Visszalépés a Főoldalra
TARTALOM
ELMÉLET ANYAGA
ELMÉLET, egyszerűen
FÓRUMOK
   
 
<<< Előző cikkhezKövetkező cikkhez >>>

  
      Nyomtatható változat    Küldd el ismerősödnek ezt a cikket!   Szólj hozzá ehhez a cikkhez!


Szekeres SándorTéma : Az eltévedt időszámítás elmélete
 

VII. A nap- és holdfogyatkozások


Eltévedt időszámítás

A kronológiák, az időskálák pontosságát előszeretettel igazolják a különböző történelmi forrásokban megfigyelt nap- és holdfogyatkozások időpontjának beazonosításával.
   Több mint száz évvel ezelőtt egy német tudós, F. K. Ginzel hatvan különféle nap- és holdfogyatkozást talált 476-ig, azaz Róma bukásáig, amiben a későbbi kutatók az időpontok többségét pontatlannak minősítették. Egyike Robert Russell Newton, aki összegyűjtötte az antik forrásokban fellelhető ókori megfigyeléseket. A tudós professzor véleménye szerint a feljegyzett ókori megfigyelések óriási százaléka, amit kb. 80-90%-ban határozott meg, megbízhatatlan és pontatlan.
    Mivel ez a könyv arról szól, hogy maga az időszámításunk skálája hibás, így a hibásnak tartott szakaszon megkeresett és beazonosított fogyatkozások természetesen nem lehetnek a helyükön. Kivételt képeznek azok a fogyatkozások, amelyeket egy fantomévektől mentes időszámítás vonalán rögzítettek. 
    Az időskálák igazolásához a napfogyatkozások alkalmasabbak, mivel a holdfogyatkozás előfordulásának magas száma és a teljes éjszakai féltekéről történő észlelhetősége túl sok egyezésre alkalmas időpontot szolgáltat.    

  

Mielőtt elkezdenénk tárgyalni a fogyatkozásokat, néhány szó a  nap- és holdfogyatkozások kialakulásáról, folyamatáról:

 

   A holdfogyatkozás kizárólag teliholdkor jöhet létre, oly módon, hogy a Hold részben vagy egészen a Föld árnyékába lép.

 


   
A holdfogyatkozás

 

    A teljes holdfogyatkozás során a Hold teljesen a Föld árnyékába kerül. Azonban ilyenkor sem sötétedik el teljesen, hanem fénye narancsvörösre változik a földi légkörön átszóródó fény miatt.

 

   
A holdfogyatkozás fázisai

 

 

Részleges holdfogyatkozásról beszélnek, ha a Hold csak részben lép be a Föld teljes árnyékába, az umbrába Ilyenkor a Föld szürke árnyékot vet a Hold felszínének egy részére. 

     A Föld félárnyékát penumbrának nevezik. A részleges penumbrális fogyatkozás az, amikor a Hold csak az árnyéknak ebbe a részébe lép be. Ez a jelenség nem túl látványos, hisz alig változik a Hold fénye, és egy kedvezőtlenebb légköri állapot miatt csak kevesen észlelik. A teljes penumbrális fogyatkozás esetén a Hold a penumbrán úgy halad át, hogy a teljes felülete bekerül ebbe a félárnyékos részbe, de nem lép be az umbrába. Ez utóbbi a legritkább jelenség.


    Napfogyatkozás akkor jöhet létre, amikor a Hold pontosan a Föld és a Nap közé kerül, így kizárólag újholdkor alakulhat ki.

 


A napfogyatkozás

 

 

  Többféle napfogyatkozás lehetséges. A legkevésbé látványos a részleges (angolul partial) napfogyatkozás, amikor a Hold teljes árnyéka egyáltalán nem vetül a Földre, csak az úgynevezett félárnyék (penumbra) érinti azt. A Földről ilyenkor egy fekete karéjt látni a Nap előtt, természetesen valamilyen sötét fényszűrő segítségével. A részleges napfogyatkozások csak nagy fedés esetén vehetők észre szabad szemmel. A további típusok jól látható égi jelenségek attól függően, hogy a Hold az ellipszis alakú Föld körüli pályán közelebb vagy távolabb van tőlünk.

 


  
A különböző típusú napfogyatkozások képei

 


  Teljes (angolul total) napfogyatkozás esetén a Hold teljes árnyéka (umbra) a Földre vetül, és a Hold látszólagos mérete nagyobb, mint a Nap látszólagos mérete. A napfogyatkozás elején és végén, valamint a totalitás határán kívül részleges napfogyatkozás figyelhető meg.
   Ha a Hold a Föld körüli pályájának távolabbi részén van, akkor a Nap látszólagos mérete nagyobb lesz, mint a Hold látszólagos mérete, és gyűrűs (angolul annular) napfogyatkozásnak nevezik.

    Ilyenkor a Hold körül vékony sávban látható a Nap. Szakszerűen: a Hold teljes árnyékának (umbra) kúpja nem éri el a Föld felszínét, és a csúcsa a Föld felszíne felett halad el. Ismerünk hibrid típusút is, de ritkasága és gyűrűshöz hasonló megjelenése miatt oda lehet sorolni.

 

    A holdfogyatkozások évente 1-3 alkalommal fordulnak elő, de ezek a teljes éjszakai égbolton láthatóak. Időtartama is hosszú, körülbelül három és fél óra. A napfogyatkozások éves gyakorisága 2-3, láthatósága is egy igen kis területre korlátozódik, és ott is csak akkor, ha nagy fedésben van. Időtartamuk csak maximum 8 perc, a gyűrűsé 11 perc lehet, mert itt hosszabb utat kell megtenni a Holdnak.

     A téma kutatásába sokkal több időt, energiát és tudást lehetne még belefektetni. Akkor is igazuk lenne a terület kutatóinak abban, hogy nagyon sok a pontatlan, biztos támpontot nem nyújtó feljegyzés, forrás, ha valóban a helyes időskálába akarták volna elhelyezni a nap- és holdfogyatkozások dátumait.

   A köznapi megfigyeléseknél azokat a fogyatkozásokat kell keresni, amelyek látványosak, és a nagy fedés miatt a mindennapi élet sodrában is észrevehetőek voltak. A hozzáértők, az ókori tudósok megfigyeléseinél viszont a kis fedésűek is szóba jöhetnek, mivel többé-kevésbé ismerték a napfogyatkozás folyamatát, így újhold idején tudatosan keresték a jelenséget. 

   A mai beazonosítások túlnyomó többsége egy bizonytalan rámutatás eredménye - még a középkori megfigyelések esetében is - mivel feljegyzések inkább a napfogyatkozás lélektani hatásait és látványosságát emelik ki. A napfogyatkozás pontos helyére, idejére többnyire csak homályos utalásokat adnak a korabeli források, vagy még azt sem. Ilyen adatokkal gyakran csak a forráskörnyezet ismeretében, és bizonytalan következtetésekkel lehet az egyes fogyatkozásokat beilleszteni az időskálákba.  

   Feltétlenül sorba kell venni mindazokat a megfigyeléseket, amelyek valamilyen módon befolyásolták a különböző kronológiák történelmi eseményeinek hozzáillesztését a ma érvényes időskálához (babiloni, olimpiai, stb.). Az a bizonyos 247 éves csúszás ezeknél csak egy körülbelüli időtartomány lesz, plusz-mínusz 10-20 évvel. A jelenleg feltételezett és az új napfogyatkozás között eltelt idő nem fog illeszkedni a pártus birodalom megalakulásának időpontja és Augusztus császár uralkodásának 30. éve között eltelt 247 évhez. 

   Minden bizonnyal van olyan, a mai időskálához nem illeszkedő fogyatkozás, ami az általam hozzáférhető forrásokban nem szerepel, de illeszkedne az Úr időszámításában lévő valamelyik eseményhez.

 

 

A tárgyalt fogyatkozások táblázata


  A fogyatkozások időrendben követik egymást, és a bizonyítás szempontjából fontosnak tartott évszámok vastagon szedettek. Természetesen a lista nem teljes. Csak a hozzáférhető, szerény számú, de biztos forrású esetek kerültek be. Igaz, a végén két bizonytalan is beemelésre került, azzal a jelző szándékkal, hogy bőven maradt kutatási lehetőség a témában.

 

 

No.

Megnevezés

N/H

Maiban

Úr szerint

Kül

1

Puransagale fogyatkozása

N

-762. 06.15.

-531. 01. 15.

231

2

Archilochus napfogyatkozása

N

-647. 4. 04.

-401. 1. 18.

246

3

Halüszi csata

N

-584.  5. 28.

-323. 5. 23.

261

4

Thermopülei csata

N

(-479) nincs

-241. 6. 15.

238

5

II. Szalamiszi csata

N

(-447) nincs

-208. 3. 13.

239

6

Peloponnészoszi háború

N

-430. 8. 03.

-189. 3. 14.

241

7

II. Artaxerxes fogyatkozása

N

-368. 04. 11.

-135. 14. 15.

232

8

Rutilus és Torquatus

N

 -339.  9. 15.

-93. 6. 29.

246

9

Gaugamélai csata

H

-330. 09. 30.

-84 07.03.

246

10

Szippar napfogyatkozása

N

-321. 09.26.

-89. 04. 17.

232

11

Seleucos és Antiochus

N

-280. 08. 06.

-49. 08. 21.

232

12

Szardíniai fogyatkozás

N

-216  02. 11.

29. 11. 20.

245

13

Afrikai napfogyatkozás

N

-202. 05 06.

45. 8. 01.

247

14

A pydnai csata fogyatkozása

H

-167. 06. 21.

80. 09. 17.

247

15

Cicero halála

N

(-42) nincs

207. 5. 14.

249

16

Húsvéti krónika fogyatkozása

N

-34 v.  -35

212.  8. 14.

247

17

Heródes halála

H

 -5.  (?)

242. 01. 04

247

18

Cornelius és Messala

N

5.  3. 28.

252.  6. 28.

247

19

Augustus császár halála

N

(14) nincs

261-262

247

20

Pannóniai lázadás

H

14.

261. 12. 24.

247

21

Jézus kereszthalála

N

(29) nincs

272. 11. 20.

(?)

22

Agrippina halála

N

59. 04. 30.

306. 07. 27.

247

23

Vespasianusok fogyatkozásai

N/H

71.  03. 4-20

319.  5. 6-20

247

24

Apollonius fogyatkozása

N

(71) nincs

334. 07. 17.

(?)

25

Nerva császár halála

N

(98) nincs

345. 6. 06.

247

26

Hadrianus és Salinator

N

118. 09. 03.

359. 03. 15.

241

27

Tiberianus és Dione

N

291 05. 04

540. 06. 20.

249

28

Úrnap és földrengés

N

346. -348

592. 03. 19

(?)

29

Mezopotámiai fogyatkozás

N

360

601. 03. 10.

(?)

30

Fogyatkozás júniusban

N

360

606. 06. 11.

(?)

31

Szent Jeromos

N

(387) nincs

634. 06. 01.

(?)

32

Arcadius és Honorius

N

402. 11.11.

644. 11. 05.

242

33

Alarik napfogyatkozása

N

(410) nincs

655. 04.12.

245

34

Marciano fogyatkozása

N

(451) nincs

698 11. 05.

247

35

Theodosius és Abundantius

N

393. 11.20

Kérdéses.

(?)

 

 

 

1. Puransagale napfogyatkozása 

 

Helye a mai időszámításban

:

i.e. 763 (-762)

Helye az Úr időszámításában

:

Úr. e. 532 (-531)

Időkülönbség

:

231 év

Időskála területe

:

Mezopotámia

 

   Ez egy sorozat első fogyatkozása, amelyek utoljára kerültek be a könyvbe. Sokáig nem sikerült eldönteni, hogy az új dátumú fogyatkozások valóban megfelelnek-e, mivel valamennyi 231-232 évre van az előzőtől.

   Ponori Thewrewk Aurél a következőt írja: „Asszíria főtisztviselői is egy-egy év tartamára foglalták el hivatalukat, ugyanúgy, mint Róma konzuljai. Több hivatalnok lista (úgynevezett limmu-lista) maradt ránk. Az egyiken mintegy száz hivatalnok neve olvasható, akik évenként követték egymást. Az egyik név, Puransagale mellett a következő bejegyzés volt olvasható: „Simannu (Sziván) hónapban napfogyatkozás volt.” Tulajdonképpen ennek az adatnak akkor nőtt meg a jelentősége, amikor egy másik táblán ez a hivatalnok, mint Mannukiasurli 54. elődje szerepelt. Róla viszont már ismeretes volt, hogy Új-Asszíria egyik neves uralkodójának, II. Szárgonnak (Sarrukín) 13. uralkodási évében töltötte be hivatalát. A 17 évig uralkodó II. Szárgon kora csak pár évtizedes bizonytalansággal volt ismeretes. A listában szereplő napfogyatkozás viszont 42 évvel az uralkodó trónra lépése előtt történt. Nyilvánvaló, hogy az első lista csaknem egy évszázadot felölelő időtartama alatt több napfogyatkozás látszott Asszíriából, de hogy csak egyet jegyeztek fel, azt jelentheti, az nagy fénycsökkenést okozó, tehát teljes vagy csaknem teljes lehetett. 
    Értékes útbaigazítást adott a hónapnév megemlítése is. A csillagászati-kronológiai számítások szerint csak az a napfogyatkozás jöhet számításba, amelyik -762. (i. e. 763) június 15-én volt onnan észlelhető II. Szárgon tehát i. e. 721-ben lépett trónra. Minthogy azonban a feljegyzések alapján ismert volt az előtte több száz és utána mintegy száz éven át trónon levő elődeinek, ill. utódainak uralkodási időtartama években, ez az egyetlen napfogyatkozás nagyon fontos évsort juttatott az ókor történészeinek birtokába. Ma már minden új-asszír király uralkodásának első és utolsó éve ismeretes a mi naptári, évszámítási rendszerünkben – hála a csillagászati kronológiának
.”

  Eddig az idézet. Alább pedig az említett napfogyatkozás. Elsőnek talán egy karakteresen 247 éves elcsúszást mutató jobban megfelelt volna a könyv tartalmának, de ez az időtartam Róma korára érvényes. Időben hátrafelé haladva a különféle összekapcsolt időskálák évszámai bizonyosan más eltérési értéket fognak mutatni. Különösen úgy, ha a csatlakozási pontok olyanok, mint a -762-es évszám fogyatkozása, ami egyedüli lehetőségként lett kiválasztva.

 

 

A következő ábrán az Úr időszámításának jelöltje látható. Ami mellette szól, az, hogy a sűrűbben lakott részeken megy át.

 

 

Igen érdekes kapcsolat fedezhető fel többi babilóniai-asszíriai napfogyatkozással, a 7-es, a 10-es, és a 11-es sorszámúval. Mindegyik 231-232 évvel jött előre. Ezek szerint a Mezopotámiához köthető korszak csak ennyivel jön közelebb a mai korhoz.   

 

 

 

2. Archilochus napfogyatkozása

 

Helye a mai időszámításban

:

i.e. 648 (-647)

Helye az Úr időszámításában

:

Úr. e. 402 (-401)

Időkülönbség

:

246 év

Időskála területe

:

görög, olimpiai időszámítás

 

A fogyatkozás egy korszakot határoz meg. Archilochus görög költő volt, életét i.e. 680-től 645-ig teszik a források. Egy versrészlete:

   "Semmi sem lehet meglepő, többé vagy lehetetlen, vagy csodálatos, most, hogy Zeusz, az apa, az Olümposzi, ki a delet éjszakává változtatta, elrejtve a ragyogó napfényt.”

Az ókori irodalomban ő ír le először egy napfogyatkozást, és 247 évvel később található egy megfelelő. Mivel csak a helyszín adott, a mai évszámhoz tartozó fogyatkozás is elfogadható.

 



Alább a 246 évvel későbbi,  -401. január 18-i elsötétedés ábrája..

 

 

 

 

3. A halüszi csata napfogyatkozása

Helye a mai időszámításban

:

i.e. 585 (-584) {48. olimpia 4. éve}

Helye az Úr időszámításában

:

Úr. e. 324 (-323)

Időkülönbség

:

261 év

Időskála területe

:

görög, olimpiai időszámítás

 

Ponori Thewrewk Aurél a következőket írja erről a csillagászati eseményről a Napfogyatkozások és a történelem című művében:
     „A „történetírás atyja” melléknévvel megtisztelt Hérodotosz (i. e. 5. sz.) írt egy háborúról, amely Küaxarész méd és Alüattész lüd király hadai között dúlt Kis-Ázsiában. A döntő összecsapásra a Halüsz folyó mellett került sor.”.

A folyócska mai neve Kizilirmak és Törökországban található.  
   „A küzdelem során azonban „a nappal éjjé változott”, vagyis teljes napfogyatkozás állt be. A harcosok mindkét részről szétfutottak, és a háborúskodásnak békekötés vetett véget. De mikor? A történészek csak sokévnyi bizonytalansággal tudtak válaszolni erre, bár Hérodotosz pontosan megadta a csata idejét: a 48. olimpiai játékok 4. éve. A görögség általában ezt az ún. olimpiád-érát használta az évek megjelölésére.
A történészek azonban nem tudták elhelyezni az ilyen érában megadott éveket a mi évszámításunk rendszerében: nem volt ismeretes ugyanis az 1. olimpia 1. éve – egészen a múlt század közepéig. Ekkor a csillagászati számításokból meghatározható volt a Hérodotosz által említett fogyatkozás egyetlen lehetséges időpontja: –584. (i. e. 585.) május 28-a. Kiadódott tehát a kiinduló év, az első olimpiai játékok 1. éve i. e. 776-ra. És ebből egyértelműen átszámíthatóvá lett minden olyan ókori évszám, amelyet sok évszázadon át az olimpiád-érában adtak meg. Látható tehát, milyen felbecsülhetetlen értékű ez az átszámítási kulcs, amelyhez ismét a csillagászat juttatta a klasszikus múlt történelmének tudományát”.
Eddig a Ponori Thewrewk Auréltől származó idézet. Megemlíti azt is, hogy ez a fentebb említett napfogyatkozás másról is nevezetes. „A nagy görög természettudós, Thálész i. e. 585 elején előre jelezte milétoszi polgártársainak, hogy nemsokára nagy napfogyatkozásban lesz részük. Amint ez május végén beállt, lelkesen ünnepelték a tudóst, akit később épp e sikeres prognózisa miatt tettek meg a hét görög bölcs egyikének.”

    Arról nem beszélnek a források, hogy a görögök ekkor már ismerték volna a napfogyatkozások kiszámításának módját.

   A számítógépes program az alábbi képet mutatta i.e. 585 május 28-i napfogyatkozásról. A kép magáért beszél.

 

 

Az i.e. 585. május 28-i napfogyatkozás sávja

 

 

  Jól látható hogy ez a napfogyatkozás el sem éri a folyó területét, egyrészt az iránya más, másrészt itt már kilép a Nap a Hold mögül. A csata résztvevői talán láthattak egy részleges napfogyatkozást, de elsötétedést semmi esetre sem. A milétoszi polgárok talán még észlelhettek belőle egy részleges takarást.

   A 247 évvel későbbi időpontok körül két fogyatkozás is található, amely szóba jöhet. Az első -393. augusztus 14-án, a második -323. május 23-án. A kettő közül a -323-as fogyatkozás felel meg, mind időben, mind helyben.

 

 

Az i.e. 324. május 23-i napfogyatkozás sávja

 

     Az ábrán látható, hogy a fogyatkozás pontosan fedi a folyó területét, és gyűrűs napfogyatkozásként még ijesztőbb lehetett a harcosok számára a villódzó, haragvónak látszó égitest. A milétoszi polgárok ebből a napfogyatkozásból talán még láthattak is valamit, mert a város területén már félig takarásban volt a napkorong. Milétoszban egy részleges takarást minden bizonnyal észlelhettek belőle, és akármilyen úton jutott a napfogyatkozás megjövendöléséhez Thálész, méltán emelték őt a hét ókori görög bölcs közé.

   Kisebb probléma, hogy a -323-as 261 évvel később következett be, és nem 247 évvel, mint ahogyan várható volna, de a -584-es napfogyatkozás is egy gombostűvel kijelölt dátum, és csak az olimpiai időszámítás kapcsolódását jelöli a mai éránkhoz, itt sem fontos a 247 évet keresni. Talán így az első olimpiász első éve is változhat?  Ha 261 évvel közelebb lesz hozzánk, akkor i.e. 515 lenne az új dátum?[83]

 

*

 

 

Hérodotosz

   A következő három nap- fogyatkozás közül kettő Hérodotosz, egy pedig Thuküdidész leírásából származik, és a görög történelem nevezetes időpontjaihoz tartoznak. A históriások szerint Hérodotosz szabadon bánt a tényekkel, és olyan napfogyatkozásokat írt le a thermopüléi és szalamiszi csaták idején is, amikor biztos nem voltak

 

  A Thuküdidész által leírt peloponnészoszi háború első évének napfogyatkozása 240 évre található a mai megfelelőjétől. A 240 éves időeltéréssel tovább keresve, megkerültek Hérodotosz elveszett napfogyatkozásai is, egy kicsit másképp, mint ahogyan művében leírta, de a fogyatkozások pontosan ugyanolyan időtávra vannak egymástól, mint a görög-perzsa háborúk két csatája és a peloponnészoszi háború első éve. 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

4. Hérodotosz: A görög-perzsa háborúk

 

Helyük a mai időszámításban

:

i.e. 480 és 449 (-479 és -448)

Helyük az Úr időszámításában

:

Úr. e. 242 és 209 (-241 és -208)

Időkülönbség

:

238 és 239 év

Időskála területe

:

görög, olimpiai időszámítás

 

  Hérodotosz a görög–perzsa háborúk történetében a következőket írja a szalamiszi csatát megelőző történéseknél:

   „A király pedig, miután a telet seregével Szardeiszban töltötte, elindult, hogy Abüdoszba vonuljon. Amikor pedig elindult Xerxész, fényes nappal egyszerre csak eltűnt a nap az égről, és sötét éjszaka lett, bár sehol egy tenyérnyi felhő se volt az égen. Megrémült a király, ahogy ezt látta, és megkérdezte a mágusoktól, hogy mit jelent ez a csodás jel. A mágusok azt felelték, hogy az isten a görög városok pusztulását jósolta ezzel a csodával, mert szerintük a nap a görögök jósistene, a perzsáké pedig a hold. Xerxész örült ennek a magyarázatnak, és folytatta kivonulását.”

    Hérodotosz egyik, máig vitatott napfogyatkozás leírása, amit az i.e. 480. évi szalamiszi csatához kötnek. A -477-es elvetett napfogyatkozás képe alább. A hely és év valóban nem felel meg a leírásnak, de közel van.

 

 

   Azonban az i.e. 449-es második szalamiszi csata időpontjától számolva a 240 éves időcsúszást - i.e. 449 körül még közelítő napfogyatkozás sincs - i.e. 209 márciusában található egy figyelemre méltó fogyatkozás.

 

 


   A tavaszi időpont megfelelő. Kicsit délebbre van, mint ahogyan Hérodotosz írja, és van itt egy fontos ellentmondás, ekkor már Artaxerxész volt a perzsa nagykirály, de érdemes továbbkeresni, mert meglesz a másik csata fogyatkozása is.

    A második szalamiszi csata eszerint Úr előtt 209-ben történt. Hérodotosz leírása szerint, pontosan 32 évvel Xerxész nagykirály thermopülei és az első szalamiszi csatája után. Összeadva a két számot (209+32) Xerxész csatáinak éve lesz az eredmény, vagyis Úr előtt 241. A dátum körül található egy napfogyatkozás, méghozzá a mai naptár alapján, i.e. 242-es év június 15-én, és az akkori perzsa birodalom szíriai részén haladt át. Alább látható az ábrája.

 

 



    Ezek szerint mindkét görög-perzsa csata körüli évben volt egy-egy napfogyatkozás, a korabeli Perzsia területén, Úr előtt. 242-ben, és Úr előtt 209-ben.  

     Hérodotosz az első fogyatkozással csak közvetve, leírásain keresztül találkozhatott, hiszen akkor még nem élt, de a másodikról már pontosabb, élményszerű beszámolókat szerezhetett, ezért valószínűleg annak a történetét írta bele részletesen a művébe, de Xerxész idejébe. Lehet hogy szándékosan, de lehet, hogy csak véletlenül keverte össze őket, ami a történetírás atyjának elnézhető botlás, és mint látható, megvan mindkét elveszett napfogyatkozása.

Következzen az ehhez kapcsolódó, 18 évvel később kezdődő peloponnészoszi háború nevezetes napfogyatkozása.

 

 

5. Peloponnészoszi háború

 

Helye a mai időszámításban

:

i.e. 431 (-430)

Helye az Úr időszámításában

:

Úr. e. 190  (-189)

Időkülönbség

:

241 év

Időskála területe

:

görög, olimpiai időszámítás


    A peloponnészoszi háború az Athén vezetésű déloszi szövetség és a Spárta vezette peloponnészoszi szövetség államai között zajlott a jelenlegi időszámítás szerint, Krisztus előtt 431 és 404 között

Thuküdidész, az i. e. 460-395 körül élt krónikás a harcok kezdő évéről írt soraiban a következőket írja: „Ugyanezen a nyáron, újhold idején – mert úgy látszik, ez a jelenség csak akkor lehetséges – a nap délután tájban elsötétedett, majd visszanyerte teljes fényét, de előbb holdsarló alakúnak látszott, és közben néhány csillag is láthatóvá vált.”


  Plutarkhosz, Periklészről írt életrajzában egy érdekes anekdotát is kerekít a napfogyatkozáshoz.

 „Amikor a hajók legénysége már a helyén volt, és Periklész is felszállt három evezősoros hajójára, napfogyatkozás kezdődött, majd a nap teljesen elsötétedett. A csodásnak vélt égi jelenség az emberekben félelmet keltett, s Periklész látta, milyen rémület fogja el hajója kormányosát, és mennyire megzavarodik. Köpenyét ekkor a kormányos szeme elé tartotta, sőt a fejét is betakarta vele, aztán megkérdezte tőle, vajon ezt félelmetesnek vagy valami szörnyű esemény jelének tartja-e. Midőn a kormányos nemmel felelt, Periklész így szólt:

 -Nos, mi a különbség a kettő között? Legfeljebb, hogy ami az elsötétedést okozza, nagyobb a köpenyemnél.”

   A jelenlegi -430. augusztus 3-i napfogyatkozás szerint, mint látható, Periklész hajóinak a Fekete tengeren kellett volna tartózkodniuk.

    Valamilyen vihar odafújta volna őket? Belátható, hogy elég valószerűtlen a háború bármelyik mozzanatát áttenni oda.

 

 


 
Az i.e. 431. augusztus 3-i napfogyatkozás sávja


   Időben ismét 247 évvel közelebbieket keresve, -189-ben (i.e. 190) található egy sokkal kedvezőbb teljes napfogyatkozás, egészen pontosan i.e. 190. március 14-én.  Ez is 241 évvel van közelebb hozzánk és tavasszal.

 

 

Az i.e. 190. március 14-i napfogyatkozás sávja



     Ez pedig tökéletesen érinti és fedi Periklész hajóhadának legvalószínűbb helyét, Görögország peloponnészoszi szigetét és Athént. A peloponnészoszi háború így i.e. 190-től i. e. 163-ig tartott?

     Egymáshoz hasonlítva a két háború három különböző évének csillagászati eseményeit, látható, hogy a napfogyatkozások pontosan ugyanolyan időbeli távolságra igazolják a három időpontot, ahogyan azok a mai időskálában is állnak, körülbelül 32-re a két szalamiszi csatát és rá 18 évre a peloponnészoszi háború első évét.

  Alább látható egy ábra a csaták és a napfogyatkozások időpontjairól. A képen balra fent a csaták mai évszámok szerinti helye, jobbra lejjebb a napfogyatkozások szinte tökéletesen egyező helyei, mintegy 240 évvel elcsúszva az időskálán.

.

 

Hérodotosz korának évszámai és a hozzátartozó napfogyatkozások

 

 

   Az i.e. 190. évi fogyatkozásnál a helyszín tökéletesen egyezik, és elfogadható közelségben vannak a két perzsiai napfogyatkozásnál. A halüszi csata 261 évével szemben itt csak körülbelül 240 év az időcsúszás, de ez érvényes mind a három fogyatkozásra.

   Amikor a római kor 247 évvel történő hátrébb helyezéséről volt szó, valószínűnek tartottam azt is, hogy rátolódott, vagy eltávolodott azoktól a koroktól, amelyek nem kötődtek szorosan a Róma érájához. Ezért lehet itt az, hogy egyik esetben 261 évet, a másik esetben csak 240 évet mozdul. Ismeretes, hogy az olimpiai évszámítást utólag, majd 300 év múlva sorszámozták meg, ami talán magyarázza a hibát.

    Továbbra is áll az a feltételezés, hogy Hérodotosz írásaiba csak a történet kiszínezése miatt emelte be a napfogyatkozásokat, és az általa megkövetelt történelmi hitelesség az efféle kísérő eseményekre nem vonatkozott. Így egyszerűen oda tette azokat, ahol a történet számára hasznosabbnak látta.

 

 

7. II. Artaxerxes napfogyatkozása

 

Helye a mai időszámításban

:

i.e. 369. április 11. (-368)

Helye az Úr időszámításában

:

Úr. e. 136 (-135)

Időkülönbség

:

232 év

Időskála területe

:

Mezopotámia

 

    A babiloni nagyfogyatkozások sorozatába tartozik, az egyes és a tízes közé esik. Mindkettő 230 évre van az eredeti évszámtól. Ezt csak próbaképpen kerestem, mivel három példára támaszkodva mégis biztosabban áll a sorozat, és találtam is egy figyelemre méltót Richard Stephenson könyvének segítségével.

   A „Historical eclipses and Earth’s rotation” című könyvének korábbi tanulmányozása során azt tapasztaltam, hogy a babiloni agyagtáblákon talált, és lefordított fogyatkozások adatai szinte napra, percre pontosan rámutatnak az általa kiválasztott fogyatkozásokra. Kicsit különösnek találtam, mivel még az időben hozzánk közelebb lévő források is pontatlanok. Itt pedig közvetetten összekapcsolt időskálákról van szó. Természetesen ez nem vád, hanem csak a fordított szöveg értelmezésének szubjektív voltára szerettem volna rámutatni.

   F. R. Stephenson könyvében az i.e. 369. április 11-i napfogyatkozáshoz a következő forrást idézi:

 „II. Artaxerxes [i.e. 404-358] uralkodásának 35. évének XII. hónapjának végén… napfogyatkozás volt…[6 fok nappal 1/3 napkorong]… Abban az időben a Jupiter az Oroszlán csillagképben volt… a 36. év I. hónapjában a folyó szintje 2 könyök és 8 új” [39]

 

 

 

 

   Ez elég szerény napfogyatkozás, talán ha 15 százalékos volt, és a Jupiter bolygó ekkor valóban az Oroszlán csillagképben tartózkodott. A másik két fogyatkozás 230 évnyi különbségével keresve egy új időszámítás szerinti fogyatkozást, 232 évvel odébb található is egy teljes napfogyatkozás, -135. április 15-én, Mezopotámiában.

 

 

  Megnézve a Jupiter helyét egy csillagászati programmal, csalódottan láttam, hogy a Bika csillagképben tartózkodik. Már majdnem elvetettem, amikor hirtelen ötlettől vezérelve megnéztem a napfogyatkozás szimulációs folyamatát. Hatalmas meglepetés ért. Alább az ábra, ami a Stellarium[40] program segítségével készült.

 

 

   A sötét sugaras kör a Nap képe, előtte a kisebb világos folt, itt még csak részlegesen takaró Hold, (a láthatóság miatt mutatja így) és felettük egy sötét kör, a Jupiter bolygó. A Jupiter bolygó része a -135. évi napfogyatkozás folyamatának. Lehet, hogy látták is a teljes takarás pillanatában, vagy csak tudták hogy ott kell lennie. Vajon mit tartalmaznak pontosan a British Múzeum 37097-es és 37211-es agyagtáblái?

 

 

8. C. M. Rutilus és T. M. Torquatus fogyatkozása

 

Helye a mai időszámításban

:

i.e. 340. (-339)

Helye az Úr időszámításában

:

Úr. e. 94 (-93)

Időkülönbség

:

246 év

Időskála területe

:

Róma

 

„Amikor C. Marcius Rutilus harmadik és T. Manlius Torquatus a második alkalommal volt konzul, zuhanó kövek estek az égből és éjszaka függönyén át látszódott a nap. A polgárok tele voltak rettegéssel e természetfeletti jelek láttán”

Forrás: Titus Livius, Ab urbe condita, VII, 28

 

 

 

Balra a jelenlegi, ami egy részlegesen látható fogyatkozás volt. Jobbra pedig a majdnem 247 évvel későbbi, ami eléggé közel van az akkori római területekhez.

 

 

9. A gaugamélai csata

 

Helye a mai időszámításban

:

i.e. 331. (-330)  

Helye az Úr időszámításában

:

Úr. e. 85 (-84)

Időkülönbség

:

246 év

Időskála területe

:

Róma

 

   Nagy Sándor a gaugamélai csata előtt 11 nappal az éjszaka második órájában holdfogyatkozást látott, amit az elkövetkező csata kedvező előjelének vett. A csata a hagyományos érában az i.e. 331. évben volt.

   Az újban Úr. e. 85. július 3-án 19.21 perckor kezdődik egy holdfogyatkozás. A teljes árnyékba 21.28-kor lép be, ami hozzávetőlegesen megfelel az éjszaka második órájának.

 

 

10. Szippar földjének napfogyatkozása

Helye a mai időszámításban

:

i.e. 322. (-321)

Helye az Úr időszámításában

:

Úr. e. 90. (-89)

Időkülönbség

:

232 év

Időskála területe

:

Mezopotámia


Egy újabb fogyatkozás Mezopotámiából Ponori Thewrewk Aurél tolmácsolásában [38] az Új-Babilónia bukása utáni időkből:

   „Az egykori Szippar földjéből került elő egy ékiratos agyagtábla, amelyen az olvasható, hogy – a mi naptárrendszerünkben kifejezve – i. e. 322. szeptember 26-án, 4 us-sal, vagyis 16 perccel napnyugta előtt napfogyatkozás kezdődött.”

 

 

A napfogyatkozás utolsó fázisát láthatták és jegyezték fel a csillagász papok. Az új évszám fogyatkozása ugyanolyan, időben és helyben.

 

 

Ami összekapcsolja a többi mezopotámiai fogyatkozással az, hogy a mai és az új évszám fogyatkozása között gyakorlatilag ugyanannyi a különbség, 231-232 év. Az események mindkét esetben öt-öt hónappal csúsztak el.

 

 

11. Seleucos és Antiochus napfogyatkozása

 

Helye a mai időszámításban

:

i.e. 281. augusztus 6. (-280)

Helye az Úr időszámításában

:

Úr. e. 50. augusztus 21.  (-49)

Időkülönbség

:

232 év

Időskála területe

:

Mezopotámia

 

F. R. Stephenson könyvében található ez a babilóniai fogyatkozás is, i.e. 281. augusztus 6-i dátummal.

„Szeleukida éra 30. évében, Seleucos és Antiochus királyok idején … (a hónap) ..  29. napján napfogyatkozás volt,  … 2 újnyit elhomályosult a déli oldalon, […]; a fogyatkozás alatt, az északi szél, … […] fújt;  ..a napfogyatkozás során a Mars, Vénusz…”[44]

 

 

 

 

   A fenti az eredeti, és északon van a fogyatkozás. Alább a 232 évvel későbbi fogyatkozás, és délre van a mezopotámiai területekről.

 

 

 

    Egy újabb 232-es évszám. Ezzel együtt négy fogyatkozás igazolja, hogy  a mezopotámiai hivatalnoklisták kb. 232 évvel jönnek felénk az időskálán, az olimpiai időskála 240, és a római kor 247 évével szemben.

 

 

12. Részleges napfogyatkozás Szardínián

 

Helye a mai időszámításban

:

i. e. 217. (-216. febr.11)

Helye az Úr időszámításában

:

Úr. 29. nov. 24.

Időkülönbség

:

245 év

Időskála területe

:

Róma

 

"Körülbelül ugyanebben az időben Cn. Servilius lett konzul Rómában, a március 15-én…”

 

„Több csoda történt Szicíliában, a katonák dárdája lánggal volt borítva. Szardínián ugyanaz történt a legénységgel. Egy tiszt, aki kiment megvizsgálni a jelzőmadarakat a falon, a parton rengeteg kis jelzőtüzet látott kigyulladni. A pajzsok már vért izzadtak, néhány katonát agyonütött a villám, és napfogyatkozást lehetett megfigyelni. Capenában pedig két hold volt látható.”

Forrás: Titus Livius, Ab urbe condita, XXII.1.8

 

 

 

Mivel részleges fogyatkozásról van szó, mindkettő elfogadható, a baloldali a régi, a jobboldali az új. A csodás események leirata viharos időjárásról, illetve az azt megelőző, ritkán előforduló elektromos légköri jelenségekről tanúskodik. Talán a vihar az oka annak, hogy nincs forrása a fogyatkozásnak Róma környékéről.

 

 

 

13. Afrikai napfogyatkozás

 

Helye a mai időszámításban

:

i.e. 203. (-202. május 6.)

Helye az Úr időszámításában

:

Úr. 45. augusztus 1.

Időkülönbség

:

247 év

Időskála területe

:

Róma

 

„Az afrikai területekről általánosan megnőtt a különböző csodás eseményekről szóló híradások száma. Cumae-nál napfogyatkozás volt látható. Kőomlás következett be, Veliternum kerületben a föld beomlott és óriási üregek alakultak ki, amelyek elnyelték a fákat...”

Forrás: Titus Livius, Ab urbe condita, XXX, 38, 8

 

 

    Ez a gyűrűs fogyatkozás fent, északon, Skandinávián szalad végig, és Afrika partjain, talán ha 10-20 %-os takarást lehetett látni belőle.

 

 

   Pontosan 247 évvel később viszont egy teljes napfogyatkozás végigfutja Afrika partjait, és az észlelhetősége is jobb. A Cumae-től jött híradás is egy részleges fogyatkozásról beszél.

 

 

14. A pydnai csata holdfogyatkozása

 

 

Helye a mai időszámításban

:

i.e. 168. (-167. jún. 21.)

Helye az Úr időszámításában

:

Úr. 80. szeptember 17.

Időkülönbség

:

247 év

Időskála területe

:

Róma

 

„Amikor a tábor erődítése befejeződött, C. Sulpicius Gallus, akit katonai tribunusként helyeztek a második légió élére és az előző év egyik konzulja volt, engedélyt adott a katonai parádéra. Ez után kifejtette, hogy a következő éjjel a holdfogyatkozás várható, és azt nem kell rossz előjelnek venni, mert ez egy természetes folyamat, ami időközönként megtörténik, és az előzetesen ismert és előre látható. A holdfogyatkozás következő éjjel, szeptember 4-én megtörtént a megadott órában, így a római katonák úgy vélték, hogy Gallus isteni bölcsesség birtokában van."

Forrás: Titus Livius, Ab urbe condita,  XLIV,36,1; 37,8

 

   A jelenlegi i.e. 168. június 21-i holdfogyatkozás kissé korábban van a szeptemberi időponthoz, de mást nem lehet ellene felhozni.


   Az i.sz. 80. szeptember 17-ének éjjelén valóban látható egy részleges holdfogyatkozás, 22 óra után lép be a teljes árnyékba. Ez mintegy 120 évvel a naptárreform előtt volt, így elfogadható a forrás által jelzett, szeptember 4-i időponthoz közeli naptári helye is.

 

 

15. Cicero halála

 

 

Helye a mai időszámításban

:

i.e.41. (-40).    [184. ol. 4. év]

Helye az Úr időszámításában

:

Úr. 207. május 14.

Időkülönbség

:

249 év

Időskála területe

:

Róma

 

   A Chronicon Paschale, más néven a Húsvéti Krónika, szerint Ciceró 184. olimpiász 3. évében (i.e. 42) Agrippa és Gallus konzulságának évében hal meg és a következő évben, 184. olimpiász  4. évében ( i.e. 41) volt egy napfogyatkozás.

 

 

   A mai álláspont szerint i. e. 43. december 7-én, formiaei villájában ölik meg, de ennek az évszámnak közelében nem található még részleges napfogyatkozás sem.

    Az Úr 207. évében viszont van egy jól látható gyűrűs fogyatkozás. Mivel egy 60-80%-os takarással végigfutja a kor civilizáltnak tekinthető területeit, a megfigyelés bárhol történhetett.

 

 

16. Húsvéti krónika napfogyatkozása

 

 

Helye a mai időszámításban

:

i.e.37. (-36).   [185. ol. 4. év]

Helye az Úr időszámításában

:

Úr. 212. augusztus 14.

Időkülönbség

:

247 év

Időskála területe

:

Róma

 

   A Húsvéti Krónika másik napfogyatkozását a 185. olimpiász 4. évére jelzi, de a helyet nem jelöli. Ez az i.e. 36-os évnek felel meg. Az Úr időszámításában ez a 211-es év. Van is egy március 3-án, ami Afrika észak-nyugati részén befejeződő teljes napfogyatkozás, talán ha Hispániában láthattak belőle valamit. A következő évben, 212-ben, ami i.e. 35-nek felel meg, volt egy Rómát is érintő napfogyatkozás. 

 

 

 

  A mai időszámításban, mind i.e. 36-ban, mind i.e. 35-ben is volt egy-egy. A 36-os Afrika északi részén haladt át, a 35-os pedig egy alig látható részleges fogyatkozás volt. A 212. évi fogyatkozás pontosabb.

 

 

17. Heródes holdfogyatkozása

 

 

Helye a mai időszámításban

:

i.e. 6. (-5)

Helye az Úr időszámításában

:

Úr. 242.

Időkülönbség

:

247 év

Időskála területe

:

Róma

 

   Josephus Flavius A zsidók története c. munkájában beszámol egy lázadásról, amelyet Heródes levert, és a vezetőiket máglyára küldte. Azon az éjszakán volt egy holdfogyatkozás. Heródes még az áprilisra eső pászka ünnepe előtt meghalt, valószínűleg még január végén.

    Úr. 262. január 4-én van egy teljes holdfogyatkozás, ami még a felkelte előtt belép a földárnyékba.

 

 

18. Cornelius és V. Messalla napfogyatkozása

 

 

Helye a mai időszámításban

:

isz. 5.

Helye az Úr időszámításában

:

Úr. 252. (több lehetőség van)

Időkülönbség

:

Kb. 242-247 év

Időskála területe

:

Róma

 

Dio Cassius Róma történetének LV könyvében a következőket írja:

 

"Cornelius és Valerius Messalla konzulságának idejében erős földrengés történt, a Tiberis elmosta a hidat, éhínség tört ki, és volt egy részleges napfogyatkozás.”

 

Több jelölt van öt éven belül. Ábra nélkül, felsorolásszerűen:

Úr. 247. március 24.
Úr. 249. augusztus 25.
Úr. 250. január 20.
Úr. 251. január 9.
Úr. 251. július 6.
Úr. 252. augusztus 24. Valamennyi kis fedésű fogyatkozás volt. 

 

 

19. Augusztus császár halála

 

 

Helye a mai időszámításban

:

i.sz. 14. augusztus 14.

Helye az Úr időszámításában

:

Úr. 261. augusztus 14.

Időkülönbség

:

247 év

Időskála területe

:

Róma

 

Augustus császár meghal augusztus hónap 19-én, Nolában.

   Dio Cassius leírja, hogy több csodás előjele is volt az eseménynek, köztük egy napfogyatkozás. Azonban hagyományos kronológia 14. évének közelében nincs ilyen. A históriások azzal indokolták, hogy abban a korban a nagy uralkodók halálát előszeretettel társították égi jelenségekkel, hogy azzal bizonyítsák isteni származásukat.

   Nem volt ez másképp Augustusnál sem, és valószínűleg körültekintőbben keresték az apróbb jeleket is. A új kronológia szerinti évszámnál két részleges napfogyatkozás volt. Egy előtte, egy pedig utána. Így lehet, hogy Dio Cassius az egyik, alig észrevehető fogyatkozásról szerezhetett hírt, és írta le kissé felnagyítva.

 

   

 

   A korábbi két hónappal halála előtt volt, fent északon, a másikat pedig Felső-Egyiptomban láthatták majd egy év múlva. Rómában mindkettő részlegesen volt látható.

 

 

20. Pannóniai lázadás holdfogyatkozása

 

 

Helye a mai időszámításban

:

i.sz. 14.

Helye az Úr időszámításában

:

Úr. 261. december 24.

Időkülönbség

:

247 év

Időskála területe

:

Róma

 

    Pannóniában Augusztus császár halálának hírére három nyári táborban tartózkodó légió fellázadt, és megtagadták az engedelmességet. Tiberius császár Drusust nevezte ki Pannónia helytartójává, aki egy holdfogyatkozás ijesztő hatása alatt visszanyerte a katonákat, s kívánságaik legnagyobb részét teljesítette. Az időpont Tiberius császár uralkodásának kezdetére esett. Az uralkodói évszámításnál már beszéltünk róla, hogy az előző és az őt követő uralkodó közös évét az új uralkodónál az ”uralkodásának kezdetén” jelzővel illették. Mivel egy lázadás rendkívül veszélyes egy birodalomra, nyílván Tiberius azonnal intézkedett, és Augusztus császár halálának évében kell keresni ezt az időpontot, vagyis a régiben isz.14. augusztus 14-e után, az újban pedig Úr 261-ben.

    Csak egy holdfogyatkozás van abban az évben, 261. december 24-én, egy kevésbé látványos, mivel csak a félárnyékba lépett be a Hold. A következő 262. november 13-án volt, ami időben már messze van az elvárható intézkedés idejéhez.

    A korabeli leiratok elmondják a pannóniai légióknak azt a szokását, hogy nagy zajt csapnak holdfogyatkozás idején a rossz szellemek távoltartására.

   Ez a fogyatkozás télen, sötét hajnali órában, 5.43-kor kezdődik a Hold színének megváltozásával. Az őrség riaszthatta az egész tábort, ami rendkívül összezavarhatta és megijeszthette a légiósokat, mert egy valós ellenség helyett egy láthatatlan rémség, a babona félelme szállta meg őket. Az ekkor ideérkező helytartónak a lelkileg megpuhított legénységgel már nem volt nehéz dolga.

 

 

21 Jézus kereszthalála

 

Helye a mai időszámításban

:

i. sz. 29

Helye az Úr időszámításában

:

Úr. 272

Időkülönbség

:

(?)

Időskála területe

:

Róma

 

    Jézus születésének és halálának pontos idejét a mai napig homály fedi. Halálának évében történt napfogyatkozásról már volt szó a „Fantomkor nélkül” című fejezet kopt időszámításról szóló részében. Az evangéliumi források egyéb adatai miatt kerül újra szóba, ahol születésének évéhez található újabb bizonyíték.

     A négy evangélista közül három megemlíti a napfogyatkozást, igaz, a szövegezés nagyon hasonló, és túlzó, ami egy kútfőre utal:

„Hat órától kezdve pedig sötétség lőn mind az egész földön, kilenc óráig.” (Máté evangéliuma. 27, 45-54)

„Vala pedig mintegy hat óra, és sötétség lőn az egész tartományban, kilenc óráig.  És meghomályosodék a nap, a templom kárpitja középen ketté hasada.”  (Lukács evangéliuma 23, 44-48)

„Mikor pedig hat óra lőn, sötétség támada az egész földön kilenc óráig.”  (Márk evangéliuma, 15. 33-39)

Következzen az a fogyatkozás, amit a mai évszámhoz társítanak.

 

 

Ennek a teljes napfogyatkozásnak sávja fentebb halad, Kis-Ázsián át, és messze elkerüli a fekete ponttal jelölt Jeruzsálemet. Az Úr 272-es évben viszont volt gyűrűs napfogyatkozás:

 

   Ez jól látható volt Jeruzsálem városában, és a források innen származnak. Az is igaz, hogy csak Jézus halálának évét lehet vele beazonosítani. A születése körül még nagyobb a rejtély.

   Az olvasó már ismeri Jézus születésének időpontját, Márk evangélistán és a koptok időszámításán keresztül, és az Úr időszámításában 240-re került. A mai érában i.e. 7.-nek (-6) felelne meg. Vajon közelebb lehet-e jutni az evangéliumok adataival?

   Máté evangéliuma Jézus születését a júdeai király, Heródes uralkodásának végére teszi. Heródes i. e. 5.-ben halt meg, Jézusnak még előtte kellett megszületnie.

    Lukács evangélista szerint viszont Tiberius uralkodásának 15. évében kezdte igehirdetését Jézus, kb. harminc évesen, ez pedig azt jelenti, hogy i.e. 1 körül született.

    Lukács evangéliuma másik, ennek ellentmondó közlése szerint „azokban a napokban Augustus császár parancsot adott az egész földkerekség összeírására”. Ez volt az első források által jelzett összeírás Quirinius szíriai helytartósága idején, aki, Josephus Flavius szerint, i. sz. 6–8 között volt ott helytartó. (Ant. 18, 1, 1).

    Mint ismeretes az Egyiptomból származó indictio összeírásokat, az adóköröket 15 évente ismételték meg. Quirinius helytartó i. sz. 6-8 körüli összeírása előtt, i.e. 9-7-ben lehetett egy előző, amihez illeszkedik Jézus születésének korábban jelzett éve. Elképzelhető, hogy Lukács evangéliumában erről az összeírásról van szó.

   A betlehemi csillagnak is van nyoma az új helyen, mivel a 238. év októberének végén van egy hármas bolygóegyüttállás a kora hajnali órákban, napkelte előtt (Merkúr, Jupiter, Mars).

 

 

22. Agrippina halála

 

 

Helye a mai időszámításban

:

i.sz. 59

Helye az Úr időszámításában

:

Úr 306

Időkülönbség

:

247 év

Időskála területe

:

Róma

 

  Néró császár anyjának, Agrippina halálának évében, a források szerint napfogyatkozás volt megfigyelhető a birodalom területén. Ugyanakkor egy másik megfigyelés az akkori örmény területekről is hírt adott ugyanarról a napfogyatkozásról.

 

 

Az 59. április 30-i napfogyatkozás sávja

 

 

   A jelenlegi 59-hez kötött napfogyatkozás egy vékony sávban a Földközi tengeren halad végig, érintve a mai Kréta és Ciprus szigetét, és Mezopotámián áthaladva, jóval a képen sötéttel jelölt örmény területek alatt megy el. Róma területét pedig messze elkerüli. Néhány úton lévő hajó utasai ugyan átélhették a napfogyatkozás ritka élményét, de a hírt oda vitték, ahová a hajó éppen tartott.

    A mai időszámítás szerinti évtől (isz.59) 247 évre, 306-ban található egy jól látható gyűrűs (annular) napfogyatkozás, amely a római birodalom déli részéről indul, de jóval az akkori örmény területek felett halad el. A új időpontú fogyatkozás a római megfigyelést tökéletesen igazolja, viszont az örményt nem igazán. Igaz, a NASA honlapján, ugyanerről a napfogyatkozásról található képen a sáv jóval közelebb érinti, szinte súrolja az örmény területeket.

 

Az 306. július 27-i napfogyatkozás sávja

 

    Magyarázni természetesen lehet, pl. egy arrafelé haladó csapat észlelte a fogyatkozást, majd céljukhoz, az akkori örmény fővároshoz érve beszámoltak róla parancsnokuknak, és ez a beszámoló úgy maradt meg, mint az örmény területekről származó megfigyelés.

 

 

23. A Vespasianusok kettős fogyatkozása

 

Helye a mai időszámításban

:

i.sz. 71

Helye az Úr időszámításában

:

Úr 319

Időkülönbség

:

247 év

Időskála területe

:

Róma

 

   Egy különleges kettős fogyatkozásról számol be Natural History 2. könyvében, a Hipparkhoszról szóló részben idősebb Plinius, másik nevén Caius Plinius Secundus, ókori enciklopédista, aki a Vezúv kitörésénél, a Nápolyi-öbölben vesztette életét.  

   Gábli Cecília magyar fordításában, a szóban forgó mondat:

 ”Az az eset pedig, hogy mindkét égitest egymást követően eltűnt, a mi időnkben is előfordult: a Vespasianusok uralma alatt: az apa harmadik, és fia második consulsága idején.” 

   A következőket lehet tudni a két fogyatkozásról.

Egymás után 15 napon belül következtek be. A szöveg valószínű értelmezése szerint előbb volt a Nap, majd utána következett a Hold fogyatkozása.

  Az év meghatározása kisebb problémába ütközik, ugyanis 71. március 4-én volt egy holdfogyatkozás és 20-án pedig egy napfogyatkozás, de itt több mint 15 nap telt el a kettő között.

   Vespanianus ekkor harmadik alkalommal lett ugyan konzul, de társa M. Cocceius Nerva volt. A következő évben, 72-ben fia, Titus valóban másodszor volt konzul, de Vespasianus ekkor már negyedik alkalommal töltötte be a tisztet. [20]  

Következzenek a mai kronológia fogyatkozásai.

 

 


Az i.sz. 71. március 20-i napfogyatkozás képe


   Sok hozzáfűznivaló nincs. Viszonylag keskeny sávban volt észlelhető, de látványos lehetett, és alig érint szárazföldet.

   A 71. május 4-i holdfogyatkozás részleges volt. A félárnyékba 20.26-kor lépett be, a teljes árnyékba pedig 21.45-kor, és mintegy 40%-os fedés hozott létre, majd 0.04-kor lép ki a teljes árnyékból.

    Visszatérve a konzulok éveihez: Azt hogy 3. vagy 4. eltéveszthette, de a neveket nem, ahhoz amúgy is több információt párosít, (apa és fia, ifjabbik), de az is lehet, hogy mi tudjuk rosszul. Tehát 72 az évszám. Hozzáadva a 247-t, 319 az eredmény. Található is egy napfogyatkozás 319. május 6-án, ami Róma környékén kb. 70%-os takarást mutat. Alább a 319. május 6. napfogyatkozás ábrája.

    A két napfogyatkozás között nincs is lényeges különbség az észlelhetőség szempontjából, így következzenek a holdfogyatkozások.

  A 319-es év holdfogyatkozásait átnézve, május 20-án van egy, mégpedig 14 nappal a napfogyatkozás után. Ez már megfelel Plinius 15 napon belül jelzett időpontjának, és a valószínűsíthető sorrendje is egyezik.

 
  A holdfogyatkozás adatai sokat segítettek a korábban jelzett, hiányosan értelmezhető mondatok tisztázásához.

   A Hold 16.10-kor lép be a félárnyékba, 17.38-kor pedig a teljes árnyékba, és ami a lényeg, ekkor még 18 fokkal a horizont alatt van. Így ekkor még nem látható, és úgy kel fel kb. 18.35 után, hogy a földárnyék már takarja egy részét. A teljes árnyékot 20.04-kor hagyja el. Ennek ismeretében új értelmet nyerhetnek Plinius mondatai.

 

 Előbb az eredetiek, Gábli Cecília fordításában:

"Ebben a csodában a legcsodálatosabb mégis az, amelyet illetően megegyeznek a vélemények, hogy a Föld árnyéka elhomályosítja a Holdat, egyszer nyugatról, napnyugtakor, egyszer keletről; de ugyan mi a magyarázat arra, hogy ha már egyszer — miközben mindkét égitest látható a Föld fölött — a Hold, lenyugvásakor elsötétedik, árnyéka napkeltekor a Föld alatt kell hogy legyen? Az az eset pedig, hogy mindkét égitest egymást követően eltűnt, a mi időnkben is előfordult: a Vespasianusok uralma alatt: az apa harmadik, és fia második consulsága idején.”

 

 Egy angol nyelvű anyag nyersfordításával is összevetve, a dőlt betűs rész feltehetőleg a következőképpen értendő:

 

 „…és azt is felfedezte, hogy mi a magyarázata annak, ha a Föld árnyéka még a föld (horizont)  alatt van és a fogyatkozás (a Holdé) a felkelte előtt kezdődik, mint amikor egymás után egy nap- és egy holdfogyatkozás következett be 15 napon belül, Vespasianusok uralma alatt, az apa harmadik és fia második konzulságának évében.”

 

   A 319. évi napfogyatkozás az északi területeken volt észlelhető, de Plinius életútjából ismeretes, hogy a mai Belgium területén létezett Gallia Belgicanak nevezett tartománnyal is volt kapcsolata, aminek idejéről a források bizonytalanul nyilatkoznak. Ezek alapján nagy valószínűséggel Úr 319-hez (isz. 72-hez) köthető.

   Mindenesetre itt az esemény pontosan 247 évvel később található meg, és az is elmondható, hogy Plinius históriájában egy újabb homályos ókori forrás nyert pontosabb értelmezést!

 

 

24. Apollonius napfogyatkozása

 

 

Helye a mai időszámításban

:

nincs  (i.sz. 71)

Helye az Úr időszámításában

:

Úr 334

Időkülönbség

:

247 év

Időskála területe

:

Róma

 

   Flavius Philostratus Apollonius kalandjairól (Flavius Philostratus, "Life of Apollonius of Tyana" Ford.Tr. Conybeare) szóló művének VIII. könyvének  23. fejezetében egy napfogyatkozást ír le.

..Hellasban egy ómen fedi be az eget. A nap korongját körülölelte egy koszorú, színe, mint a szivárvány, és elhalványult fénye..”

Majd a 25. fejezetben így folytatja:

„És most az istenek is búsak Domitianusért, ki vezére emberiségnek. Az történt, hogy az imént megölték…”

    Domitianust a hagyományos éra szerint 96. december 18-án ölte meg személyi titkára. A forrás egy irodalmi mű, vagyis a szerzője élhetett bizonyos alkotói szabadsággal. A történet fűzése szerint is több év telt el a két esemény között. Az Úr időszámításában Domitianus halála 343. december 18-ra esett. Korábbi évszámoknál keresve, 334. július 17-én van egy gyűrűs napfogyatkozás, ami érintette a Hellászt.

 

 

   A helyszín megfelelő, Philostratus leírása szerint egy gyűrűs napfogyatkozás lehetett, és a képen látható fogyatkozás szintén gyűrűs  volt (annular). A császár halála előtt 9 évvel következett be. A hagyományos kronológia szerint a császár halála előtt 25 évvel, 71-ben volt egy megfelelő fogyatkozás Göröghon felett. Ha mást nem is, a 247 éves fantomkor létét megerősíti.

 

 

25. Nerva császár halála

 

 

Helye a mai időszámításban

:

i.sz. 98. (nincs észlelhető)

Helye az Úr időszámításában

:

Úr 345.

Időkülönbség

:

247 év

Időskála területe

:

Róma

 

   Nerva császár halála napra pontos dátum, i.sz. 98. január 25.-én volt. Sextus Aurelius Victor Róma történetének kivonatában (Sextus Aurelius Victor, "De vita et moribus imperatorum Romanorum") jelez egy napfogyatkozást a császár halálával kapcsolatban.

 

 

   A hagyományos kronológiában 98. március 21-én van egy északon, de a birodalom területén szinte észlelhetetlen. Egy másik több mint egy év múlva, 99. szeptember 3-án következett be, ami Afrika partjain maximum 10-15%-os fedést mutat.

 

 

   A 247 évvel későbbi új dátumánál található egy, 345. június 6-án, igaz Rómában ez is csak részlegesen volt látható. Majd rá egy évre szintén volt egy, 346. június 6-án. (Lásd a fenti ábrát)

 

 

 26. Hadrianus és Salinator napfogyatkozása

 

 

Helye a mai időszámításban

:

i.sz. 118

Helye az Úr időszámításában

:

Úr 359

Időkülönbség

:

241 év

Időskála területe

:

Róma

 

   Egy szűkszavú forrásanyag a Fasti Vindobonenses-ből : Hadrianus és Salinator  konzulságának idején egy napfogyatkozás történt.
(Forrás: Fasti IX, 285, Newton 1972)


 

   Mivel egyéb információ nincs, legfeljebb 118. évi lehetne, de ez Rómában csak részleges fogyatkozásként észlelhető. A 359-es év fogyatkozása mégiscsak érinti Róma környékét, igaz észlelhetősége csak egy szűk területre korlátozódott.

 

 

 

27. Tiberiánus és Dione napfogyatkozása

 

Helye a mai időszámításban

:

i.sz. 292 május 4.

Helye az Úr időszámításában

:

Úr 540. június 20.

Időkülönbség

:

248 év

Időskála területe

:

Róma

 

 

    A Consularia Constantinopola [ca. 468] szerint, Tiberianus és Dione konzulok idejében sötétség állt be délidőben, és ebben az évben lett Constantius és Maximinus császár, március kalendjában.

(Newton p. 533)

 

 

   A forrás sötétséget említ, ami a 292-es napfogyatkozásnál csak az északi területeken jöhetett létre. Az alább látható, kb. 248 évvel későbbi fogyatkozás, már Róma városát is sötétbe borította.

 

 



 

Úrnapi fogyatkozások

 

 

  A mai időszámításban 346-tól, az Úr időszámításánál 590-től kezdődő 10-15 éves időszakkal kisebb gondok támadtak az azonosítások során. A probléma az, hogy számos leírás maradt erről az időszakról, és ugyanakkor több lehetséges időpont is található ebben az idősávban. A mai időskálán a 346-os, a 348-as és 360-as napfogyatkozások tartoznak ide. Az Úr 590-től 606-ig tartó időben kilenc kisebb-nagyobb fogyatkozás található, aminek egy része részleges az európai részeken, de az észlelések zöme sem láthatóságra, sem a hely megadására nem tér ki.  A forrásokban leírt napfogyatkozások mögött szerepelhetnek akár 20-30%-osak is. A források nagy része „Úr napja”-ként megadja a hét napját is, azaz vasárnap. Alább a szóba jöhető fogyatkozások táblázata.

 

Időpont

Napja Sz.év: 599

Napja Sz.év: 600

Típusa

Észlelhetőség

Úr 590. okt.. 04.  

csütörtök

szerda

gyűrűs

Bizánc, Kis-Ázsia

Úr 591. szept. 23. 

hétfő

vasárnap

részl.

Afrikai rész, Róma

Úr 592. márc. 19. 

vasárnap

szombat

teljes

Görögország

Úr 594. júl. 23.

szombat

péntek

részl.

Európa

Úr 596. jan. 5.

péntek

csütörtök

gyűrűs

Hispánia

Úr 601. márc. 10.

szombat

péntek

teljes

Egyiptom északi rész

Úr 603. aug. 12.

kedd

hétfő

teljes

Földközi-tenger

Úr 604. dec. 26.

vasárnap

szombat

részl.

Afrika északi rész

Úr 606. jún. 11.

vasárnap

szombat

teljes

Afrika, Kis-Ázsia

 

   Feltételezésem szerint, itt még ugyanabban az évben volt a szökőnap, mint a római és a kopt érában, egy évvel előttünk, ezért a fogyatkozások napja két oszlopban is szerepel a táblázatban. Az első az 599-es szökőév esetén érvényes napokat tartalmazza, a második pedig a 600-as szökőév esetén érvényeseket. Az 599-es szökőévnél a hét napjainak meghatározása kézi módszerrel történt.

   A részlegesnek jelöltek is teljes fogyatkozások, de az európai részen kicsi volt az esély rá, hogy észrevegyék őket, ezért figyelmen kívül lehet őket hagyni. A többi a civilizáltnak nevezhető területeken haladt át, így valószínűsíthető, hogy készültek róluk feljegyzések. Ez alapján, a három vasárnapi fogyatkozás közül kettő jöhet számításba, a 604-es alig volt észlelhető a kérdéses területeken.  

   Alább az eredeti időskála erre az időszakra eső fogyatkozásainak ábrái, amelyek közül a 346. június 6-i hozott létre észlelhető fedést a kérdéses területeken, de pénteki napra esett volna. A 348-as valóban vasárnap volt, de ezt legfeljebb néhány véletlen szemlélő, vagy tudatosan kereső láthatta. A másik kettő sem okozhatott észrevehető látványosságot a mindennapi élet forgatagában, a kis fedésük miatt.  A 360-ast talán nem is láthatták az európai területeken, a 364-est pedig Britannia déli részén észlelhették volna.

 

 

 

 

 

    Az időszak kilenc többé-kevésbé jól észlelhető csillagászati jelensége lehet az oka a szokatlanul megszaporodott leírásoknak. Elképzelhető az is, hogy olyanok is voltak köztük, amelyek eredetileg a kihagyott fogyatkozásokra vonatkoztak, de a kor históriásai tévedésből, félreértésből összevonták őket.

   Például, az alábbi három, listában szereplő, de a bemutatásból kimaradó fogyatkozásról is lehetett valahol egy-egy feljegyzés, mivel az adott területeken jelentős takarást hoztak létre. A jelenleg ismert forrásokhoz azonban nem igazán lehet őket megnyugtatóan társítani.

 

           

 

    Balra fent, az 590-es, érinti Konstantinápolyt, és végigfut Kis-Ázsián, majd a pontos megfigyeléseiről híres Mezopotámián, igaz, gyűrűs lévén kevésbé volt ugyan észrevehető, de egy-két észlelés minden bizonnyal lehetett róla.

    A jobboldali, 596-os, az egykori Hispánia területén volt jól látható, míg a lenti, a 603. évi végigfutott a Földközi-tengeren, viszonylag kevés szárazföldi területet érintve, de ezekről is feltételezhető lenne legalább egy megjegyzés valahol.

 

 

 

28. Úrnap és földrengés

 

Helye a mai időszámításban

:

isz. 346 vagy isz. 348

Helye az Úr időszámításában

:

Úr 592. március 19.

Időkülönbség

:

246 vagy 244 év

Időskála területe

:

Róma

 

Három forrás, ami földrengést és napfogyatkozást kapcsol össze:

„Dyrrachium összedőlt a földrengés miatt, és három napon és éjszakán át pusztult Róma és még sok város megrendült. …A fogyatkozás vasárnap történt.”

(Jeromos Hieronymi Chr.) [2362 Ab, Ol.281.2, 9; 3, 10 Constantius]

„A napfogyatkozás és földrengés történt.”

[Annales Sancti Rudberti Salisburgenses, MGH SS, IX,.]

„A napfogyatkozás történt, és egy földrengés.”

[Ekkehardi Chr. Wirziburgense. -MGH SS, VI, 22. 346.]

Ezt is a 348-as évhez kapcsolták a konzulok által:

"Philippus és Sallia … konzulok idejében a napfogyatkozás vasárnap történt"

[Cassiodori Chronica. - PL, LXIX ]

 

 

 

 

   Az ábrán látható fogyatkozás megfelel és jobban illeszkedő a 346-os és a 348-as fogyatkozásoktól. A konzulok vasárnapi fogyatkozásának a 606. évi is eleget tesz, az is igaz, hogy messzebb lenne időben (360-nak felelne meg a mai időszámításban), de nem zárható ki teljes egészében.

 

 

29. Fogyatkozás Mezopotámiában

 

 

Helye a mai időszámításban

:

i.sz. 360. augusztus 08.

Helye az Úr időszámításában

:

Úr 601. március 10.

Időkülönbség

:

241 év

Időskála területe

:

Róma

 

Egy mezopotámiai napfogyatkozásról:

 „Ugyanebben az időben az egész keleti vidéket sötét homály borította be, …és azt gondoltam, hogy délig szüntelenül ragyogtak a csillagok, de lassan előtűnt egy vékony karéjban a nap, majd fokozatosan visszanyerte alakját.”

[Ammianus Marcellinus, XX, 3,1 (Schove 56, Newton, 1972)]

 

Egy különleges, kopt eredetű forrás, Egyiptomból:

   "A Phamenoth hónap 14. napján, IV. indictio-ban (évben), a nap elsötétült a nap 4. órájában - abban az évben, amikor Petros fia Palou volt bíró Djeme fölött."

 Ludwig Stern ZÄS 16 (1878) 11-12.

 

  Itt nincs megadva pontosabb év, de a forrás környezetében VII. és VIII. századi feljegyzéseket találtak kopt forrásokban.  A 601-es év megfelel a valóban IV. indikcio-nak, és a kopt naptár Phamenoth hónapjának 14. napja pontosan március 10-re esik.

 

 

 Ezt a fogyatkozást a 360-as évhez rendelte R. R. Newton, amely, mint az előző oldalakon látható volt, el sem érte a kérdéses területeket. A jelenlegi eleget tesz az egyiptomi és a mezopotámiai feltételnek.

 

30. Fogyatkozás júniusban, Úrnapján

 

 

Helye a mai időszámításban

:

Kérdéses (360?)

Helye az Úr időszámításában

:

Úr 606. június 11.

Időkülönbség

:

(246?)

Időskála területe

:

Róma

 

Vasárnap és kora délelőtti leírat a következő:

 

"Ebben az évben a Nap újra elsötétedett, az Úr napjának második órájában."

[Cassiodori Chronica. - PL, LXIX (Schove 52., Newton, 1972)]

 

A következő megemlít egy hónapot is:

 

 „Ebben az évben volt egy napfogyatkozás, a csillagok feltűntek az égen, a nap harmadik órájában, hatodik hónapban Daisios (június) 6. napján."

Forrás: Theophanes, Chronographia [ca. 813] (Newton p. 534)

 

 

 

    Elfogadható eredeti fogyatkozást nem tudtam beazonosítani, igaz a 360-as időben jól illik ide a 246 éves elcsúszásával.

   A hónap körülbelül egyezik, a kora délelőtti, reggeli időpont szintén, a vasárnap pedig pontos, ha ekkor még egy évvel előbb tartották a szökőéveket.

 

 

 

31. Szent Jeromos pünkösdi napfogyatkozása

 

 

Helye a mai időszámításban

:

Nincs (i.sz. 393)

Helye az Úr időszámításában

:

Úr 634. június 1.

Időkülönbség

:

(247 év?)

Időskála területe

:

Róma

 

    Szent Jeromos az egyik levelében (Hieronymi presbyteri contra Joannem Hierosolymitanum ad Pammachium liber unus) leír egy napfogyatkozás Betlehemben, pünkösdi időponttal. (Más néven: Sophronius Eusebius Hieronymus, i.sz. 340-tól 420-ig élt ókeresztény író. Palesztínába 386-ban érkezik. Régészek és levéltárosok védőszentje. Pályafutását végigkísérik levelei, amelyekből 125 maradt fenn.) A szöveg:

néhány hónappal ezelőtt, a Pünkösd napján, amikor a nap elsötétült, és az egész világ rettegett, hogy jön a bíró…”

   Konkrét időpont nincs megadva, de a jelenlegi időszámításban, i.sz 370-től isz. 420-ig, nem találtak megfelelő fogyatkozást, ami észlelhető elsötétülést okozott volna a megfelelő naptári hónapban. Ezért jobb híján irodalmi kitalációnak lett minősítve Jeromos mondata.

   Azonban 247 évvel későbbi időtartományban található egy, 634. június 1-én. Visszaszámolva, ez i.sz. 387. évnek felel meg a mai időszámításban. A keresztény források szerint ekkor már Jeromos Palesztinában tartózkodott.

 

 

Az ábrán fekete pont jelöli Betlehemet. A június hónap pedig megfelel egy pünkösdi ünnep időpontjának

 

 

32. Arcadius és Honorius napfogyatkozása

 

 

Helye a mai időszámításban

:

i.sz. 402. november 11.

Helye az Úr időszámításában

:

Úr 644. november 5.

Időkülönbség

:

242 év

Időskála területe

:

Róma

 

Arcadius és Honorius konzulsága idején, november idusa előtti 3. napon (november 10.) napfogyatkozás volt.

[Forrás: Consularia Constantinopolitana] (Newton, 1972)

 

 

  A római naptárban a november hónapnak 13-án volt az idusa, így ez november 10-e. Mivel ekkor már körülbelül négy nappal van elcsúszva a naptár a rendes helyéről, ez a mában 6-nak felel meg. Az év viszont csak 242 évvel tolódott el.

 

 

* * * *

 

   A következőkben két forráshiányos fogyatkozás kerül bemutatásra, jelezve a problémát. Talán mégis fellelhető egy igazoló forrás.

 

 

33. Alarik napfogyatkozása (forráshiányos)

 

 

Helye a mai időszámításban

:

Nincs (i.sz. 410.)

Helye az Úr időszámításában

:

Úr 655. április 12.

Időkülönbség

:

(245 év?)

Időskála területe

:

Róma

 

  Hiteles forrást nem találtam, de többen hivatkoznak rá (például S. J. Jonhson, 1889) így beillesztem ezt is, jelezve a problémát.

A szöveg: mielőtt Alarik megjelenik Rómában, napfogyatkozás volt, ami teljes sötétséget okozott. A szöveg alapján lehetett máshol is.

 

    Ez jóval fentebb van, mint Róma, talán Alarik ravennai székhelyén jegyezhették fel és a hivatalos dátumhoz képest csak 245 évvel később. Van egy 657-ben is, de az Afrikában teljes, és Rómában egy 15%-os takarást mutat.

 

 

34. Marciano császár napfogyatkozása (forráshiányos)

 

 

Helye a mai időszámításban

:

Nincs (i.sz. 453. 02. 24.)

Helye az Úr időszámításában

:

Úr 698. december 12.

Időkülönbség

:

(248 év?)

Időskála területe

:

Róma

 

   Ez is forráshiányos, mivel a bizánci láthatóságra hiteles ókori leírást nem találtam: Attila halálát megálmodó bizánci császár, Marciano uralkodásának kezdetén egy napfogyatkozás volt megfigyelhető Bizánc területén.  Marciano császár i.sz. 450-től 457-ig uralkodott. Az Úr időszámítása szerint ez 697-től 704-ig tartó időszak.

    Viszont Tours-i Szent Gergely is jelez egy részlegesnek tűnő napfogyatkozást, Attila itáliai hadjáratának idejére.

 

„Nap megfakult, és alig harmadrész fényt adott, úgy vélem, ily gonoszság és ártatlan vér ontása láttán."

 (Tours-i Szent Gergely:  Historia Francorum)

 

 

 

Az eredeti időszámítás szerint a fenti ábrán látható fogyatkozást, talán ha Hispánia északi csücskén láthatták, Itáliában azonban nem.

 

 

 

  Ez viszont mind Itáliában, mind Bizánc területén észlelhető elhalványodást okozó gyűrűs napfogyatkozás volt, és ha Attila 700-ban halt meg, akkor ez az itáliai hadjárat éve előtt lehetett.

 

 

  A fantomkor közelébe érve egyre több lett a bizonytalanság az általam hozzáférhető fogyatkozások leírásai körül. Egy szemléltető példa a források problémájára, jóval a fantomévek előtti időszakból.

 

35. Theodosius és Abundantius napfogyatkozása

 

 

Helye a mai időszámításban

:

i.sz. 393. november 20.

Helye az Úr időszámításában

:

Úr 645. október 25. (kérdéses)

Időkülönbség

:

(?)

Időskála területe

:

Róma

 

A szűkszavú forrás a következőket állítja:  

Theodosius III. és Abundantius konzulok idején nappali sötétség volt a harmadik órában, november kalendje előtt 6 nappal.”

(Fasti Vindobonenses,   Marcellinus [ca. 534], (Newton p. 537)

  Mivel a kalend a hónap első napja, ez a forrás október 25-re jelzi a napfogyatkozást.

 

 

    A fenti fogyatkozást rendelték ehhez a forráshoz, ami egy hónappal később következett be, és a két konzult is ide sorolták. A 247 éves csúszást beszámítva, i.sz. 640-ben nincs fogyatkozás. Az első jelölt, a már bemutatott 32. sorszámú Arcadius és Honorius 644. évi a (i.sz. 402) fogyatkozása lehet, ami szintén a 3. órában következett be. A másik jelölt:

 

 

 

   A 645-ös év novemberének kalendje előtti 6. napra esik (= október 25.), és a 3. óra is megfelelő. A birodalom területén azonban csak részlegesen volt látható. Ez a hagyományos időskálán az i.sz. 398. év fogyatkozásának felel meg.

   Azonban a korabeli források és a mai álláspont szerint Theodosius már i.sz. 395-ben meghalt. Tehát marad egy kérdőjel.

 

   Egy érdekes jelenség tapasztalható a csillagászati események kutatása során. Időben a fantomkor felé haladva, egyre bizonytalanabb, nehezebb lett a leírások beazonosítása a korábbi időszakokhoz képest.

  Körülbelül a 400-as évtől kezdve mintha összekeveredtek volna az ide tartozó fogyatkozások adatai a különböző forrásokban.

    A fantomkor közelsége kihatott volna ennek a kornak okmányaira is, oly módon, hogy az esetleges átmásolások során kiegészítették azokat más események adataival? 

  Izgalmas kérdés, számtalan kutatási lehetőséggel.

 

 

 

Jegyzetek

 

 

[20] Hahn István: Naptári rendszerek és időszámítás erről szóló fejezetei

 

[38] Ponori Thewrewk Aurél Napfogyatkozások és a történelem és Mahler Ede: Adalék a Kelet ókori népeinek asztronómiájához. Stella Csillagászati Egyesület Almanachja 1931-re. Budapest, 1931, pp. 143–164

 

[39]  British Muzeum 37097 + 37211 agyagtábla, Rev. 4'-7'; ford:. Sachs és Hunger I, p. 125. F. R. Stephenson: Historical eclipses and Earth’s rotation. 138. oldal.

 

[40] Stellarium asztronómiai program,  Copyright © 2000-2008 Stellarium Developers Honlap: http://stellarium.org/wiki/index.php/Main_Page

 

[44] British Museum 41660-as agyagtábla (=LBAT 232),. ford:. Sachs és  Hunger I. p.313. F. R. Stephenson: Historical eclipses and Earth’s rotation. 133.és 142 oldal

 

[80] Hérodotosz

 

 

 

 

 

Szekeres Sándor


  
    Nyomtatható változat    Küldd el ismerősödnek ezt a cikket! Szólj hozzá ehhez a cikkhez!

Sz:webmester
Idő:2010.06.04.
Olv.:1177
Cimkék:

<<< Előző cikkhezKövetkező cikkhez >>>
 
    

  
 
 
    

   
 

Eddigi hozzászólások:

A cikkek kigyüjtött hozzászólásainak oldalára =>


Hozzászóló neve: SzekeresSCikkek 297. hozzászólásaIdeje: 2014.08.18. 20:28  

Kedves László!

Én nem kutatom a precessziót, elfogadom, úgy ahogy van. Mindenesetre érdekelne a kutatásának módszertana.

A kapcsolati szöveg mögött van egy email cím, amit be lehet másolni egy tetszőlegesen kiválasztott levelezőprogramba. 

Fomenkóval csak annyira ismerkedtem meg, hogy véleményt tudjak nyilvánítani.
Diplomatikusan: szokatlan formabontásnak nevezném.
Mellőzve a finomságokat: médiaismertséget hajhászó sületlenség.

Üdv: Sándor


Hozzászóló neve: László VendégkéntCikkek 296. hozzászólásaIdeje: 2014.08.16. 14:32  

Kedves Sándor!

Elképzelhető, hogy eltérő gondolataink vannak, de a precesszió kutatása közös főcsapás-irányunk. 

Amit királyainkról mondtam, ezer évig egyházi jogban szentesített törvény (kánonjog) volt Magyarországon, s Zsigmond királyunk egész Európával elfogadtatta (Ez benne van Werbőczi Hármas-könyvében is. Tehát, ez ténykérdés. De a kutatásunk célja nem ez, így bölcsebb dolog erről nem vitatkozni.

Sajnos nem használok MS Outlook-ot. Viszont ide írok két dokumentumot gondolatébresztőnek. Annál is inkább, mert, Kedves Sándor, éppen azrt komolyan veendők, mert az időszámítás alapjául vett dátumok - lehet, hogy - rossz leolvasás eredményének minősülnek. S ez a Te kutatásaidat is érinti.

1. E téren A. Fomenkó tett fontos megállapításokat. Az Internetet a munkásságáról a legjobb összefoglaló Cracrocrates blogján olvasható. (11.11.2007Who is Antatoly Fomenko and what is the New Chronology?) Javaslok Google-keresést.

2. Ez pedig holland professzor 1992-es előadásának utolsó oldala (http://phdamste.tripod.com/t rojan.html), elmélete szerint Trója városa Nagy-Britanniában volt.

This then, is what I believe to be the true story of the famous citadel of Troy, the 'holy city' which once stood just outside Cambridge on the Gog Magog Hills.

Ezek szerint volt egy Góg-Magóg Hegy Cambridge határában. De van egy térképen, amelyen Góg és Magóg Észak-Szibériában van. De ott nem Hegy, hanem két város.

Kíváncsi vagyok, mit szólsz hozzá.

Üdv K. László


Hozzászóló neve: SzekeresSCikkek 295. hozzászólásaIdeje: 2014.08.15. 07:56  

Kedves László!

  Úgy látom, hogy a mi szemléletvilágunk külön utakon száguldozik. Nem szabad keresztezni, mert abból csak konfliktusok lesznek, és nem egy termékeny vita. Általában megpróbálom racionálisan szemlélni a életet, igaz ez nem mindig sikerül, de pl. a történelemre úgy tekintek, mint a jelenre.
  Most is egy majdani történelmet élünk meg, és egykor is ugyanígy folyt az élet, csak az értékrendek voltak mások. Ha azt betartotta az egykor élő, élhette világát, ha nem akkor kapott a fejére vagy a fenekére.
  A helyzet ma is ugyanaz, ha valaki betartja a mai értékrend kívánalmait, élhet mint Marci Hevesen, (az lényegtelen, abból a szempontból, hogy a mai betartandó szabályok jelentősen eltérnek az akkoritól, amiket talán könnyebb/nehezebb volt betartani, és lehet, hogy akkor több veszély is fenyegette az embert, mert ugye fejlődünk. De ez racionálisan szemlélhető fejlődés.
  Ma pl. nincsenek istenkirályok, csak nagyhatalmú emberek, akik esetleg élet-halál urai is. Ha az ember betartja a velük kapcsolatos szabályokat, 'értékrendeket', semmi baja nem lesz, de ha megsérti, vessen magára.

A lényeg, ...akkor sem voltak istenkirályok, csak nagy hatalommal bíró emberek, akik az élet-halál urai voltak. Volt olyan aki élt a hatalommal, és volt olyan, aki visszaélt vele.

Ennek a honlapnak én vagyok a webmestere, az oldal alján ott van az elérésem.

Üdv: Sándor


Hozzászóló neve: László VendégkéntCikkek 294. hozzászólásaIdeje: 2014.08.13. 16:22  

Kedves Sándor!

Valóban, de a magyar szent királyok nem piskótából voltak, hanem istenemberek, lényegük szerint nemcsak z egész föld, hanem az egész világegyetem urai is, úgy együtt, együtt testületileg.

A "Szigeti veszedelem" irodalmi alkotás egészen képletesen leírja, hogy például Zrínyi micsoda erőkkel csapott össze. Kataklizma a javából. De ez csak egy szemléletes példa.

Ezek szerint - ha igaz Uwe Topper állítása, akkor meg kell néznünk a pontos időpontját, mikor volt, miből vonja le a következtetést, nemcsak úgy a hasára csap. S akkor az időszámításunk is új megvilágításba kerül. S akkor Sándor elmélete is módosításra szorul, mert az időszámításunkat felül kell vizsgálni. Az évszám ugyan egyenezik, de nem a mögötte tartalmilag eltelt idő. 

S akkor , ha igaza van Toppernek, én is törhetem a fejemet.

Csak egyet nem szabad tenni: legyinteni egyet a társkutató állítására, függetlenül attól, hogy egyetértünk-e az elméletével vagy sem.

Ide kívánkozik, hogy a középkori térképek szerint Szibériában, Ázsiában virágzó kultúrák voltak, s valószínűleg mások voltak az éghajlati viszonyok. Találtam egy tértképet,a melyen az szerepel, hogy Kamcsatka fölött Szibéria észak-keleti csücskében 1299-ben dokumentált keresztény királyság volt. Erről még eddig egy szót sem hallottunk. 

Az összes műveltséget újra kell értékelnünk, s ebben az időszámítás ulcstényező. A paradigma-váltás azt jelenti, hogy új szempontok erülhetnek fel, s az eddigi egész tudásunkat át kell értékelni. 

Ha kapok emailcímet, küldök némi szellemi rágódnivalót.

Szívélyes üdvözlettel: László

 

 

 

 

 


Hozzászóló neve: SzekeresSCikkek 292. hozzászólásaIdeje: 2014.08.09. 17:51  

Kedves László!

Elnézést kérek.  
Véleményem szerint abszolút semmiféle kapcsolat nincs az igen hosszú periódusú precessziós mozgás és mai időszámításunk hibája között.

A precesszióról:

a Föld forgástengelyének iránya a térben nem teljesen stabil. 26 ezer év alatt egy 23,5° sugarú kör kerülete mentén körbefordul, amelynek centruma az ekliptika pólusa. A precessziós mozgás következtében a tavaszpont hátrál az égen, emiatt az égitestek koordinátái változnak. A precessziós mozgás elsősorban a Nap és a Hold gravitációs hatásától, forgatónyomatékától áll elő a nem gömbszimmetrikus Földön. A jelenséget a görög Hipparkhosz fedezte fel az ókorban.

Szerintem, ennek a sebessége csak jelentős trauma esetén változhat. Pl. igen-igen erős, kataklizma-szerű földrengéssorozat, nagyméretű aszteroida találat, esetleges jégkorszaki jégsapkák hirtelen elmozdulása, stb., stb, lehet fantáziálni.

A mi időszámításunk eltelt ideje alatt nem volt ilyesmi.

Üdvözlettel: Szekeres Sándor


Hozzászóló neve: lászló VendégkéntCikkek 291. hozzászólásaIdeje: 2014.08.09. 17:13  

Kedves Sándor!

Ha csuklott is, valaki biztos emlegette. A nap- és holdfogyatkozásokat sem az okozza, hogy valami belemegy a Nap szemébe, s belenyúl, hogy ki tudja onnan venni. Az üdvtörténet nem királyi út, hanem tövisekkel kirakott ösvény. Nem az én dolgom megmagyarázni. Legfeljebb az, hogy a kutatótársaim figyelmét felhívjam arra, amit esetleg nem tud. Én csak annyit teszek, hogy szerény tudásommal komolyan veszem mások véleményét, s ha az érvelés meggyőző, akkor jobb híján vagy feltételesen elfogadom, ha viszont ellenérvem van, azt felsorakoztatom. De a gúny eszközével sohasem élek. Azt általában ellenünkben használják.

Üdvözlettel László 

 


Hozzászóló neve: SzekeresSCikkek 290. hozzászólásaIdeje: 2014.08.02. 09:54  

idézet:

... persze marad a kérdés, hogy mi okozhatta, ha igaz.

Mondjuk csuklott egyet a Föld? 

De ez a mosoly talán jobban illig ide:  


Hozzászóló neve: László VendégkéntCikkek 289. hozzászólásaIdeje: 2014.08.01. 15:02  

Kedves Sándor!

Még egy fontos mozzanat az időszámításhoz. Ha jól emlékszem, Uwe Topper ír angol nyelvű cikkeiben a honlapján arról, hogy a precesszióban volt egy sebességváltás. Ez alapvető szempont, s módosíthatja a számításainakt, s persze marad a kérdés, hogy mi okozhatta, ha igaz.

Köszönöm és szívélyes üdvözlettel K. László

 

 


Hozzászóló neve: László VendégkéntCikkek 288. hozzászólásaIdeje: 2014.07.29. 18:29  

Kedves Sándor!

Persze más eredményt kapunk, ha nyugati gondolkozást alkalmazzuk (szervetlen műveltség), s mást, ha a magyar észjárást (szerves műveltség.) Mivel a Szent Keresztnek valóságmegidéző ereje van, akkor a Boszporusz inkább valószínű. De maradjon e kérdés nyitott, elfogadom a válaszod, így ez nekem nem jutott eszembe.

A nyelvészeti kutatások is alátámasztják. A Phosphorusz (a foszfor éjjel is világít, tehát a sötétségben, ez Jézus lényege) rácseng a Boszporuszra, ami a Fekete-tenger és a Fehér-tenger (a Földközi tenger régi neve) közötti kapu. S a tenger tegnegyl, tehát két dolgot összekapcsol, a Boszporusznál a fehér és a fekete birodalom közötti kapu, s ez Jézus Urunk Szent Keresztjének a feladata. A Fehér-tenger másik kijárata Gibr-altár [magyar Gáb(o)r-oltár] pedig Jézus urunk földi életének másik sarokpontja, az Angyali üdvözlet.

De, más. a kutatásaimban összekötöttem az évkört az általunk ismert emberi történelemmel. S az általad dokumentált 240 év különös jelentőségre tesz szert. Ugyanis, ha a hagyományos időszámításhoz hozzáadunk 240 évet, ahová Te teszed Jézus születését, a Mérleg világhónap középső Vízöntő dekanátusa kezdődik (Ez 240-300 között tart). S kutatásaimban ez az a hely, ahol Jézus felveszi a keresztet a 14 stációból álló via dolorozán.

A módszer abszolút megbízható, mert a történelmi események és a szereplők neve mutatja az idő minőségét. Pl. Kossuth a Kosban ténykedett, Rákóczi a Rákban, Bakócz a Bakban. Maga a körkörös történelem nem az én ötletem, hanem másoké (pl. Papé), de én vagyok az első, aki ezeket a történelmi szereplőket konkrét dekantusba, s így időpontba helyezem. Ennek a fényében ragyogóan értelmezhetők (különösen a magyar) történelem eseményei. Pl. hogy Atilla Rómában mirt Leónak kegyelmezett meg. Miért az Oroszlánnak? (Miért nem a Halaknak?) Mert a recessziós Oroszlánban, annak is az első napján (ami aug. 20-nak felel meg) keletkezett a Koronánk. (Kb. 540-546 között.)

 

Köszönöm a megszólalási lehetőséget, s hogy teret biztosítasz gondolataimnak, amely felfedezésednek is új értelmezést ad.

Üdv László

 

 


Hozzászóló neve: SzekeresSCikkek 287. hozzászólásaIdeje: 2014.07.26. 18:55  
Kedves László!

1.
A lista és a tárgyalás közti sorszám különbséget sokan nem vették észre. Én sem. A hiányzó szalamiszi csata a a négyesben lett tárgyalva és az egész nincs szinkronban, sajnos. A honlapon megpróbálom kijavítani. Köszönöm az észrevételét.

2.
Talán azért van a festmények háttérében a boszporuszi szoros, mert ott, Bizáncban (Konstantinnápolyban) készültek, és a festőknek is tetszett a háttér, és nem biztos, hogy tisztában voltak akkor Jeruzsálem földrajzi jellegzetességeivel.

3.
Köszönöm szépen. Sándor

Hozzászóló neve: laszloCikkek 286. hozzászólásaIdeje: 2014.07.20. 12:32  
Kedves Sándor!

Először is köszönöm, hogy kutatási eredményeidet körebocsátottad, hogy az érdekődő nagyközönség is ingyenesen szabadon megismerkedhessen vele. Három észrevételem van.

Az első technikai: a holdfogyatkozásoknál a 5-6-7-essel gond van,
Nálad a következő sorrend van:

5. Peloponnészoszi háború
6. hiányzik (vélhetően a II. Szalamiszi csata kimaradt). Ez a táblázatban benne van.
7. II. Artaxerxes napfogyatkozása

Kérdezném, hogy a kihagyás szándékos-e, vagy véletlen. Végülis ez a rövidített változatot bocsátottad közre.

2. A második észrevétel tartalmi.

Anatoly Fomenkó számomra meggyőzően bebizonyította, hogy Krisztus urunkat nem Jeruzsálemben végezték ki, hanem a Boszporusznál. Az a város, amit ma Jeruzsálemként ismerünk, s ehhez térképet is mutat, ha gondolod, elküldöm Neked, csak a nepóleoni háborúk után, tehát a XIX. elején jelent meg a térképeken, akkor csak Új-Jeruzsálem néven. Tehát valakik bennünket etetnek. Ha ez igaz, akkor Jézus urunk keresztrefeszítésére vonatkozó napfogyatkozási adatokat is át kell értelmezned. (persze ha az érvek téged is meggyőznek. Tisztában vagyok azzal, hogy Fomenkóról sokaknak megvan a véleményük. De én nem címkézek, engem csak a tények érdekelnek. Ha az érvei meggyőzőek, el kell tudjam fogadni. Középkori festményekkel bizonyítja, amelyek Jézus urunk keresztre feszítését örökítik meg. Mindnek a hátterében ott van a boszporuszi szoros.

3. Végezetül fogadd dícséretemet. Elismerés illet Téged azért, mert tudományos igények szerinti formába öntötted a gondolataidat. (sajnos ez a kutatók java részére nem igaz.)

Vannak még észrevételeim, de majd csak ha teljesen áttanulmányoztam a könyvedet.

Kösznöm a hozzászólás lehetőségét. László

 
    

   
 
A cikkhez regisztráció nélkül is hozzászólhatsz, egy tetszőleges név megadásával.
Ne feledd: azok a szavak, amelyekkel minősítesz valakit, többet mondanak rólad, mint akiről beszélsz!
Neved / nicked:   
  (Írjál be egy nevet, különben nem megy el a hozzászólásod.)

Extra mosolyok:
(Egérrel megfogva behelyezhetőek a szövegbe.)

Humán ellenőrző kód:

Másik_kód_kérése
Kedves Hozzászóló!
Írd be ide a fenti képen látható kódot.
Ez a programok által bevitt veszélyes tartalmak beírásának megelőzésére szolgál.
(ha bizonytalan vagy a kód olvasásában, a kis nyilakra kattintva kérhetsz egy másikat)



 
    

 
Generálás ideje: 0.06 mp 

Mottó:

A tévedés be nem ismerése a megoldástól való elfordulással egyenlő és csak árt mindenkinek. Az idő pedig olyan mint víz, előbb-utóbb a felszínre dobja, ami nem oda való.

(Nemtom)


Kezelők
 BEMUTATKOZÁS
 LEXIKON

Online könyvrendelés
Fotóalbumok
Linkek, társoldalak Honlap statisztika

Keresés honlapon


Felhasználónév:

Jelszó:


Téma bevezető és tartalma

Az eltévedt időszámítás elmélete
Az elmélet szerint a mai időszámításunk az egykori pártus birodalom keletkezésétől számított éra, amelyet egy - ma már magyarnak számító - félreértett kifejezés miatt terjedt el.



Ma érvényes évszámok

Jelenlegi:2017
Etióp:2009
Kopt:1733
Iszlám:1438
Perzsa:1396
Zsidó:5777
Indiai:1939
Bizánci:7525
Örmény:1465

Az évszámok a számítógép dátumbeállításához igazodnak.

Eltévedt évszámok

Jézus születésétől számolt
TévesHelyes
20241777
Arszakida éra
TévesHelyes
22642017
Szeleukida éra
TévesHelyes
23282081
Róma alapításának érája
TévesHelyes
27702523
Nabú-nászir-éra
TévesHelyes
27642517
Olimpiai éra
TévesHelyes
698 ol. 1 év633 ol. 1 év

Az évszámok a számítógép dátumbeállításához igazodnak.

Információk
 
Ugrás_a_cikk_oldalára

 

Unsoft.hu


Levél a webmesternek


Egyiptomi kopt naptár

Etióp naptár

Iszlám naptár

Honlapok
  www.kisbiro.hu: Közhírré tétetik!
  Eltévedt időszámítás
  Mocsáry Évelőkertészet
  Mlinkó István Általános Iskola, Eger
  Elektro-Tec, Gyöngyös
  Ősmagyar nyelvek
  Meglátások
  Eurochess
  Hevessakk
  Agriasakk
  Boricsev Oleg
  Mellár Mihály: Kitalált a kitalált középkor az...
  Mellár Mihály: Atlantisz - hol volt, hol nem volt
  Tomory Gábor Néptánciskola
  Borostyán Néptáncegyüttes
  Csibészke Néptáncegyüttes
  Mákvirág Néptáncegyüttes
  A gyöngyösi Ringsted utca oldala
  Évelő növények, évelő virágok
  UNIX-időbélyeg kiszámítása
  Egyszerű játékok a sakktáblán
  Szkíta Főnix
  The Scythian Phoenix

Statisztika
Te vagy itt a(z)
2375241
látogató!
Ma  797,
ebben a hónapban
29856 látogató volt.
Jelenleg
0 regisztrált tag
és 29 vendég olvas minket.

Üdvözlöm oldalamon!

Oldalt eddig 2375241 alkalommal keresték fel.

Regisztrált felhasználók száma:133
Látogatók összesen 616 alkalommal szóltak a fórum 9 témájához és a honlap cikkeihez.

Legutóbbi 5 felhasználónk:
LL.kedõ
Gondol-f
enteje
trilla
Teupoko

Mai legolvasottabbak
V. Fantomévek nélkül  (8)
Napfogyatkozások és a történelem  (8)
Könyvbemutató: 2010 március 10. 16.00 Gyöngyös, Városi Könyvtár  (7)
2. Az elmélet alapjai  (7)
Ó-orosz (Nesztor) őskrónikáról  (7)
A TÖRTÉNELMI RÉTESTÉSZTA - újragyúrva  (7)
Egy alig ismert ókori világbirodalom: Párthia  (7)
Sándor: 247 évvel vertek át bennünket  (6)
A magyar krónikák és a kitalált középkor  (6)
A TÖRTÉNELMI RÉTESTÉSZTA nyújtása, avagy a töltelék dátumok titkai  (6)