A Julius Caesar által bevezetett naptár (i. e. 45) reformjára 1582-ben került sor XIII. Gergely pápa révén. Ekkor 10 nappal állították előbbre a kalendáriumot. Azt állítom, hogy az "óraátállítás" egy olyan anomáliát rejt magában, amelynek feloldására a mai napig nincs megnyugtató magyarázat. Miféle anomáliára gondolok, miért ellentmondásos egy középkori naptárkorrekció?

A korábban használt Caesar-féle Juliánusz-naptárnak nem volt pontos a korrekciós metódusa, tökéletlensége miatt pedig a 11 perc 14 másodperccel rövidebb tropikus év visszafelé szorította a tavaszi napéjegyenlőség dátumát (128 év alatt egy nappal), így időcsúszás történt. Ez azért okozott komoly fennakadást, mert így nem tudták pontosan meghatározni húsvét napját, ami a zsidó-keresztény kultúrkör legfontosabb mozgó ünnepe. ^[1] A hiba kiküszöbölésére kiszámolták, hogy mennyi év telt el i. e. 45 és 1582 (azaz a két naptárreform) között. Ez alapján könnyen megkaphatták, hogy 12,7 nap a csúszás nagysága, ennek ellenére 1582. október 4-e után, a pápai rendelet értelmében nem október 5-e, hanem október 15-e következett. Tehát csak 10 napot korrigáltak. ^[2]

A döbbenetes, hogy ennek ellenére a Gergely-naptár mégiscsak pontos: a tavaszi napéjegyenlőség március 21-ére esik. Miként lehetséges ez?

Két lehetőség adódik első nekifutásra. 1. Nem volt pontos a korrekciós metódus, azaz a csúszás a mai napig fennáll. 2. A pápa és "munkatársai" ^[4] nem számoltak pontosan (aminek valljuk meg igen csekély a valószínűsége). A legfőbb probléma azonban nem a pápa és szakembereinek szellemi képességeiben keresendő, hanem ott, hogy 10 nap korrigálásával is pontos a naptár, vagyis nem vagyunk 3 nap csúszásban. Heribert Illig bajor kutató szerint ez csak úgy képzelhető el, hogy ennek a 3 napnak megfelelő évmennyiség sohase történt meg, azaz művileg beiktatott eseményeket tartalmaz történetírásunk. Elhíresült, "kitalált középkor" néven ismerté vált elméletét röviden így összegzi: "Az 1991-re kidolgozott tézisem, amelyet azóta minden tudományos fórumon képviselek, röviden a következő. Az európai történelem VII., VIII. és IX. százada művileg beiktatott, minden valóságot és reális történést nélkülöző időszak. Ennek megfelelően maradék nélkül törlendő, majd az előtte és utána lévő történések közvetlenül, vagy kis eltéréssel összekapcsolandók." Ennek az elméletnek egyik fundamentuma a fent röviden bemutatott ellentmondás.

Heribert Illig tézisének szakmai megítélése azonban rendkívül rossz. Az elmélet többnyire negatív bírálatokat kap. Így a kutatók nagy része nem is lát problémát a naptárreformmal kapcsolatban. Hetesi Zsolt csillagász szerint a pápa 1582-ben nem i. e. 45-ig, hanem a niceai zsinatig (i.sz. 325) korrigált. Eszerint tehát a gergelyi reform előtt (10 nap) kellett lennie egy azt megelőző, niceai korrekciónak is (3 nap). Állítása azonban két olyan, mára tévesen rögzült és megkövesült tételen alapul, melyek vagy csupán feltételezésként állják meg a helyüket, vagy bizonyítottan nem hitelt érdemlőek. Egyrészről úgy kezeli tényként a 325-ös egyházi gyűlés 3 napos naptárkorrekcióját, hogy "az első közös niceai zsinatról származó kánon nem tartalmaz semmit egy húsvétidőpont-vitával kapcsolatban, csupán egy levelet ismerünk Konstantin császártól, amit ő a zsinat után az alexandriai templomnak küldött, és amiben rámutatott arra, hogy üdvös volna, ha minden keresztény a húsvétot egy közös vasárnapon ünnepelné". ^[5] Hunnivári Zoltán Hungár naptár című művében leírja, hogy az alexandriai püspök megbízását csupán I. Leó pápa (440-461) egyik leveléből következtethetjük. Ezért kérdéses, hogy Hetesi Zsolt mire alapozza azon állítását miszerint a zsinaton már biztosan sor került előzetes "óraátállításra". Ugyanis erre vonatkozóan jelenlegi ismereteink alapján nem áll rendelkezésünkre megbízható korabeli dokumentum, vagy legalábbis nem tudunk annak létezéséről.

Úgy gondolom, egy ilyen fajsúlyú kérdésben mindenképpen ki kellett, hogy állítsanak valamiféle jegyzőkönyvet, hiszen a több mint egy évezreddel később uralkodó Gergely pápának erről az állítólagos korrekcióról valamilyen módon értesülnie kellett 1582-ben. A feltételezett eseményről esetleges naptárkorrekcióra vonatkozóan nem maradt fenn dokumentum, mely igazolná Hetesi Zsolt állítását, így az csupán feltételezésnek tekinthető. ^[6]

Hetesi Zsolt másik téves megállapítása ennél talán még vitathatóbb. Más tudományos művekkel szinkronban ugyanis azt állítja, hogy a Julius Caesar naptárreformja a tavaszi napéjegyenlőséget március 25-ei dátummal vette figyelembe, tényként kezelve azt. Hunnivári Zoltán elmondása szerint "A számtani összehasonlítás világít rá arra, hogy emberek által utólag "vélelmezett" időtartamról van csak szó." ^[7] Ezután modern csillagászati programok segítségével^[8] mutat rá munkájában arra, hogy ha abból indulunk ki, hogy Caesar 2050 (azaz 2005+45) évvel ezelőtt vezette be naptárreformját, azaz i. e. 45-ben, akkor március 23-ra kellett esnie a tavaszi napéjegyenlőségnek. (Egészen pontosan március 23. 1 óra 39 percre.) Ez, pedig 36 éven keresztül így is volt i.e. 73 és i.e. 37 között. Tehát semmiképpen sem március 25-ére esett a tavaszi napéjegyenlőség, mint ahogy Hetesi Zsolt állította.

A retrokalkulációval (visszafelé történő számolással) az úgynevezett MEQ^[9]érték csak i.e. 329 és i.e. 298 között hoz március 25-ei értéket. Ha tehát továbbra is ragaszkodunk ahhoz, hogy Julius Caesar idejében a tavaszi napéjegyenlőség Hetesi Zsolt állításának megfelelően 25-ére esett, akkor a nagy római uralkodót jó 3 évszázaddal vissza kellene rendelni az időben^.[10] Maga Hunnivári figyelmeztet arra, hogy nem lényegtelen kérdés, hogy a MEQ mutató március 21-ére vagy 25-ére esett. "Egy nap pontatlanság teoretikusan és ténylegesen is 128 év létét vagy nem létét kérdőjelezi meg."

Lehetséges volna, hogy a szakma azért ragaszkodik már-már görcsösen a március 25-ei dátumhoz és a niceai reform megtörténtéhez, hogy egy, a mai napig feloldatlan Gergely-féle naptárreform ellentmondásaira és grandiózus kronológiai ellentmondásokra egyfajta (mára már Hunnivári Zoltán által hiteltelenített) magyarázatot adjanak?

A naptárreform kérdéséhez legújabb ismereteink alapján a kalendárium a niceai zsinat keretei között való megújítása (köszönhetően elsősorban Illig felvetéseinek és Hunnivári kutatómunkájának) még hipotézis szintjén sem állja meg a helyét. Hunnivári Zoltán csillagászati, matematikai és logikai módszerekkel kívánja bizonyítani, hogy naptárunkban a német kutató által javasolt 297 éves korrekcióval szemben "csupán" 198 éves hiba található (de található). Az eltérés abból adódik, hogy Hunnivári a földpálya nagytengelyének lassú elfordulását is figyelembe vette kutatásánál. Így az időtartamra vonatkozóan egy 30%-os differencia jelentkezik Illig elméletével szemben, de a mai kronológiával kapcsolatos tökéletlenségre ő is felhívja a történészek figyelmét. Hunnivári munkáiban azt kívánja bizonyítani, hogy Julius Caesar naptárreformja alatt a tavaszi napéjegyenlőség időpontja március 21. 12 óra 33 perc 17 másodperckor volt, és nem a szakma mértékadó része által publikált március 25-én.

 "Ami a kitalált középkor alapkérdését, a naptárt illeti, ott úgy látszik 2003. május 21-én döntő adat birtokába jutottunk. Hunnivári Zoltán kutató csapata segítségével bebizonyította, hogy akik eddig március 24-ét és 25-ét emlegették a Caesar óta élő tavaszpontként, azok a régi római naptár szerinti időpontot használták. A Gergely-féle naptár március 21-i tavaszpontja más számítás szerint ugyanúgy az év 81. napja, mint a rómaiaknak március 24-e. Ez magyarul azt jelenti, hogy Niceában nem korrigált senki sem 3 napot. Ez szinte biztos már." ^[11]

Hogy milyen lényeges kérdés az, hogy Caesar idejében március 21-én vagy 25-én volt-e a tavaszi napéjegyenlőség, álljon itt akár zárszóként magának Hetesi Zsoltnak a Rubiconban megjelent, Illig elméletét vitató "A bizonyíték hiánya nem a hiány bizonyítéka" című cikkéből egy rövid részlet. "Sőt, (Illig) egészen odáig megy, hogy valójában már Caesar korában is március 21-én volt a tavaszi napéjegyenlőség, és ezt tudva Gergely pápa is oda tette azt vissza. Ha ez így lenne, akkor Gergely pápa és Caesar között valóban mintegy háromszáz évvel kevesebb idő telt volna el."

Hogy valóban olyan merész dolog-e Illignek ilyen messzire elmennie, és valóban közel háromszáz év-e a korrigálandó idő mai egységesített kronológiánkban, annak eldöntése előtt mindenkinek Hunnivári munkáját ajánlom. Mivel én személy szerint nem rendelkezem mélyreható csillagászati ismeretekkel, nem kívánok semmit sem elvenni, sem hozzátenni Hunnivári gondolataihoz, de úgy gondolom, a téma szempontjából a magyar kutató munkájának rövid bemutatása - még ha az terjedelmi okokból inkább csak figyelemfelhívó, mintsem teljes - elkerülhetetlen és természetesen  megkerülhetetlen. 

Ha létezik a naptárreform körüli anomália, akkor vajon mivel magyarázható, egyáltalán feloldható-e? Lehetséges, hogy Gergely pápa tudhatott az időszámításunk, valamint Európa koraközépkorának történetírói visszásságairól, és ez a tudás félévezredes távolságból jutott el hozzá éppen azért, hogy az óraátállítás zökkenőmentesen megtörténjen? Elképzelhető hogy a kronológiára vonatkozó tudás pápáról pápára öröklődött? Ne feledjük, a kora középkor és a XVI. század között pápák sora uralkodott, mégis úgy korrigálták a naptárat, mindenféle elsőre ésszerűnek tűnő matematikai kalkulációval szemben, hogy a naptár az átállástól számítva pontosnak tekinthető. Ha Illignek igaza van a naptárreform kapcsán, akkor az elmélet okozta lavina meg sem áll a Vatikánig.

Részlet a "Heribert Illig kitaláltközépkor-elméletének alapjai" című TDK dolgozatból (szerkesztett változat)

[1] Az ünnepet a tavaszi napéjegyenlőséget követő holdtölte utáni vasárnapon kell megtartani. Ha ez március 21-ére esik, úgy a következő telihold a húsvéti hold. Ha pedig ez vasárnapra esik, úgy a következő vasárnap a húsvét napja.

[2] A reform csak fokozatosan lépett életbe Európában és világszerte. Hazánkban az 1588-as pozsonyi országgyűlés határozata óta használjuk a Gergely-naptárat. Angliában 1753, Németországban 1775, Svédországban 1844 óta alkalmazzák hivatalosan az új kalendáriumot. Szovjet-Oroszország 1918-ban váltotta le a Julián-naptárat. (Ez az oka például annak, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom nálunk november 7-ére esett.) Görögország 1924-ben, Románia 1926-ban vette át a gregorián naptárat. (Érdekesség, hogy a Gergely nevéhez fűződő naptárreform után kezdett elterjedni a mai közkeletű fogalom, a "középkor".)

[3] Bakos Attila: A Duna Evangéliuma, Mandala-Seva Könyvkiadó, 2004, 318. oldal

[4] Az ominózus bizottságot először Giglio, sorai püspök, majd Sirleto kardinális vezette.  A tagjai a következők voltak: Chacona, Clavius német csillagász, matematikus, Dantes, Laureus, Lilius, aki a tervezet életbelépését már nem élhette meg, és akinek eredeti kézírásos javaslata sajnos elveszett, Martius és Olivarius. Az általuk aláírt jegyzőkönyv a pápai könyvtárban a mai napig megtekinthető.

[5] Heribert Illig: Kitalált középkor, 2002

[6] Későbbiekben látni fogjuk, hogy nyomozásunk során nem csupán a történésszakma jóvoltából fogunk még a niceai zsinatig, mint történelmi "csomóponthoz" eljutni.

[7] Hunnivári Zoltán: Hungár naptár, A 200 év, amely megrendíti a világot, Transtrading kiadás, 2004, Budapest

[8] Ezek olyan csillagászati programok, melyeket az akadémiai tudomány elfogad, sőt saját számításait is visszamenőleg azzal végzi.

[9] A MEQ a tavaszi napéjegyenlőség nemzetközi rövidítése.

[10] Meglepő eredményre jutnánk, hogyha Illig és Hunnivári állítása beigazolódna, miszerint Caesar korában is március 21-én volt a tavaszi napéjegyenlőség. Hunnivári és kutatócsapata szerint ugyanis a mai időtengelyünk szerint legkorábban i.sz. 188 és i.sz. 223 között található március 21-ére eső MEQ időpont. Ez azt jelentené, hogy Julius Caesar, és - ami talán hangzatosabb - Jézus is Krisztus után született, Hunnivári szerint Kr. u. 194 körül. (Az ezzel kapcsolatos gondolatokat Hunnivári Zoltán: Hungár Naptár, Jézus Krisztus Kr.u. 194-ben született, valamint Hunnivári Zoltán: Hungár Naptár - A 200 év, amely megrendíti a világot című munkáiban olvashatjuk.)    

[11] Mesterházy Zsolt: Néhány gondolat a Rubicon folyóirat cikksorozata előtt

Forrás: KisTáska, 57-58. szám 
A cikk eredeti linkje: http://kistaska.tatk.elte.hu/cikk.php?cikkid=667