Visszalépés a Főoldalra
TARTALOM
ELMÉLET ANYAGA
ELMÉLET, egyszerűen
FÓRUMOK
   
 
<<< Előző cikkhezKövetkező cikkhez >>>

  
      Nyomtatható változat    Küldd el ismerősödnek ezt a cikket!   Szólj hozzá ehhez a cikkhez!


Szekeres SándorTéma : Az eltévedt időszámítás elmélete
 

V. Fantomévek nélkül


Eltévedt időszámítás

A fantomkor több véletlen körülmény találkozása során emberi, történelmi félreértés miatt épült be az időszámításokba, és nem egy erre irányuló szándékos beavatkozással jött létre. Azokba az időszámításokba, amelyekben egy valós első esztendőtől számolták az éveket, és nem utólag lett megállapítva az egyes számú évük, nem kerültek, nem kerülhettek bele a „fantom évek". Az összeesküvés-elméletre épülő naptárhamisítás a szélesebb körben ismert éráknál amúgy sem jöhet szóba.
   A hipotetikus kezdetű keresztény- és a bizánci időskála minden bizonnyal tartalmazza a fantom éveket, de azok, amelyek valós kezdettel indultak, tiszták maradtak, legyen bár még mai is használatban lévő, vagy már megszakadt éra. A fantomkor eseményeinek tisztázásánál a nehézségét épp az okozza, hogy összekeveredett a pontos helyén lévő és az elcsúszott időskálák történelme.
     Ebben a fejezetben kerülnek tárgyalásra azok az időszámítások, amelyek valamilyen módon kapcsolódnak a mai időszámításunkhoz, azonban jó néhány vizsgálatra érdemes időskála kimarad, mit például a perzsa eredetű Jatzegerd-éra, az örmények időskálája, de a szeleukida időszámítás is.
   A tárgyalásra kerülő időszámítások: a Hold járására alapuló iszlám éra, a rejtélyes egyiptomi kopt keresztények naptára, és az Etiópiában ma is hivatalos, most még rejtélyes eredetű etióp időszámítás.
   Egy érdekes adalék kerül terítékre a szökőévek helyével kapcsolatban, majd Dionysius Exiguus Jézus valós születése szerinti időszámításának egy lehetséges magyarázatára is sor kerül.
  A fantomkor nélküli időskálában László Gyula kettős honfoglalás elmélete új értelmet kap. A finnugor elméletet megremegtető régészprofesszor munkájában a kései avarokat azonos nyelvűnek azonosítja a magyarsággal.
    A fejezet utolsó részeiben a Kárpát-medence fantomévek nélküli történetének fontosabb eseményei találhatóak, érdekes epizódokkal kiegészítve.

 

Az iszlám időszámítás

 

 

   A mohamedán naptár kezdete, a hidzsra (futás), Mohamednek Mekkából Medinába történő menekülésének időpontja. A könyv írásának idejére 1430 iszlám év telt el annak kezdetétől, ami kb. 1387 normál év.

  A mi éránkra való átszámítása meglehetősen bonyolult, mivel tisztán holdéveket számolnak, egy holdév 10-11 nappal rövidebb egy napévnél, amelyek így 354 vagy 355 naposak. A lényeg: a kezdetét jelentő hidzsra az Úr időszámításában és a mai hivatalos időszámításban is 622. július 16-án, egy újholdnapon történt.[36]

A megfelelő újholdnap megtalálható a számítógépes program segítségével, valamikor 622. július 14–én. Figyelembe véve az átszámítási pontatlanságokat, és azt, hogy az arabok és a törökök az újholdat a vékony karéj megjelenésétől számítják, elfogadható közelségben van. Természetesen ez még jócskán benne van a római korban, hiszen a vége (Kr. u. 476) itt Úr. 723-ban van.

 

A 622. július 16-i újhold képe

 

                   (Készült: Moontool programmal, honlap:http://www.fourmilab.ch)

   Az Úr 622. évének a római időszámításban az i.sz. 375. éve felel meg, és ez idő tájt hoznak szigorú törvényeket, az úgynevezett pogányok és az eretnekek ellen. Az iszlám időszámítás kezdő dátuma így azonos korba kerül az arianizmussal. A kereszténység változatai közül talán az arianizmus hasonlít legjobban az iszlám tanításaihoz. Ezt a kapcsolatot Heribert Illig is feltételezte.

      Az iszlám történetírás eseményei változatlan évszámmal kerülnek be az európai történelembe. Néhány fontosabb évszám, amely kapcsolatba hozható az iszlám történetével az ezredfordulóig.

 

Úr 570   körül született Mohamed.

Úr 577 A niceai zsinat (i.sz. 325).

Úr 575-620 Athanasius alexandriai püspök harca az arianizmus ellen.

Úr 610  Mohamed megkapja az iszlám tanításait Gábriel arkangyaltól

Úr 622   Mohamed menekülése, a hidzsra éve.

Úr 627  Thesszalonikéi ediktum betiltja az arianizmust keleten.

Úr 632   Mohamed  próféta halálának éve.

Úr 632   Abu  Bakr uralkodásának kezdete.

Úr 634   I. Omár kerül  uralomra  Arábiában.

Úr 636   Az arabok elfoglalják  Szíriát  és  Palesztinát  a  bizánciaktól.

Úr 638   Jeruzsálem arab kézre kerül.

Úr 641   Az arabok Egyiptomban. A Szasszanida királyság bukása.

Úr 643   Az arabok elfoglalják  Líbiát.

Úr 644   Meghal I. Omár. Utóda Oszmán.  

Úr 661   Muávija kalifa  megalapítja az Omajjád-dinasztiát.

Úr 711   Az arabok megtámadják Hispániát.

Úr 723   Róma bukása. Az ókor vége, középkor kezdete.

Úr 742   Algír lerázza az omajjád elnyomást.

Úr 788   Az arab Idriszida-dinasztia uralma Marokkóban.

Úr 846   Az arabok kirabolják Rómát.

Úr 868   Tulinidák Egyiptomban. 

Úr 905   Az abbászidák visszaszerzik Egyiptomot. 

Úr 1048  Tunisz elszakad a Fátimida-dinasztiától. 

Úr 1061  Almoravida-dinasztia uralkodásának kezdete.

 

Jelenleg több iszlám államban is használatban van ez az időszámítás. Van ahol egyeduralkodó jelleggel, és van ahol a polgári időszámítással együtt.

 

 

A koptok időszámítása és Jézus születési éve

 

 

   Az alexandriai központú, egyiptomi kopt egyházat Márk evangélista alapította, és egyúttal ő volt az első pápájuk. Ma pedig Márk 117. utóda, III. Shenuda vezeti az egyházukat.

Szent Márk

   Misztikusan a titkok népének nevezik őket. A kopt név a görög aiguptios-ból (egyiptomi), illetve az arabból (qipt vagy qubt) származhat.

   Következő adatok ismeretesek Márk életének állomásairól a kereszténység krónikásai által: Krisztus utáni 14. évben született és 30 éves korában, Krisztus után a 44. évben, indult el Péterrel téríteni Rómába. A keresztény egyház hitvallása, igehirdetése szerint ekkor lépett a mártírok útjára, hogy felvállalják hitükért a vértanúságot. Péter Rómából küldi át Alexandriába, ahol megalapítja egyházát, akiket ma koptoknak neveznek, és körülbelül 10-12, más források szerint 15 millióan vannak.

   Az egyiptomi koptoknak saját időszámításuk és naptáruk van, ami a régi egyiptomi naptárra épült. Tizenkét, egyenként 30 napos hónapból áll, és a maradék 5 napot, a szökőévben pedig 6 napot, tizenharmadik hónapként az év végére teszik.  A mártír évével indult, és következetesen a mártír(ok) időszámításának nevezik.  Az újévet jelenleg szeptember 11-én, (szökőévben szeptember 12-én) tartják, 2099 után, az elmaradó 2100-as szökőévünk miatt továbbcsúszik 12-re. Jelenleg, 2009. szeptember 11-től az 1726-ös évben járnak.

     A szökőév rendszerük hasonló, mint a Julián naptárnak volt. Megtartanak minden szökőévet, ellentétben a mai naptárunkkal, ahol Gergely pápa óta százévente egyet elhagyunk. Azonban nem ugyanakkor tartják, mint mi, hanem egy évvel előbb. Az első szökőévüket 3-ban tartották, utána pedig szintén négyévente következnek. Kiszámítása sem okoz túl nagy problémát, az aktuális évszámhoz hozzá kell adni egyet, ha osztható néggyel maradék nélkül, akkor szökőév.

   A kopt időszámítás 284-ben indul, állítólag Diocletianus uralomra kerülésétől. Az elfogadott álláspont szerint azért innen, mert Diocletianus császár uralkodásának idejében indult keresztényüldözéseknek akartak emléket állítani, mint ahogyan az időszámítás neve is mutatja.

    Ez az állítás további kérdéseket von maga után. Miért éppen a 284-es évszámtól? A 293-as kezdet logikusabb lenne, mert akkor rendelték el a keresztényüldözéseket, vagy egy még későbbi dátum, amikor ténylegesen érvényesítették az erre vonatkozó törvényeket. Úgy gondolom, hogy ez nem fedheti az igazságot, és talán abszurd is.

   Szerencse hogy 284-re esik és van mihez kötni, ha 281-re esett volna, igencsak keresni kellene a magyarázatot, ahogyan a következő fejezetben tárgyalásra kerülő etióp időszámításnál, ahol a mai napig nem tudni, miért indul hét évvel később, mint a mai időszámításunk.

   Márk életének számunkra fontos állomása: a keresztény hagyomány szerint Krisztus után 14-ben született. Ezt újragondolva és átfogalmazva: Jézus kortársa volt, és Jeruzsálemben élt, talán még ismerhette is őt, igaz, erre nincs adat a forrásokban. A korabeli keresztény források adatait hitelesnek elfogadva és értelmezve, elmondható, hogy akkor született, amikor Jézus 14 éves volt. Ez az igazán pontos megfogalmazás, és mint a korábbiakban leírtak alapján tudható, Jézus nem Krisztus születése után 1-ben született (ez a szófordulat szinte poénszámba megy), hanem még Heródes i.e. 4-ben történt halála előtt, valamikor időszámítás előtt 8. és 5. között.

   Egy kis számolás: 2009-ból először kivonva a koptok mai évszámát, 1725-t, ez lesz az egyiptomi koptok 1-es számú éve (1726-t kivonva, az a 0. év lenne az eredmény, de itt nincs ilyen). Ez természetesen a 284. esztendő.

   Kivonva ebből a 247-t, a fantomkor éveit, mivel az elmélet feltételezése szerint nincs benne a fiktív évek korszaka, 37 a végeredmény. A ma érvényes, fantomkort tartalmazó időszámításunk szerint ez lenne a valós mártírok éve, az egyiptomi kopt egyház időszámításának 1. éve.

   Egyházi vonalon keresve, nincs olyan karakteresen meghatározó esemény, amit ehhez az évhez lehetne kötni a mai vallás- és történelemtudomány szerint, ami egyúttal egy kereszténységhez köthető új időskála indulását, ok-okozati logikai kapcsolattal, elfogadható magyarázatként hitelesen igazolná.

    Márk életének eseményein továbbhaladva, a 37-ből elvéve 30-at (Márk 30 évesen indult el Péterrel Rómába és lépett a mártírok útjára), ami Krisztus után a 7. évszám. Ekkor születhetett Márk. Ebből visszaszámolva 14-et (ennyivel idősebb Jézus Márknál), Jézus születési éve az eredmény, ami időszámítás előtti 7. év, és a feltételezett születési időszakba esik.

    A következő ábra jól szemlélteti, ahogyan az évszámok kiegészítik egymást. Igaz, az ábrázolás nem pontos, hiszen Jézus születése itt a hibás időskála elején van, holott az a 247-es év környékén lesz (240). Születési éve így a 284 éves időtartamon kívülre esik.

 

 

 

    A koptok időszámítása, a 247 éves fantomkort figyelembe véve, Márkon keresztül elvezet Jézus születésének időpontjáig.

    Egy másik számítási út: Jézus 33 évesen hal meg a kereszten, és halálának évében a források szerint napfogyatkozás volt az egész világon, mármint Jeruzsálemben. A 247+33= 280 körüli évszámokban keresve található egy, mégpedig a 272 november 8-án.

 


 

  Pontosan a Róma-Jeruzsálem vonalon van. Teljes egészében inkább Jeruzsálemben észlelhető gyűrűs napfogyatkozás volt.

    272-ből kivonva 33-at, 239 az eredmény. Ekkor születhetett Jézus, ami Kr. e. 8-nak felel meg a mai időszámításban. (Itt a Krisztus után 1. év Úr 248-as évével azonos.) Mivel nincs megbízható támpont a születések pontos időpontjairól, illetve Jézus 30 vagy 33 évesen történt kereszthaláláról, a követhetőség miatt, 240-re teszem Jézus születését. Így Márk 240 után 14 évvel, azaz 254-ben született, és rá 30 évre, 284-ben indult el a mártírok útján, ami a kopt időszámítás kezdete.

 

 

 

 

    Az eddig leírtak alapján: az egyiptomi koptok az időszámításukat Márk és Péter Rómába indulásától, vagyis Péter és Márk mártírok útjára lépésétől számolják, és nincs benne a 247 éves fantomkor.

  A mártírok éráját gyakran nevezik, tévesen, Diocletianus érájának is.  Ilyen nevű éra létezhetett a számtalan időskála között, de a kettőnek semmi köze egymáshoz. A római kor 247 éves hátracsúsztatásával került Diocletianus uralkodásának kezdete 284-re. A kettős elnevezés feltehetőleg a kora reneszánsz után ragadhatott rá, amikor felfedezték az egybeesést. A kis vallási közösség időszámítását a birodalomban valószínűleg alig vagy egyáltalán nem ismerték, és nem is használták. A két időskála naptárrendszere is más, mivel a diocletianusi skálában a Julián-naptárat használták, január 1-i évkezdettel.

    Van itt egy ellentmondás is. Diocletianusnak az előző császárral közös éve volt a 284. esztendő, ezért ezt az „uralkodásának kezdetén” címmel volt szokás emlegetni az uralkodói időszámításban. Ennek alapján a Diocletianus-éra első éve a 285. esztendő és nem a 284.

     A Dionysius Exiguus húsvéttáblázatában felemlegetett Diocletianus uralkodásától számolt évek akár valósak is lehetnének, de 247 évvel később. Így a keresztényüldözésekről hírhedt császár uralkodásának kezdete az Úr 531. esztendejére esik. Jézus Krisztus valódi időszámítása pedig 284 évvel korábban kezdődött.

 

 

Az etióp naptár

 

 

    Az etiópok jelenlegi naptárának ugyanaz a rendszere, mint a koptok naptárának, vagyis szintén a régi egyiptomi naptárra épült.

   Az újévet ugyanakkor tartják, szeptember 11-én, és most léptek a 2001. évbe, azaz a harmadik évezredükbe. Az évszám körülbelül 7 évvel kevesebb (7 év, 9 hónap és 10 nap), mint a mi jelenlegi naptárunk, és egészen pontosan 276 évvel több, mint az egyiptomi koptok évszáma. Naptáruk léptetési rendszere és felépítése ugyanaz, mint a koptoké, csak a hónapneveikben van kisebb különbség.

 

 

Megint egy kis számolás…

 

    Az etióp és kopt naptár különbözetéből, 276-ból kivonva a 37-t (az előző fejezetben leírtak szerint, ekkor indul a koptok időszámítása, a 2008-es évszámban lévő 247 fantomévet is beleszámítva) 239 marad, ami az időszámítás előtti 239. évet jelenti.

 

    Ha a mai naptárunk, i.e. 247-ben indult, és az etióp naptár 7 év és 9 hónappal rövidebb, mint a mai naptárunk, akkor körülbelül időszámítás előtti 239-es évben kezdődött.

III. Ptolemaiosz Euergetész pénzérméje

   Mi történt Krisztus előtt 239 körül, az akkori etióp területen vagy Egyiptomban?

   Egyiptom uralkodója ebben az időben III. Ptolemaiosz volt. Az a hellén király, aki az etióp területek törzseit Egyiptomhoz csatolta. Az a naptárreformos Euergetész-nek, azaz jótevőnek nevezett király, aki a források szerint i.e. 238-ban a régi egyiptomi naptárban be akarta vezetni a szökőévet.

   A naptárak és reformok fejezetben már volt róla szó, hogy miből is állt. Elrendelte, hogy az ötnapos 13. hónap ezután minden negyedik évben hatnapos legyen. Erről az általa készített, többnyelvű canopusi felirat ad tájékoztatást. Az egyiptomi koptok és az etiópok naptára jelenleg is így működik.

   Így feltételezhető, hogy az etiópok naptára a III. Ptolemaiosz által megreformált és számolásban újra kezdett ókori egyiptomi naptár folytatása, és sem az egyiptomi koptok, sem az etiópok naptárában nincs benne a fantomkor.[78]

   A jelenlegi állásfoglalás szerint - mégsem sikerült bevezetni a szökőévek rendszerét - a papok ellenállása miatt, és csak 200 év múlva, római hatásra kezdték el alkalmazni. Ez két dologban is sántít, először is az egész szökőéves rendszert az egyiptomi Alexandriából vették át, az ottani naptárból, átalakítva saját rendszerükre, egy egyiptomi tudós segítségével. Másodszor pedig, az etióp naptár fizikai jelenléte jelenünkben - ha nem is cáfolja - újragondolásra készteti ezt az állítást.    

    Az egyiptomi-etióp naptárak évkezdetének mai helyzete és a canopusi feliratban jelzett Szóthisz-évkezdet időbeli különbsége viszont valóban azt mutatja, hogy az egyiptomi papok még legalább kétszáz évig nem alkalmazták a szökőéveket. Ettől függetlenül jegyezniük kellett és számontartaniuk a III. Ptolemaiosz által elrendelt naptárreform óta eltelt éveket, hogy Caesar idejében át tudják adni a szökőévek rendszerét a Julián-naptár bevezetése során.

    A mai etióp naptár kialakulásának egy másik lehetősége, hogy az etióp területen az Egyiptomhoz történő hozzácsatolástól számolták az éveket, és később végrehajtottak egy-egy kiigazítást a Szóthisz felkelését követő naptárhoz.

 

A háromnyelvű Rossetti kő

 

     A mai naptárunkhoz képest - az etióp és a kopt is - összesen 13 napot csúszott előre. Ebből tíz nap Gergely pápa reformjára esett, három pedig a 1700-as, az 1800-as és az 1900-as szökőév elmaradása miatt gyűlt össze. Az 1582-es naptárreform előtt együtt haladtak a Julián-naptárral. Ezek szerint a megszakadó óegyiptomi naptár akkori évkezdete a mai naptárunk szerint augusztus 29-re esett.

   Mivel a 2001 éves és a 1725 éves naptár hónapjai, évkezdetei ugyanarra a napra esnek, talán kiszámolható, hogy mikorra eshettek a Szóthisz-korszakok. Saját véleményem ezzel kapcsolatban az, hogy a Szóthisz-év 1460 éves ciklusa túl nagy ahhoz, hogy annak fordulópontját ünnepként bárki érdemlegesen számon tartsa az egyiptomi birodalomban.

 

 

A szökőévek léptetési rendszere

 

 

   Figyelemre méltó, érdekes információt nyújt a kopt, az etióp és a régi római időszámítás szökőéveinek elhelyezkedése egymáshoz képest.

  A szökőévek találkozásáról szóló című részben a következő gondolat kifejtése található:

A római naptár AUC 761-es szökőévével az Úr. 255 éve találkozik, ami nem szökőév, és úgy került át a néggyel osztható évszámhoz (vagyis Úr 256-ra), hogy a különböző évkezdetek egyeztetése során (valamikor) áttették a nagyobb időszakaszt tartalmazó évbe.[79]

   Visszatérve Caesar naptárreformjához: betoldottak kilencven napot, és szökőévvel kezdték az új naptár bevezetését, pedig a logika azt diktálná, hogy először gyűljön össze az eltérés, és a negyedik évben legyen kijavítva. Felmerül a kérdés, hogy Szoszigenész miért kezdte mégis szökőévvel a Julián-naptárat. Miért nem egy azonnali kilencvenegy napos betoldással oldotta meg a kiigazítást?

   A kopt, az etióp, a római és a mai időszámítás szökőéveinek helyei láthatóak az alábbi ábrán. A kopt és az etióp naptárban az év szeptember 11-én, a rómaiban és a jelenlegiben január 1-én kezdődik. A római időszámításnál ezek lennének a ma érvényes évszámok, ha folytatódott volna, és nincs benne a 247 fiktív év.

 

Szökőévek helyei a kopt, az etióp, a római és mai időszámításban.

  

    Valószínűsíthető oka pedig a következő: azért kezdték szökőévvel, hogy az egyiptomi naptárral párhuzamos évben legyenek a szökőévei.

   A világ értetlenkedése mellett mind az egyiptomi koptok mind az etiópok egy évvel előttünk tartják szökőéveiket. Az ő szökőévük azonos évben van az egykori római időszámítás szökőévével.

 

 

 A kettős honfoglalás

 

 

   László Gyula kettős honfoglalás-elmélete új tartalmat kap a fantomkor nélkül. Az elmélet a mai napig vita tárgya a tudomány világában, annak ellenére, hogy népszerűsége és elfogadóinak köre egyre nő. Eszerint a magyarság két lépcsőben foglalta el a Kárpát-medencét. Az első 670 körül volt, az úgynevezett griffes-indás kései avarok által, a második a már jól ismert 895-ös Árpád-féle honfoglalás.

  Az elmélet a következő állításokra épül:

    Az avar díszítőművészetben 670 után határozott változás következett be. Megjelenik a griffes és az indás díszítés a korabeli sírokban. A griffes díszítés Belső-Ázsia felé mutat, míg az indás díszítés származása bizonytalan.

Griffes szíjvég mintázata

Indás szíjvég mintázata

 

A képek forrása: Bakay Ervin, Őstörténetünk régészeti forrásai II.

 

    De nemcsak a divat változott meg, hanem az élet egyéb kiegészítői, mint például a nők fonóorsójának alakja. A fazekasok másféle edényeket készítenek, és azokat másfajta kemencében égetik ki. A régiek fazekai szürkék, az újaké pedig téglavörös vagy sárga színűek. Más lett a férfiak fegyverzete is. A korábbi keskeny szarvú íj helyett a széles íjat, kard helyett szablyákat használtak.[64]

   A temetési szertartásban is változás történt, ahol semmiképp sem merték volna a korábbi szokásokat megsérteni. A korai avarok a halottaikat arccal és lábbal kelet felé temették, míg a griffes-indások már dél-délkelet felé. [65] Feltehetőleg arra, amerre az ősök nyugszanak.

    Mára már elfogadott, régészet által igazolt tény, hogy 670 körüli években egy új kultúrájú és nagy tömegű nép áramlik a Kárpát-medencébe, amelyik magyar helyneveket ad szálláshelyeiknek. A késő-avarkori temetők többségének környékén a helynevek magyarok, akárcsak Árpád magyarjainak települési területén. A késő avarok által lakott területeken Árpád népességének nyoma sincs. Amiből az következik, hogy a késő avarok népességének is - mivel falu-, patak- és dűlőneveik magyarok - magyarul kellett beszélnie. A későavar lelőhelyek zöme, az Árpád-kori források alapján összeállított etnikai térképen túlnyomórészt magyar területekre esik. A Kárpát-medence belsejében szinte csak magyar telepek találhatóak. [66]

    A griffes-indás avarok, és Árpád magyarjainak régészeti hagyatékát jól láthatóan megkülönbözteti a temetkezés módja, a fegyverzet, a viselet és a lószerszám. Elhelyezkedésük azt mutatja, hogy nem egymásra települtek, és Árpád magyarjai többnyire elkerülték a kései avarok által lakott területeket. A két leletcsoport tehát mozaikszerűen, egymást kiegészítve fedi a Kárpát-medence magyar területeit. A honfoglalás kori leletek nem mutatnak pusztulásra utaló jeleket, vagyis nyoma sincs egyfajta hódítás eredményeként bekövetkező pusztításnak vagy rátemetkezésnek.

  Az e korból talált temetők rendkívül nagy lélekszámúak, gyakran több száz, néha ezernél is több sír található egy-egy temetőben, szemben Árpád magyarjainak 10-15-ös lélekszámú temetőivel, melyek főleg a homokos területeken találhatók. Ami azt jelenti, hogy feltehetőleg inkább állattenyésztéssel foglalkoztak, míg az avarok letelepedett, földművelő, paraszti életmódot folytattak.

    A temetőkben talált koponyák alapján folytatott embertani vizsgálatok meglepő eredményeket hoztak. Az Árpád-kori magyar lakosság döntő többsége nem leszármazottja Árpád magyarjainak. Lipták Pál szerint a kora Árpád-kori magyarság embertani képlete lényegében azonos jegyeket mutat a késő avar kori temetők hosszúkás koponyáival, míg Árpád magyarjainak koponyaformái zömök alakot mutat. Arra az eredményre jutott, hogy az igen nagy számú késő avar népesség keveredett a honfoglaló magyarokkal. [67]

  A XII. századi óorosz őskrónika, másik nevén a Nyesztor-krónika, szerzője is az ugorok két bejöveteléről ír. Az elsőt Herakleitosz idejébe teszi, 610-640 közé, a másikat pedig Oleg idejébe, aki 879-912 között uralkodott. Az idézet:

  „Mikor pedig a szláv nép, mint mondottuk, a Duna mellett élt, a szkítáktól, mégpedig a kazároktól jöttek, akiket bolgároknak neveznek, és letelepedtek a Duna mentén, és a szlávok elnyomói lettek. Majd miután fehér ugrok (magyarok?) jöttek, és örökölték a szlávok földjét, miután elkergették a volochokat (frankok?), akik azelőtt foglalták el a szlávok földjét. Ezek az ugrok ugyanis Hérakleiosz császár korában jelentek meg, aki megtámadta Hozdroj perzsa császárt. És ebben az időben voltak az avarok is, akik harcoltak Hérakleiosz császárral, és kevés híja, hogy el nem fogták… Ezek után jöttek a besenyők, majd a fekete ugrok mentek Kiev mellett, később Oleg idejében…”[68]

    Természetesen nincs lehetőség minden bizonyító körülmény kifejtésére, de főbb vonalakban a kettős honfoglalás elmélete az eddig felsorolt állításokra épül.

    A Kárpát-medencei hun és avar korszak eseményei a fantomévek nélkül egymáshoz képest igen érdekesen alakulnak. A hun korszak évszámai a római korhoz vannak kötve, így a 247 évvel előrébb jönnek. Az avar kor viszont a régészet által van a 670-es évszámhoz rendelve, így marad a helyén az arszakida időskálán.

    Az avar korszak időrendjéről mindmáig lezáratlan tudományos vita folyik; László Gyula szerint a következő időbeli szakaszokra bontható:

I.sz. 568-től számolják a Kárpát-medencei jelenlétüket, amit a növényi jelképek (akantuszos stílus) és keskeny íj jellemez.[69]

I.sz. 630-tól a Donig terjedő korai fejedelemség kora. [70]

I.sz. 670-től kései avarok kora, amit griffes-indás veretek és széles íj jellemez. [69]

Az összehasonlításban szereplő hun korszak eseményei pedig a követezőek:

I.sz. 375-380 körül indul el a népvándorlás korai hulláma, amit gyakran a korai hunok megjelenésének neveznek.

I.sz. 425 körül teszik át székhelyüket az Attilához köthető hunok a Duna-Tisza közé, és alakul ki a hun birodalom.

I.sz. 453 Attila halálának éve.

    A két korszak eseményeit egy idővonalon ábrázolva a következőképpen helyezkednek el:

 

 

 

 

   A korszakok eseményei egy szélesebb sávval vannak ábrázolva, mivel mindegyikhez egy körülbelüli időpontot rendel a mai történelemtudomány.

   A következő ábrán a teljes hun korszak 247 évvel tolódik el a mai kor felé.

 

 

 

   Az áthelyezett hun-korszak eseményei pontosan egybeesnek a Kárpát-medence avar korszakának eseményeivel.

    A temetők méretében meglévő óriási különbség a griffes-indás népesség javára a történelmi iratokban nyomtalan olyan népvándorlási hullám régészeti bizonyítéka, amely sokszorosan meghaladja a történelemben határozott nyomot hagyó magyar honfoglalás méretét, és sűrűn kitölti a településre alkalmas területeket.

    Ennek magyarázata pedig az lehet, hogy ez a népvándorlási hullám azonos a hunok i.sz. 425 körüli, méretében a Római Birodalmat is megrendítő bevonulásával a Kárpát-medencébe.

    László Gyula aggasztó körülménynek jelzi, hogy az i.sz. 425 utáni fejedelmi sírokat megtalálták ugyan, de a hun közemberek sírjait nem. Ezt a temetkezési szokásokkal, illetve a rövid, 20-30 éves ideiglenes ittléttel próbál magyarázni.[71] Ez téves gondolatmenet, több oknál fogva. Egyrészt, ha a közemberek között az urnatemetkezés volt szokásban, akkor azok is fellelhetőek lennének. Másrészt, ez egy emberöltő, ennyi idő alatt a lakosságnak nagy része természetes okokból adódóan is kicserélődik, azokat pedig itt kellett eltemetni.

   Priszkosz, görög követként Attila táborában találkozik egy volt görög hadifogollyal, akit felszabadítanak, megnősítik, és gyermekei születnek.[72] A hunok tábora felé vezető útról leírja, hogy Attila letér egy közeli faluba, ahol elveszi az egyik vezető lányát[73]. Ezek a példák inkább azt mutatják, ez a nép tartósan rendezkedett be a Kárpát-medencében. Véleményem szerint a hun közemberek sírjai ott vannak a 670-es évek utáni régészeti leletekben.

   Priszkosz rétor leírásából azt is tudjuk, hogy Attila megtiltotta hunjainak a kereskedelmet Bizánccal, aminek régészeti bizonyítéka lehet a bizánci érmék szinte teljes hiánya a későavar sírokból.

    Ugyanakkor egy érdekes dologra hívja fel a figyelmet László Gyula a bocsai avar fejedelem sírjának bemutatásakor azzal, hogy kiemeli a viselet hun jellegét. [74]

   Az avarokról pedig szó sem esik középkori krónikáinkban. Domanovszky Sándor szerint krónikáink hun története valójában avar történelem.[75] De ez lehet fordítva is, az avar történelem tulajdonképpen a hun korszak történelme.

   Azt azonban hiba lenne kijelenteni, hogy mégiscsak mi lennénk a hunok leszármazottai. László Gyula a Kárpát-medencei magyar korszak kezdetét ugyan jó kétszáz évvel hátrébb helyezte, rést ütve az eddigi merev finnugor szemléleten, de szakítani azzal nem tudott. Korának tudománypolitikai viszonyai mellett egyszerűen nem lett volna lehetősége rá. 

   A bő kétszáz éves visszalépés kiegészült a hunok korának 247 éves előrelépésével, ami annyit jelent, hogy a magyarság már a rómaiak korában a Kárpát-medencében tartózkodott, és nem biztos, hogy itt meg kell állni. A hunok a szarmata uralmat váltották fel. A szkíta származású szarmaták a Krisztus előtti IV. századtól vannak jelen a medencében. Birodalmuk a Donon túl terjedt, benne azon területek is, ahonnan egykor állítólag idejöttünk, de a tovább gondoláshoz még néhány részlet tisztázása szükséges.

 

 

A Kárpát-medence története

 

 A Kárpát-medence régészeti korszakai

 

Úr. e. 35000-7000

i. e. 35000-7000

A mai ember első megjelenése a medencében kb. 35 000 évvel ezelőttre tehető, és az itt feltalált leletek néhány fő kultúrkörhöz tartoznak Ezek a helyi Bükk-Szeleta, az Aurignac és a Gravetti kultúrák. A jégkorszak végétől, kb. 10-12 ezer évvel ezelőtt kezdődő felmelegedés során új területek válnak lakhatóvá.

 

Úr. e. 7000-5000

i. e. 7000-5000

 Az első gazdálkodás nyomai fedezhetőek fel az i..e. VII. – VI. évezredben virágzó Körös-Starčevo kultúrában, ahol földműveléssel, halászattal és háziiparral foglalkoztak. Felfedezhetőek a szarvasmarha háziasításának nyomai is.

 

Úr. e. 5500-4500

i. e. 5500-4500

   A vonaldíszes kerámiák kultúrája követi az i.e. VI és V. évezred között. Nevét a kerámiák párhuzamos vonalakból álló motívumairól kapta. Óriási méretű faházakat építettek, és azonos típusú agyagedényeket használtak. Állataik a juh, kecske és a szarvasmarha.

 

Úr. e. 4500-3500

i. e. 4500-3500

    Az i.e. V. évezredben, Erdélyben Vinča–Torsos-kultúra népét találjuk. A Maros-menti kultúra területén talált szenzációs tatárlakai lelet komoly dilemmát jelent a nemzetközi történettudomány számára. A kis táblákon ugyanis nagy valószínűséggel írásjelek találhatóak, amelyek a mezopotámiai írásbeliség kezdeténél ezer évvel korábbiak, és így az emberi történelem talán legkorábbi írásos emlékének tekinthetők. Folytatása viszont nem ismert.

 

Úr. e. 4000-2500

i. e. 4500-2500

  A rézkorban, i. e. V–III. évezred között megnőtt a temetők szerepe, szigorú rendszerben és sok melléklettel temették el a halottakat, pl. a budakalászi agyag kocsi, arcos edények (korai miskakancsók) stb. A rézkor végén számos kőkör készült a kőkörök kultúrájában.

Úr. e. 2500-500

i. e. 2500-800

    A Kárpát-medencei bronzkor az i.e. III. évezred közepétől az i. e. IX. század végéig tartott. A bronzeszközök fokozatosan kiszorítják a rézeszközöket. A Kárpát-medencében a jobb minőségű antimon ötvözetű bronzot állították elő, ami a vaseszközök megjelenése után is sokáig versenyképes fém volt. A medence nagy részén az i.e. XIV századtól a halomsíros kultúra volt jelen.

 

Úr. e. 1900-300

i. e. 1900-500

  A vaskor kezdete i.e. 1900 körül datálható. Az első feltárt vashámor maradványai a Tátrában vannak. A vaskor korai szakasza, a hallstatti kultúra, Úr VI-III (i.e. VIII-V) századig tartott, amelyre nagy anyagi és szellemi gazdagság jellemző. Megjelennek az első név szerint ismert illír és kelta népek.

 

 

 

Kárpát-medence az írott történelemben

 

Úr e. 300 körül

i.e. 560 körül

   A korábban itt élő kimmereket a szkíta közösségek váltják fel. Törzseik, amelyeket az ókori források[80] a szigünnáknak (szegények népe?) illetve és agatürszöknek nevezik, több évszázadon keresztül az Alföld és az Erdélyi-medence meghatározó népessége volt. A következő kétszáz évben a régészeti leletek alapján feltételezhető, hogy a szkíták fokozatosan összeolvadtak a környező népekkel. A beolvadás szinte állandó jelenség lesz a Kárpát-medence letelepedett népeinek és hódítók kapcsolatában.

 

Úr e. 50 körül

i.e. 300 körül

 Az egész Kárpát-medence a bevándorló kelta törzsek uralma alá került.

 

Úr 238

i.e. 9

Augusztus császár uralkodása idején Róma kitolja a határvonalat a Duna vonaláig, és a Kárpát-medence nyugati felén létrejön a Pannónia provincia.

 

Úr 261

i.sz. 14

Augusztus császár halála.

 

Úr 267

i.sz. 20

 Állandó tábor Aquicumban. A Duna-Tisza közét az iráni származású szarmata – jazig (jász?) lovasnomád nép szállja meg.

 

Úr 414

i.sz. 167

Szarmata törzsek támadása a dunai tartományok ellen. A népvándorlás első hullámai.

 

Úr 466

i.sz. 212

 Caracalla császár. Hadjárat a jazigok (jászok?) ellen a Duna mentén.

 

Úr 517

i.sz. 270

 A nyugati gótok (vizigótok) letelepednek Dáciában (Erdély).

 

Úr 531 

i.sz. 284

Diocletianus császár uralkodásának kezdete.

 

Úr 542 

i.sz. 295

Diocletianus alatt Pannóniát négy tartományra osztják

 

Úr 575 

i.sz. 328

 Vandálok jelennek meg Pannóniában

 

Úr 606 

i.sz. 359

Egy figyelemre méltó érdekes nyelvi emléket hagyott ránk Ammianus Marcellinus „Rerum gesterum libri qui supersunt” című művében. A latin nyelvű eredeti így szól:

 

„Visoque imperatore ex alto suggestu iam sermonem parante lenissimum meditanteque allgoqui velut morigeros iam futuros quidam ex illis furore percitus truci calceo suo in tribunal contorto „marha, marha”, quod est apud eos signum bellicum, exclamauit eumque secuta incondita multitudo vexillo elato repente barbarico ululans ferum in ipsum primcipem ferebatur, qui cum ex alto despiciens plena omnia discurrentis turbae cum missilibus vidisset retectisque gladiis et verrutis, iam propinquante pernicie externis mixtus et suis ignotusque.” [76]

 

Magyar fordításban pedig így hangzik:

 

„Amikor a császár megjelent az emelvényen, és barátságos hangon éppen megszólítani készült, s úgy akart hozzájuk beszélni, mint a jövőben engedelmes alattvalóihoz, egyikük éktelen haragra lobbanva az emelvény felé hajította a csizmáját, és ezt kiáltotta „marha, marha”, ami náluk csatakiáltásként hangzik. Erre az egész gomolygó tömeg arrafelé tódult, és hirtelen magasba emelve a barbár zászlót, vad üvöltéssel egyenesen a császár felé rohant, aki a magasból letekintve mindenféle ide-oda futkosó tömeget látott feléje közeledni dárdákkal, kivont kardokkal, kopjákkal.” [77]

 

 II. Constantius, aki Úr. 584-608 (i.sz.337-361) között uralkodott, Úr 606-ban (i.sz. 359-ben) hadjáratot vezetett a mai Bácska területére, hogy a szarmata belháborúba beavatkozzon. A háború után egy magas töltésről beszédet mondott a katonáinak.[81]. A beszéd hallatán a töltést építők közül valaki haragra gerjedve, levette a saruját és császárhoz vágta „marha, marha” kiáltás kíséretében. A császár megijedt a felé tóduló tömegtől és trónszékét hátrahagyva elszaladt. Nagy megtorlás követte a rendzavarást. A kiáltást azonban az író egyfajta csatakiáltásként őrizte meg.

  Természetesen előjött a finnugor reflex, és több nyelvből is megpróbálták származtatni a szó jelentését [81], mivel magyar itt még egyszerűen nem jöhet szóba (mert mi ugye, 895-ben jöttünk be), annak ellenére, hogy az élethelyzet tökéletesen megfelel a kifejezés mai értelmének.

   Sokat nem kell hozzáfűzni, de nagy valószínűséggel az egykor élt, feldühödött jász-szarmata atyafi - köztünk szólva - egyszerűen lemarházta a római császárt.

 

Úr 622 

i.sz. 375 

A hunok átkelnek a Volgán, és nyugat felé szorítják a nyugati gótokat.  A népvándorlás kezdete.

 

Úr 627 (630)

i.sz. 380-385

  Megjelennek azok a lovasnomád népek a Kárpát-medencében, amelyeket korai hunokként azonosítanak. A Kárpát-medence történetének egyik sarokpontja és László Gyula „kettős honfoglalás” elméletében a korai avar kor kezdő dátuma.

Úr. 670-től

i.sz. 425

Ruga hun fejedelem a Kárpát-medencébe teszi át a székhelyét. Kialakul a hun birodalom. Fontos sarokpont, ami pontosan László Gyula „kettős honfoglalás" elméletének i.sz. 670-re jelzett griffes-indás első honfoglalásának kezdeti időpontjához illeszkedik.

 

Úr 683 

i.sz. 434

Meghal Ruga fejedelem. Utódja Buda, aki Attilával osztozkodik a trónon.

 

Úr 698-ban

i.sz. 451

történt a katalaunumi csata, még ugyanebben az évben kelet-római császárrá koronázzák II. Marcianust.
 

Úr 699-ban

i.sz. 452

Attila megtámadja Itáliát, és egészen Ravennáig nyomul előre.

 

Úr. 700-ban

i.sz. 453

Attila meghal, és röviddel utána a Rajnától az Urálig terjedő hun birodalom a belső hatalmi harcok miatt szétesik.

 

Úr. 720-ban

i.sz. 473

A Pannóniából kivonuló keleti-gótok részben Galliában, részben a Kelet-Római Birodalomban telepednek le. A Kárpát medencében elkezdődik az a kor, amit ma avar korszaknak tartanak; a longobárdok, gepidák, avarok és Baján kagán kora. A griffes-indás népesség letelepedett és élte életét Árpád magyarjainak megjelenéséig.

 

Úr. 723-ban

i.sz. 476

  A germán Odoaker elfoglalja Rómát, és Romulus Agustulust megfosztja hatalmától, a császári jelvényeket Konstantinápolyba küldi. A történelmi korszakokban ezt az időpontot az ókor végének és a középkor kezdetének nevezik.

 

 Úr. 784-ben

i.sz. 537 

 Justinianus (kelet-római császár, Úr 774-től ) törli a már csak a nevében létező konzuli hivatalt, amivel egyúttal Róma városának (A.U.C) eponim alapú időszámítása is megszakad.

A birodalmak új időszámítás után néznek, és most nincs több száz év a római éra megszakadása és az új érák bevezetése között. Bizánc a világ születése szerinti időszámítást vezeti be. A zsidóság szintén egy saját világérát kezd el számolni. Az okmányok-érája, ismertebb nevén a szeleukida-időszámítás háttérbe szorul. Az iszlám a Mohamed halála óta eltelt éveket számolja. Mindezek ellenére a szélesebb körben a nehézkes uralkodói időszámítást (annus regni) és az indictio-ciklusok számolását alkalmazzák.

 

Úr. 812-ben

i.sz. 565

Justinianus meghal.

 

Az európai történelem a mai korból nézve itt ért a sötét középkorba, amit valamikor XI-XIV század során Krisztus születési évének meghatározásával és hibás beillesztésével hoztak létre. Nem tudni, mi történt a következő 100-120 évben, amit a fantomkor betoldása 350-370 évre tolt szét. Minden bizonnyal vannak olyan támpontok, amik segítenek tisztázni a korszak eseményeit.


 
 Európa az Úr 812 utáni években van, a mai időszámítás szerint is.  A római birodalom maradványa a szétesés és újjászerveződés évszázadát éli. A kisázsiai, az afrikai területek és Hispánia az iszlám térhódításával egy növekvő birodalom részévé válnak. Különböző európai népek kisebb-nagyobb királyságokban, fejedelemségekben kezdenek önálló életet, de a nagy birodalmak még nem alakulnak ki. Komolyabb új történelmi fogódzót egyik hatalom sem tud nyújtani a jelen számára. Hiába keresnek később legendás államalapítókat (Európa atyja), latin örökségre épül minden, ami e korban létrejön (újlatin nyelvek, államalakulatok, vallás). A kalandozó magyarság is egy szilárd központi hatalom nélküli, hatalmi harcokkal zsúfolt Európát talál, amikor megjelenik a Kárpát-medencében. A kalandozások egy része e hatalmi harcokban történő szerződéses részvételt takar valamelyik fél oldalán. A szerződésekben is jelen lehet, és terjed az „Úr időszámítása”.

    A korabeli források már honfoglalás előttről, Úr. 860-tól többször tesznek említést a magyar seregek átvonulásáról, villámgyors támadásairól.

 

  Úr. 870-től

Ugyanaz.

   A Kárpát-medence kiadó. A magyarság vezérei a Don környéki területeiről szemet vetnek Attila volt birodalmára, amit örökség jogán maguknak vallanak, és ahol a népesség jelentős része velük azonos nyelvet, a mai magyar nyelvet beszéli (jászok, matyók, palócok, székelyek). Így nagy valószínűséggel maga a rovásírás is jelen van a Kárpát-medencében, mivel a betiltásuk után főleg azoknak a székelyeknek körében maradt meg, akiket Árpád népe már itt talált.

   A 890-es években jelennek meg a Kárpát-medencében, magukkal hozva a sztyeppei életmódhoz alkalmazkodott kultúrájukat, félelmetes haderejüket. A kultúrájuk inkább idegen, de nem fejletlen. Saját írás, naptár, időszámítás és vallás, egyedi, az életmódnak megfelelő öltözködés, a kor legfejlettebb haditechnikája, és még sorolható, mindaz, ami jellemzi e népet.

 

Úr 895-896

Ugyanaz.

Végleges bevonulás Pannóniába. Igazolva az Úr 891-es bizánci napfogyatkozással.

 

Úr 907.

Ugyanaz.

A pozsonyi csata. A magyar történelemkönyvek az 1990-es évekig nem tartalmazzák. Az ütközet tétje az volt, hogy meg tudja-e őrizni a hatalmát Árpád népe a Kárpát-medencében.

 

Úr. 900-tól 960-ig:

Ugyanaz.

   A kalandozások kora. A kor hatalmai nem bírnak a magyarokkal, és kénytelenek felvenni velük a kapcsolatot. Az iratokban megjelenik a dátumkezelésük, szinkronizálják a meglevő időszámításokkal és nevesítik.

   A kalandozásokat sokféleképpen értelmezik, zsákmányszerzésnek vagy szerződéses hadjáratoknak valamelyik fél mellett. Akármi is történt, a végeredmény jól látható a következő évszámnál. Feltételezhető, hogy innentől az évszámok túlnyomó többsége helyes, és azonosak a ma ismert évszámokkal.

 

Úr 962-ben

Ugyanaz.

I. Ottó császárrá koronázásával létrejött a német-római birodalom, ami a magyar kalandozások elleni védekezés egyik lehetséges eredménye.

Úr. 970 után

Ugyanaz.

  Géza fejedelem idejére a magyarság itt találja magát egy idegen kultúrkörben, és korábbi jelentős hadi fölénye az új birodalmakkal szemben eltűnt. A magyarok hadereje a folyamatos kalandozások és a letelepedett életmód miatt jelentősen gyengült, és természetesen kiismerték őket, amit lehet, hogy csak a vezetőik látnak, de a nyugat szerencsére még nem érzékel. Nincs más út, csak a kereszténység. Régi kultúráját feláldozza a túlélés érdekében.

 

Úr. 972-ben

Ugyanaz.

  II. Ottó német társcsászár és Teophanu bizánci hercegnő házasságával a magyarokra nézve egy veszélyes szövetség volt kibontakozóban.

 

Úr. 973 márciusában

Ugyanaz.

 Géza megbízásából, egy tizenkét főemberből álló magyar követség jelent meg Quedlinburgban I. Ottó császár előtt békekötés és keresztény hittérítők kérése ügyében.

 

Úr 997-ben

Ugyanaz.

  Géza fejedelem meghal. Hatalmi harc indul a régi és új rend között, amiből István (Vajk) kerül ki győztesen a német lovagok segítségével.

 

Úr 1000.

Ugyanaz.

  év karácsonyán Istvánt megkoronázzák, és létrejön a magyar állam.

 

 

    A kereszténység felvételének egyik feltétele a pogányság teljes eltörlése, annak ellenére, hogy ez valamelyik keleti kereszténység, de mindenképp egyistenhit volt. Azonban az elmúlt száz év alatt a praktikus, jól használható „Úr időszámítása” már ismertté vált a kereszténység országaiban, és a Krisztus születése szerinti dátumkezelésnek hitt éra kezdi kiszorítani az uralkodói időszámítást.  

 

 

A további évszámok azonosak a mai kronológia évszámaival.

 

 

Jegyzetek:

 

[36 ] Hahn István: Naptári rendszerek és időszámítás  132. oldal

 

[64] László Gyula: Múltunkról utódainknak I.-II.  Püski Kiadó, Budapest, 1999 , II. kötet,  693 oldal

 

[65] Árpád magyarjai is kelet-nyugat felé temetkeztek, és a keresztény szokás is ez követeli meg. (László Gyula: Múltunkról utódainknak I.-II.  Püski Kiadó, Budapest, 1999 , II. kötet,  693 oldal)

 

[66] László Gyula: Múltunkról utódainknak I.-II.  Püski Kiadó, Budapest, 1999 , II. kötet,  698 oldal

 

[67] Lipták: A magyarság etnogenezisének paleoantropológiája.

 

[68] László Gyula: Múltunkról utódainknak I.-II.  Püski Kiadó, Budapest, 1999 , II. kötet 732. oldal

 

[69] László Gyula: Múltunkról utódainknak I.-II.  Püski Kiadó, Budapest, 1999 , II. kötet,  690 oldal

 

[70] László Gyula: Emlékezzünk a régiekről  Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest 1979 101 oldal

 

[71] László Gyula: Emlékezzünk a régiekről  Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest 1979 93-94 oldal

 

[72] Szász Béla A hunok története Attila nagykirály, Szbad tér, Budapest 1994.  235 oldal

 

[73] Szász Béla A hunok története Attila nagykirály, Szbad tér, Budapest 1994.  232 oldal

 

[74] László Gyula: Múltunkról utódainknak I.-II.  Püski Kiadó, Budapest, 1999 , II. kötet 695. oldal

 

[75] László Gyula: Múltunkról utódainknak I.-II.  Püski Kiadó, Budapest, 1999 , II. kötet 695. oldal, Domanovszky Sándor: Kézai mester krónikája, Budapest 1906 és Kézai és a hun krónika, Károlyi Emlékkönyv, Budapest 1933 114-132 oldal

 

[76]  Ammianus Marcellinus RERVM GESTARVM LIBBRI QVI SVPERSVNT I.  177. oldal

 

[77] Ammianus Marcellinus: Róma története, Európa Könyvkiadó (1993).

 

[78] Ha a mai időszámításunk mégis rendben lenne, és a sötét középkor idejében valóban megtörtént a kulturális és társadalmi leépülés, akkor a koptok időszámítása i.sz 284-ben indult. Az etiópok naptára viszont így is köthető Márk születésének évéhez, ami Jézus i.e. 7. évben történt születését feltételezi.

 

[79] Természetesen nem ekkor került át, hanem feltehetőleg az 1054-es nagy egyházszakadás után módosult a helye.

 

[80] Hérodotosz

 

[81] Pecze László interneten fellehető A „marha, marha” csatakiáltás című írása. (http://napfiak.uw.hu/content.php?article.9)

 

Szekeres Sándor


  
    Nyomtatható változat    Küldd el ismerősödnek ezt a cikket! Szólj hozzá ehhez a cikkhez!

Sz:webmester
Idő:2010.06.03.
Olv.:1465
Cimkék:

<<< Előző cikkhezKövetkező cikkhez >>>
 
    

  
 
 
    

   
 

Eddigi hozzászólások:

A cikkek kigyüjtött hozzászólásainak oldalára =>


Hozzászóló neve: Dumbledore VendégkéntCikkek 122. hozzászólásaIdeje: 2010.11.17. 23:34  
Varázslatos! Esrehastam.

Hozzászóló neve: SzekeresSCikkek 121. hozzászólásaIdeje: 2010.11.12. 12:20  
A következő hozzászólás eredetileg a ' Kitalált középkor = Eltévedt időszámítás' című fórumba lett bevíve, de valójában ehhez a fejezethez kapcsolódik:

A könyv utószavában leírtam, hogy idő hiányában nem tudtam foglalkozni több, magyarázatra váró problémával. Ezek egyike az örmény időszámítás.
A kezdőév a keresztény időszámítás szerint i.sz. 552, amit az örmény korszak kezdetének tekintenek. Az i.sz. 552-es második dwini zsinaton az örmények önálló időszámítást kezdtek, és amit a különféle kiadványokban, hagyomány kedvéért ugyan még jelölnek, de már nem követnek.
Az eltévedt időszámítás szerint, a valós kezdőévvel rendelkező időskálák pontosak, nem kerültek bele fiktív évek, tehát az örmény időszámítás is tisztának kell lennie.
A mai hivatalos történetírás 247 évvel hátrébb van, így:

552-247= i.sz. 305


lehet a kezdő év, és a mai történetírás egykorú eseményeit itt kell keresni. Egy olyan történelmi eseményt, amit az örményekhez kapcsoltak. A hivatalosnak mondható történetírás szerint van is egy, amihez nyugodtan köthető egy évszámítás kezdete:


i.sz. 301-305: Az örmények a keresztény vallást államvallásá emelték.

Ennek alapján az örmény időszámítást a kereszténység államvallásként történt bevezetésétől kezdtek el számolni. Meglepő?
Az elmélet mottója szerint - Ha jó utcába jársz, előbb-utóbb mindent megtalálsz - talán nem is annyira.

Hozzászóló neve: SzekeresSCikkek 86. hozzászólásaIdeje: 2010.09.13. 07:47  
Még korai, de rövidesen többet lehet róla tudni.
Kis türelmet kérek!

Hozzászóló neve: huculCikkek 83. hozzászólásaIdeje: 2010.09.10. 08:40  
Kicsit többet?
Bővebben? :)

Hozzászóló neve: SzekeresSCikkek 77. hozzászólásaIdeje: 2010.08.26. 20:24  
Meglátjuk! :)))

Hozzászóló neve: huculCikkek 72. hozzászólásaIdeje: 2010.08.21. 11:08  
A betlehemi csillaggal kapcsolatos kutatásairól is olvastam a valahol.
Kiváncsi vagyok, hogy Ön többre jut-e vele, mint a többezer oldalt leíró elődei?

Sok sikert!

 
    

   
 
A cikkhez regisztráció nélkül is hozzászólhatsz, egy tetszőleges név megadásával.
Ne feledd: azok a szavak, amelyekkel minősítesz valakit, többet mondanak rólad, mint akiről beszélsz!
Neved / nicked:   
  (Írjál be egy nevet, különben nem megy el a hozzászólásod.)

Extra mosolyok:
(Egérrel megfogva behelyezhetőek a szövegbe.)

Humán ellenőrző kód:

Másik_kód_kérése
Kedves Hozzászóló!
Írd be ide a fenti képen látható kódot.
Ez a programok által bevitt veszélyes tartalmak beírásának megelőzésére szolgál.
(ha bizonytalan vagy a kód olvasásában, a kis nyilakra kattintva kérhetsz egy másikat)



 
    

 
Generálás ideje: 0.06 mp 

Mottó:

A tévedés be nem ismerése a megoldástól való elfordulással egyenlő és csak árt mindenkinek. Az idő pedig olyan mint víz, előbb-utóbb a felszínre dobja, ami nem oda való.

(Nemtom)


Kezelők
 BEMUTATKOZÁS
 LEXIKON

Online könyvrendelés
Fotóalbumok
Linkek, társoldalak Honlap statisztika

Keresés honlapon


Felhasználónév:

Jelszó:


Téma bevezető és tartalma

Az eltévedt időszámítás elmélete
Az elmélet szerint a mai időszámításunk az egykori pártus birodalom keletkezésétől számított éra, amelyet egy - ma már magyarnak számító - félreértett kifejezés miatt terjedt el.



Ma érvényes évszámok

Jelenlegi:2017
Etióp:2009
Kopt:1733
Iszlám:1438
Perzsa:1396
Zsidó:5777
Indiai:1939
Bizánci:7525
Örmény:1465

Az évszámok a számítógép dátumbeállításához igazodnak.

Eltévedt évszámok

Jézus születésétől számolt
TévesHelyes
20241777
Arszakida éra
TévesHelyes
22642017
Szeleukida éra
TévesHelyes
23282081
Róma alapításának érája
TévesHelyes
27702523
Nabú-nászir-éra
TévesHelyes
27642517
Olimpiai éra
TévesHelyes
698 ol. 1 év633 ol. 1 év

Az évszámok a számítógép dátumbeállításához igazodnak.

Információk
 
Ugrás_a_cikk_oldalára

 

Unsoft.hu


Levél a webmesternek


Egyiptomi kopt naptár

Etióp naptár

Iszlám naptár

Honlapok
  www.kisbiro.hu: Közhírré tétetik!
  Eltévedt időszámítás
  Mocsáry Évelőkertészet
  Mlinkó István Általános Iskola, Eger
  Elektro-Tec, Gyöngyös
  Ősmagyar nyelvek
  Meglátások
  Eurochess
  Hevessakk
  Agriasakk
  Boricsev Oleg
  Mellár Mihály: Kitalált a kitalált középkor az...
  Mellár Mihály: Atlantisz - hol volt, hol nem volt
  Tomory Gábor Néptánciskola
  Borostyán Néptáncegyüttes
  Csibészke Néptáncegyüttes
  Mákvirág Néptáncegyüttes
  A gyöngyösi Ringsted utca oldala
  Évelő növények, évelő virágok
  UNIX-időbélyeg kiszámítása
  Egyszerű játékok a sakktáblán
  Szkíta Főnix
  The Scythian Phoenix

Statisztika
Te vagy itt a(z)
2375279
látogató!
Ma  835,
ebben a hónapban
29894 látogató volt.
Jelenleg
0 regisztrált tag
és 47 vendég olvas minket.

Üdvözlöm oldalamon!

Oldalt eddig 2375279 alkalommal keresték fel.

Regisztrált felhasználók száma:133
Látogatók összesen 616 alkalommal szóltak a fórum 9 témájához és a honlap cikkeihez.

Legutóbbi 5 felhasználónk:
LL.kedõ
Gondol-f
enteje
trilla
Teupoko

Mai legolvasottabbak
V. Fantomévek nélkül  (9)
Napfogyatkozások és a történelem  (8)
A TÖRTÉNELMI RÉTESTÉSZTA - újragyúrva  (8)
Könyvbemutató: 2010 március 10. 16.00 Gyöngyös, Városi Könyvtár  (7)
2. Az elmélet alapjai  (7)
Ó-orosz (Nesztor) őskrónikáról  (7)
A TÖRTÉNELMI RÉTESTÉSZTA nyújtása, avagy a töltelék dátumok titkai  (7)
A „marha, marha” csatakiáltás  (7)
Egy alig ismert ókori világbirodalom: Párthia  (7)
Sándor: 247 évvel vertek át bennünket  (6)