Visszalépés a Főoldalra
TARTALOM
ELMÉLET ANYAGA
ELMÉLET, egyszerűen
FÓRUMOK
   
 
<<< Előző cikkhezKövetkező cikkhez >>>

  
      Nyomtatható változat    Küldd el ismerősödnek ezt a cikket!   Szólj hozzá ehhez a cikkhez!


Szekeres SándorTéma : Az eltévedt időszámítás elmélete
 

III. Évszámok titkai


Eltévedt időszámítás

A bevezetőben említettek alapján Kézai évszámait az egykori pártus birodalom i.e. 247-ben kezdődött időszámításában kell értelmezni. A 700-as évszám Attila hunjainak Pannóniába jövetelének éve Kézai Simon művében, a 453 pedig Attila halálának éve a mai időszámításban.  Folytatva a gondolatot, azt állítom, hogy a 700-as évszám valójában Attila halálát takarja. Ebben a fejezetben elsődlegesen ezt az állítást kell bizonyítani. Ha igazolást nyer, akkor magától értetődik, hogy mind Kézai, mind forrásainak lejegyzői a pártusok érájában írták le évszámaikat. Feltehetőleg sem Kézai, sem az eredeti források lejegyzői nem voltak tudatában, hogy melyik időszámításból származnak a számok.

 

A magyar középkori krónikák és szövegezésük

 

   A középkori magyar krónikáink és szerzőik számtalan inkvizíció-szerű támadást szenvedtek el. A tudomány világától érthetetlen indulati kirohanások legtöbbször eszmei értékük lejáratására irányultak, de akadt olyan is, aki póriasan az elégetésükre tett javaslatot. A magyar krónikák adatai és állításai, a mai történelemtudomány megállapításai szerint valóban nem állják ki egy kerek egészként történő vizsgálat próbáját, azonban ez nem lehet ok ilyen magas szintről induló lejáratásra.

   A krónikákra ugyanazok az adatok hívták fel a figyelmemet, amelyek miatt a mai hivatalos történetírás elutasítja, mint tényszerű forrásanyagot. Az egyik ilyen az elfogadottól jelentősen eltérő évszámai. A támogató történészek jobbára csak az egyes történelmi állítások igazságtartalmát vizsgálják, míg az évszámok értékelésétől eltekintenek. Az elutasítók viszont kikezdhetetlen alapot kaptak a furcsa számokkal. Hiába próbálják a hun-avar-magyar folytonosságot képviselő történészek egyéb, hiteles forrásokban talált részinformációk segítségével igazolni elméletüket, a magyar történetírás hivatalos képviselői elhárítják az elméletük tárgyalását, vagy tudomást sem vesznek róla.[47]

    Néha a krónikákat lejáratni szándékozók is átléptek egy határt. Egy nemzetközi történész-kongresszuson megjelent hazai tanulmány hatására Sebestyén László egy könyvet írt, Kézai Simon védelmében címmel. A kérdéses tanulmányban egy történész Kézai művét fantasztikus koholmánynak, és íróját félművelt fantasztának állította be. Sebestyén László könyvében védő- és vitairatként sorolja fel a pártus-hun-avar-magyar kapcsolat bizonyítékait.

   Az elméletem bizonyítása kapcsán kifejezetten szerencsésnek mondható a Kézai Simon krónikájának léte és szakmai szempontból elvetett tartalma.

   Négy középkori szerző négy krónikáját hívom segítségül annak bizonyításában, hogy Kézai évszámai az arszakida időszámításból származnak, és Attila 700-ban halt meg. A névtelen Anonymus és Kézai Simon gesztáit, Kálti Márk Képes Krónikáját, valamint a ma még kevésbé ismert, Vámbéry Ármin által Törökországból 1860-ban hazahozott, török nyelvre lefordított Tarih-i Üngürüszt, a Magyarok történetét.  

   A magyar történetírás legismertebb alakja az ismeretlensége ellenére Anonymus, azaz P. mester, Béla király névtelen jegyzője. Műve a Gesta Hungarorum azaz a „Magyarok krónikája” régebbi Kézai művétől, és az 1200-as évek körül készült. A Gesta Hungarorum csak a honfoglalás befejezéséig tárgyalja a magyarok történetét és a történészek irodalmi műnek tartják, semmint hiteles forrásnak. Az Országos Széchényi Könyvtárban található példánya egy XIII. századi másolat, de idejéről megoszlanak a vélemények.

   A legfontosabb forrás, amelyre elméletemet építem, a koholmánynak minősített Kézai krónika. A magyar származású Kézai Simon krónikája, a Gesta Hunnorum et Hungarorum, azaz „A hunok és magyarok viselt dolgai”  1280 körül készült, és a szerző a művét IV. László királyunknak ajánlotta. Kézai leírja, hogy művének adatait a kor hozzáférhető forrásaiból merítette. A könyv két részből áll, az első a hunok történetét tárgyalja, Attila haláláig, a második a magyarok „viselt” dolgaival foglalkozik bejövetelüktől az 1280-as évekig.

   Kálti Márk Képes Krónikája (Chronicon Pictum) az előző kettőhöz hasonlóan latin nyelven írt középkori mű. Nagy Lajos udvarában készült az 1360-as években. Sokáig Bécsben őrizték, ezért egy időben Bécsi Képes Krónikának is nevezték. A kötést XVI. századinak tartják, ami a másolat (módosítás) elkészülésének idejét sejteti.

   A Tarih-i Üngürüsz (Magyarok története), török nyelvre lefordított középkori magyar krónika, ami 1550 körül, a székesfehérvári könyvtárból került török kézre és Szulejmán szultán parancsára fordította le egy Terdzsüman Mahmud nevű tolmács. A török nyelvű fordítást Vámbéry Ármin hozta haza Magyarországra Isztambulból 1860-ban, és ajándékozta a Magyar Tudományos Akadémiának. Az akadémián Budenz Józseftől állítólag a „silány őstörténeti munka” minősítést kapta. Itt fedezte fel újra, több mint 100 évvel később, Blaskovics József, a prágai Károly Egyetem turkológus professzora 1971-ben, és fordította le magyar nyelvre.[104]

   A három latin nyelvű krónikából egyetlen eredeti példány sem maradt fenn. A fellelt másolatokban lévő évszámok jelölései között szembetűnő különbség fedezhető fel. A dátumok megnevezései Anonymusnál és Káltinál, de még a törökből visszafordított Tarihi Üngürüsznél is szabatosak, egybehangzóak, míg Kézai minden évszámot más névvel vezet be.

   Kézai másolatában megmaradtak az általa jelzett különböző forrásokból származó egyedi dátumozási formák, míg a többinél a későbbi kódexmásolók valószínűleg átfogalmazták az évszámok megnevezéseit.

 

 

 

A Kézai-krónika évszámai

 

    Kézai gesztájának évszámítása három időszakra bontható. Az első az 1000 előtti évek, ahol három konkrét évszámot említ. A második az 1000 utáni évek, ahol kizárólag uralkodói évszámítás szerepel. A harmadik a mű megírásának jelenéhez tartozó évek, ahol egy év szerepel csak, és azt a kor dátumozásának megfelelően írta le szerzője.

Négy, egy adott kezdőponttól számított évszámot említ, az uralkodói évszámításon kívül, a következő elnevezésekkel:

 

Úr hétszázadik esztendejében” történt a hunok bevonulása,    (700)

Jézus Krisztus születésének nyolcszázhetvenkettedik esztendejében

                                                    jöttek Pannóniába a magyarok, (872)

Úr születésének kilencszázhatvanhetedik esztendejében” nemzette

                                                   Gyeics vezér István királyunkat (967)

Urunk születésének ezerkétszáznegyvenegyedik esztendejében”

                                                                      történt a tatárjárás.  (1241)

 

Melléklet : A Kézai-krónika  évszámainak táblázata

Az 1000. év előtti évjegyzések


Úr hétszázadik esztendejében”
történt a hunok bevonulása,    (700)

Jézus Krisztus születésének nyolcszázhetvenkettedik esztendejében

                                                    jöttek Pannóniába a magyarok, (872)

Úr születésének kilencszázhatvanhetedik esztendejében” nemzette

                                                   Gyeics vezér István királyunkat (967)
 

Az 1000. év utáni évjegyzések,
(csak a bemutatásként)


Szent István … uralkodásának 46. esztendejében
…Péter uralkodásának 3. esztendejében
…Aba királyságának … 3. esztendejében
… 11 esztendő …telt el András uralkodásának első esztendejéig.
Péter uralkodott első és másod ízben hatodfél esztendeig,
Aba pedig uralkodott 3 esztendeig.
András … uralkodásának 12. esztendejében
…maga pedig elhala uralkodásának 15. esztendejében,
Béla …uralkodott pedig 2 esztendeig s a 3.-ban múlt ki e világból
Salamon után pedig Gyeics (I. Géza) uralkodék 3 esztendeig,
László halálával pedig ... Kálmán uralkodék 18 esztendeig,
Kálmán után .. Béla uralkodik 11 esztendeig
…Béla után ... Gyeics (II. Géza) uralkodék 20 esztendeig,
…ez után uralkodék István 11 esztendeig
 

A krónika megírásának jelenéhez tartozó évjegyzés


Urunk születésének ezerkétszáznegyvenegyedik esztendejében”

                                                                      történt a tatárjárás. (1241)
 

 

   Az Úr szavunk Úristent is jelent. Az „„Úr születésének” kezdetű bevezetés pedig abból a korszakból származik, amikor még nem volt meg ez a jelentése a szónak, mivel a keresztény hitvilágban nincs értelmezve isten születése.

  A krónika születésének idejében, a hétköznapi formában ’Urunk születésének’, a hivatalos okiratokban pedig az ’Urunk megtestesülésének’ alakban írták le a dátumokat, ahol az „Urunk” kifejezés Jézus Krisztus megnevezése volt.

   A 967-es, István születési éve és a tatárjárás 1241-es évszáma a mai tudomány által is elfogadott számadatok. A másik kettő viszont eltér a jelenlegi évszámoktól, ahol a magyarok bejövetelét 895-896-ra teszik. A korai hunok 375 körül jelentek meg, az Attilához köthető hunok pedig 420 körül telepedtek be a Kárpát medencébe.

   Kézai krónikájában a római kereszténység bevezetése előtti korai időszakokra három abszolútumtól, vagyis egy kezdőponttól számított évszámot említ,

 

- a hunok bejövetelére az Úr 700. esztendejét,

- a magyarok bejövetelére Krisztus születésének 872. esztendejét,

- valamint István születéséhez Úr születésének 967. esztendejét.

 

    Majd eltűnik ez a fajta évjegyzés és a továbbiakban a kora középkorban szokásos, nehezebben követhető, uralkodótól uralkodóig történő évszámításban írják az éveket (latinul: annus regni ),  pl: ’Péter uralkodásának harmadik esztendejében’.  A krónika megírásának ideje körül tér vissza a „Urunk születésének ezerkétszáznegyvenegyedik esztendejében” történt tatárjárás időpontjával. A 872-es évszám Jézus Krisztus születésével történő bevezetésére később még visszatérek.

    Az minden bizonnyal megkérdőjelezhető, hogy a korai időpontokat Kézai Simon illesztette volna be a Krisztus utáni időszámításba, vagy ha igen, akkor miért nem tette meg a krónika István utáni évszámaival, ami jóval egyszerűbb művelet lett volna. Szinte biztosra vehető, hogy valamennyi évszámát készen kapta az ősgesztákból, illetve az akkori közelmúlt leirataiból.

    A tatárjárás időpontjában már elterjedőben volt az úgynevezett Krisztus utáni időszámítás, és maga a tatárjárás is 30-40 évvel a krónika megírása előtt történt. Szép számmal éltek-élhettek olyan emberek, akik élőszóval számoltak be a történésekről.

   István megkoronázása után a keresztény papság vette át a kultúra irányítását, közülük kerültek ki az írnokok, akik a széles körben elterjedt uralkodó időszámításban jegyezték fel az éveket. Ezzel magyarázható az évek jegyzésében az ezredforduló után történt váltás, és ezek szerint ekkor még nem használták a Krisztus születésétől jegyzett időszámítást. István halála után a keresztény papság egyre erőszakosabban lépett fel a magyarság régi, pogány kultúrája ellen. Szisztematikusan pusztítottak el minden olyan nyomot, ami a régi életre, vallásra, gondolatvilágra emlékeztetett. Elégették a rovásvesszőket, betiltották a magyar nyelvnek sokkal inkább megfelelő rovásírást. [31] Ezután a nyelvünk 13 hangjára a latin betűs írásban nem volt írásjegy (TY GY NY LY SZ ZS CS K J Á Ő É Ü)[21] Ezekből hétre ma sincs, és két betűvel jelöljük őket (a kettősbetűk).  

  A korabeli leírások beszámolnak róla, hogy István király uralkodása után, a pogány időkből származó történelmi forrásokat, eseményeket feljegyezték a keresztény írástudók, mielőtt megsemmisítették volna azokat. A másolatokat megtartották, illetve elküldték Rómába.[22]

    Több kútfő megemlíti, hogy a magyaroknak a rovásírásuk mellett volt saját naptáruk, és feltételezem, hogy volt valamilyen rendszerük az évek jegyzésére is.[23] Természetesen nincs feljegyzés a magyarok által használt időszámításnak kezdő időpontjáról, és nem is lehet, ha az ugyanaz, mint a mai. Az olyan, mai érához nem illeszkedő évszámok árulkodhatnak erről mint a 700-as évszám.

  Megjegyzem, nem azt kívánom bebizonyítani, hogy a magyaroknak, vagy az ide bevonuló valamelyik népnek volt-e saját időszámítása, hanem csak azt, hogy a pártusok érája ismertté válhatott-e a keresztény világ területein.

  Kézai krónikájában a különböző dátumnevek és a sajátságos számok azt mutatják, hogy a szerző és az esetleges későbbi másoló sem módosította a forrásokból nyert információt. Az évszámokat az eredeti forrásokból (ősgesztákból) változatlanul átvett számadatoknak értelmezem, amelyek István megkoronázása előtti időkből származhatnak. A szerző hitelesnek fogadhatta el a forrásainak adatait és változtatás nélkül írta le, ezért a továbbiakban az ő gesztájának elnevezéseit és évszámait tekintem alapnak, amikor összehasonlítom a többi krónika dátumozásával.

 

 

 

Anonymus krónikájának évszámai

 

   Anonymus eredeti Gesta Hungarorum című művének keletkezését az 1200 körüli évekre teszik, de ez a mai napig tudományos vita tárgya. A szerző írásából nem derül ki, melyik Béla királyról van szó a négyből. A ma elfogadott álláspont szerint III. Béláról van szó, aki 1196-ban halt meg. Másolata egyidejű lehet Kézai eredeti krónikájával. Többé-kevésbé egyet lehet érteni azzal, hogy inkább irodalmi mű, mint hiteles történelmi forrás. Például kétséget ébreszt a Kárpát-medencébe történő bevonulás leírása. Gyakorlatilag végigharcoltatta az utat a teljes állatállománnyal, nőkkel, gyerekekkel és idősekkel együtt vonuló magyarsággal. Lovasnomád népként még Kijevet is megostromoltatja velük. Egy anakronizmus rejlik ’a vértezett harci ménjükön ülve pajzzsal meg lándzsával nagy tornát vívtak’ mondatában, amelyben saját korának harci játékait vetítette vissza a honfoglalás korába.[105]

   Forrásairól is csak annyit tudunk, amit előbeszédjében állít: távol tartja magát a parasztok hamis meséitől vagy a regösök csácsogó énekétől és az iratok biztos előadásából, meg a történeti művek világos értelmezéséből építi fel könyvét.

   A Gesta Hungarorum másolója módszeresen átfogalmazta a dátumokat a krisztusi időszámítás szabatos terminológiájához, Anno dominice incarnationis azaz Úr megtestesülésének esztendejének alakra, sőt a hunok illetve a szkítiaiak bevonulásának időpontját 451-re teszi, mivel elhatárolódik a hun-magyar rokonítástól.

Anonymus évszámai a következők:


Úr megtestesülésének négyszázötvenegyedik esztendejében”

                                                          szállt ki Attila Szkítiából  (451);

Úr megtestesülésének nyolcszáztizenkilencedik esztendejében”  

                                                    Ügyek….. feleségül vette….  (819);

Úr megtestesülésének nyolcszáznyolcvannegyedik esztendejében”

                                                                    jöttek ki Szkítiából. (884);

Úr megtestesülésének kilencszázharmadik esztendejében”

                                            Árpád vezér elküldvén seregeit…. (903);

Úr megtestesülésének kilencszázhetedik esztendejében” 

                               Árpád vezér is elköltözött ebből a világból (907);

 

   A hunok bejövetelét érdekes módon 249 évvel korábbra teszi, mint Kézai, és az évszám eseményéhez valamilyen oknál fogva Attilát is hozzárendeli. Nála Attila vezetésével jönnek ki Szkítiából, ami ellentmond a középkori krónikák adatainak és a ma elfogadott történetírásnak is. A dátumbevezetés szabatossága, az évszámok pontossága és maga a tartalom is ad egy kis „finnugor” szájízt a műnek, amitől a korabelisége is megkérdőjelezhető.

 

 

 

A Képes Krónika évszámainak titka

 

   Kálti Márk Képes Krónikája kiemelt szerephez jut az elmélet igazolása során. A következőkben kerül sor annak a bizonyítására, hogy a Kézainál szereplő 700-as évszám nem a hunok bejövetele, hanem Attila halálának éve. 

   Az eredeti címe Cronica de gestis Hungarorum, azaz Krónika a magyarok tetteiről. A művet a bevezetője szerint 1358-ban kezdték el írni. Az 1360-as években lemásolták és 147 színes iniciáléval és miniatúrával egészítették ki. A mű a korábbi krónikák gondosan szerkesztett feldolgozása. Tartalma a magyarok története 1342-ig, és a magyar mondák talán legbővebb gyűjteménye.

   Szerzője a szakirodalom szerint Kálti Márk székesfehérvári őrkanonok, de feltehetőleg nem ő volt a krónika másolója és festője. Többen is közreműködtek megalkotásában, de a személyükkel kapcsolatban csak találgatnak a szakemberek. Annyit lehet elmondani róluk, hogy a hazai viseletek és címerek kitűnő ismerői. Az egykori magyar viselet ismerhető meg miniatűrjeik tanulmányozása során. Egy miniatúra festő neve ismert I. Lajos udvarából, a Sopron megyei festőcsaládból származó Meggyesi Miklós, akit az 1352. évi oklevél a király címerfestőjének mond. Nagyon fontos mozzanat a krónika készítésével kapcsolatban, hogy több másoló és festő dolgozott a művön, más volt a szerkesztő, a másoló és esetleg a festő is.

  A Képes Krónikában szereplő évszámok - Kézai számaihoz hasonlóan - szintén eltérnek a hivatalos történetírásban rögzített időpontoktól. Az eltérés mellett néhány helyen még az összegek sem helyesek. A pontatlanságok azt sejtetik, hogy nem a másoló számolt, és/vagy nem hangolták össze munkájukat. Az is lehet, hogy a hibák egy későbbi átszámítás, átmásolás, kijavításnak szánt módosítás során keletkeztek, mert van, ahol jók az összegek, és van ahol nem jók.

    A számtani pontatlanságok ellenére követhető egy logikai vonal. Ahol módosítják a régi kútfők különféle dátum elnevezéseit, ott átszámítják az odatartozó évszámot is. Az elnevezés átírásának az „Úr” szó „Urunk” alakra átírt formáját kell érteni. A régi kútfők a Kézai ősgesztáit jelentik. Azoknál az időpontoknál, ahol átírták az „Urunk születésének” alakra, ott egy megváltozott évszám található. 

Kálti Márk valamennyi évszáma az államalapításig:

 

„Urunk születésének háromszázhetvenharmadik esztendejében”… indultak a hunok Pannóniába (373);

„Urunk születése után a négyszázegyedik,..” (401)
 Pannóniába jövetele után pedig a
huszonnyolcadik esztendőben,…. lett Attila király (28);

 

A cesumauri ütközettől Attila királyságáig egy év folyt el
Uralkodott pedig Attila
negyvenhárom esztendeig, a vezérséget bírta öt esztendeig,  élt százhuszonhárom esztendeig,..  (1, 43, 5 123);

 

Attila meghalt pedig a magyarok Pannóniába jövetele után a hetvenkettedik,…(72)

Urunk születése után a négyszáznegyvenötödik esztendőben…( 445);

 

Urunk születésének hatszázhetvenhetedik,… (677)
Attila magyarok királya halálának száznegyedik esztendejében,..jöttek másodszor a magyarok (104);

Tehát Urunk születésének hatszázhetvenhetedik, (677)
 Attila halálának pedig századik esztendejében,..
jöttek másodszor a magyarok (100);


 Úr születésének kilencszázhatvankilencedik esztendejében,

nemzette Szent István királyt Sarolttal,…(969);


Urunk születésének ezerkettedik esztendejében ugyanis Szent István király elfogá Gyula vezért feleségével…(1002);

 

Kézainál az 1002-es, és az ezután következő évszámok még uralkodói években vannak jelezve, így nincs több összehasonlítási lehetőség.

   A listából kitűnik, hogy szinte valamennyi évszám bevezetését az új alakban írták le (Urunk születésének), kivéve István születésénél, de ott nem írták át a születési dátumát sem. Mind alakban, mind értékben ugyanaz maradt, mint Kézai krónikájában.

   Továbbmenve, azt állítom, hogy a Kézai gesztájában szereplő másik két, ősgesztákból származó esemény évszámai is átkerültek a Képes Krónikába, de megváltoztatva. A magyarok második bejövetele 677-re, Attila halála pedig 445-re került. Így a bizonyításra váró állítás, hogy a 700-as évszám Attila halálát jelenti, kissé módosul. A továbbiakban elég azt bizonyítani, hogy a Képes Krónika szerzője 700-ból származtatta a 445-ös évszámot.

 

    A krónika egyéb évszámai eléggé érdekesen alakulnak. Ránézésre is látható, hogy valami baj van velük, de az is, hogy logikai kapcsolat van köztük. A szerzők feltehetőleg más, mára elveszett források alapján újra akarták számítani az időpontokat.  Mindenesetre itt már az István megkoronázása utáni évszámokat is átírják az uralkodói évszámításból a Krisztus utáni érába, ami persze lehet egy későbbi másoló szerzetes munkája. A hunok korához tartozó egyes időtartamok kiszámításánál azonban alaposan megkeveredtek Kálti Márk művének másolói, például Attila 123 éves életkora bizony eléggé valószerűtlen szám, még a mai korban is.

   A bizonyítás során itt fontos szerephez jut a korábban már leírt indictio-ciklus. Mielőtt továbblépnénk egy rövid emlékeztető:

   A középkori időszámításban az indictión 15 éves ciklust értettek, amelynek éveit I–XV sorszámmal látták el, de azt, hogy hányadik indictióról van szó, nem tüntették fel. Az uralkodói évszámítás nehezen követhető éveit egészítették ki az egykori adókivetési ciklusok sorszámaival. A jelölésük római számmal történt.

    Hasonlítsuk össze azokat az évszámokat, amelyeket Kézai és Kálti is egyaránt említ. Egyik a hunok bejövetele, avagy Attila halálának éve. A másik pedig a magyarok második bejövetelének éve.

 

Krónikák

A hunok bejövetele
Attila halála

Magyarok bejövetele

Kézai Simon

700

872

Kálti Márk

445

677

 

 

I. számú kapcsolat a krónikák között

 

   Kézai évszámai a következőképpen alakulnak Attila halálának a Krisztus utáni időszámítás jelenlegi évszámához, 453-hoz viszonyítva:

 

700-453= 247 év különbség;

872-700= 172 év különbség;                  

 

Ugyanígy Kálti Márk évszámai:

 

677- 445 = 232, plusz egy indictio ciklus (15 év) egyenlő 247 év

872 -677= 195, mínusz egy indictio ciklus (15 év) egyenlő 180 év, ráadásul: 453-445= 8. 180-8=172 év;

 

Érdekes módon jön elő a 247-es szám, és feltehetőleg nem tudatosan történt a bevitele. Kálti krónikájának szerzői Kézai két évszámának különbségét több helyen is beépítették művükbe, és hozták létre a látszólag zavaros időtartamaikat.

 

   A magyarok bejövetelének éve két mondatban is szerepel, de az egyiknél száz, a másiknál száznégy év szerepel mellette. Az egyik valószínűleg helytelen.

   Azért tartottam fontosnak korábban megjegyezni, hogy több másoló készíthette a különböző oldalakat, mert a hibák elkövetése így kap logikus magyarázatot. Más számolta át az éveket, és mások végezték a szövegmásolást. A másolók csak egy évszámot kaptak, amit be kellett írniuk az oldalra, illetve a mondaton belül a megfelelő helyre. A számadatokat vagy összekeverték, vagy nem kaptak megfelelő instrukciókat a műveletek elvégzésére, és elszámolták magukat.

 

 

II. számú kapcsolat a krónikák között

 

   A hunok Pannóniába jövetele után 72 évvel hal meg Attila.

   Attila halálának 100. esztendejében jöttek másodszor a magyarok.

 

Összeadva: 100+72= 172.  Így valószínűleg a 100-as évszám mondata a helyes. A 172 év pedig Kézai vagy az ősforrás leírásának megfelelően a hunok és magyarok bejövetele közötti időtartam.

 

 

III. számú kapcsolat a krónikák között

 

A 172-es szám újra megjelenik a Képes Krónikában Attila uralkodásáról szóló mondat évszámaiban:

 

A cesumauri ütközettől Attila királyságáig egy év folyt el,

uralkodott pedig Attila negyvenhárom esztendeig,

a vezérséget bírta öt esztendeig,  

élt százhuszonhárom esztendeig…

 

Összeadva: 1+43+5+123= 172. Ez ugyan nem vezet el bennünket egy újabb bizonyítékhoz, csupán megerősíti, hogy ugyanazok a számok ismétlődnek a Képes Krónika oldalain, mint Kézainál. A hibákat valószínűleg a már kész szöveg módosítása során követhették el.

 

 
Az Attila uralkodásáról szóló részlet a Képes Krónikából

 

 

IV. számú kapcsolat a krónikák között

 

Bizonyító erejű megközelítése és olvasata a számok azonosságának a következő:

Úgy módosították Kézai évszámait, hogy a 15 éves indictio-cikluson (adókörön) belüli sorszáma ugyanaz maradjon.

    Ahogyan már korábban említettem, ezek 15 éves ciklusok voltak, amelyek éveit római I-től - XV-ig sorszámozták, és leteltük után újra kezdték. A mai időszámításunk éveinek az indictio-cikluson belüli sorszámának kiszámításához hozzá kell adni hármat az adott évszámhoz, majd el kell osztani 15-el. A kapott egész számú maradék az évszám indictio sorszáma.

A Kézai : Kálti évszámok párosítása:

 

Magyarok második bejövetele Pannóniába:


                      872 : 677  mindkettőnél indictione V.    
 
                             (
Matematikai képlettel:  872 mod 15 =  677 mod 15) [48]

 

 

A hunok Pannóniába jövetelének éve, illetve Attila halálának éve:


                     700 : 445   mindkettőnél indictione XIII. 

                               (
Matematikai képlettel:  700 mod 15 = 445 mod 15)[48]

 

 

Ezek alapján kijelenthető, hogy Attila halálának 445-ös évét Kézai 700-as évszámából származtatták Kálti Márk krónikájának szerkesztői, másolói, így a 700- as évszám valóban Attila halálának éve.

 

 

V. számú kapcsolat a krónikák között

 

    Tóth Gyula  a ’A magyar krónikák és a kitalált középkor’ című könyvében figyelemre méltó összefüggést talált Nagy Sándor i.e. 323-ban bekövetkezett halálakor induló évszámítás és a Képes Krónika évszámai között. A krónika készítői Kézai évszámaiból a szóban forgó 323-t kivonták, és a kapott adatokat megpróbálták beépíteni művükbe. Tóth Gyula Illig közel 300 éves naptárhamisítási összeesküvés-elméletének igazolását látja a műveletben. A szerző ugyan nem annak szánta, de egy újabb bizonyítékot szolgáltatott az eltévedt időszámítás elméletéhez, amiért köszönet illeti.

    A következő táblázat tartalmazza a két eseményhez tartozó átszámolt időpontokat. A Nagy Sándor halálától számolt éveket a továbbiakban a rövidebb philippi érának nevezem.

 

2. táblázat: Kézai és a 323-al kisebb philippi éra évszámai.

 

Események

Kézainál

Phillipi  i.e.323

Hunok bejövetele

700

377

Magyarok bejövetele

872

549

 

 

   A magyarok bejöveteléről szóló első mondatban 104 évvel Attila halála után jönnek be a Kárpát-medencébe. A 445 és a 104 összege pontosan 549, ahogyan a fenti táblázatban a philippi éránál szerepel. A 377-es évszám pedig a hunok bejövetele lenne. Kálti Márk és másolói valóban elvégezték a kivonást, de nem naptárhamisítást hajtottak végre, hanem megpróbálták helyretenni a számokat.

    Természetesen itt is találkozunk a 172-es évszámkülönbséggel, hiszen mindkét Kézai-évszámból 323 lett kivonva. A 445 és 377 különbsége 68.  A 104 és 68 összege pedig ismét 172.

     Ha a 104-es szám csak egyszeri figyelmetlenségből elkövetett elírásból keletkezett, akkor nem szerepelne kétszer is hibás összeadásban. Kálti a kérdéses mondatban a magyarok bejövetelét 104 évvel írja Attila 445-ös halála után. Ugyanabban a mondatban évszámként mégsem 549-t, hanem 677-t ír. A másik mondatban pedig 100 év a különbség, ahol 545 lett volna a helyes évszám.

   Az évszámok módosításának szándéka nyilvánvaló. Kézai évszámainak kétféle visszahelyezése az időskálán bizonyítja, hogy Kálti Márk és társai rájöttek, hogy nem Krisztus születése szerinti időszámításban kell értelmezni, és megpróbálták átszámítani. A többféle műveletből arra lehet következtetni, hogy nem voltak tisztában az ősforrások évszámainak valódi eredetével, és különféle megoldással kísérleteztek (indictio számítás, nagy sándori éra és talán mással is). A 677-hez és a 445-höz indictio-ciklusok segítségével, a többihez pedig egyszerű kivonásokkal jutottak hozzá.

   Magának a visszadátumozásnak azonban lehet egy nagyon egyszerű, a kitalált középkor és az eltévedt időszámítás elméletein kívül eső oka is. A krónika írásának idején, 1358 körül vagyunk. Ekkorra már István megkoronázásának időpontja egy éles választóvonallá vált a kereszténység kora és az ősi pogány kor között. Valaki pedig rájött, hogy az évszámok forrásai a kereszténység felvétele előtti pogány időkből származnak, és logikusan „kikövetkeztette”, hogy az csak egy másik időszámításban íródhatott, mivel a „pogány” magyarok (vagy a hunok), akkor és ott, még nem ismerhették Jézust és tanításait. Így az általuk lejegyzett évszámok sem íródhattak a Krisztus születése szerinti időszámításban.

    Egy kevésbé ismert, vagy teljesen ismeretlen időszámítást kerestek. A döntésük Nagy Sándor halálától számolt évekre esett, amit valójában sehol sem használtak időszámításként. Azonban valamiért nem felelt meg, mert átváltottak egy kisebb eltérésű időskálára. Feltehetőleg találtak egy forrást, ahol beazonosították Attila évszámait a korszak indictio ciklusaiban és talán még a magyarok bejövetelét is, és ez alapján határozták meg a 445-ös és a 677-es évszámot. A félbehagyott másik kiigazításból csak a 104-es szám maradt a krónikában.

   Az információ, ami alapján észrevették a problémát, feltehetőleg örökre elveszett. Mára az ősforrások évszámai legtisztábban Kézai munkájában maradtak meg.

  A végeredmény ismert, a tudományos világ által el- és megvetett, hiteles forrásnak el nem fogadott irományok.

   Kálti Márk és társai nem az érvényes, Krisztus születése szerinti időszámítást akarták módosítani, hanem csak azt fedezték fel, hogy a pogány korból származó iratok a források. Az elmélet bizonyítása szempontjából elegendő az, hogy a Kézai-számok a rovásírásból átírt ősforrásokból származnak.

   A egyéb, véletlen egyezések kizárásához következzenek a krónika fennmaradó évszámai és időtartamai. Adott még két pontosan meghatározott évszám. Itt a 373-as évre tett hunok bejövetele Pannóniába és Attila királyságának kezdete 401-ben. Időtartamok pedig a következők: 123, 104. 100, 72, 43, 28, 5 és 1.

    Az előzőekben megadott indictio sorszámegyezés logikája alapján a 700-as év sorszámával a 373-as év sorszámának kellene azonosnak lennie. A 373 indictio sorszáma viszont indictione I. A 401-é pedig, hogy ne maradjon ki a sorból, indictione XIV. Az indictio-s évek logikai sorába nem illeszkedik egyik évszám sem. Az esetleges véletlen egyezés kérdésessé tenné az elméletet, de így más utat lehet keresni az évszámok eredetére.

  A 445-ből 72-t kivonva 373 a eredmény. A 401 és 373 között pedig 28 a különbség. A konkrét évszámok létrejötte ezzel tisztázódott. Egyszerű kivonásokkal, összeadásokkal hozták létre őket a 445-ös évszámból.

   A 72 és a 28-as szám, mint időtartam, a mai történetírás alapján is hozzárendelhető a hunok korához. A korai hunok 380 körüli bejövetele és Attila 453-as halála között eltelt idő kb. 72 év. A 28 év pedig a 425 körül kialakult hun birodalom és Attila halála között eltelt időt sejteti.     Az Attila uralkodásáról szóló mondat számai sem különböznek nagyon a korunk históriásainak adataitól, ha a helyükre kerülnek. Az egy év a cesumauri ütközet és halála között eltelt idő. Halálakor 43 éves lehetett. Az öt pedig a királyságából eltelt idő jelenthette. A 123 pedig a megadott évek és 172 különbsége.

   A magyarok második bejövetelének 677-es évszáma mellett szereplő 100 értelemszerűen a 172 és a 72 különbségének maradéka. A 104-ről pedig az előzőekben már beszéltünk. A köztes évszámok további elemzése nem visz közelebb ahhoz, hogy mi alapján hozták létre azokat, de az elmélet szempontjából sincs különösebb szerepük.

A következőket lehet kijelenteni:

 

1. A korábbi állítás, amely szerint Kézai 700-as évszáma Attila halálának évét takarja, Kálti Márk krónikájának évszámain keresztül bizonyított.

2. Az évszámok módosításának egyik oka, hogy a Kézai-számok az ősforrásokból erednek.

3. Kézai Simon és ősforrásainak évszámai az egykori Pártus Birodalom időszámításából származnak.

 

 

 

Kitérő a Tarih-i Üngürüsz krónikájához


    A Tarihi Üngürüsz a magyar őstörténeti krónikák legutoljára előkerült darabja. A mű előszavában Geönczeöl Gyula leírja, hogy mennyire nehéz harcot vívtak lefordításáért az Akadémia berkeiben.
   A krónika több olyan új részt tartalmaz Attila és Árpád idejéből, amelyek a jelenleg ismert magyar krónikában nem találhatóak meg.
   A következő idézet arról beszél, hogy azonos nyelvű népeket találtak a Pannóniába bevonuló hunok (üngürüszök).

„Amikor abba a tartományba érkeztek, látták, hogy csodálatosan bőséges folyamai vannak nagy számban, sok gyümölcse és bő termése van annak az országnak, és az ő nyelvükön [azaz Hunor népének a nyelvén) beszélnek [az ottani népek].”

    A krónika tartalmazza Nagy Sándor (Iszkander) életének részletes beszámolóját, genealógiáját, szervesen egybeépítve Attila és Árpád magyarjainak történetével. A származáselmélet valószínűleg Nagy Sándor egykori világbirodalmának utódállamából, a szeleukida birodalomból kiváló pártus birodalmon keresztül került a Kárpát-medencébe. Az évszámai viszont bizánci eredetre utalnak.

   Kálti Márk krónikájából már megismert évszámok köszönnek vissza a Tarihi Üngürüsz krónikájában. Az éveket Iszá (Jézus Krisztus) próféta születésétől számolja.

Következzenek az évszámok:

 

háromszázhetvenharmadik évében elindultak. (Pannóniába)    (373);

háromszáznyolcvanhetedik évben Atiluszt megkoronázták       (387);

háromszázkilencvenkilencedik évben …a helyet felépítették    (399);

Iszának négyszázkettedik évében Szolvin vidéke ellen indult    (402);

Atilusz király…életének a százhuszonnegyedik évét..elvénült   (124);

Atilusz király halála után háromszáz év elmúltával,….              (300);

Iszá őkegyességének hétszáznegyvenötödik esztendejében

                                              Szidijja padisahjától elbúcsúztak, (745);

 

A Képes Krónikával azonos számok:

A 373, hunok kijövetele Szkítiából;
A 124, eredetileg 123, Attila rendkívüli életkora.;

Attila halálának éve, ami 745-300 = 445-ben következett be;

 

  Attila valószerűtlen életkorának jelenléte arra enged következtetni, hogy későbbi Kálti Márk Képes Krónikájánál, mivel ott levezethető az eredete a 172-es számból, míg a Tarih-i Üngürüszben nem fedezhető fel hasonló kapcsolat. Így az eltévedt időszámítás bizonyításában nincs perdöntő szerepe. Az évszámok azonos bevezetései, illetve a pártus birodalomhoz fűződő áttételes kapcsolata viszont megerősíti.

 

 

 

Egyéb időszámítások

 

   Az ötlet felmerülése után, miszerint a mai időszámításunk nem a krisztusi, Tóth Gyula  „A magyar krónikák és a kitalált középkor” című művében találtam meg egy hasonló gondolatot,. Az író Nagy Sándor i.e. 323-as halálától számolt éveket kapcsolja Kézai Simon évszámaihoz. Mivel Tóth Gyula könyve nem arról szólt, hogy a mai éra i.e. 323-ban kezdődött volna, folytattam a kutatást. Így találtam rá az arszakida időszámítás kezdőévére és a 700-as évszám különbségéből adódó 453-as évszámra.

   Természetesen felmerül az a kérdés, hogy milyen más időszámítás szerinti időpont lehet még a 700-as, a 872-es, és a 967-os évszám. Ebben a korban még nem sok - adott kezdőponttól induló - időszámítást használtak. Így eléggé szűk a kezdőévek száma.  A szóba jöhető időszámításoknál a Kárpát-medencén keresztül történő elterjedés is feltétel, mivel a középkori krónikák ide köthetőek.

   Azokat az időszámításokat vizsgáltam, amelyek csak pár száz évvel különböznek a mai időszámítástól. Így az egyiptomi, bizánci, a zsidó és a római elvethető, vagy nagyobb az évek száma, vagy ismertsége zárja ki, vagy nem lehetett kapcsolata a Kárpát medencével.

    Az arszakidán kívül marad a Nagy Sándor halálával (i.e. 323) kezdődő éra, amit itt is phillipi éraként jelzek. A szeleukida birodalom időszámítása, amelynek kezdőpontja i.e. 312.  Továbbá a szeleukida birodalom felbomlásával létrejött kisebb jelentőségű időszámítás, az Aradus (i.e. 259), és a Tyrus (i.e. 275).

   Felmerül egy „kitudja gondolat is, de azt is feljegyezte volna valaki Európa közepén, hiszen az eltűnt időszámítások is nyomot hagytak maguk után. Így az „ismeretlen éra” gondolata szintén elvethető.

   Kézai első két évszámából sorba kivonva a különböző időszámítások kezdő éveit, megkapjuk a keresztény időszámítás szerinti feltételezett megfelelőjét.

    A következő táblázatban kiemelve láthatóak Kézai évszámai és az általam favorizált pártus időszámítás.

 

3. táblázat:
Kézai évszámai a feltételezhető időszámítási rendszerekből átszámítva a Krisztus. utáni időszámításba

 

 

   Az látható, hogy egyik időszámításnál sincs olyan markáns egyezés, mint az arszakida időszámítás 453-as événél. A 625-ös évszám talán a Kárpát-medence történelméből ismert László Gyula kettős honfoglalásának dátumait közelíti, de valójában nincs köze hozzá.  

   Aradus és Tyrus egykori föníciai városok, amelyek függetlenné válásuktól számolták éveiket. Az évszámoknál a Tyrus-i éra 425-ös évszáma illeszkedik ugyan a hun birodalom kialakulásához, de a  Kárpát-medencei elterjedésük kétségbe vonható.

  A szeleukida időszámítás 388-as talán megfelel a hunok első megjelenésére a Kárpát medencében (kb. 380-385), de a másikra nem igazán találni kapcsolódási pontot.

   A hasonló évszámú phillipi éráról már volt szó korábban, és Káltinál próbálkoztak is az átszámítással, de túl nagynak ítélem az évszámot. Az időskála évszámai itt-ott felmerülnek, de hosszabb idejű vagy állandó használatáról nincs információ. Így kérdéses, hogy valóban használták-e valahol, illetve van-e létjogosultságuk az ide sorolt évszámoknak.

   A szeleukida vagy a phillipi éra elterjedésére a Kárpát-medence felé szintén nincs nyom a történelemben, de mint később látni fogjuk, volt érintkezés, humoros szóhasználattal élve: „határeset”.

   Az eddigiek alapján a Kézai-évszámok arszakida időszámításhoz tartozása a legvalószínűbb. Hogyan került a Kárpát-medencébe a pártusok időszámítása?

 

 

 

A pártusok és a Kárpát medence népei

 

   A pártus birodalom az időszámítás előtt 247-től időszámítás után 228-ig létezett a mai Türkmenisztán és Irán területén, a Turáni-alföld közelében. A mai magyarságnak így már bizonyára ismerős. A „turáni átok” kifejezést a széthúzás szinonimájaként szokás emlegetni. A birodalom első dinasztiaalapító királyuk, Nagy Arszak trónra kerülésével jött létre. Az arszakidák dinasztiája körülbelül harminc királyt adott a birodalomnak. Idővel a második legnagyobb ókori hatalomnak nőtte ki magát a római birodalom mellett. Róma egyetlen katonai ellenfele, amelyet soha nem tudott meghódítani. Párthia szertefoszlatta legyőzhetetlenségének illúzióját, a sztyeppei népek hadművészetével harcoló lovashadserege megakadályozta keleti terjeszkedését. [49]

 

 

          Az egykori pártus birodalom legnagyobb kiterjedésű állapotában.

 

 

    A pártusok nyelve, a nyelvészet álláspontja szerint, egy mára már kihalt ősi északnyugati iráni nyelv, és az északi dialektus-csoportjához tartozik. Sem előzménye, sem folytatása nem ismert.

   A pártus birodalom vezető szerepét gyakorló réteg tagjai rokonságban álltak a szkítákkal, és alapvetően lovasnomád nép volt, híres lovasokkal és kiváló íjászokkal. A birodalom kultúrájára jellemző volt egyfajta kettősség, a letelepedett görög kultúra és lovasnomád szkíta kultúra harmonikus együttélése, igen magas szintű vezetői és vallási toleranciával. Milyen kapcsolat fűzhette a pártusokat a Kárpát-medence népeihez?

    A Kárpát-medence területe szinte folyamatosan a laza szövetségben álló lovasnomád népek fennhatósága alá tartozott. Az i.e. III. századtól szarmata törzsek vették birtokba a Kárpát-medencét. A római birodalom csak Augustus korában tudta kitolni a limest a Duna vonaláig, és hozta létre a Pannónia tartományt. A medence területére több iráni, vagy lovasnomád eredetű nép is beköltözött. Kezdve a szarmata törzsszövetségbe tartozó jazig néppel (jászok?), akik i. u. I. század elején jelentek meg a Duna mentén.  A szarmaták után a rövid életű hun birodalom népei telepedtek le, majd a korai és késő avarok vándoroltak ide, és a magyarok bejövetele volt az utolsó betelepedés. Ezek a mai história állításai.

    Annak a megállapítása, hogy melyik nép hozhatta magával az időszámítást, korántsem egyszerű feladat. Mind a pártus-hun-(avar), mind a pártus-magyar kapcsolatra bőséges bizonyítékot találtak a téma kutatói.

   A pártus-hun-(magyar) párhuzamok felsorolása Tábori László, Egy alig ismert ókori világbirodalom: Párthia című könyve alapján:

- A ló fontos szerepe. Szinte egész életüket lóháton töltötték.

- Hasonló fegyverzet és harcművészet. Kiváló lovas íjászok.

- Madár és állatábrázolások.

- A sólyom, mint harci jelvény, koronadísz (ilyen a pártus korona, illetve ordosi hun korona).

- Temetés szemre helyezett éremmel, szemlemezzel, arcmaszkokkal, (a korai hun, hun, avar és magyar sírokban).

- Az íjak szerkezete és használata, (hátrafelé nyilazás).

- A dob és lasszó használata.

- Vérszerződés (szkítákról: Hérodotosz, pártusokról: Tacitus, a magyarokról: Anonymus).

- A Nap tisztelete, (pártusoknál, hunoknál, avaroknál, magyaroknál, a magyar Szentkoronán: nap és hold). 

- Azonos írásjegyek, a pártus és hun rovásírás egyaránt arameus írásjeleket használt.

- Az adott szó fontossága.

- Részleges lovas temetkezés hun és magyar sírokban.

- Padmalyos temetkezés (hun sírokban: Érdy, szarmata sírokban: Bakay, 1977. magyar sírokban: Érdy, 2001.).
- Az Arszakidák magukat a "Nap és Hold fivéré"-nek tartották. A hun Shanjü: a Nap és Hold a szülei. (Rugyenko. 1969.).
- Az ősök tiszteletének fontossága. Hit a halál utáni életben.

- A királyság szakrális jellege [49].

 

 

 

A pártus-magyar párhuzamok, részletesebben:

  A magyarok és a pártusok nyereg- és lószerszámaik, lándzsáik hasonlóak. Őseink hadi öltözéke is azonos a pártusokéval. [24]

Pártus herceg  (Teherán)

  A pártusok társadalmi szerkezetével kapcsolatban leírják, hogy hét nagy család irányítja őket, aki maguk közül választanak királyt. [25]

   A magyarok a honfoglalás előtt hét törzsből álltak, és a hét törzs vezetői egymás közül választottak vezetőt (Árpádot), majd a vérszerződéssel fogadják, hogy ezen túl mindig Árpád házából választanak vezért, amit évszázadokon keresztül be is tartanak, továbbmenve, az Árpád-ház férfiágon történő kihalása után a női ágról választottak királyt.

   Hasonló leírások szólnak a vérszerződésről a pártusoknál és a szkítáknál. A pártusok vérszerződéséről a következőket találjuk Tacitus művében:

"A pártus királyok között szokásos, hogy valahányszor szövetségre lépnek, összefonják jobbjukat s hüvelykujjukat összekötözik s csomóval szorosra húzzák majd amikor a vér az utolsó ízekbe áramlik, könnyű karcolással kiserkentik és egymásét lenyalják: ezt titokzatos szövetségnek tartják, mint amit egymás vére szentelt meg." [50]

A szkíta népek vérszerződése a következőképpen zajlik Hérodotosz szerint:

"Esküt a következőképpen tesznek egymásnak a szkíták. Az eskütevők megszúrják magukat árral, vagy kis sebet vágnak a testükön tőrrel, és vérüket egy nagy agyagcsészében borral keverik. A csészébe akkor kardot, nyílvesszőt, harci bárdot és lándzsát mártanak, majd a szerződést kötő felek elmondják az esküformát és megisszák a vért, amelybe néhány tekintélyes férfi is belekóstol."[51]

  Hasonló szerződést ír le Anonymus is a magyarokkal kapcsolatban. A kétféle vérszerződés között annyi a különbség, hogy az első két ember vérszerződése, míg a másodikban egy nagyobb csoport vesz részt, ahol az ujjak egyenkénti összekötése körülményes lett volna.

   Az I. András korabeli imádságokban utalás van a magyarság pártus eredetére: „bardus ősöltők erős szent jelesei” (bardus=parthus) [26]

   Szántai Lajos művészettörténész, a Dobogó „Mitikus magyar történelem” sorozatában elmondja, római történetírók pártusokról szóló leírásaik és a XIII. századi pápai levelek alapján, hogy a pártus köszöntés és a magyar köszöntés ugyanaz, mára az egész világon elterjedt jobb kézzel történő kézfogás.[27]

    A balra látható agyagedények az idősebbek számára ismerősek lehetnek, mivel még a múlt század 60-as éveiben is széles körben használták őket. Kancsó vagy köcsög, illetve a kulacs.[28]

   A pártus elnevezés a magyar nyelvben több jelentést is sejtet: párt, pártos, párta, part, pár. A forrásirodalom szerint jelentése a szkíták nyelvén száműzött vagy kivándorló. Elpártolt? Azonban nem egy valószínű név országnak, egy területnek. Inkább tengerpartos?  Ez maradjon továbbra is vita tárgya.

    A pártusok, a hunok és a magyarok is a sztyeppei harcművészetükről voltak híresek, akik gyakran színleltek megfutamodást, hogy vigyázatlan követőiket lenyilazzák. A sztyeppei népekkel kapcsolatban Winkler Gusztáv  ’A hadviselés művészete’ című könyvében (Budapest. 1999) néhány jellemző motívum túlértékeléséről ír. A könnyűlovas "hátrafelé nyilazni is tudó" hadseregek téves képzetére utal. Tényként közli, hogy a lovasnomád népeknél nincs gyalogság, mivel mindenkinek van lova és tud lovagolni. A lovasság azonban nem egységes, főleg, írja, nem mindenki könnyűlovas íjász. Itt és a későbbi korokban is a társadalmi tagozódás határozza meg a fegyvernemeket. A szkíta, szarmata és pártus nemesség megengedhette magának a sokkal drágább nehézlovas fegyverzetet. A szarmatáknál, pl. vas hiányában, fapikkelyekkel oldották meg a lovak védelmét. Ezekről viszonylag sok ábrázolás maradt. A szegényebb réteg természetesen csak könnyűlovas íjászként szolgált.

    Egy tisztán könnyűlovas hadsereg képtelen eredményesen harcolni egy nehézlovasság vagy egy felkészült gyalogság ellen. A vértezetlen hadsereg elbukna az ellenség nyílzáporában. „A pusztai népek harcművészetével kapcsolatban adalék az is, hogy a rómaiak pont az alán zsoldos nehézlovasság mintájára szervezik meg a saját nehézlovas magasabb egységeiket”. [52]

   A szerző egy széles körben elterjedt tévhitet igyekszik eloszlatni a lovas tudomány csúcstermékének kikiáltott hátrafelé nyilazással kapcsolatban.

  „Könnyen beláthatók a következők. Ha az íjász áll, akkor nyugodtan lőhet előre, balra és hátrafelé. Ha szembetámad, (mint később a magyarok is), akkor két okból nem nagyon tesz ilyet. Egyrészt a céltávolság rohamosan fogy, az ellenség kiszalad a nyíl alól. Másrészt az ellenséget elérve nincs idő az íj elrakására, és a közelharc fegyvereinek előszedésére. Marad a balra és hátrafelé történő nyílzápor. Balra nagyon kényelmes, folyamatos pásztázás lehetséges oszlopban történő mozgásnál az ellenség vonala előtt. A leírtak szerint ezt gyakran alkalmazták. Nyilvánvaló, hogy a legtovább, legalaposabban lőni az ellenséget úgy lehet, hogy viszonylag hosszú ideig vele azonos távolságban lovagolva, a közelharc fegyvereit kerülve nyugodt célzással engedni el a nyilakat. Ez az ellenség csalogatásával és a hátrafelé nyilazással lehetséges.”

  A harcmodor állandó felemlegetése valószínűleg ennek a hosszabb ideig eltartó hatásának és a lovasok viszonylagos hátráló mozgásának köszönhető. [52]

   Ez a harcászati elem csak egy hatékony része volt nomád népek harcművészetének. Egy hasonló cselvetést ír le a székely előcsapatokkal kapcsolatban Győrffy György ’A magyarság keleti elemei’ című könyvében:

" ..a csata kezdetén egy lovas seregrész előrelovagolva megrohanta az ellenséget, majd hirtelen megfordulva megfutamodott. A megfutamodókat az ellenség megbomlott sorokban üldözni kezdte. A futással az üldözőket a hátra maradt fősereg jobb és balszárnya közé csalogatták, s ott hirtelen megfordulva közrevették és megsemmisítették". [53]

  Egy érdekes adalék még a ruházathoz: A pártusok egyik kiűzött népcsoportja, a guzarati párszik még a XIX. században is bő gatyában és bornyúszájú ingben jártak, ugyanúgy, mint a magyar pásztorok.[54]

  Még számtalan bizonyítékot lehet felhozni a pártus, a hun és a magyar nép közti kulturális kapcsolatra. A nyelvi azonosság természetesen nem igazolható, de a mai magyar nyelvben rengeteg olyan szó található, amelyek az egykori pártus birodalomban vagy közelében élt ősi iráni népek nyelvéből származik.

   Nem kell feltétlenül azt állítani, hogy maguk a pártusok, vagy azok közvetlen leszármazottai hozták be a Kárpát-medencébe az időszámítást.

   A pártus királyok, ha nehéz helyzetbe kerültek, elsősorban a keletre élő sztyeppei rokonaiknál kerestek segítséget és menedéket. A lovasnomád népek sohasem szakították meg kapcsolataikat az Arszakida-dinasztiával[55]. A birodalmuk és az időszámításuk majd ötszáz éven keresztül létezett. Egy ilyen hosszú idejű kapcsolattartás során az időszámításukat szükségképpen átvették a környező rokon népek. A népvándorlások során az innen útra kelők magukkal vitték a Kárpát-medencébe. Ezek lehettek akár a hunok (avarok), vagy akár a magyarok is.

   Azt a kérdést, hogy melyik nép hozta magával az időszámítást, sem kell feltétlenül megválaszolni. Tulajdonképpen mindegyik ismerhette. A krónikáink a hun és a magyar nép rokonságáról beszélnek. Mindkét nép a pártusok szomszédjai (rokonai) voltak, és a köztük fennálló évszázados kapcsolatban megismerhették és használhatták.

    Több helyen a hunok szó mellett zárójelbe teszem az avarokat. A krónikásaink nem említik sehol az avarok nevét, és én egy népnek tekintem őket. Ennek a bizonyításáról egy későbbi fejezetben lesz szó. Az eddigi összehasonlításokban kizárólag a kultúrájuk szerepel, ezért javaslom, egyelőre ugyanaz legyen érvényes az avar népességre, mint a hunokra.

 

 

 

Hunok bejövetele vagy Attila halála?

  

   Miután kialakult egy vázlatos kép az időszámítás Kárpát-medencéig tartó útjáról, felvetődik a kérdés, Kézai miért társította tévesen a hunok bejövetelét a 700-as évszám mellé, és miért került a többi krónikában ugyanennek a megfelelőjéhez Attila halálának időpontja.

    Magyarázatához meg kell vizsgálni, hol rótták fel az évszámokat és a hozzátartozó eseményeket.

    Két eset lehetséges, egyik, ha a hunok (avarok) idejében, itt a Kárpát-medencében jegyezték fel, a másik pedig, ha a magyarok krónikásai az akkori szálláshelyeiken rótták fel, és hozták magukkal.

  Az eredeti feljegyzések valamelyik, keleten széles körben elterjedt rovásírással készültek, szinte mindegyik nép ezeket használta. A kínai források leírják, hogy a hunok többféle írást ismertek.[62]  A latinra történő átírás során valószínűleg nagyon sok hibát vétettek, illetve kihagytak adatokat, a különféle jelrendszerű rováspálcák hozzáértők számára is nehézkes olvasata miatt. A keresztény világ krónikásai a megőrzendő események lejegyzéseinél valószínűleg nem ügyeltek az időrendre utaló jelek értelmezésére, megőrzésére. A fából készült pálcákon lévő jelek sérülékenységéről nem is beszélve.

  Az állandó mozgásban lévő lovasnomád hunok bejövetele egy hosszabb, több éves folyamat volt, és kicsi a valószínűsége, hogy egy pontos évszámhoz tudták volna kötni. Ezt még ma is egy kiválasztott év körüli időpontra teszik, annak ellenére, hogy minden forrásanyag rendelkezésre áll a kutatók számára. A bevonulásnak tulajdonított évszámok más, konkrét eseményhez tartozhattak, és a fordításnál hozzávetőlegesen értelmezték az adatokat. Ha az ősforrás a Kárpát-medencében a hunok idejében készült, az adott időpont mellé tévesen párosított eseményt, egyszerű adatértelmezési hibának vélem.

   Abban az esetben, ha az eredeti feljegyzések a magyarság régi szálláshelyein készültek, akkor figyelembe kell venni, hogy hol voltak Attila idejében a magyarok. Valahol a hunok birodalmának keleti felében, és meglehetősen távol az akkori központtól.[106]

 

 

 

   Ha részt is vettek Attila hadjárataiban, csak a haderejük volt jelen. A táborhelyeik, legelőik kiestek a hunok hadi történéseinek forgatagából, és egy „nyugalmasabb” tájon éltek, sokasodtak, erősödtek.

    Az emberek érdeklődése és kíváncsisága nem sokat változott az elmúlt évezredek során. A korabeli krónikások és a híranyagok sem voltak mások, mint a mai média és híranyaga. A magyarok írástudói ugyanazt írhatták le, ami ma is hírnek számít. Ilyen a vérrel megáradt patak, a nyílheggyel a fejében Rómáig futó hadvezér („haláltalan Detre”), az ostromlott városból kiköltöző gólya, legendás csaták leírásai, az elesett vezérek nevei, stb. És természetesen a király halála.

   Az egykori szálláshelyeken a hunok Kárpát-medencei bejövetelének dátumát feljegyezni nincs sok értelme.  Különösen úgy nem, hogy több népcsoport is tartozott hozzájuk, akik különböző időpontokban csatlakoztak a birodalomhoz. Maga a Kárpát-medence keleti része a lovasnomádok fennhatósága alatt állott, amit nem kellett egy sorsfordító támadással elfoglalni. Viszont a király vagy fejedelem megválasztásának vagy a halál időpontjának rögzítése logikus lépés.

   Kézai Simon hunokról szóló beszámolójában az események időrendje eltér a ma ismerttől. Ennek egyik oka lehet a naptári rendszer jelzéseinek hibás rögzítése, amivel a hozzáértők sorba tudták volna rendezni a történéseket. Egy másik ok lehet, hogy az eredeti rovásírásos feljegyzéseket is időrend nélkül, egymástól független történetekként rögzítették.

      Emiatt szerepelhet Kézainál Attila halála tévesen, a hunok bevonulásaként, ami az ősgesztában a hunokkal és Attilával kapcsolatos évszám lehetett. Kálti Márk, vagy valamelyik munkatársa a Képes Krónikájának egyéb forrásanyagaiban egy Attila halálára utaló adatot találhatott meg, ami a 700-hoz kapcsolódott.

 

 

 

A pártusok időszámításának neve és a rovásírás

 

   Az időszámításokat általában saját elnevezéssel és jelzéssel szokás megkülönböztetni, pl. a rómainak „ab urbe condita” azaz „a város alapításától” (A.U.C.),  a bizáncit  „a világ teremtésétől”  kifejezéssel jelölték, egyrészt hogy jelezze az évszámként történő olvasatát, másrészt hogy megadja az éra nevét.

    Az arszakida időszámítást a pártus birodalom megszületésétől számították. Az időskálához tartozó éveket vagy a birodalom éveiként, vagy I. Arszak uralkodóvá válásától számolt évekként jelölhették.

 

Példa az első változatra:

    …birodalom / ország keletkezésének, születésének 100. évében,

 vagy a

   birodalom / ország 100. évében...

 

Példa a második változatra:

   Úr / Urunk születésének 100. évében,

 vagy az

   Úr / Úrnak / Urunk 100. évében...

 

Kézai ősforrásokból származó évszámainak szövegezése:

 

  Úrnak 700. évében… (hunok bejövetele)

  Úr születésének 967. évében… (István születése)

 

   Kézai bevezetései szinte betűről betűre egyeznek a feltételezett második változat példáival.

   A magyarok bejövetelének 872-es évszáma Jézus Krisztus születése szöveggel lett indítva, ami a „pogány” időkből származó eredeti rovásírásos forrásban, gondolatom szerint vagy olvashatatlan volt, vagy nem is szerepelt, és a másoló rögtönzött, ez a rögtönzés egyúttal igazolása lesz egy másik bizonyításnak szánt állításnak a következő fejezetekben.

   Idézzük fel részletesebben a honfoglalás előtti ótörök vagy iráni eredetűnek tartott úr és az ország szavunk etimológiáját Tótfalusi István magyar etimológiai nagyszótárának segítségével:

 

„A magyar úr szó eredeti formája uru volt, ami „fejedelmet”, „uralkodót” jelentett, és a honfoglalás, illetve az első Árpád-házi királyok korában még valószínűleg csak a törzsfők (vezérek), illetve a király és a hercegek megszólítása volt, akárcsak a kizárólag a fejedelemnőnek, királynénak járó asszony cím. Az úr szóból származik többek között az ország szavunk is (eredetileg uruszág)” [46]

 

„A magyar ország szó (eredetileg uruszág) az úr (eredeti formájában uru) szóból származik, ami „fejedelmet”, „királyt”, legrégebben „törzsfőt” jelentett. A szó a -ság képző ritkább -szág változatának hozzátételével (mint jószág), majd a két nyílt szótagos tendencia és nyíltabbá válás jegyében nyerte el mai alakját (uruszágurszágország). Az ország tehát az „úrság” alakváltozata, és eredetileg „fejedelemséget”, „királyságot”, legrégebben „a törzs területét” jelentette. Ugyanígy a mennyország (a 12. század végi Halotti Beszédben münyi uruszág) alatt „mennyei királyságot” értettek, ami a Újszövetségben szereplő görög eredeti (hé baszileia tón uranón, „az egek királysága”) kifejezés pontos fordítása volt.”[46]

 

   Játszunk a szavakkal: Úr = ország (úr - úrság – uruszág - ország) latinul terra, regnum Másik jelentése: Úr = Úristen, uralkodó, latinul deus, domini. Ezt el lehet téveszteni.

   Ha Európa keresztény területein azt hallják, hogy ez az esztendő az Úr (Anno Domini) 860. éve, szinte biztos, hogy Jézus születésétől számolt évre fognak gondolni.

     A magyar hasonlónak hallja az Arszak - ország szópárt is, így az előbbi szórendet a következőképpen lehet kiegészíteni:

    Úr – uradalom – úrság - uruszág (ország) – Arszak – arszakida.

 

   A magyarok rovásírásában ezt egy összevont jellel, úgynevezett ligatúrával jelezhették.  A korabeli források leírják, hogy a magyarok kevés jellel sok szót tudtak leírni. Erre a rovásvesszők korlátozott mérete miatt volt szükség, és úgy érték el, hogy egyes hangok azonos alakú vonását felhasználták a következő betűhöz is.

    Egy saját példával bemutatva, az „EST” szavunkat a következő módon lehetne összevonni, jobbról balra történő írásmóddal (TSE):

    Az itt látható összevont jelet ugyanakkor este” alakban is olvashatjuk, mivel a „t” betű jelen olvasata „te” is lehet. Ez az írástechnika igen magas szintű, önálló képi kreativitásra ösztönözte a kor írástudóit és olvasóit. Mai rejtvénykészítők figyelmébe is ajánlanám a rovásírást, mint egy új típusú rejtvénycsoportot.

 

8.  ábra: A nikolsburgi rovásírásos ABC.

 

   Visszatérve az időszámításukhoz, feltehetőleg valamilyen egyedi rovásjellel jelezték, ha évszámot írtak. Többek között a nikolsburgi székely rovásírásos ábécé is tartalmaz néhány olyan jelet, amit nem lehet hangként azonosítani, ezért valamilyen rövidítés, azaz ligatúra lehet. Néhány jel a teljesség igénye nélkül:

   A „tpru” és a „tprus” jele gyakorlatilag ugyanaz, csak s-betűs változatban kör helyett csak vonalat rajzoltak. A valódi jelentése mai napig vita tárgya. Megjegyzésként, kérdésként: a nikolsburgi ábécé írója „tpru”- ként írta le a jelentését a középső jelünknek. Az „urpt” olvasat, ahogyan a rovásírást olvassuk, nem vinne közelebb a megértéséhez?

 

Akármelyik kifejezéssel is illették az időszámításukat a Kárpát-medencei népek (Úrnak vagy uradalomnak / Urunak vagy uruszágnak), tévedés vagy félreértés következtében, Kézai krónikáját alapul véve, latinul az „Anno Domini”, magyarul az „Úr … esztendejéban” nevet kapta.

 

 

 

Honfoglalás-kori időszámítások

 

    A honfoglalás idején Európában jobbára az „Időszámítások és naptárreformok” című fejezetben már ismertetett uralkodótól uralkodóig tartó (annus regni) időszámítást használják, kiegészítve az ugyanott leírt indictio-ciklussal.

   A római időszámítás Kr. utáni 537 után megszakadt, Bizánc és a zsidóság egy világ teremtésétől számolt világérát kezd bevezetni. A szeleukida éra még megvan, de fokozatosan kiszorítja a két újdonsült világéra. Az éveiket nagyon magas számmal indítják (három és négyezer felett), amelyek a megjegyezhetőség rovására mennek. A mohamedán naptár az iszlámmal párhuzamosan terjed, de az európai területeken alig ismert. Léteznek egyéb számítású érák (a spanyol, a julianusi, az alexandriai, a kopt, az etióp, stb.), de inkább bonyolítják az állapotot, semmint könnyítik.

   Mindkét világérát a VIII. században kezdik használni, amelyekben az éveket egy hipotetikus „világ teremtésétől” számítják. Bevezetésük egyik oka a római időszámítás megszűnése. Nem szeretnék előreszaladni, de felmerül a kérdés, hogy miért van jelentős űr a római éra megszakadásának 537-es éve és az új időszámítások VIII. századi megjelenése közt? Miért várt ennyit Bizánc egy birodalom számára fontos dolog kialakításával?

    Ebben a korban a visszatekintő keltezés meglehetősen bonyolult számolgatást és hatalmas forrásanyag ismeretét, hozzáférhetőségét igényelte. Az újsütetű időszámításokat valószínűleg nem illesztették össze a római vagy más korábbi időszámításokkal. A mindennapi élet egyidejű dátumazonosítása (szinkronizáció) sem volt egyszerű az évek között, mivel az évkezdet sem volt egyöntetű, a rómait január 1-én, a bizáncit szeptember 1-én, egyeseknél tavasszal, másoknál az őszön volt. Ez sok félreértést, nehézséget okozott, mivel átfedés volt a különböző időszámítások éveiben. Mint később látni lehet, a mai időszámításunkat is befolyásolta a néggyel osztható szökőévszámok kialakulásánál.

 

 

 

 

[21] Friedrich Klára: Kárpát-medencei birtoklevelünk a rovásírás Megjelent a „Magyarságtudományi tanulmányok” című könyvben.  (HUN-Idea 2008).

 

[22] Sajnos ide sem találtam írott forrást, de szinte biztos vagyok benne, hogy van.

 

[23] Ez egy, forrással igen nehezen bizonyítható állítás. Erről a tanultak és hallottak alapján állítom mindezt, és akárhogyan is kerestem, nem találtam igazoló forrást.  A rovásírás létét a magyarság életében, a fizikai jelenléte a mában, és korai középkori források is bizonyítják. Ezek a teljesség igénye nélkül: Kézai Simon, Kálti Márk, Thuróczy János, Antonio Bonfini, Verancsics Antal, Thelegdi János, Baranyai Decsi János,  Luigi Ferdinando Marsigli, Bél Mátyás. Gyakran bagatellizálják jelentőségét, például, az egyik szerző leírja, hogy nem tekinthető önálló fejlesztésnek, mert 16 jel türk, nyolc görög, és kettő szláv glagolitaírásból lett átvéve.  Ez elégé valószínűtlen állítás. Az lehet, hogy az egyes hasonló jelek egy közös írásból származnak.  De az nem valószínű, hogy a négy égtáj felé rohangáltak őseink karakterek után. Akkor inkább átvesznek egy komplett ábécét, és kiegészítik, ha egyes hangokra nincs jel. A glagolita ábécé létrejöttekor pedig már létezett a rovásírás. 

A magyarok naptári rendszeréről a különféle hónap elnevezések adnak bizonyságot, és többféle, a kereszténytől eltérő hónap elnevezések voltak, amiket még mai is használnak itt-ott. Például a januárt a magyar naptárban Boldogasszony havának, a székelyben pedig Fergeteg havának nevezték. Ugyanígy a február Böjtelő és Jégbontó hava nevet kapta. A régi magyar naptárban az ott található ünnepekről nevezték el a hónapokat, a székelynél a természetből merítettek.

A időszámítást pedig igazából csak feltételezem, hiszen nem azon van a hangsúly, hogy volt-e ilyen a magyaroknak, hanem bekerülhetett-e a Kárpát-medencébe. Az, hogy a mai időszámításunk az Arszakidák időskálája, több, egymástól független ténnyel kell bizonyítani.

 

[24] Marton Veronika: A pártusok története, Megjelent a „Magyarságtudományi tanulmányok” című kötetben (HUN-Idea 2008).

 

[25] R. Ghirsmann: Az ókori Irán, Médek, perzsák, párthusok, 1985., 237. oldal

 

[26] Marton Veronika : I. András király korabeli imák 2006, Matrona

 

[27] Szántai Lajos előadásai a Dobogó, a Mitikus magyar történelem sorozatában

 

[28] R. Ghirsmann: Az ókori Irán, Médek, perzsák, párthusok, 1985., 254 oldal

 

[31] Magyar Adorján : A magyar nyelv című munkájában a következőket írja:

Marsigli kiváló olasz tudós, aki 1690-ben járt Erdélyben, ott látott egy ősmagyar rovásbetűkkel írott naptárat, amelyet az ott akkor megtérített székelyek számára készítettek, vagyis e naptár bár már keresztény volt de azért készült rovásbetűkkel, mert a meg- térített székelyek azokat ismerték de a latin betűket még nem. Mi több ez egész naptár ősi szokás szerint botra volt fölróva. Marsiglit ez annyira érdekelte, hogy az egész naptárat magának lemásolta, amely másolatot 1906-ban a bolognai Egyetemi Könyvtárban Veres Endre megtalálta és közölte. Kitűnik tehát mindebből először is, hogy az 1600-as évek végén Erdélyben még hivatalosan is térítettek, de

kitűnik az is, hogy kereszténységre térésünk előtt is művelt, írástudó nép voltunk, saját betűink voltak és hogy, ha a magyarság az utóbbi századokban, műveltségben el is maradozott, ennek oka elsősorban is a folytonos háborús pusztítások voltak, de nem kevésbé a hosszú századokon át tartó török majd osztrák leigáztatásunk, valamint az ősi, saját de ”pogány” volta miatt üldözött műveltsége folytonos irtása is. Magam is, Erdélyben folytatott tanulmányaim alatt láttam 100, 200 éves, díszes kapukat, amelyek faragványain régi, ősvallási szimbolikánk oly tökéletesen megvolt még, hogy nem vonható kétségbe, miszerint, akik e díszeket kifaragták, ezek jelképes értelmét még ismerték is és tehát aligha voltak tényleg keresztények, mert hiszen ilyen jelképeket keresztények már nem ismertek, avagy ha igen, a kereszténységnek akkor még minden nem keresztény dolog iránti engesztelhetetlen türelmetlensége miatt, azokat nemhogy kifaragták volna, hanem róluk tudomást szerezve, okvetlen elpusztították volna

 

[46] Tótfalusi István: Magyar Etimológiai Nagyszótár 2002. Arcanum DVD Könyvtár 2.

 

[47] A magyar akadémiai tudomány elzárkózó hozzáállása az őstörténethez politikai döntésen alapszik. Trefort Ágoston, aki több kormányban volt vallás- és közoktatásügyi miniszter, 1877-ben értekezletet hívott össze az egységes magyar nyelvi származás elméletének kidolgozására. Mivel a jelenlévő tudósok nem jutottak megegyezésre (ennek okát is érdemes lenne vizsgálni), az alábbi jegyzőkönyvi nyilatkozattal zárta le a vitát:

„Tisztelem az urak álláspontját, én azonban - mint miniszter - az ország érdekeit kell nézzem, és ezért a külső tekintély szempontjából előnyösebb a finn-ugor származás princípiumát fogadnom el, mert nekünk nem ázsiai, hanem európai rokonokra van szükségünk. A kormány a jövőben csakis a tudomány ama képviselőit fogja támogatni, akik a finn-ugor származás mellett törnek lándzsát."

(Verrasztó József) Zakar József tanulmánya, Magyar Múlt XV. évf. 37-38. sz. 28.

Ki lehet jelenteni, hogy a mai elfogadott őstörténetünk nem az Akadémia döntése, hanem külső befolyás eredménye, ami így méltatlan a magyar tudomány önállónak mondott képviselőihez. Az érthetetlen támadások mögött egyfajta tudományos frusztráció is megbújhat, pótcselekvésként kiegészítve a mai hivatalos elmélet hiányosságait.

 

[48]. A képletek a maradékképzés egyenletei. Két egész szám osztási műveletének egész számú maradékát adja eredményül. Az itt leírt képletek eredménye természetesen nem egyezik az indictio sorszámával, mivel azt meg kell növelni hárommal.

 

[49] Tábori László: Egy alig ismert ókori világbirodalom: Párthia, Magyar Őstörténeti Kutató és Kiadó, Budapest, 2003.

 

[50] C. Tacitus Összes művei II. Ford. Borzsák István. Bp. 1980.

[51] Hérodotosz: A görög-perzsa háború. IV. 70, Bp. 2000. ford: Muraközi Gyula.

 

[52] Winkler Gusztáv: A hadviselés művészete. 1999 Tinta Könyvkiadó

 

[53] (Győrffy Gy.: A magyarság keleti elemei. Budapest, 1990. l3-14. old.)

 

[54] Justinius: Historiarum Phillipicarum. Lib XLI. Cap. II.

 

[55] R. Ghirsmann: Az ókori Irán, Médek, perzsák, párthusok, 1985., 236. oldal

 

[62] Obrusánszky Borbála: Hunok a selyemúton Masszi Kiadó, Budapest 2008. 70. oldal

 

[104] Ez egy kicsit bonyolult, nem az akadémiai példányt, hanem az Isztambulból beszerzett másodpéldányt kezdte el fordítani Blaskovics József professzor.

 

[106] Szerencsésebb lenne itt ugorokat vagy onogurokat írni a magyar helyett, ahogyan a korabeli külföldi források említik a Kárpát-medencébe bevonuló népet, mivel a magyar őstörténetnek előbb-utóbb új utakra kell lépnie, a legújabb genetikai kutatások eredményeképpen. 

 

Szekeres Sándor


  
    Nyomtatható változat    Küldd el ismerősödnek ezt a cikket! Szólj hozzá ehhez a cikkhez!

Sz:webmester
Idő:2010.05.20.
Olv.:1792
Cimkék:

<<< Előző cikkhezKövetkező cikkhez >>>
 
    

  
 
 
    

   
 

Eddigi hozzászólások:

A cikkek kigyüjtött hozzászólásainak oldalára =>


Hozzászóló neve: SzekeresSCikkek 269. hozzászólásaIdeje: 2012.07.30. 08:49  
Kedves Mandy!

Én ebben nem igazán tudok segíteni, de a neten számos fórumot talál hasonló témában, ahol felteheti a kérdését, sőt a képet mellékelni tudja.
Pl. http://forum.index.hu/

Hozzászóló neve: Mandy VendégkéntCikkek 268. hozzászólásaIdeje: 2012.07.29. 13:18  
Tisztelt Cím
Nekem van egy antik gyűrűm amin különleges írás és egy érdekes zászló van ,sajnos nem tudom mit jelent az írás,kérem ha valaki tud segítsen ez ügyben ,képet tudok róla küldeni nagyon különleges darab .mandy80@freemail.hu
Segítséget előre is köszönöm

Mandy

Hozzászóló neve: Tusi VendégkéntCikkek 141. hozzászólásaIdeje: 2011.03.06. 13:20  
Kedves Laikus!

Nem a kinyomtatott szöveggel volt a gond, hanem a mennyiséggel. Nem egy Palota pincsibe kellett volna beletömködni, az én Bernáthegyim is megette, de azóta csak okosodik, már 3 nyelven beszél, és nyávog is!

u.i.:Körülbellül ilyen szintet üt meg az "Ön(ök)" hozzászólása.
Nem minősítem az "Úr(ak)at", magukat minősítik.


Hozzászóló neve: érdeklődő VendégkéntCikkek 119. hozzászólásaIdeje: 2010.11.08. 14:11  
sziasztok !

találtam egy írást, mely szerintem idevág
http://www.hetenyvezer.gportal.hu/gindex.php?pg=23214581&nid=5738973

Hozzászóló neve: SzekeresSCikkek 104. hozzászólásaIdeje: 2010.10.16. 05:52  
Kedves Lazsak!

Nagyon köszönöm, és örülök, hogy megtisztelt hozzászólásával!
Indexes fórumtársak ritkán írnak be ide, ezért ez külön öröm számomra.

SzekeresS

Hozzászóló neve: lazsak VendégkéntCikkek 103. hozzászólásaIdeje: 2010.10.16. 05:31  
Engem meggyőzött a cikk az évszámok titkairól és a lovasnomád népek összetartozó kultúrhistóriájáról.
Hajrá, csak így tovább !

Hozzászóló neve: SiculiCikkek 94. hozzászólásaIdeje: 2010.09.29. 07:31  
Szekeres Úr!

Az előző beírást le ne töröltesse! Annyira primitív, hogy már használ az elméletének, ha egy ilyen habitus leszólja! A túlzó antireklám is pozitívan hat!

Barátsággal: Gábor

Hozzászóló neve: Laikus VendégkéntCikkek 93. hozzászólásaIdeje: 2010.09.29. 00:41  
Kinyomtattam, azzal a céllal, hogy később elolvasom. A kutyám megtalálta, megette. Szegény pára csak újraélesztéssel és többszöri gyomormosással úszta meg. Én vagyok a hibás, mert néhány név a szövegből már ismert volt, tudhattam volna, szavatosságát vesztett kutyulmány, nyomtatásra tovább romlik.
Nem minősítem az urakat, magukat minősítik.

 
    

   
 
A cikkhez regisztráció nélkül is hozzászólhatsz, egy tetszőleges név megadásával.
Ne feledd: azok a szavak, amelyekkel minősítesz valakit, többet mondanak rólad, mint akiről beszélsz!
Neved / nicked:   
  (Írjál be egy nevet, különben nem megy el a hozzászólásod.)

Extra mosolyok:
(Egérrel megfogva behelyezhetőek a szövegbe.)

Humán ellenőrző kód:

Másik_kód_kérése
Kedves Hozzászóló!
Írd be ide a fenti képen látható kódot.
Ez a programok által bevitt veszélyes tartalmak beírásának megelőzésére szolgál.
(ha bizonytalan vagy a kód olvasásában, a kis nyilakra kattintva kérhetsz egy másikat)



 
    

 
Generálás ideje: 0.06 mp 

Mottó:

A tévedés be nem ismerése a megoldástól való elfordulással egyenlő és csak árt mindenkinek. Az idő pedig olyan mint víz, előbb-utóbb a felszínre dobja, ami nem oda való.

(Nemtom)


Kezelők
 BEMUTATKOZÁS
 LEXIKON

Online könyvrendelés
Fotóalbumok
Linkek, társoldalak Honlap statisztika

Keresés honlapon


Felhasználónév:

Jelszó:


Téma bevezető és tartalma

Az eltévedt időszámítás elmélete
Az elmélet szerint a mai időszámításunk az egykori pártus birodalom keletkezésétől számított éra, amelyet egy - ma már magyarnak számító - félreértett kifejezés miatt terjedt el.



Ma érvényes évszámok

Jelenlegi:2017
Etióp:2009
Kopt:1733
Iszlám:1438
Perzsa:1396
Zsidó:5777
Indiai:1939
Bizánci:7525
Örmény:1465

Az évszámok a számítógép dátumbeállításához igazodnak.

Eltévedt évszámok

Jézus születésétől számolt
TévesHelyes
20241777
Arszakida éra
TévesHelyes
22642017
Szeleukida éra
TévesHelyes
23282081
Róma alapításának érája
TévesHelyes
27702523
Nabú-nászir-éra
TévesHelyes
27642517
Olimpiai éra
TévesHelyes
698 ol. 1 év633 ol. 1 év

Az évszámok a számítógép dátumbeállításához igazodnak.

Információk
 
Ugrás_a_cikk_oldalára

 

Unsoft.hu


Levél a webmesternek


Egyiptomi kopt naptár

Etióp naptár

Iszlám naptár

Honlapok
  www.kisbiro.hu: Közhírré tétetik!
  Eltévedt időszámítás
  Mocsáry Évelőkertészet
  Mlinkó István Általános Iskola, Eger
  Elektro-Tec, Gyöngyös
  Ősmagyar nyelvek
  Meglátások
  Eurochess
  Hevessakk
  Agriasakk
  Boricsev Oleg
  Mellár Mihály: Kitalált a kitalált középkor az...
  Mellár Mihály: Atlantisz - hol volt, hol nem volt
  Tomory Gábor Néptánciskola
  Borostyán Néptáncegyüttes
  Csibészke Néptáncegyüttes
  Mákvirág Néptáncegyüttes
  A gyöngyösi Ringsted utca oldala
  Évelő növények, évelő virágok
  UNIX-időbélyeg kiszámítása
  Egyszerű játékok a sakktáblán
  Szkíta Főnix
  The Scythian Phoenix

Statisztika
Te vagy itt a(z)
2375302
látogató!
Ma  858,
ebben a hónapban
29917 látogató volt.
Jelenleg
1 regisztrált tag
és 51 vendég olvas minket.

Üdvözlöm oldalamon!

Oldalt eddig 2375302 alkalommal keresték fel.

Regisztrált felhasználók száma:133
Látogatók összesen 616 alkalommal szóltak a fórum 9 témájához és a honlap cikkeihez.

Legutóbbi 5 felhasználónk:
LL.kedõ
Gondol-f
enteje
trilla
Teupoko

Mai legolvasottabbak
V. Fantomévek nélkül  (9)
Napfogyatkozások és a történelem  (8)
A TÖRTÉNELMI RÉTESTÉSZTA - újragyúrva  (8)
Sándor: 247 évvel vertek át bennünket  (7)
Könyvbemutató: 2010 március 10. 16.00 Gyöngyös, Városi Könyvtár  (7)
2. Az elmélet alapjai  (7)
Ó-orosz (Nesztor) őskrónikáról  (7)
A TÖRTÉNELMI RÉTESTÉSZTA nyújtása, avagy a töltelék dátumok titkai  (7)
A „marha, marha” csatakiáltás  (7)
Egy alig ismert ókori világbirodalom: Párthia  (7)