, jelenleg a Franciaországi Nemzeti Könyvtár drágakő gyűjteményében található. A pecsét a közelmúltig elkerülte a kutatók figyelmét, míg ki nem derült, hogy Mani ezt az ősi kristálypecsétet használta az írásainak hitelesítéséhez, leveleinek lezárására.

A pecsétről Gulácsi Zsuzsanna, az Összehasonlító Kulturális Kutatások professzora adott ki egy részletes tanulmányt és jelentette meg 2011-ben A próféta pecsétjeA tanulmány eredeti címe: Zsuzsanna Gulácsi: The Prophet’s Seal: A Contextualized Look at the Crystal Sealstone of Mani (216–276 c.e.) in the Bibliotheque nationale de France (Northern Arizona University, Flagstaff) címmel. A képeket és az adatokat az ő munkájából kölcsönöztem.

Mani pecsétje kb. 29 mm-es átmérőjű és 8 mm magas kvarc korong, amit valószínűleg egykor arannyal borítottak, megkönnyítve használatát. Az egyik oldalán lapos, a másikon domború. A bemélyedő véset pozitív képet hoz létre a lenyomaton, a pecséten.

Forrás:Zsuzsanna Gulácsi: The Prophet’s Seal

 

  12. oldal  

A pecsét kerületén egy arámi felirat fut körbe. A középső alak valószínűleg Mani, akit két alak veszi körül, feltehetőleg tanítványai. A professzornak a pecsét manicheus eredetét az alakok más pártus pénzérmékkel történő összehasonlításával és arámi írásjegyek beazonosításával meggyőzően sikerült bizonyítania.

Forrás:Zsuzsanna Gulácsi: The Prophet’s Seal

 

  13. oldal  

Jól látható, hogy a pecsét egy részén sérült, de a feliratot sikerült értelmezni. A körbefutó szöveg latin karakterekkel, Gulácsi Zsuzsanna tanulmánya nyomán.

Forrás:Zsuzsanna Gulácsi: The Prophet’s Seal

 

  14. oldal  

A sérült részen szövegelemzéssel három karaktert illesztett be a professzor. Egy vesszőt, a Mani szó M-jét és egy h a Messiás szó végére. Ide kapcsolódik egy kisebb vita, ahol a hiányzó karakterek helyére a Mar kifejezést javasolták, ami arámi nyelven Urat jelent. A 'Mar Mani' forma ugyan megjelenik Mani több levelében, de az ötletet elvetette Gulácsi professzor - okkal - mivel a Mar kifejezés karakterei itt egyszerűen nem férnek el.

A látható arámi karakterek:

mʾny šlyḥʾ d-yyšwʿ mšyḥ

A beazonosított, lefordítható szöveg:

Mānī šelīhā d-Išōʿ mešīhā

A beazonosított szöveg szavainak jelentése:

Mani Apostol Jézus Messiás

A Messiás görögül Krisztosz. A Jézus (Iszá) szó előtti d- a birtokost jelöli. Ezek alapján a szöveg értelmezése:

Mani, Jézus Krisztus apostola

Eddig követtük Gulácsi Zsuzsanna professzor elemzését. A szövegértelmezés hasonló a manicheista forrásdokumentumokban megtalálható és lefordított kezdőmondatokhoz, kisebb eltérésekkel.

 

  15. oldal  

5. A próféta pecsétjének saját olvasata

 

Mivel az elméletünk más szempontok szerint tárgyalja Jézus és Mani kapcsolatát - hipotézisünk szerint ugyanannak az embernek két életszakaszáról van szó - ezért értelmezésünknek itt-ott más irányt kell vennie, érthetően megtartva azt a jogot, hogy saját magunk felé hajoljon a kezünk, és az elméletünket megerősítsük.

Az egyik legfontosabb váltás, hogy a felirat kezdő szava más is lehet, mint a professzor tanulmányában megadott Mani kifejezés. Alább egy elforgatott képrészlet a véset leghosszabb karakteréről. A képen látható hosszú jel - az alef - amire korabeli szóközként tekinthetünk és a vesszőt helyettesíti az értelmezésben.

Kövessünk végig egy gondolatmenetet, hogyan is történik a szöveg felvitele egy pecsétre: A felirat vésése az esetek többségében a következőképpen zajlik: a szöveget összeállítják, és ahogy lehet, elrendezik a felületen, mintának esetleg egy könnyen formázható anyagot használva (agyag, viasz, stb.). Az elrendezés után a vésnök elkezdi felvinni az első szó első betűjével és szépen halad körbe. Nem tudni, milyen módszerrel osztja el a szöveget, de feltehetőleg az igen kemény anyag miatt vésés közben itt-ott változtat az elosztáson. A pecséten látható is az eltérő méretű elosztási hézag az egyes szavaknál. Amikor kész a szöveg, marad egy üres szakasz, ahol egy zárókarakterrel - ami akár egyszerű díszítőelem is lehet - összeköti a mondat végét és elejét, figyelve az osztási hézagra. Ezt biztonsági elemnek is lehet tekinteni, hogy oda később ne lehessen beírni semmit. Ez itt az alef, amit pont akkorára véstek be, hogy kitöltse az üres részt, körülbelül azonos távolságra elosztva a két befoglaló karaktertől, mint ahogyan látható is a képen.

 

  16. oldal  

Nem tudjuk, hogy a vésés ebben a sorrendben zajlott-e. Lehet, hogy egy jól formázható minta alapján a zárókarakterrel kezdett, vagy valami mással. Azonban az semmiképp sem logikus, hogy szöveg közben a többi szóköztől jelentősen eltérő méretű elválasztó jelet vés be, állítólag két összetartozó kifejezés közé - mint itt a Jézus és a Messiás szó - szinte ötletszerűen megbontva a harmóniát. Ezt erősíti meg, hogy a Mani szóval kezdődően jól láthatóan összesűrűsödnek a jelek, mintha azt a részt külön kellene értelmezni.

A leírtak alapján a felirat kezdő szava nem a Mani, hanem a Messiás. A felvésett szöveg új rendje, pedig a következő:

Azonban ebben a formában - Messiás Mani, Jézus apostola - nincs ismert forrás, annak ellenére, hogy Mani valóban prófétának tartotta magát. Talán nem is értelmezhető a "Messiás Mani" kifejezés. Az ismert szövegek többségében a következő formák fordulnak elő: az "Úr Mani" (Mar Mani), az "(Én) Mani" vagy egyszerűen csak a "Mani" alak.

Az új adatok birtokában elemezve az egész pecsétet, felmerül egy érdekes meglátás: nem biztos, hogy a szöveget egy kerek mondatba kell befoglalni. Lehetne két külön értelmezhető kifejezésre bontani.

Mani, több forrás szerint, önmagát a próféták pecsétjének nevezte. Ez pedig egy pecsét, Mani pecsétje. Rajta három, egymásra igencsak hasonlító alak - egy domináns az előtérben és két hátsó, szimmetrikusan - körbefutó szöveggel. Akár át is nevezhetjük a próféták pecsétjének. A pecséten látható alakok pedig próféták, azaz messiások.

 

  17. oldal  

Mani három próféta utódjának, mintegy kifejeződésének tartotta magát, Buddhának, Zarahustrának és Jézusnak. A két háttérben lévő alak Buddha és Zarahustra, középen pedig Jézus. Ha Jézus és Mani azonos személy, elég három alak. A sérült Messiás felirat pedig lehet többes számú is, azaz Messiások, vagyis próféták. Az arámi nyelvű Messiás többesszámú alakja:

A Messiás(ok) felirat pedig pontosan a véset alakjai alatt kezdődik. Már korábban volt róla szó, hogy a Mar (mry), az Úr szó nem fér el helyhiány miatt a m'ny kifejezés előtt. A mšyḥʾn alak pedig rövidebb, főleg úgy, hogy a vessző (alef) és az n összevonhatóak.

Alább az újraszámozott karaktereket ábrázoló kép. Kérdőjelekkel lett jelezve a feltételezhetően hiányzó három karakter, amelyek az új értelmezés szerint a ḥʾn alakú lehet. A felső vesszővel jelölt alef gyakran összevonódik a következő betűvel, itt az n-el, így elegendő helyet ad a hiányzó törött rész.

Gulácsi Zsuzsanna fotója alapján

 

  18. oldal  

A látható arámi karakterek új sorrend szerint:

A beazonosított, lefordítható új szöveg az arámi messiások szöveggel kiegészülve:

A beazonosított szöveg szavainak jelentése:

Ezek alapján az új szöveg magyar értelmezés szerint:

A pecsét Mánira vonatkozó mondata tulajdonképpen nem sokat változott. A "Mani, Jézus apostola" és a "Mani, Jézus Krisztus apostola" jelentése ugyanaz. A kifejezést többféleképpen is lehet értelmezni, mint általában a régi írások közül a legtöbbet. Főleg azokat, amelyeknél nincs kiegészítő szövegkörnyezet.

 

  19. oldal  

Az egyik értelmezés, hogy Ő Jézus követője és tanainak hirdetője. Ezt tudjuk, hogy így nem teljesen igaz. Tudatosan hozott létre egy olyan univerzális alapokon nyugvó vallást, amely ötvözte a kereszténység, a zoroasztrizmus és a buddhizmus hitelveit. Nem hiszem, hogy csak egy prófétát emelt volna piedesztálra.

A másik, hogy Ő Jézus Krisztus apostola, egyszemélyben. Vagyis az életben maradt, illetve a feltámadt Jézus, aki továbbélte életét, Mániként. Ezt erősíti meg, hogy a manicheista iratokban Jézus egyértelműen a legnépszerűbb figura. Jézus keresztrefeszítéséről pedig sehol nincs említés, annak ellenére, hogy a kereszténység tanaiban ez a központi elem. Talán azért, mert megalázó, méltóságot sértő büntetésnek számított akkoriban. A szenvedő Jézus alakja viszont komoly szerepet kap.

A kutatás közben nem hiszem, hogy a professzor gondolatai között felmerült a fejezet témája, ami szerint Jézus és Mani azonos személy lehet. Bizonyítási lánca a pecsét és Mani kapcsolódására szűkült, ugyanakkor Mani kötődését Jézus szellemiségéhez több gondolatával is megerősítette.

Például idézi, hogy Mani saját magát Jézus Paraklétoszaként azonosította. A korai keresztény egyház egyik történetírója, Eusebius szerint „Mani egy őrült, akit az ördög szállt meg, ... Krisztusnak mondta magát, mondván, hogy ő a Paraklétosz”. János evangéliumában Jézus megígéri tanítványainak, hogy vigasztalót küldi távozása után. Jézusként nem térhetett vissza, hiszen üldözték, de Mániként igen. Ugyanakkor, ha Mani ezt több mint kétszáz év múlva jelenti ki, egyrészt értelmetlen, hiszen a bánkódók már mind halottak, másrészt ennyi év után fennhéjazásnak tűnik, ami nem illik bele a róla kialakult arculatba. Jézus pedig a vigasztalóról szóló mondatokban folyamatosan Atyjáról beszél, az élő Istenről, azaz a pártus uralkodóról, aki majd helyette küld valakit.

 

  20. oldal  

Ezek után ki lehet-e jelenteni, hogy Jézus és Mani ugyanaz a személy?

Azon nem csodálkozom, ha az Olvasóban sem alakult ki bizonyosság. Én sem vagyok teljes egészében meggyőződve, az erre mutató számos információ ellenére.

Ugyanakkor a továbbélő Jézusban egy cseppet sem kételkedem.

 

---

  MINDENT KINYIT MINDENT ÖSSZEZÁR

TARTALOMJEGYZÉK

AZ ELMÉLET

Bevezetés

I. Időszámításunk kérdőjelei

II. A valódi időszámításunk

III. A valódi betlehemi csillag

IV. Misztikumok, összefüggések, elemzések, feloldások

V. A valódi Dionysius-i húsvéttábla

VI. Az Úr megnevezés párhuzama

VII. A felismerés kora

VIII. Kérdések, válaszok, gondolatok

Utószó

AZ ELMÉLET ÉRDEKESSÉGEI

A KÉPES KRÓNIKA ZAVAROS ÉVSZÁMAI

MÁRCIUS 21 VAGY MÁRCIUS 25

A HÚSVETTÁBLA ELLENTMONDÁSAI

A VALLÁSALAPÍTÓK PÁRHUZAMAI

A PÁRTUS IDŐSZÁMÍTÁS FOGYATKOZÁSAI

A KRONOLÓGIA SAROKPONTJAI

ÖSSZEHASONLÍTÓ KRONOLÓGIA

 

FORRÁSJEGYZÉK

 

---

 

KÖNYVBEN NEM SZEREPLŐ ANYAGOK

TÉVIDŐ - az eltévedt időszámítás blogja...

ŐSHONOS ŐSTÖRTÉNET: KIK VAGYUNK?

A honfoglalás kérdőjelei

Tömören az őshonos őstörténetről

Kik vagyunk?

1. A genetikai származásunk és rokonaink

2. A letelepedettek és a hatalmi réteg

3. A nyelvi honfoglalás problémája

4. Morzsák a Kárpát-medencéből

5. Hon(t)foglalókról

AZ ELMÉLET KISLEXIKONA

247 év ↭ AD (Anno Domini) ↭ albigensek ↭ anakronizmus ↭ Anonymus ↭ apokrif iratok ↭ aranyszám ↭ arszakida időszámítás ↭ Arszakidák ↭ Attila halálának éve ↭ Augustus császár ↭ avarok ↭ Az 525-ös év konzuljai ↭ Badiny Jós Ferenc ↭ BC (before Christ) ↭ betlehemi csillag ↭ bizánci világéra ↭ bogumilok ↭ Caesar, Julius ↭ census ↭ computus ↭ consul ↭ decemviri ↭ dictator ↭ diocletiánus éra ↭ Dionysius Exiguus ↭ domini ↭ egyházszakadás ↭ egyiptomi naptár ↭ Eltévedt időszámítás elmélete ↭ Eltévedt időszámítás (kiadvány) ↭ epakta ↭ eponim évjegyzés ↭ éra ↭ etióp időszámítás ↭ év ↭ évkezdet ↭ évkezdő nap ↭ évszámítás ↭ Flavius ↭ Fomenko, Anatolij Tyimofejevics ↭ Fomenko elmélete ↭ Gergely-naptár ↭ gesta ↭ Gesta Hungarorum (Anonymus) ↭ Gesta Hunnorum et Hungarorum (Kézai) ↭ háromkirályok ↭ Hérodotosz ↭ hét (naptári) ↭ hidzsra ↭ holdfázis ↭ holdfogyatkozás ↭ holdtölte ↭ hó, hónap ↭ hónapok nevei ↭ honfoglalás ↭ hunok ↭ húsvét ↭ húsvéthétfő ↭ húsvéti vita ↭ húsvétszámítás ↭ húsvétvasárnap ↭ időszámítás ↭ idus ↭ Illig, Heribert ↭ imperator ↭ Ince pápa, III. ↭ indikció ↭ Inter Gravissimas ↭ iszlám időszámítás ↭ Jakab ősevangéliuma ↭ Jézus ↭ Jézus-Mani párhuzamok ↭ julián naptár ↭ kalendae ↭ kalendárium ↭ Kálti Márk ↭ katharok ↭ Képes Krónika ↭ kettős honfoglalás ↭ Kézai Simon ↭ Király csillaga ↭ kitalált középkor ↭ kopt időszámítás ↭ kronológia ↭ kronológiai évjelzések ↭ kronológiai sarokpont ↭ László Gyula ↭ Lukács evangéliuma ↭ mágusok ↭ manicheizmus ↭ Mani ↭ Márk evangélista ↭ Máté evangéliuma ↭ mezopotámiai (babiloni) naptár ↭ monumentum ancyranum ↭ nagypéntek ↭ nap ↭ napéjegyenlőség ↭ napjelölés ↭ napkeleti bölcsek ↭ naptár ↭ naptárreformok (történelmi) ↭ népszámlálás ↭ niceai zsinat ↭ nonae ↭ nulladik év ↭ Nyesztor-krónika ↭ örmény időszámítás ↭ pánik időszaka ↭ pártusok ↭ paulikiánusok ↭ Péter evangéliuma ↭ pontifex ↭ precesszió ↭ Quirinius ↭ Regulus ↭ Róma alapításának érája ↭ római naptár (köztársasági) ↭ sötét középkor ↭ szeleukida időszámítás ↭ szkíták ↭ Szoszigenész ↭ Teres Ágoston ↭ Úr ↭ ÚR időszámítása előtt (ÚR/BD) ↭ ÚR időszámítása szerint (ÚR/AD) ↭ Úr napja ↭ Verancsics Antal ↭ világérák ↭ Vízkereszt ↭ zsidó világéra ↭

 

---

 

FORRÁSMUNKÁK GYŰJTEMÉNYE

Középkori krónikák

---

KÉZAI SIMON:
    MAGYAROK KRÓNIKÁJA

KÁLTI MÁRK:
    KÉPES KRÓNIKA (CHRONICON PICTUM)

ANONYMUS:
    GESTA HUNGARORUM

Blaskovics József:
    Tarih-i Üngürüsz

Blaskovics József:
    Az 1740. évi Névtelen MAGYAR TÖRTÉNET, Macar Tárihi vagyis Madzsar Tárihi

Farkas János Nepomuk:
    Csíki Székely Krónika

Einhard:
    Nagy Károly császár élete

Rogerius mester :
    Siralmas Ének (1243)

Grandpierre K. Endre-Grandpierre Attila:
    Földalatti krónikáink különös története

Földes Péter:
    ANONYMUS TITKOS KÖZLÉSEI

Időszámítások és naptárak

---

Hahn István:
    Naptári rendszerek és időszámítás

Ponori Thewrewk Aurél:
    Napfogyatkozások és a történelem

Kertész István:
    Ókori napfogyatkozások

Barlai Katalin:
    A naptárkészítés problémái

Schramm Judit:
    A naptár

Gáspár Róbert:
    A caesari naptárreform és a szaktudósok

Virág Attila:
    Az ellentmondásos naptárreform

Hetesi Zsolt:
    Hogyan jött létre jelenlegi naptárunk?

Publius Ovidius Naso:
    Római naptár, a Fasti (részletek)

Szentpétery Imre:
    CHRONOLOGIA. A közép- és újkori időszámítás vázlata

Rákos Péter:
    Minden gimnazista tudja...

Őstörténetünkhöz

---

Pecze László:
    A „marha, marha” csatakiáltás

László Gyula:
    A kettős honfoglalásról

Harmatta János:
    A magyar honfoglalás írásos kútfői

Gáspár Róbert - Mészáros Anita:
    Az uráli nyelvcsalád népességének genetikája a mitokondriális DNS vizsgálatok alapján

MAGYAR TUDOMÁNY cikke:
    Genetika és (magyar) őstörténet

Grover S. Krantz:
    Az európai nyelvek földrajzi kialakulása

Radics Géza:
    EREDETÜNK és ŐSHAZÁNK

Radics Géza:
    Kiegészítő gondolatok az Eredetünk és őshazánk című tanulmányhoz

Tóth Imre:
    Magyar őstörténet

Marjalaki Kiss Lajos:
    Történeti Tanulmányok

Cser Ferenc-Darai Lajos:
    MAGYAR FOLYTONOSSÁG A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN

Cser Ferenc:
    Gyökerek

Tábori László:
    Egy alig ismert ókori világbirodalom: Párthia

Bakay Kornél:
    A Kárpát-medence őstörténete

Bakay Kornél:
    Őstörténet-kutatásunk jelen állapotáról

Bakay Kornél:
    A székelyek eredete

Bakay Kornél:
    Etnikai és hatalmi viszonyok a Kárpát-medencében a VIII-IX. században

Bakay Kornél:
    A kihirdetett magyar őstörténet alkonya

Bakay Kornél:
    Népünk eredete és Kárpát-medencei állama

Bakay Kornél:
    A magyarság múltja és jövendője a Kárpát medencében

Timaru-Kast Sándor:
    KELTA MAGYAROK, MAGYAR KELTÁK

Dr. Nagy Sándor:
    A magyar nép kialakulásának története

DIONYSIUS - EREDETI LATIN NYELVEN

1. A húsvéttáblázat

2. Argumenta Paschalia

3. Liber de Paschate

4. Epistola Proterii ad Leonem papam

5. Epistola Dionysii de Ratione Pascha

 

---

 MINDENT KINYIT MINDENT ÖSSZEZÁR 👆