Visszalépés a Főoldalra
TARTALOM
ELMÉLET ANYAGA
ELMÉLET, egyszerűen
FÓRUMOK
   
 
<<< Előző cikkhezKövetkező cikkhez >>>

  
      Nyomtatható változat    Küldd el ismerősödnek ezt a cikket!   Szólj hozzá ehhez a cikkhez!


Pecze LászlóTéma : Őstörténetünkről
 

A „marha, marha” csatakiáltás


A római írásban fennmaradt marha szó még önmagában nem bizonyítja, hogy magyar nyelvű nép élt ezen a területen ekkortájt, de mint lehetőséget ezt sem szabad elvetnünk.



Ammianus Marcellinus RERVM GESTARVM LIBBRI QVI SVPERSVNT című könyve első kötetének 177. oldalán a következőket írja:

„Visoque imperatore ex alto suggestu iam scrmonem parante lenissimum meditanteque allgoqui uelut morigeros iam futuros quidam ex illis furore percitus truci calceo suo in tribunal contorto „marha, marha", quod est apud eos signum bellicum, exclamauit eumque secuta incondita multitudo uexillo elato repente barbarico ululans ferum in ipsum primcipem ferebatur, qui cum ex alto despiciens plena omnia discurrentis turbae cum missilibus uidisset retectisque gladiis et uerrutis, iam propinquante pernicie externis mixtus et suis ignotusque."

Ammianus Marcellinus Róma Története könyvét magyarra is lefordították.(1) Az idevágó rész így szól:

„Amikor a császár megjelent az emelvényen, és barátságos hangon éppen megszólítani készült, s úgy akart hozzájuk beszélni, mint a jövőben engedelmes alattvalóihoz, egyikük éktelen haragra lobbanva az emelvény felé hajította a csizmáját, és ezt kiáltotta „marha, marha", ami náluk csatakiáltásként hangzik. Erre az egész gomolygó tömeg arrafelé tódult, és hirtelen magasba emelve a barbár zászlót, vad üvöltéssel egyenesen a császár felé rohant, aki a magasból letekintve mindenféle ide-oda futkosó tömeget látott feléje közeledni dárdákkal, kivont kardokkal, kopjákkal."

A helyszín: Bácska, Szerémség

II. Constantinus 359-ben hadjáratot vezetett a mai Bácska területére, hogy a szarmata belháborúba beavatkozzon. A háború után egy magas töltésről beszédet mondott a katonáinak. Ezt a sáncot nem a rómaiak építették. A Bácskában húzódó sáncrendszerek közül, csak az Újvidék és Bácsföldvár között húzódót tekinthetjük római eredetűnek. A másik két sáncrendszer Apatintól Péterrévéig, illetve a Kovintól Hortobágyig, majd onnan Hatvanon át Pestig terjed. Ezek a szarmaták munkájának tekinthetők - talán a 3. század végén építhették. 271-ben a rómaiak kiürítették Daciát, és oda már a hunok által megmozgatott nyugati gótok telepedtek, több támadást indítva a szarmaták ellen. Úgyhogy a szarmatákat a belháború mellett a gótok is támadták, nem beszélve a rómaiakról.

Sirmium ugyanakkor római kézen volt. Kr.e. 9. századtól kezdve szerepel a Sirmium város neve a római történelemben. Később Illiricum fővárosává császárok tartózkodási helyévé vált. Egyébként ókeresztényi központ. 304-től kezdődően tíz püspökét ismerjük. A város 380 táján nyugati gótok kezére jutott, majd 442-ben a hunok szerezték meg az Atilla által diktált hun-római békeszerződés következményeképpen, Atilla ekkor magának követelte a sirmiumi püspök által római kézre juttatott egyházi aranyedényeket.(9)

A szarmaták:
image001.jpg

Szarmaták eredetének legendáját Hérodotosz (Kr. e. 484-424.) őrizte meg, aki szerint szkíta ifjak házasodtak össze a velük sokáig ellenséges amazonokkal Maga a név gyűjtőfogalom: lovas-pásztor törzseket takar. Őshazájuk a Fekete-tenger északi partvidékén, a dél-orosz sztyeppéken és a Don-Dnyeper folyók között lehetett. Ilyen törzsek a szirákok, szirmaták, aoroszok, jazigok, roxolánok. Magának a névnek legkorábbi megjelenése a forrásokban nem teljesen tisztázott, ahogyan jelentése sem.

Baskói Magyar János szerint(4): „a szarmata sumer nyelven KIRÁLYI ORSZÁGOT jelent. Hérodotosz a szarmaták országának határait nem említi, de a Kaukázustól északabbra jelzi őket, szerinte a szarmaták a szkíta nyelvet beszélték, és egynyelvűnek mondja őket a mezopotámiai népekkel, azaz a sumerokkal (IV. könyv). Ők a királyi szittyák és szarmata földön laknak. (babiloni nyelven a szár- királyt, a matya (magyar) országot, földet jelent. A szarmata szó helyesen így értelmezhető: királyi föld."

Az elfogadott nézet alapján iráni nyelvet beszélő népek lehettek a szarmaták. Ezt a Fekete-tenger vidéki feliratok alapján valószínűsítik. Oszét (iráni) nyelven íródott ugyanis a Zelenchuk folyónál talált első görög betűs, oszét nyelvű nyelvemlék. Azonban ez Kr.u. 941-ből származik, így nem tartom meggyőző érvnek, hogy a szarmaták oszét nyelven beszéltek.

Amit viszont valószínűnek tartok, hogy a jazigok (szarmaták egyik törzse) azonosak a mai jászokkal és ők korábban még oszét nyelven beszéltek. Georg Wernher írta 1549-ben: „A jazigok nemzetsége ma is megvan a magyarok között, akik röviden jászoknak nevezik őket. Ma is megvan ősi és különleges nyelvük, mely nagyon eltér a magyartól, és megvannak azok a szállásaik is, melyeket Plinius leírása szerint hajdan laktak..."(10) Iráni nyelvűségüket igazolja a Magyarországhoz kapcsolható 1422-re datált latin betűs ún. Jász szójegyzék is. A jászok iráni-perzsa eredetét látszik igazolni a nemrég lefolytatott genetikai vizsgálat is (7). Érdekes, hogy a 1681-i magyar törvény 46. cikkelye 10.§. még latinul PHILISTAEUS-ként emlegeti a hazai jászokat. Lehet, hogy nem véletlenül?

Mondhatták-e jazigok ezt a csatakiáltást?

Mészáros Gyula turkológus szerint az itt feljegyzett csatakiáltás jazig csatakiáltás, mivel az ó-irániban: mahrka, oszétben: margä! szó előfordul. (18)

Az oszétek:
image002.jpg

Ma is élnek a Kaukázusban. Nyelvük bár egyértelműen indoeurópai, mégis az oszét nyelvben több olyan jellegzetesen magyar sajátosságú nyelvtani elem található, amelyek több iráni nyelvjárásból hiányoznak így például a jelen idő többes 3. személyének a ragja „-ncä" (vö. magyar: -nak, -nek) az óhajtó mód többes 3. személyének személyragja „-joncä" (vö. magyar: -janak, -jenek); a közép-iráni nyelvek közül egyedül az oszétben van határozott névelő: „i" (i és ü között; vö. magyar: ő, az). (13)

Ez arra mutat, és sok más is, hogy a magyarok és az oszétek egymás mellett éltek a régebbi időkben. Bendefy egyenesen ide a Kaukázus előterébe helyezi a magyarok őshazáját.(5)

A Kaukázus előteréből érkezhettek a magyarok több hullámban a Kárpát-medencébe.

Mahmud Terdzsüman II Szulejmán tolmácsa a Székesfehérvár ostromakor megszerzett magyar kódexekből írta meg a „Tárihi Üngürüsz" török nyelvű magyar krónikát,(20) amelyben sohasem beszél magyarokról, hanem csak mindig Hunor népét, az üngürüszöket említi. Leírja, hogy ezek már jóval Attila előtt elfoglalták Pannóniát, egy Katar vezér alatt, majd Attilával és Álmossal érkeztek az egy nyelvet beszélő üngürüszök újabb hullámai.

Elképzelhető-e, hogy a szarmatákként már érkeztek magyar nyelvű törzsek is a Kárpát-medencébe?

Strabon a királyi szarmaták közelében egy „urg" (ugor?) népet említ, s azt is közli róluk, hogy „állítólag az Ister (azaz a Duna) mindkét partján laktak". (13) Magyarosan hangoznak egyes szarmata nevek is, mint például: Aorsi (Őrsi), Maezey, Baukan (Bő kán), Babai.

Hérodotosz IV. könyve 78-79. szakaszából kitűnik, hogy a BORYSZTHENÉSZ (mai Dnyeper) és TANAISZ (mai Don) folyók közt élt úgynevezett királyi szkíták gúnyolni (vagy Hérodotosz szavai szerint) kinevetni szokták a közelükben megtelepedett miletuszi eredetű görögöket, amiért Dionüszosznak, azaz a boristennek áldoztak, s hogy ezek gúnynévképpen nyerték a szkítáktól a boristenes

(vagy boristenita) nevezetet, amely aztán róluk a közelükben lévő folyóra is átragadt. A „boristenes" nevezet a görögök fogalmában aztán a különben semmit sem jelentő, de görögös hangzású BORYSZTHENÉSZ alakot öltötte. (6)

image004.jpg

Rekonstruált Hérodotosz térkép

A szarmata pikkelypáncélos lovasok nagy, nehéz kétélű kardokkal, rövid íjakkal és a latin forrásokban olykor félelemmel emlegetett több méter hosszú döfőlándzsával voltak felfegyverezve. Ezek a harcosok komoly hatást gyakoroltak Európa középkori lovagi kultúrájára is, például a rómaiak által Britanniába telepített Kárpát-medencei szarmaták bizonyíthatóan szerepet játszottak az Arthur-mondakör kialakulásában. (17) Az Arthur mondakörben viszont számos érdekes hasonlóságot tudunk felfedezni az Atilla mondával (isteni eredetű kardok: Excalibur, Atilla kardja).

image006.png

Használhatták-e ezek a magyar nyelvű emberek is szitkozódásképpen a marha kifejezést?

 

Ennek ellentmond a marha szó elfogadott eredete. A magyar történelmi-etimológiai szótárban a következőket találjuk a marha szóval kapcsolatosan: (6)

Bajor-osztrák eredetű: vö. bajor markat, marchat, marchot 'kereskedelem, piac, piaci áru'. A német változatok a latin mercatus 'vétel, piac ill. ennek népi marcatus 'ua.' változatára mennek vissza. A magyar alak a tárgyragnak felfogott szóvégi t elvonásával jött létre. A szó jelentései időrendben: 1.) 1358: 'vagyon' 2.) 1508: 'ingóság' 3.) 1533: 'áru' 4.) 1585: 'jószág, háziállat' 5.) 1587: 'szarvasmarha' 6.) 1779: 'nagyon buta ember'.

Tehát itt egy vagyon> háziállat jelentés-eltolódást feltételeznek, amely ugyan nem elképzelhetetlen, de valószínűbbnek tartok egy háziállat> vagyon jelentésbővülést. Például hasonló jelentésbővülést figyelhetünk meg a latin nyelvben (pecus 'marha, juh, haszonállat' és pecunia 'vagyon, pénz'). Ennek az az oka, hogy mind Rómában mind pedig a 9. században a magyaroknál a tenyészállat volt a "fizetőeszköz" azaz a cserekereskedelem alapja. Egészen pontosan a tinó (fiatal szarvasmarha) (14).

Más elképzelések is vannak a marha szó etimológiájával kapcsolatban. Például származtatták a gót ill. bajor marha 'kanca' szóból vagy a szerb marva 'marha' szóból.

Kakuk Mátyás az oszét margoe 'dögölj meg' szóból származtatja vágnivaló állat értelemben (16) (mellette szól, hogy számos állattenyésztéssel kapcsolatos szavunknak van iráni megfelelője. Például tej, tehén, gulya.)

Timaru-Kast Sándor az ír mart 'marha' szóból származtatja. (21)

Jómagam a szó belső keletkezését valószínűsítem. A marha szót fel lehet bontani mar+ha (-ka kicsinyítőképző k>h hangváltozás mellett). Vesd össze a háziállatok neveiben pl. csirke, birka, pulyka, macska, kecske, jérce. Hasonlóképpen belső fejleménynek gondolták a marha szót Czuczor és Fogarasi nyelvészek is: „Mi elemzését illeti, gyöke mar, melyből a képzővel lett mara s h közbevetve marha. Így alakultak porha v. purha, turha, börhe, csürhe stb. Értelemre és hangra megegyezik ezen gyökkel a barom gyöke bar, miért apró marha és baromfi egyet jelentenek. Legvalószinűbb, hogy mindegyikben alapfogalom a mozgás, járás, mint egyik lényeges különböztető jegye az állatnak általán véve, s a mar, mint mozgást jelentő gyök megvan a marúl igében, mely am. menűl, ficzamik, pl. kimarúlt a karja; a bar pedig szintén rokon értelemmel járást jelent a barangol, baracskál, barlag (ballag) igékben".

Mit tudunk a mar szótőről?

Az indoeurópai nyelvekben a megöl, meghal, elfog jelentéssel bír. Pl: hindi már dálná 'megöl', *** mérel 'meghal' murdel 'megdögleszt', latin morior 'meghal (tkp. megölődik)', litván marinti 'megöl', szerb-horvát moriti 'gyilkol, öl', német morden 'gyilkol', gót maurthan 'megöl', walesi marw 'meghal', örmény meranim 'meghalok'

A finnugor nyelvekben is megvan: vogul mor-'törik' mórl- 'tör' finn muru 'darabocska töredék' észt mure 'törékeny' lapp morre 'morzsa, kenyérfalat'. A történelmi etimológiai szótár feltételez a magyarban egy tör, szétdarabol, morzsol > foggal-körömmel széttép, marcangol, jelentésbővülést, amely révén így közel került a szótő az indoeurópai megfelelőihez (5). Nem lehet elvetni azonban, hogy egy tőről származnak, mind a finnugor, mind az indoeurópai jelentések.

Baskói Magyar János így gondolkodik: „Honnan jön e szavunk? A mar szó jelentése a sumerban megfogni, megszelídíteni valamit, és kézben tartani, pl. olyan állatot, mely a megszelídítés előtt vad volt. Ebből a sumer mar szóból származik a magyar 'marha', 'marok', 'marék', 'marad', 'marasztal' stb." (4)

Az általam fellelhető források szerint (12, 15, 19) a mar hangalakú szó jelentése a sumerban: ásó; kapa; földigiliszta; szekér kocsi igeként: vet, szór; bevon, használ; felvesz, feltesz; bemárt; bekerít, bezár

Egyéb szórokonítások:

Badiny jós Ferenc írja: „A fokos egyik ékjele mar (L.307) mely - igeként - a magyar markol és főnévi változatban a magyar marok gyökszava, de maga a mar igénk is jelzi a fokos hivatását."(3)

Götz László írja: „Sumer bar = Leiche, Leichnam (12) holttest, hulla, mar = morden, vernichten, zerstören (12) öl, megsemmisít, elpusztít" (13)

Valószínűnek tartom a sumer amar (L.437) 'borjú; fiatal állat' szó rokonítását a magyar marha szóval. Novotny Elemér tanulmányában írja: „Amar = bikaborjú és szarvasmarha. Ez hátsó lekopással: mar (Mar-tu - Amar-utu-ból); a magyarban: Amar-ga-ból - mar-ha - marha = tejelő marha (sz. marha mar-ga - ha = tej)". (2)

A mezopotámiai kultúrákban sokszor a bika a termékenység istenség megjelenési formájaként jelenik meg. Babilonban Marduk isten (Amar-Utu 'Napbika') állata volt a bika.

A Bika csillagkép idejére esik a tavaszi napéjegyenlőség, a természet megújulása. A késő egyiptomi kultúra Ozirisz bikaalakjával, és Ízisz istennő tehénalakjával kapcsolta össze. Oziriszhez köthető az egyiptomi Ápisz bika tisztelete. A termékenység isteneként tavaszi rituális futásával megtermékenyítette a földet.

image013.jpg

Források:

1. Ammianus Marcellinus: Róma Története, Európa Könyvkiadó (1993).
3. Badiny Jós Ferenc: Káldeától Ister-Gámig II,. Orient Press, Budapest (1995).
4. Badiny Jós Ferenc: Magyar Biblia, Orient Press, Budapest (1998).
5. Baskói Magyar János: Pannónia ősi népe (a világhálón).
6. Bendefy László: A magyarság kaukázusi őshazája (Gyeretyán országa), Csutorás és társa, Nyíregyháza (1999).
7. Benkô, L. (szerk.): A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára, Akadémiai Kiadó, Budapest (1977).
8. Béres Judit: Élet és Tudomány folyóirat (2001/38/1205. old).
9. Bognár Ferenc: Véletlen egyezések? (a világhálón).
10.Bori Imre: Ember, Táj, Történelem, Forum Kiadó, Újvidék, (2001).
11. Czeizel Endre: A magyarság genetikája, Galenus, Budapest (2003).
12. Czuczor Gergely, Fogarasi János: A magyar nyelv szótára, Emich Gusztáv magyar akadémiai nyomdásznál, Pest (1862).
13. Diemel, Anton: Sumerisch-akkadisches Glossar (Verlag des Päpstlichen Bibelinstituts, Roma (1934)
14. Götz László: Keleten kél a nap, Püski, Budapest (1994).
15. Hóman Bálint: Magyar pénztörténet: 1000-1325, Maecenas, Budapest, (1991)
16. John A. Halloran: Sumerian Lexicon version 3.0 (a világhálón)
17. Kakuk Mátyás: Turán folyóirat (2000/III.évf/3/39. old)
18. Kováts István: A Kárpát-medencei Barbaricum állattartása a korai népvándorláskorban a Kr. u. I-V században, Visegrádi Hírek (2002. június)
19. Mészáros Gyula: Jazyg Nyelvemlékek Magyarországon. A Szegedi Alföldkutató Bizottság Könyvtára (Társadalom és néprajzi) Szakosztály Közleményei. 31. Szám. (1937)
20. Patrick C. Ryan: Sumerian Glossary (a világhálón)
21. Terdzsüman Mahmud: Tarih-i üngürüsz, Püski Kiadó, Budapest (1998)
22. Timaru-Kast Sándor: Kelta magyarok, magyar kelták, Magyar Ház, Budapest, (1999)
23. továbbá Radics Géza, Rakcsó Tamás hozzászólásai a világhálón.


A cikk eredeti címe a Napfiak portál oldalán: http://napfiak.uw.hu/content.php?article.9

 

Pecze László


  
    Nyomtatható változat    Küldd el ismerősödnek ezt a cikket! Szólj hozzá ehhez a cikkhez!

Sz:webmester
Idő:2010.02.07.
Olv.:321
Cimkék:

<<< Előző cikkhezKövetkező cikkhez >>>
 
    

  
 
 
    

   
 

Eddigi hozzászólások:

A cikkek kigyüjtött hozzászólásainak oldalára =>


Hozzászóló neve: SzekeresSCikkek 297. hozzászólásaIdeje: 2016.05.16. 15:54  

Azért nagyon nem szabad messzire menni. A helyi nyelvek szinte biztos, hogy elegendőek. 

Valóban nagy butaság a manysiknál keresgélni, igaz ma már egyre több hang visszhangozza a Kárpát-medencei eredetünket, pl.érdemes megnézni a Magyar vándor című filmet, úgy, hogy mi innen származunk. Nagyon ülnek a poénok. 

Szkíta: minek? Nékünk van rá szavunk, a szittyákról beszélünk. Harcos, vad, zabotlan nép a jelentése. További visszafejtés ugyanúgy értelmetlen, mint pl. a Dunánál.

Szikla: Ez már érdekesebb mint a meleg folyó. De, szerintem a magyar nyelvi jelentések még mindig jobban ülnek. Ráadásul hasonlít a szerkezete és a jelentése is a magyar nevekhez. A magyar nyelv 44 hanggal bir (nem beszélve a plusz nyilt hangokról). A latin és a görög abc 25 betűalakjával igen problémás felismerhetően leírni. 

 


Hozzászóló neve: Esküdt VendégkéntCikkek 296. hozzászólásaIdeje: 2016.05.16. 12:06  

Bizonyos szempontból ésszerűnek látszik dákok, szkíták stb. szavait indoeurópai nyelvek szótárában keresgélni. Először, mert az európai nyelvek többsége kétségkívül indoeurópai. Másodszor, mert ha nem ismerjük egy szó jelentését, meglehetős szabadsággal magyarázhatjuk bármely nyelv alapján (lásd a példát). Harmadszor, mert akik értelmezték a szavakat, jobbára indoeurópai nyelvűek voltak: németek, oroszok stb. A magyarok ez ügyben nemigen tűnnek ki buzgalmukkal. Jeles írástudóink még mindig Nyugat-Szibériában, manysi felebarátaink háza táján keresgélik gyökereinket.

A mai Várhely (Sarmizegetusa) nevének visszafejtésével pedig érdemes lehet más alapokon is próbálkozni. (Mindenesetre azt tanácsolom, előbb próbálkozzunk a görögös Skythes, Skythoi név megfejtésével.)

Adós vagyok még román szomszédunk, Ioan Russu szófejtésével. Szerinte Sarmizegetusa jelentése (indoeurópai nyelvek szókészletét alapul véve): zermi (szikla, magasság), zeget (*gegh: ág, palánk, erőd). Vagyis Sarmizegetusa: Szikla Vár, Magas Vár, Palánk Vár. (A csillaggal jelölt szóalakot szerzőnk kikövetkeztette, forrásokban ilyen nem fordul elő.)


Hozzászóló neve: SzekeresSCikkek 295. hozzászólásaIdeje: 2016.05.15. 10:15  

Köszönöm. 
Azért a szanszkrít eredetet eléggé vad ötletnek tartom és én elvetném, attól függetlenül, hogy a nyelvet beszélő nép nagy valószínűséggel megjelent a Kárpát-medencében. Még nagyobb valószínűséggel ugyanolyan megszálló, uralkodó rétegként, mint Indiában. 
A hely neve inkább az itt élő megszállt népek nyelvei közül való, mint ahogyan László Gyula mondja, hogy a helynevek eléggé szívósan megőrződnek (Duna, Tisza, hegynevek, stb...).

Az hogy ilyen sok formában került megőrzésre, azt mutatja, hogy a latin-görög abc nem tudta visszaadni a kiejtett alakot. Ez egy olyan nyelv felé mutat, ami több hangot használ, mint a latin vagy a görög nyelv. Pl. a magyar. Nézzük a változatokat.:

Zarmizegethousa
Sarmizegetusa
Sarmategte,  
Sarmazege

A rövidítés jelemző a magyar helynevekre is, pl Vásárhely Hódmezővásárhely helyett, Egerszeg Zalaegerszeg helyett, és eléggé hosszú listát lehetne összeállítani ilyen helyneveinkből... 

Tehát, így: Sarmazege  Sarmazegetusa helyett. 
Egyébként rögtön idekívánkozik a magyar helynevekben igen gyakori szeg alak: pl. Sarmaszeg
e
A maradék ethusa thusa, egyház (régiesen kiejtve: etyház) vagy a háza. Az idegen irástudó, halva, leírt valamit. Ki ezt, ki azt. 

Származ-esküdt-ős alakot inkább szó nélkül hagynám. Nevetés

 


Hozzászóló neve: Esküdt VendégkéntCikkek 306. hozzászólásaIdeje: 2016.05.13. 00:28  

Sarmizegetusa nevével kapcsolatban szolgálhatok némi felvilágosítással.

Ptolemaios munkájában a hely megnevezése Zarmizegethousa, latin feliratokon Sarmizegetusa, a Tabula Peutingeriana bejegyzése szerint Sarmategte, a Ravennai Névtelen Földrajztudós szerint Sarmazege. Úgy gondolom, az első két szóalakot tekinthetjük az eredeti név hangzásához legközelebb állónak. A többi alak alighanem korcs változat.

A dák királyi város nevének jelentését többen próbálták megfejteni. A dákok nyelvét indoeurópai nyelvekkel, például a szanszkrittal vetették össze.

Gheyn szófejtése szerint Sarmizegetusa jelentése Meleg folyó városa. Zarmi (szanszkrit gharma: meleg) és zeget (szanszkrit sarjana, baktriai harezâna: folyik). A várost, állítja a szerző, a közeli Sargetia (Sztrigy) folyóról nevezték el a dákok.

Tomaschek szerint Sarmizegetusa értelme: Élet világának fényét árasztó palota. Zarmya (szanszkrit harmya: palota), zegeth (szanszkrit jagat, jigat: megy, mozgékonyság, élet világa) és usa (fényt árasztó, égő).

Mennyire hihetők e megfejtések, ki-ki ítélje meg maga.

 

Úgy hiszem, nem kockáztatunk sokat, ha a magyar nyelvvel is próbát teszünk. A magyar nép, a magyar név a dákok idejében még nem létezett, csak a nyelv, melyet - beszélői nyomán - nevezzünk szkítának.

Valószínűleg összetett szóval van dolgunk, próbáljuk tehát a kifejezést elemeire bontani, pl. ekképpen: Sarmiz-eget-us-a. A szó végi "a" jó eséllyel a (görögben és latinban kötelező) névszó jelölése. Az idegenek hallása szerint, a görög és latin hangzók készletével lejegyzett név valószínűleg nem adja vissza tökéletesen az eredeti szóalakot. Némi hajlítgatásra lesz tehát szükség, hogy az eredetit visszanyerjük: Származ-esküdt-ős.


Hozzászóló neve: Jebusaeus VendégkéntCikkek 299. hozzászólásaIdeje: 2014.09.20. 21:13  
Ami leginkább megragadott eme tanulmányban, a következő megállapítások:"Mondhatták-e jazigok ezt a csatakiáltást? Mészáros Gyula turkológus szerint az itt feljegyzett csatakiáltás jazig csatakiáltás, mivel az ó-irániban: mahrka, oszétben: margä! szó előfordul."Ezek szerint jazigok nem kiálthattak volna marhát, ha iráni nyelvekben a jelzett szavak nem fordulnak elő?"Használhatták-e ezek a magyar nyelvű emberek is szitkozódásképpen a marha kifejezést? Ennek ellentmond a marha szó elfogadott eredete."Mi van akkor, ha a marha szó eredetét megállapító tudós társaság melléfogott?

Hozzászóló neve: ketni VendégkéntCikkek 293. hozzászólásaIdeje: 2014.08.13. 09:25  

A szóelemzők nem vesznek tudomást arról, hogy az emlegetett "mar" szótő a különböző értelmű szavakban nem azonos gyököt takar.

- Az állatot jelentő szóban a jár, gyár, jer, stb. járást jelentő gyökváltozatról van szó.

- A morzsol, megmar stb. értelemben a rombol, romt, romgy szavak "ro" gyökének változata szerepel, gyökfordításban. (A ront és rongy szavak régiesen írva!)

- A mar, mint az állat lapocka közötti, nyak felé eső kiemelkedő testrésze szavában a "ma" magasságot jelentő gyök van.

Ez testvérek között is három különböző jelentésű és eredetű gyök, de azonos hangzású gyökváltozat.

A gyökök vizsgálata nélkül teljesen tévútra kerülünk.

Megjegyezném még, hogy átvételről szó sem lehet. Ezek a gyökök hatalmas magyar szóbokrokat alkotnak, amiknek ezek a szavak a részét képezik. Nem kapcsolódás nélküli, idegen test a magyar nyelvben.


Hozzászóló neve: AtamanfiCikkek 285. hozzászólásaIdeje: 2014.07.11. 17:02  
Nagy Sándor könyvéből úgy emlékszem, /sajnos a könyveim zöme el van csomagolva/, hogy a történetnek volt előzménye, ami a szómagyarázat és a magyar kifejezés szempontjából nagyon is fontos. A császár az adókat akarta megmagyarázni, amiről hadvezére, a helyi származású Ursecus le akarta beszélni.
Szerintem:mivel a magyarázat alapvetően a jovializmus kifejezésére alapulhatott, a "marha" kifejezés tökéletesen lefedi, ha valakit ma lehülyézünk, lemarházunk. Hogy ez csatakiálltás jelleget kapott latin szemekben, a csizmahajítás, és marházás katalizátorként elszabadította a felhalmozódott indulatokat, és megkergették a császárt. Nehezen érthető /számomra/, hogy ezen a történeten hogy lehet ennyit rugozni, mikor egyértelmü, hogy a helyiek magyarul beszéltek, és nem szarmaták voltak. Inkább a ma nyugati székelyeknek nevezettek, akiket zömmel Erdélybe telepítettek királyaink, és ott az ottaniakkal összeolvadva a helyiekkel alkotják a székelyeket.
Ezt bizonyitja a hadvezér neve is, akit Úrszékinek hívtak! /ursecus/ A székelyek latinul ma is secul-ok vagyis a sec biztosan szék, az Ur meg talán még ennyi magyarázatra sem szorul. Az akkori kereskedelemnek pedig egyértelműen a marha volt a legfontosabb darabja, és mindenki más másodlagos lehetett. Igy amikor az esetleges más nyelvüek összegyüjtötték vegyes cserealapjaikat, akkor elmentek marhálkodni vagyis markt-olni.

Hozzászóló neve: SzekeresSCikkek 279. hozzászólásaIdeje: 2014.01.01. 13:29  
A Facebook-n Tetszik gombot érdemelne!

Hozzászóló neve: vezerCikkek 278. hozzászólásaIdeje: 2013.12.30. 19:32  
Zseniális a "marha" szó "elfogadott" eredete. Tehát őseink remekül értettek a szarvasmarha tenyésztéséhez,egész Európát ellátták vágómarhával,csak éppen nevet nem tudtak adni neki.Elképzelem,amint anyjukom odaszól apjukomnak,hogy : kimegyek megfejni azt a böszme nagy izét,tudod,amit holnap kihajtotok a bécsi marktra !

Hozzászóló neve: iván VendégkéntCikkek 260. hozzászólásaIdeje: 2012.04.15. 18:06  
a MARHA MARHA csatakiálltás nem lehetett magyar.ez hulyeség.de MORHO MORHO a szláv csatakiálltás volt még a mai nap is ismerik.kb.azt jelenti magyarul csapd agyon irtsd ki egyszeruen a fizikai likvidállasra buzdít.ne nézzuk le a szlávokat sem elobb itt voltak mint mi.

Hozzászóló neve: Mr. Fülig VendégkéntCikkek 250. hozzászólásaIdeje: 2011.10.24. 04:57  
Akkor fiaim, ki itt a marha?

Hozzászóló neve: Kadarka VendégkéntCikkek 130. hozzászólásaIdeje: 2011.01.10. 20:27  
Érdekes gondolat!

Hozzászóló neve: SzekeresSCikkek 126. hozzászólásaIdeje: 2010.12.15. 21:52  
Már régóta foglalkoztat, és ehhez a témához tartozónak érzem az egykori 'dák' főváros nevét is:

SARMISEGETHUSA

Nagy hasonlóságot látok a mai, összetett nevű magyar helységnevek és az egykori városnév között.

Csak néhány olvasat, feltételes példának:

Sarmi-seget-husa = Sármi-sziget-háza
Sarmi-seg-ethuza = Sármi-szeg -egyház


Egyházat a beszélt nyelvben inkább etyháznak ejtjük, de a latinban nincs ty, így 'ethusa'.
A 'dák' főváros neve egy hangzás alapján leírt, szokványos magyar helységnévnek tűnik.

Latin ábécével és hangzás utáni lejegyzéssel nem is lehet más eredménye, mint amit ismerünk. Ha, a ma magyarnak mondott nyelv már Árpádék előtt benn volt a Kárpát-medencében, valószínüleg nem a vezető réteg nyelve volt, mert abban az esetben sokkal több nyelvi emlékel találkoznánk. Így viszont csak az erős nyelvi torzításal, itt-ott lejegyzett nyelvi alakok maradtak meg. A 'marha' szó azért maradhatott meg eredeti formában, mert minden betűje megtalálható a latin ábécében, míg a például említett Sarmisegethusa-ban van egy sz, egy ty, és nem kihagyva az esetleges hosszú magánhangzókat.

Ha egy kicsit 'bátrabban' szétnéznénk a pannóniai nyelvi hagyatékok piacán, valószínüleg bőségesebb anyagot találnánk, mint amit ma ismerünk.

Hozzászóló neve: Radics VendégkéntCikkek 125. hozzászólásaIdeje: 2010.12.15. 18:42  
Igen bonyolult a népek nyomonkövetése az 1000 évvel korábbi időkre visszamenőleg. Jobbára csak a latin és görög, ill. örmény szövegek maradtak meg miközben arról beszélünk, hogy í nomád népek rendelkeztek írásbeliséggel. Amit ezen maradványokból fel lehet ma mutatni, nem több egy egy rovás töredéknél. Ezeket bárhogy lehet olvasni.

Marcellinus írása azért jelentős az én szememben, mert latin betűkkel örökített meg egy szót, mely a mai magyar nyelvben élő és a latin szöveg által leírt esemény vonatkozásában nagyon is életszerű véleménynyilvánitást takar. Ezt ma sem mondanánk szebben. A szó értelmezéséhez nem kell semmilyen bűvös hasonulást, hangváltozást feltételeznünk, hehezet elmaradását stb. mint a BORYSZTHENÉSZ esetében.

Kár, hogy nincs tudomásunk több ilyen forrásról.

Hozzászóló neve: Csidar VendégkéntCikkek 106. hozzászólásaIdeje: 2010.10.18. 12:10  
Érdekes gondolatok, lehet benne valami. De hagy idézzek a cikkből:

Bajor-osztrák eredetű: vö. bajor markat, marchat, marchot 'kereskedelem, piac, piaci áru'. A német változatok a latin mercatus 'vétel, piac ill. ennek népi marcatus 'ua.' változatára mennek vissza. A magyar alak a tárgyragnak felfogott szóvégi t elvonásával jött létre.

Ez a mai magyar szóhasználatban nem a márka?

Hogy ne menjünk humorért a szomszédba, egy másik idézet:
Például hasonló jelentésbővülést figyelhetünk meg a latin nyelvben (pecus 'marha, juh, haszonállat' és pecunia 'vagyon, pénz'). Ennek az az oka, hogy mind Rómában mind pedig a 9. században a magyaroknál a tenyészállat volt a "fizetőeszköz" azaz a cserekereskedelem alapja.

Várom, hogy mikor vezetik le belőle a magyar "picsa" szót? Beleillik a tematikába.

Bocs! :))))

Hozzászóló neve: SzekeresSCikkek 105. hozzászólásaIdeje: 2010.10.16. 06:21  
Ezzel a témával már több fórumon is polémiába keveredtem. (Nem kéne!:)) )

Az egész, egy kicsit hasonlít a 'Mi volt előbb? A tyúk vagy a tojás?' helyzethez. Vagyis melyik értelmezése volt meg előbb a 'marha' szónak.
A forrásokban történő megjelenése nem jelent semmit, ugyanis a pejoratív értelmezés legfeljebb a beszélt nyelvben lehetett jelen. Azért elvetni mert nincs írott forrása, nem szabad, igaz Ammianus Marcellinus végül is leírta! :)))

Én az élethelyzetből indultam ki, és nem a konkrét szövegből.
Az élethelyzet tökéletesen megfelel a mai értelemnek.

Abban a korban is jelen volt a felségsértés bűne. Ha ismerték is a szó jelentését, nem valószínű, hogy felvállalták volna a valódi értelmét a császár tudtára adni, vagy továbbadni, félve az esetleges intrikák miatti megvádolást, míg a bizonytalan ’valamiféle csatakiáltás’-t kifejezést fel lehetett vállalni, akkor is, ha később kiderül a jelentése.

Ez egy sok lehetőséget adó nyitott probléma.

Hozzászóló neve: Csidar VendégkéntCikkek 101. hozzászólásaIdeje: 2010.10.15. 22:14  
Sebestyén László is megemlíti könyvében, és nem sok szó esik róla, annak ellenére, hogy új szelek fujdogálnak ebbe az irányba.

Hozzászóló neve: bétomi VendégkéntCikkek 21. hozzászólásaIdeje: 2010.02.24. 05:49  
Ez az! Azért a finnugrászaink sem hagyták magukat. Ők is összehordtak néhány "marhaságot"!

 
    

   
 
A cikkhez regisztráció nélkül is hozzászólhatsz, egy tetszőleges név megadásával.
Ne feledd: azok a szavak, amelyekkel minősítesz valakit, többet mondanak rólad, mint akiről beszélsz!
Neved / nicked:   
  (Írjál be egy nevet, különben nem megy el a hozzászólásod.)

Extra mosolyok:
(Egérrel megfogva behelyezhetőek a szövegbe.)

Humán ellenőrző kód:

Másik_kód_kérése
Kedves Hozzászóló!
Írd be ide a fenti képen látható kódot.
Ez a programok által bevitt veszélyes tartalmak beírásának megelőzésére szolgál.
(ha bizonytalan vagy a kód olvasásában, a kis nyilakra kattintva kérhetsz egy másikat)



 
    

 
Generálás ideje: 0.02 mp 

Mottó:

A tévedés be nem ismerése a megoldástól való elfordulással egyenlő és csak árt mindenkinek. Az idő pedig olyan mint víz, előbb-utóbb a felszínre dobja, ami nem oda való.

(Nemtom)


Kezelők
 BEMUTATKOZÁS
 LEXIKON

Online könyvrendelés
Fotóalbumok
Linkek, társoldalak Honlap statisztika

Keresés honlapon


Felhasználónév:

Jelszó:


Téma bevezető és tartalma

Őstörténetünkről
Az eltévedt időszámítás elméletéhez kapcsolódó őstörténeti cikkek.



Ma érvényes évszámok

Jelenlegi:2017
Etióp:2009
Kopt:1733
Iszlám:1438
Perzsa:1396
Zsidó:5777
Indiai:1939
Bizánci:7525
Örmény:1465

Az évszámok a számítógép dátumbeállításához igazodnak.

Eltévedt évszámok

Jézus születésétől számolt
TévesHelyes
20241777
Arszakida éra
TévesHelyes
22642017
Szeleukida éra
TévesHelyes
23282081
Róma alapításának érája
TévesHelyes
27702523
Nabú-nászir-éra
TévesHelyes
27642517
Olimpiai éra
TévesHelyes
698 ol. 1 év633 ol. 1 év

Az évszámok a számítógép dátumbeállításához igazodnak.

Információk
 
Ugrás_a_cikk_oldalára

 

Unsoft.hu


Levél a webmesternek


Egyiptomi kopt naptár

Etióp naptár

Iszlám naptár

Honlapok
  www.kisbiro.hu: Közhírré tétetik!
  Eltévedt időszámítás
  Mocsáry Évelőkertészet
  Mlinkó István Általános Iskola, Eger
  Elektro-Tec, Gyöngyös
  Ősmagyar nyelvek
  Meglátások
  Eurochess
  Hevessakk
  Agriasakk
  Boricsev Oleg
  Mellár Mihály: Kitalált a kitalált középkor az...
  Mellár Mihály: Atlantisz - hol volt, hol nem volt
  Tomory Gábor Néptánciskola
  Borostyán Néptáncegyüttes
  Csibészke Néptáncegyüttes
  Mákvirág Néptáncegyüttes
  A gyöngyösi Ringsted utca oldala
  Évelő növények, évelő virágok
  UNIX-időbélyeg kiszámítása
  Egyszerű játékok a sakktáblán
  Szkíta Főnix
  The Scythian Phoenix

Statisztika
Te vagy itt a(z)
2429195
látogató!
Ma  1291,
ebben a hónapban
17217 látogató volt.
Jelenleg
1 regisztrált tag
és 34 vendég olvas minket.

Üdvözlöm oldalamon!

Oldalt eddig 2429195 alkalommal keresték fel.

Regisztrált felhasználók száma:133
Látogatók összesen 617 alkalommal szóltak a fórum 9 témájához és a honlap cikkeihez.

Legutóbbi 5 felhasználónk:
LL.kedõ
Gondol-f
enteje
trilla
Teupoko

Mai legolvasottabbak
A „marha, marha” csatakiáltás  (12)
A Kárpát-medence őstörténete  (12)
Sándor: 247 évvel vertek át bennünket  (9)
Meg nem történt történelem?  (8)
Könyvajánló: Eltévedt időszámítás  (7)
III. Évszámok titkai  (7)
Caius Plinius Secundus Természettudományának 2. könyve  (7)
Az eltűnt 300 év nyomában  (7)
A történelem hamisítása  (6)
A naptár  (6)