Visszalépés a Főoldalra
TARTALOM
ELMÉLET ANYAGA
ELMÉLET, egyszerűen
FÓRUMOK
   
 
<<< Előző cikkhezKövetkező cikkhez >>>

  
      Nyomtatható változat    Küldd el ismerősödnek ezt a cikket!   Szólj hozzá ehhez a cikkhez!


Szekeres SándorTéma : Az eltévedt időszámítás elmélete
 

II. Az elmélet alapjai


Eltévesztett időszámítás

Az elmélet két megoldatlan problémára épül. Egyik a történelem sötét középkornak is nevezett VI-VII-VIII. századi forráshiányos időszaka. A másik pedig a caesari és a Gergely-féle naptárreformok végrehajtása során keletkezett ellentmondás.

 

A sötét középkor problémája

 

   Heribert Illig figyelmét egy kongresszusi előadás anyaga hívta fel. Horst Fuhrmann egy középkori hamisításokkal foglalkozó 1986-os kongresszuson mondott „A hamisítók igazsága” című záróbeszédéről van szó. Ebben Fuhrmann az egyeteme által ismert kora középkori nagy hamisításokkal foglalkozik, ilyenek például a Szilveszter-legenda konstantini ajándékozással, az ál-Kelemen-levelek, a szimmachiani hamisítvány, ál-izidori hamisítványok és a lista folytatódik, szinte vég nélkül.[11]
  Egy átlagos műveltségű embernek természetesen e hamisítványoknak a neve nem sokat mond, és nem is ez a lényeg. Fuhrmann azt állítja beszédében, hogy az ekkor készült hamisítványoknak közös jellemzője, hogy keletkezésük idejében nem vették hasznát. Szinte minden okmány legalább 300 évet várt, mire hasznát vették. A szimmachiani hamisítványnak például már 500 évre volt szüksége. [12] A IV-IX századokban a hamisítók olyan szövegeket írtak le, amelyek semmiképp nem illettek a keletkezési idejükbe, hanem jó néhány száz évvel későbbi időbe. Ez szokatlan egy hamisítótól, mivel rendszerint azonnal látni szeretné munkájának hasznát. Ezek az emberek viszont, vagy jövőbe látó zsenik voltak, akik pontoson látták, hogy három-négyszáz évvel később ki fog élni és mit mond majd, vagy nem is léteztek, és a sok ezer hamisítványt az érvényesülésének korában gyártották le. Egy olyan óriási mennyiségű okmányról derült ki, hogy hamisítvány (napjainkban már kilencven százalékról beszélnek), hogy Fuhrmann beszéde végén kijelenti hogy két eset lehetséges, vagy minden hamisító egy rendkívüli képességekkel megáldott látnok volt, vagy probléma van az időszámításunkkal. [13]

     A kitalált középkor elméletét támasztja alá az a körülmény, hogy az európai történelemnek VI-IX. századi szakaszáról rendkívül gyér az ismeretanyagunk. Így ragadt rá a sötét középkor[14] elnevezés.       Mind az írott emlékekben, mind a régészeti leletekben egy érthetetlen törés keletkezett a megelőző és a következő évszázadokhoz képest. Mintha Európában erre a két-háromszáz évre generációk elfelejtettek volna minden tudást. A keresztény írásbeliség eltűnik. Egyetlen irodalmi vagy történelmi mű vagy szerző neve nem maradt fent. Nem építkeztek, nem találhatóak ebből a korból származó épületek, romok. Ugyanez a helyzet a földben fellelhető régészeti leleteknél. A korabeli pénzérmék, és egyéb vastárgyak feltűnő hiánya a jellemző a korábbi évszázadokhoz képest. A kézműipar elsatnyul, alig-alig termel valami maradandót. A kereskedelem, az áruszállítás megszűnik. Ugyanígy eltűnik maga a népesség is, városokkal együtt az egyes vidékekről. Az elnéptelenedést járványokkal, és a lakosság falvakba történő kiköltözésével próbálják magyarázni, ahol az igénytelen életmód miatt maga a kultúra is elsatnyul.

   Nevek nincsenek ebből a korból, csupán a pápák és császárok jóval későbbi évszázadokban összeállított listáját ismerjük. Nagy Károly Karoling érájában pezsdül újra az élet, de csak erősíti a korábbi ellentmondásokat. Csak hősi legendák keletkeznek, amit rendszerint az utókor ébreszt, mint például az Arthúr-mondakört. Fantasztikumot súroló tetteiről beszélnek az iratok, aminek jó része hamisnak bizonyult. Ilyenek a csodaszámba menő hódításai, ahol elpusztított mindenkit, de csak egy-két katonát veszített. Virágzó kultúra és írásbeliség termett, újszerű boltíves építkezés, mindenféle előzmény, kulturális és gazdasági háttér nélkül. Halála után eltűnik birodalma és újra sötét lesz Európában majd száz éven át. Ebben igazat kell adni Illignek, az élet nem így zajlik. A fejlődés lépcsőfokai egymás után következnek. Nem lehet lépcsőfokokat kihagyni, főleg nem teljes lépcsőfordulókat. Ennek ismeretében, Nagy Károly virágzó Karoling korszakának puszta léte is tovább erősíti a kitalált középkor elméletét. Ha valóban összeomlott, a semmiből nem lehet egy néhány év alatt kifejleszteni.

  A dolog másik érdekessége, hogy Justinianus koráig, 560-ig szépen fejlődött a kora középkori kultúra, megemlítve például az ekkor épült, máig csodálatos remekműnek számító Hagia Sofia templomát. Ezért is érthetetlen, hogy miért csak ekkor zuhan a sötét középkorba Európa.

    A válasz a római időszámítás megszakadásának körülményeiben rejlik, de erre majd később szintén visszatérek.

   A 900-as évek után újra elkezd pezsegni az élet Európában. Az irodalom, a történetírás felébred Csipkerózsika-álmából. Ugyanolyan szinten folyik az élet, mint amilyenen háromszáz évvel azelőtt volt. A kézműipar újra mesterműveket alkot, az építészek „befejezik” a félbehagyott boltíveket, boltozatokat.

   Róma 476-os bukása nem egy világégéssel egybekötött pusztulás volt, ahol minden kultúra elporladt és legyilkolták volna az írástudókat, a mesterembereket. Egyszerűen csak hatalmát vesztette. Az utolsó nyugat-római császárt elmozdító germán vezér, Odoaker emberei kifosztották ugyan Rómát, de a császári hatalmi jelvényeket átküldték Bizáncba. Eszerint nem egy Timur Lenk-i városfoglalás történt, gúlába rakott emberfejekkel. A műveltség, a tudás megmaradt. Lehet, hogy egy rövid ideig kevésbé virágzott, de nem kellett mindent újra kitalálni, mint ahogyan a sötét kora középkor történelme sejteti velünk.    Maga az emberi kultúra fejlődése is rendelkezik egyféle tehetetlenségi erővel, ami nem engedi megtorpanni. Ez pedig a generációról generációra öröklődő tudás, tanulás és a társadalmi megfelelés igénye, ami hol lassan, hol gyorsan, de tolja előre a kultúra szekerét. A generációk folytonosságát megszakító nagy természeti vagy társadalmi kataklizmák tudják ezt befolyásolni, de rendszerint ezek is fejlesztik, erősítik. Róma hatalmi bukásának nem kellett együtt járnia a kulturális bukással, és a generációk minden bizonnyal átadták egymásnak azt az ismeretanyagot, ami a római kereszténységet fokozatosan a világ legbefolyásosabb erejévé emelte.

A római építészet egyik utolsó remeke a Hagia Sofia (Szent Bölcsesség) temploma.

 

 

A naptárreform problémája

 

      Az elmélet egy másik megerősítését Julius Caesar által i.e. 45-ben, a római időszámítás szerint AUC 709-ben bevezetett úgynevezett Julián, vagy Juliánus naptár szöktetési szabályának hibája szolgáltatja. Az AUC az ’ab urbe condita’ kifejezés rövidítése, és a római időszámítás jele, jelentése magyarul ’a város alapításától’. A naptárat egy alexandriai tudós, Szoszigenész készítette az egyiptomi naptár alapján. A három normál és plusz a szökőév kb. 11 perccel hosszabb, mint a négy valódi (tropikus) év. Ez a hiba kb. 128 év alatt egy napra növekszik. Emiatt a tavaszi napéjegyenlőség napja 128 évenként egy napot a hónap eleje felé csúszik a naptárban, természetesen az összes többi csillagászati esemény időpontja is. Ez a hiba 1582-re tíz nappá növekedett és a napéjegyenlőség napja már március 11-re hátrált vissza. Ezért XIII. Gergely pápa elrendelte, hogy 1582. október 4-e, csütörtök után ne 5-e, hanem október 15-e, péntek következzék. Így a napéjegyenlőség napja visszakerült március 21-re. Majd arról is gondoskodott, hogy többet ne forduljon elő ez a hiba. Elrendelte, hogy a szökőévek közül vegyék ki a 100-zal oszthatókat, kivéve a 400-zal oszthatókat (pl. 1600, 2000, stb.). Ezt a naptárat hívják ma is Gergely-, vagy gregorián-naptárnak. A naptárunkban a napéjegyenlőség helye azazóta is rendben van, folyamatosan március 20-21-e körül következik be. [15]

    Azonban egy, addig észrevétlen rendellenességre mutatott rá a Gergely pápa által elrendelt naptári reform. Egy kis számolással lehet láthatóvá tenni a hiányosságot:

- A két napéjegyenlőség között eltelt valós időt tropikus évnek nevezik és az időtartama 365 nap 5 óra 48 perc 47 másodperc, azaz 365,242 nap.

- A Julián-naptár éve pontosan 365,25 nap, és kb. 11 perccel hosszabb.
- A kettő közti kis különbség körülbelül 128,2 év alatt egy nappá növekszik.

- Gergely pápa tíz napot korrigált, ami 10-szer 128,2 év, és 1282 évnek felel meg,

- A két naptárreform dátuma között viszont pontosan 1627 év telt el (1582 év plusz 45 év), ami 345 évvel több 1282-nél.
- Ha a két dátum között 1627 év telt volna el, akkor Gergely pápának 12 vagy 13 napot kellett volna módosítania.

A naptárunk mindezek ellenére a tíz napos helyreigazítással a helyére került. Ez pedig csak úgy lehet, ha nem 1627 év telt el Julius Caesar és Gergely pápa naptárreformja között. [16]

Honnan került elő majdnem három napnak megfelelő többlet év?

1. ábra
Jól érzékelhető a hiányzó évek igen tekintélyes szakasza.

 

 

Az ábrán látható 345 évnyi többlet a „kitalált középkor” elméletének másik problémája.

 

Egy vita: március 21 vagy március 25?

 

Gaius Julius Caesar

   Vita tárgya az is, hogy Julius Caesar március 25-re, március 21-re vagy esetleg máshová rögzítette-e a napéjegyenlőség napját.

   A források úgy fogalmaznak róla, hogy visszatették 21-re. Azt pedig logikailag csak akkor lehet, ha ott volt eredetileg.[13]

   Ha be lehet bizonyítani, hogy Julius Caesar az új naptárban március 21-re tette a napéjegyenlőséget, akkor a kitalált középkor elmélete valós alapokon nyugszik.

   Ezzel kapcsolatban  Gáspár Róbert  „A caesari naptárreform és a szaktudósok”[18] című interneten megjelent írását idézem. Mielőtt belemerülnénk a viszonylag bonyolult adathalmazra épülő bizonyítás folyamatába, a könnyebb megértést segítendő, egyenként megnevezem a naptárreform éveit: AUC 707 = i.e. 47, a valószínűsíthető előkészítés éve, AUC 708 = i.e. 46,  a zűrzavar utolsó éve, AUC 709  =  i.e. 45,  a Julián naptár bevezetésének éve.

  Gáspár Róbert dolgozatában a következő, a tudomány által elfogadott tényeket idézi a szakirodalmi forrásokból:

   I,. A régi római naptárban március 25-én tartották a napéjegyenlőség napját (vagy akkor volt). [41]

   II., A köztársasági római naptár négyéves ciklusa a következő módon állt össze: 355-377-355-378 nap. Minden második év egy 22 és egy 23 napból álló hónappal lett kiegészítve (Intercalaris, Mercedonius), amit február és március közé illesztettek be. Átlagban ez 366.25 napos év, és több mint 1 nappal hosszabb, mint a valódi év, amit úgy oldottak meg, hogy 23 évenként egy Mercedonius hónapot kihagytak. [41]

   III.,   A naptár AUC 707-es éve (i.e.47) 355 napból állt és nyolcvan nappal csúszott el. Mivel tíz nappal rövidebb, mint a normál év, a következő, AUC 708-as év (i.e. 46) már kilencven nappal lesz elcsúszva. Ne feledjük, hogy a naptárreform kidolgozása a nyolcvan napot késő AUC 707-ben történhetett. [41] A kilencven napot késő AUC 708-as év már a naptárreform része.

  IV.,   Az AUC 708.  éve a 23 napos Mercedonius hónappal kiegészítve 378 napos lett volna (Mercedonius-év) [41].

   V.,   Ezért Julius Caesar az amúgy is beillesztendő Mercedonius hónapon kívül egy 33 és egy 34 napból álló hónapot tett be november és december közé.  Az AUC 708-as év ezzel 23+33+34= 90 nappal lett hosszabb, így 355+90=445 napos lett és a zűrzavar évének, vagy a zűrzavar utolsó évének nevezték. A beillesztéssel a napéjegyenlőség napja a következő, AUC 709 évben (i.e. 45) a régi helyére, március 25-re került vissza. [41]

 

2. ábra:
Az AUC 707-708-709-es  évek elhelyezkedése a helyes évkezdetekhez viszonyítva

Gáspár Róbert itt egy meglepő kijelentést tesz:

A március 25-i és a március 21-i tavaszpont ugyanarra a napra esik. Csak a 25-e a régi római köztársasági naptár évének 82. napja, míg a 21-e az azt felváltó Julián-naptár évének 82. napja.

 

A magyarázat az egymást felváltó két naptár hónapszerkezetében rejlik:

 

1. táblázat

A napéjegyenlőség helye a Julián és a köztársasági naptárban [16]

 

Új Julián- naptár
 i.e. 45-ben:

 

Régi római köz-társasági naptár
i.e. 45-ben:
(ha folytatódott volna!)

 

Január

31 napos

31

29 napos

29

Február

29+1 = 30 napos

30

28 napos

28

Március

31 napos

21

31 napos

25

Napok összege

(31+30+21)

82

(29+28+25)

82

 

A 82. nap:
március 21.

 

A 82. nap:
március 25.

 

 

A hangsúly a naptárak 82. napján volt, amikor tavaszi napéjegyenlőség naptári helyeit keresték, megállapították.

Ábrában bemutatva, a következőképpen néz ki a 82. nap helye:

 

3. ábra: A 82. nap helye hónapok időskáláján


A szerző szerényen megjegyzi a cikke végén, hogy csak elvégezte a szaktudósok által megadott műveleteket. Kimondható: egyszerűen és tisztán számolva bizonyítja a naptárreform évében a március 21-i napéjegyenlőség időpontját és ezzel a „kitalált középkor” elméletét.

   A naptárreform előkészítése során a rómaiak Szoszigenésznek csak az általuk ismert időpontot adhatták meg, azaz március 25-ét, és nem az új naptár új dátumát, mivel azt még nem ismerték. Egyrészt ezért maradhatott meg a leiratokban március 25-e mint a napéjegyenlőség ismert dátuma. 

   Ide kívánkozik az Augustus idejében élt római költő, Ovidius római naptárról szóló műve, a Fasti, amiben a szerző a római ünnepeket ismerteti januártól kezdve, egymás után sorba szedve. A mű a jelenlegi naptárunk szerint, Kr. u. 4-8 között készülhetett, és csak az első hat hónapról szóló rész maradt meg. Ebben a napéjegyenlőség ünnepét március 26-ra rendeli a költő. A kitalált középkor ellen érvelők egyik fegyvere ez a dátum. Mivel 1582-ben, Gergely pápa idejében a napéjegyenlőség dátuma 11-én volt, így sem 25-ről, sem 26-ról nem csúszhatott volna vissza a Gergelyi naptárreformig hátralévő mintegy 1580 év alatt. Ehhez több mint 1800 év kell!

  Ettől függetlenül tarthatták akár 26-án is az ünnepet annak ellenére, hogy valójában a napéjegyenlőség máskor következett be. Közvetlenül a naptárreform után vagyunk. A régi köztársasági naptárban a változó évhosszak miatt (355-377-355-378 nap) a valós napéjegyenlőség időpontja az elcsúszások nélkül is oda-vissza ugrált. Minden évben más-más napra esett. Így szinte biztos, hogy egy rögzített naphoz kötötték ünnepét, ami lehetett 25 vagy 26 is. A mű pontosságát megkérdőjelezi, hogy a költő a szökőéveket ötödik évre írja a helyes négy helyett.

   Sokkal valószínűbb az, hogy Szoszigenész a naptárreform kilencven napos betoldásával egyszerűen csak visszatette a napéjegyenlőséget a régi római naptár szerinti helyére. A bevezetett új naptárban pedig oda esett, ahová esett. A továbbiakban nem volt vele sem néki, sem a rómaiaknak semmilyen szándéka. Rómában erősen élt az ősök tisztelete, így valószínűleg továbbra is ott ünnepelték, amikor az elődeik, azaz március 25-én, vagy ahogyan Ovidius a költeményében írja, március 26-án.

    Az igazság kedvéért ki kell jelenteni: ha valaki be tudja bizonyítani, hogy a naptárreform előtti évben, a zűrzavar utolsó évében nem kilencven, hanem csak 88 nappal volt elcsúszva a régi köztársasági naptár, akkor a mai időszámításunk helyes, és Julius Caesar 2053 évvel ezelőtt élt. Egyelőre azonban kilencven napról beszélnek a szakirodalmi források.

 

Mikor élt Julius Caesar?

 

 A naptárreform körüli ellentmondás létezését más úton is be lehet bizonyítani. A csillagászati programok segítségével egyszerűen meghatározható a napéjegyenlőség időpontja a naptárreform évében. Az alább látható képen a caesari naptárreform i.e. 45-ös évének (szakszerű jelöléssel: -44) csillagászati eseményei láthatóak. [19]

 

 

 Ha a caesari naptárreform 2053 évvel ezelőtt történt, mai napéjegyenlőségi adatok alapján pontosan március 23-án 3 óra és 19 perckor lett volna a tavaszi napéjegyenlőség.


   Az a meglepő ebben, hogy egyetlen történelmi forrás időpontjával sem egyezik.  Pedig jó néhány dátumot említenek, 21-et, 25-öt, 26-ot, sőt még 24 is szóba került. Ezzel természetesen megkérdőjelezhető, hogy Julius Caesar valóban 2052 évvel ezelőtt halt meg.

   Továbblépve, az első niceai zsinat (325-ben) feljegyeztette, hogy a tavaszi napéjegyenlőség három nap elcsúszással következett be. Az előző fejezetben leírtak alapján ki lehet jelenteni, hogy március 21-ről március 18-ra csúszott vissza.[19] Megfelelő csillagászati program segítségével visszafelé számolva a 18-i dátumú napéjegyenlőség 460 és 687 között következett be. Tehát ez a feljegyzés nem készülhetett 325-ben, hanem valamikor 460 és 687 között.

Ugyanazzal a programmal kiszámolva az i..sz. 325-ös év napéjegyenlőségi dátumait, kiderül, hogy március 20-ra esik, és ott is marad 351-ig. Az alábbi ábrán láthatóak a szóban forgó zsinat évének csillagászati eseményeinek időpontjai.

 

 

  Összefoglalva a pontosságában jogosan megkérdőjelezett kronológia ellentmondásait:

 

A caesari naptárreformnál a források adatai alapján készített bizonyítás március 21-t jelez, a programok viszont 23-ra teszik.

 

Az első niceai zsinat jegyzőkönyveiben március 21-ről és három napos elcsúszásról írnak, de a programok szerint 20-án volt.

 

    Valami itt valóban nincs a helyén. Többen feltételezik azt, hogy a niceai zsinat során lett helyreállítva ez a három nap. A zsinat ma is meglévő jegyzőkönyveiben azonban erről nem található feljegyzés. Ha valóban 20-án következett be abban az évben a napéjegyenlőség, akkor kérdéses az is, hogy honnan számították a feljegyzett három napos elcsúszást. Azt a bizonyos más dátumot ismerniük kellett a zsinat résztvevőinek, írnokainak, mégsem említi egyetlen forrás sem. A jegyzőkönyvekben kizárólag a március 21-i dátumról írnak.

   Egy valószínű értelmezés szerint a niceai zsinat határozata csak arról szól, hogy március 21-ét kell figyelembe venni, akármikor következik be a napéjegyenlőség. Ugyanakkor megbízzák az alexandriai püspököt, hogy állapítsa meg és hirdesse ki az aktuális évben a húsvét dátumát, azért, hogy a keresztény világban mindenütt egyszerre tarthassák meg az ünnepet. Ez pedig a tavaszi napéjegyenlőség utáni első holdtöltét követő vasárnap, ahogyan a mi időnkben is számolják.

   Figyelembe kell venni azt, hogy ekkor a császári hatalom irányított, és nem az egyházi zsinat, aki, ha hozzányúl naptárhoz minden bizonnyal elrendel, feljegyeztet, és határozott nyomot hagyott volna annak jegyzőkönyveiben, illetve az egyéb hivatalok okirataiban. Ahogyan a caesari, augustusi és az egyéb constantinusi változásokról is pontos leírás van, erről is maradt volna. Nagy valószínűséggel kizárható, hogy a zsinaton összegyűlt atyák a szétesőben lévő, több központból éppen összetákolt, még vallásában sem egységes római birodalom naptárához hozzányúljanak, beletöröljenek, és nincs is rá semmiféle bizonyíték. Legfeljebb abban dönthettek, hogy mikor legyen egyik-másik vallási ünnep, pl. a húsvét napja, ahogyan erről maradt is leirat.

 

Az eddig leírt adatok és bizonyítások alapján a következőket állítom:

1. Julius Caesar a naptárreform során az új naptár március 21.

    napjára tette a tavaszi napéjegyenlőség (MEQ) idejét.

2. A caesari naptárreform nem 2053 évvel ezelőtt történt.

3. A Heribert Illig „kitalált középkor” tézise megalapozott és a

     naptárreform körüli rendellenesség létezik.

 

 

Kétség és vélemény

 

    Gyakorlatiasan, józanul nézve: a kitalált középkor elméletének valamennyi kutatója kisebb-nagyobb számú év szándékos és utólagos betoldását tételezi fel az időskálákba, és igyekszik bizonyítani az elméletét. Véleményem szerint, az általuk feltételezett megoldás nem felel meg valóságnak, tisztelve és elfogadva az ügyben tett óriási mennyiségű bizonyító munkájukat. Ezért, talán igaza van a világ tudományos közvéleményének, ha  fenntartással  fogadja az „összeesküvés elméletet”, mint megoldást.

    A kérdéses korban több időszámítás létezett, szinte valamennyi jelentős államalakulatnak volt, és ezeket a különböző "konkurens" államok, hatalmak, és intézményeik mindegyike kölcsönösen nyilvántartotta, jegyezte és viszonyította, a kapcsolatok, az adók, a hadi és egyéb események és egyeztetések miatt is. Nem lett volna esélye annak, hogy valaki csendben ide-oda „beszúrjon” 2-300 évet. Az ellenlábas hatalom azonnal feljegyezte volna, és nyoma lenne valahol. De nincs is ilyen. A mai időszámításunk is egy lassú folyamat révén szorította háttérbe a többit és terjedt el, nem pedig egy megegyezéses bevezetés által lett elfogadva. Sok korabeli időszámítást a mai napig jegyeznek, vezetnek.

   Egy használatban lévő, valamennyi keresztény hatalom (a német-római, a magyar, a bizánci, a kijevi és a többiek) által ismert, figyelemmel kísért, könnyen kezelhető  időszámítás félreértésből adódó, széleskörű elterjedése viszont nagyon is valószínű.

   Ezt az időszámítást, amit egy idő után „ab incarnatione Domini” címmel ruháztak fel, és amit magyarra az „Úr megtestesülésének” alakban fordítanak, ma polgári időszámításnak nevezik.

 

 

Időszámítások, naptárak, reformok

 

   Ebben a részben a könyvben érintett időszámítások, a jelenlegi szakirodalom által általánosan elfogadott ismeretanyagáról lesz szó, viszonylag tömören. Így az egyiptomi, az olimpiai és a római időszámításról, azok naptárreformjairól. Emellett szó lesz az eponim és az uralkodói évekről, valamint az indictio ciklusokról. Az anyagot nagyrészt Hahn István „Naptári rendszerek és időszámítás” című könyvéből, valamint a Pallas Nagylexikon ide vonatkozó részeiből merítettem.

 


Naptárak és reformok

 

Egyiptomi naptár és reformjai

 

Az egyiptomi állam kialakulásának kezdetétől már használtak egy tapasztalati alapokon nyugvó parasztkalendáriumot, amely az évet a Nílus áradásától a következő áradásig számította. Az évet az akkori idők termelőmunkájának megfelelően három részre tagolták: az áradás (ahet), a vetés (peret) és az aratás (semu) időszakára. Az egyes hónapoknak nem volt külön nevük, hanem az adott időszak első, második, harmadik és negyedik havának nevezték. A hónapokat három tíznapos dekádra osztották. Később, a Nílus áradásának ingadozására való tekintettel, pontosabb naptári meghatározást lehetővé tevő jelenséget kerestek. Így figyeltek fel a Szóthisz (Szíriusz csillag) heliakus (napfelkelte előtti) felkelésének időpontjára, amely sokéves tapasztalat szerint július 19-re esik, és egyidejű a Nílus áradásának leggyakoribb kezdetével. Ezután már nem a két Nílus-áradás, hanem a Szóthisz két heliakus felkelése közötti időt tekintették a 365 napos évnek.[42]

Az egyiptomiak naptára az évet tizenkét harmincnapos hónapra osztotta. A fennmaradó öt napot, az úgynevezett „toldaléknapokat” az év végére tették, és ünnepnapoknak nyilvánították ( epagomen  napok).

Az egyiptomi naptár előnye egyszerűsége és következetessége volt. Fogyatékossága, hogy a 365 napos éve csaknem egynegyed nappal tér el a csillagászati év hosszától. Ez egy ember élete folyamán még nem volt feltűnő az áradás kezdetének bizonytalansága miatt. Néhány emberöltő múlva mégis észre kellett venniük, hogy a Thot istenről elnevezett első hónap kezdete már jóval megelőzi a Szóthisz heliakus (napfelkelte előtti) felkelését, és természetesen a Nílus áradását is. Az egyiptomi papok hagyományokhoz ragaszkodó hozzáállása azonban nem tette lehetővé az eltérés kijavítását. Megelégedtek annak a kihirdetésével, hogy a Szóthisz csillag heliakus felkelése az adott évnek mely napjára esik. Egy példa: feljegyzések alapján tudjuk, hogy a középbirodalmi III. Szenuszert fáraó uralmának 7. évében a sarjadás évszaka 4. hónapjának 15. napján tűnt fel hajnalban a Szóthisz csillag. Az egyiptomi évet úgynevezett mozgóévnek nevezik. Az év négyévente egy nappal elcsúszik, és a naptári év csak 1460 (4x365) évenként egyszer esett egybe a csillagászati újévvel, azaz a Szíriusz heliakus felkelésével. Ennek az 1460 évnek az elnevezése a szaknyelvben a Szóthisz-periódus. Egy római szerző, Censorinus, a De die natali című  művében közli, hogy Antoninus Pius császár idején (i. sz. 139-ben) „Szóthisz-év” volt, egy új Szóthisz-korszak kezdete. Azonban Egyiptomból, az igazán érintett területről mindeddig semmilyen feljegyzés nem került elő.” [42]

 

A canopusi dekrétum: III. Ptolemaiosz naptárreformja

 

Az egyiptomi naptár reformjára a hellenizmus idején történt egy kísérlet. III. Ptolemaiosz Euergetész király, „a jótevő” az i. e. 238-ban kiadott, háromnyelvű „canopusi” rendeletében megparancsolta, hogy:
mivel a Csillag minden négy évben egy nappal előrelép… mostantól kezdve minden negyedik évben a 360 napos éven és az 5 toldaléknapi ünnepen felül egy újabb ünnepnapot kell beiktatni a Jótevő istenek tiszteletére, éspedig az 5. toldaléknap és az újév közötti napra. Tudja meg mindenki, hogy mostantól kezdve az év számításának eddigi hiányosságait kiküszöbölte Euergetész király”. [42]

A reform lényege hogy az egyiptomi mozgó év folyamatos, négyévenkénti csúszását megállítsa, és a továbbiakban minden ünnepet ugyanazon a napon tartsanak meg.

„Rendeletét azonban nem hajtották végre a papság politikailag talán indokolt ellenállása miatt. Az egyiptomi eredetű és egyiptomi tudós csillagász-papok által kidolgozott szökőnapos év használatát magában Egyiptomban csak a római hódítást követően vezették be. Emellett azonban megmaradt vallási célokra, sőt még kronológiai feljegyzések készítésére is a régi 365 napos év.” [42]

 

Római naptár és reformjai

 

Hahn István könyvében azt írja a római naptárról, hogy római hagyomány szerint első naptárukat még a városalapító Romulus király alkotta meg, amely tízhónapos és 304 napos volt. A korai időszakban az egyiptomihoz hasonlóan, egyfajta parasztkalendárium lehetett, a különböző mezei munkákhoz igazítva a hónapok hosszát, és a két zord téli hónap névtelen üres idő maradt. Róma második királya Numa Pompilius, 700 körül vezette be az új, 12 hónapból álló, a hold járásán alapuló naptárat.

  „Az adott hónap kezdőnapját a holdsarló megjelenésekor „hirdették ki” (Kalare = kihirdetni, kikiáltani), ezért a hónap első napja: Kalendae. Innen ered a kalendárium szavunk. A hónap másik nevezetes napja, a holdtölte, az Idus; amely a hónap 13. vagy a 15. napjára esett. A többi napokat e két határnaphoz viszonyították. Később az újhold és holdtölte közé további határnapként az első holdnegyed jelzésével bevezették a Nonast; ez Idus napjától visszafelé haladva, a határnapot is beszámítva, a 9. nap, azaz a hónap 5. vagy 7. napja. A többi napokat aszerint számolták, hogy mennyi van hátra a következő határnapig.” [42]

A január és február hónap bevezetése egy újabb problémát hozott létre az év kezdetének kiszámításánál.

„A január lett az újév első hónapja, névadója, Janus a kezdet és vég kétarcú istene. Február (a megtisztulás hónapja) hónapra kerültek a korábbi üres, névtelen hónapokat befejező megtisztulási és bűnbánó ünnepei. Ez volt az év legrövidebb hónapja és az is maradt a mai napig.” [42].

Új hónapok bevezetése megváltoztatta a korábbi dátumok helyét. A hagyományos évkezdet eddig márciusban volt, és a konzulok március közepén kezdték meg hivatali idejüket. Időszámítás előtt 153-ban került át az évkezdet január elsejére. Innentől kezdve lett január az év első hónapja és a Kalendae napja lett egyúttal az újév első napja.

A római év Caesar naptárreformjáig a Hold járásán alapult. „Egy-egy négyéves ciklus évei 355+377+355+378 naposak, azaz a 4 év összesen: 1465 nap, ami minden évben 1 teljes nap eltérést okozott a Nap járásához képest. A hónapok részben 31, részben 29 naposak, csak február volt 28 napos, ami így sem a Hold, sem a Nap járását nem követte. Abból a célból, hogy az időszakokhoz kötött ünnepek a helyükre kerüljenek, a pontifexek (papok) testülete időnként február 23-a után egy-egy szökőhónapot (Interkalaris, Mercedonius) iktatott be. A szökőhónapos években a február csak 23 napos volt. ” [42]

  Azonban a hónap végét bejelentő papok önkényes, gyakran anyagi érdekeket szem előtt tartó eljárásai a naptárban teljes zűrzavarhoz vezettek. Az i. e. 47. évben a naptár eltérése már háromhónapnyi időt ért el, elodázhatatlanná tette Julius Caesar naptárreformját.

 

Caesar naptári reformja

 

Caesar i. e. 46-ban egy személyben volt pontifex maximus (főpap), konzul, és diktátor. „A háromszoros felhatalmazás alapján bízta meg Szoszigenész egyiptomi származású csillagászt az új naptár kidolgozásával[42] A hármas meghatalmazás minőségében helyreállította az eltolódást az időszámítás és a valóságos idő között. Ebben az évben két plusz rendkívüli hónapot iktatott be, így ez az év volt a leghosszabb a történelem folyamán, 445 napos. A módosítás lehetővé tette, hogy a naptár visszatérjen az égitestek járásának követésére, és hogy az ünnepek a helyükre kerüljenek.

„Miután e hosszú év végére a napok visszatértek a csillagászati rend szerinti helyükre, az aratási ünnep újra nyár közepére esett, és januárban tűnt fel az égen a Bak csillagképe: a jövőre nézve úgy rendelkezett, hogy minden 4 év közül 3 legyen 365 napos, a negyedik pedig 366 napból álljon. A szökőnapot február 23 és 24 közé iktatta be – oda, ahol korábban a szökőhónap kezdődött. A február 23-át követő szökőnap neve: dies bis sextus, azaz a március Kalendaeje előtti „másodszori” 6. nap. [42]

A valódi év 11 perc 13 másodperccel rövidebb, mint a Julian-naptár 365 napos és 6 órás éve, és ez a csekély hiba évszázadok alatt napokra duzzadt. A hiba a XV. századra már olyan jelentősre növekedett, hogy XIII. Gergely pápa szükségesnek látta egy új reform végrehajtását.

 

A Gergely-féle naptárreform

 

A 11 perc különbség felhalmozódva 128 év alatt ért el egy napot. Majdnem 400 év alatt körülbelül három nap többlet gyűlt össze, ezért minden 400 éves időtartamon belül három szökőnapot ki kellett hagyni. Ezt úgy oldották meg, hogy a százassal végződő évek közül (annak ellenére, hogy ezek oszthatók néggyel, tehát szökőévek lennének) csak azokat hagyták meg, amelyek 400-al is oszthatóak, a másik három 100-as év elveszti szökőév jellegét. Így a 1700, 1800, 1900 évek nem voltak szökőévek, 2000 azonban szökőév volt. Az 1582-ig felhalmozódott tíz napos eltérés kijavítására pedig 1582. október 4, csütörtök után 15, péntek következett. Így a plusz tíz nap törlődött a naptárból, és a hetek rendje sem sérült.

 

Időszámítások

 

Eponim évek szerinti keltezés

 

  A nem despotikus módon kormányzott társadalmakban, vagy ott, ahol egy korábbi „kezdetleges demokrácia” emlékei erősebbek voltak, egyes hivatalok tisztségviselőinek nevével jellemezték az éveket, „Az eponim keltezés abban áll, hogy minden évet egy-egy, rendszerint papi (de mindenképpen nagy tekintélyűnek tartott) hivatal évenként váltakozó viselőjéről neveztek el, és keltezésekben az ő nevét tüntették fel. Ezt az eljárást alkalmazták Észak-Mezopotámiában, és később az asszír birodalomban. Itt az eponim hivatal viselőinek, az úgynevezett limmuknak neveit tartalmazó listák nagy számban kerültek elő. Mivel minden évet csak arról az egy limmuról neveztek el, aki az év első napján hivatalba lépett, ezek a listák – eltérően a királylistáktól – egyértelmű kronológiai felvilágosítást adnak.” [42] 

  A római köztársaság is az eponim rendszerre épült, az éveket a konzulok nevével jelölték. Így minden évet a két konzul neve jellemez. Pl. Tullius Cicero és Antonius Hybrida konzuli éve a i.e. 63-nak felel meg. A könyvben az AUC jelzéssel írom a római időszámítás éveit a könnyebb követhetőség miatt, de a rómaiak a köznapi életben az előbbi formulát alkalmazták.

  A konzuli évek szerinti időszámítás egyidejű lehet a 12 hónapos naptár kialakulásával. Az i. e. IV. századtól kezdve a hétköznapokat és ünnepnapokat feltüntető naptárakhoz (latin nevén fasti) az előző 30 év konzuljainak listáját is mellékelték, innen származik a konzuli listák „fasti consulares” elnevezése. A legnevezetesebb közülük amelyet Augusztus állíttatott fel a római Fórumon, és amelynek megtalált töredékeit a római Capitolium múzeumában őrzik.

   „A konzulok évei szerinti számítás a császárok korában is fennmaradt, amikor a konzuli tisztség, tartalmát elveszítve, puszta címmé fakult. Még a IV. század korlátlan hatalmú császárai is konzulok szerint keltezve adták ki rendeleteiket. Csak Justinianus szüntette meg 537-ben a konzuli méltóságot, amivel egyúttal megszakadt a római időszámítás, és állította helyre ókori keleti és hellenisztikus mintára az uralkodási évek szerinti keltezést. Ezt mindig kiegészítették a soros indictio évével.” [42]

  A római időszámítás 537-es megszakadása az egyik oka a „sötét középkornak” nevezett, források nélküli évszázadok létrejöttének.

 

Uralkodói évek szerinti keltezés

A korábbi időszakokban élt egy eseményalapú keltezés, amely a helyi uralkodó tetteivel jellemezte az egyes éveket, pl a 3. év: amelyben feldúlta Barsimi városát. A meglehetősen bizonytalan és nehezen megjegyezhető „eseményévek” helyett az egyiptomi Óbirodalomban és Mezopotámiában vált általánossá a királyok uralkodási évei szerinti keltezés.
Az uralkodói évek szerinti keltezés a despotikus jellegű monarchiák jellegzetes idő-meghatározó módszere volt nemcsak az ókori Keleten, hanem a hellenisztikus monarchiákban, a bizánci birodalomban, és a középkori feudális királyságokban is, pl. István uralkodásának negyedik éve. Az uralkodói évek latin neve: „annus regni” Egy uralkodáson belül megbízható volt, de ha több uralkodó éveivel kellett számolni, akkor rendkívül nehézkessé vált az évek áttekintése.

Indictio-ciklusok

 

Ez az időszámítási rendszer a könyvben később fontos, bizonyító szerephez jut. Az uralkodói évek szerinti keltezés problémái tették szükségessé a korai középkorban a kiegészítő jellegű indictio-ciklus (magyarul adókör) bevezetését – ennek azonban voltak közvetlen pénzügyi okai is. „Az indictio eredetileg az Egyiptomban 15 évenként tartott adókivetések ciklusát jelentette. Ezt az adókivetési módszert Diocletianus római császár 312-ben az egész római birodalomra kiterjesztette. A bizánci és általában a középkori időszámításban az indictión 15 éves ciklust értettek, amelynek éveit 1–15 sorszámmal látták el, de azt, hogy hányadik indictióról van szó, nem tüntették fel. Az indictio évei azonban megfelelő módon egészítették ki az uralkodói évek szerinti, bizonytalanabb keltezést.” [42] Nem mindenki tartotta fejben, hány éve uralkodik a császár, de arra, hogy mikor jártak ott legutóbb az adóösszeírók a sok árkus kitöltendő kimutatással, mindenki emlékezett, és nem ártott hivatalosan is emlékeztetni arra, mikor esedékes legközelebb az ilyen akció.

Többféle indictio-s évkezdet is volt. Az úgynevezett görög indictio kezdete szeptember 1-re, a pápai indictio kezdete december 25-re vagy január 1-re esett, amelyek igen megnehezítették a dátumok azonosítását. Magyarországon a XII-XIII században használták hol a görög, hol a pápai indictio-t.[43]

 

Az olimpiai évszámítás

 

A különböző görög városállamok egymástól eltérő évjelzései egyre súlyosabb nehézségeket okoztak. A probléma megoldására egy történetíró, Timaiosz (i. e. IV–III. század) elveszett történelmi művében „a görög múlt időrendjének kialakítása végett egybevetette az olimpiai győztesekre, athéni arkhónokra és spártai ephoroszokra vonatkozó adatokat, és az eseményeket egységesen az olimpiai évek szerint keltezte. Timaiosz újítása igen szerencsésnek bizonyult. Az olimpiai játékokat az egész görögség ismerte és tiszteletben tartotta, a győztesek nevét rendszeresen feljegyezték az i. e. 776-ban tartott első olimpia óta, amelyiknek ismerjük egyik győztesének, Koroibosnak a nevét. Egyetemes görög voltuk és megszakítatlan jellegük alkalmassá tette az ünnepi játékokat arra, hogy egy általános görög időszámítás alapjává váljanak. Timaiosz ráadásul az olimpiai játékokat nem győztesük nevével jelezte, hanem sorszámozta, és ezzel egy jól használható, az időbeli sorrendet közvetlenül feltüntető kronológia alapjává tette”.[42] Ezt az alexandriai Eratoszthenész (i. e. 275–195) fejlesztette tovább. Az i. e. 776. évet az első olimpiász első évének nevezte, a rá következő évek: az 1. olimpiász 2., 3. és 4. éve (1, 2; 1, 3; 1, 4 stb.), majd a második olimpiai játékok éve (= i. e. 772) a 2. olimpiász 1. éve, és így tovább. Az ókori görög történetírás Eratoszthenész óta a történelem eseményeire általában az olimpiai érát alkalmazta, a mindennapi életben azonban ez az eléggé nehézkes számítási mód nem tudott gyökeret verni. Az „egyidejű” keltezésekben a mindennapi használatra megmaradtak a hagyományos módszer mellett, így pl. Athénban továbbra is az arkhónok szerinti keltezésnél, Egyiptomban pedig a Ptolemaiosz-dinasztia uralkodói évei szerint keltezték a hivatalos okmányokat.[42] A görög történetírás továbbra is az olimpiai éveket használta, még akkor is, amikor az olimpiai játékok a római hódítás után elveszítették fontosságukat. Az utolsó ókori olimpiai játékokat i. sz. 394-ben tartották eredeti színhelyükön, majd a következő évben Theodosius császár pogány szokásként, betiltotta őket. A história által 293 ókori olimpia adatai maradtak fent, az olimpiászok szerinti időszámítás azonban már korábban megszűnt. (Forrás: Hahn István, Naptári rendszerek és időszámítás)

 

Krisztus születése szerinti időszámítás

 

  Az időszámítás részletesebb ismertetést kíván, hiszen minden, ami e könyvben le van írva, e körül forog. Többször idézek Hahn István: Naptári rendszerek és időszámítás című könyv erről szóló fejezetéből, mivel mind Jézus születésének, mind a keresztény időszámítás kialakulásának hivatalosan elfogadott körülményeire és annak ismeretére szükség lesz a későbbi bizonyításhoz.

   A hagyomány szerint a mai polgári időszámításnak és a keresztény egyházi időszámításnak ugyanaz az év a kiindulópontja, azaz Jézus Krisztus feltételezett születési éve. Az év megállapítása a biblia evangéliumi írásaiban található adatok alapján történt, azonban ezek között jelentős ellentmondás található. Máté evangéliuma (2.1) Jézus születését a „betlehemi gyermekgyilkos”, Heródes júdeai király uralkodásának legvégére teszi. [56]

Az evangéliumi idézet (Károli Gáspár fordításában):

„Amikor pedig megszületik vala Jézus a judeai Betlehemben, Heródes király idejében, imé napkeletről bölcsek jövének Jeruzsálembe…”

   A júdeai Heródes i. e. 4. tavaszán halt meg, így Jézusnak még ez előtt kellett megszületnie. Legkésőbb ez év elején vagy i. e. 5 végén, de valószínűleg pár évvel korábbra kell tenni ezt az időpontot.
    Lukács evangéliuma szerint viszont (3.1, 3.23) Tiberius uralkodásának tizenötödik esztendejében kezdte igehirdetését Jézus, „mintegy harminc esztendős korában” – születése tehát az i. e. 1 körüli évek egyikére esnék. [56]

A Lukács evangéliumában további ellentmondó adatot találunk (2.1-2)

Az evangéliumi idézet (Károli Gáspár fordításában):

„És lőn azokban a napokban, Augustus császártól parancsolat adaték ki, hogy mind az egész föld (értsd: a római birodalom)  összeírattassék.

   Ez az összeírás először akkor történt, mikor Síriában Czirénius volt a helytartó.”

   Ez volt az első összeírás, amely Quirinius syriai helytartósága idején ment végbe…” Quirinius – teljesebb nevén P. Sulpicius Quirinius – személye és az általa végrehajtott összeírás a zsidó történetíró Josephus Flavius közléseiből (Ant. 18, 1, 1) és feliratos források alapján is ismert. Ezek szerint ő i. sz. 6–8 között volt Szíria provincia császári legátusa (helytartó), és az ő irányítása alapján történt az első adóösszeírás Júdeában – amelyet i. sz. 6-ban csatoltak Heródes fiának, Archelausnak királyi rangjától való megfosztása után provinciaként a római birodalomhoz. Mivel az bizonyos, hogy Quirinius ezt az adókivetés céljából való összeírást ebben az évben valóban végrehajtotta, és ez az első olyan júdeai összeírás, amelyről biztos tudomásunk van, Lukács evangéliumának közlését értelemszerűen erre kell vonatkoztatnunk. [57]

   Meg kell jegyeznem, hogy ez a biztos tudomás nem zár ki egy korábbi adóösszeírást. Gondolom, ez az összeírás lenne a később bevezetésre kerülő indictio ciklusok elődje, amit az egyiptomi birodalomban már alkalmazott 15 éves adóciklus alapján vettek át. Egy 15 évvel korábbi összeírás végrehajtását elég jó eséllyel lehet valószínűsíteni, ami feloldja Lukács adatainak ellentmondásait, és a i.sz. 6-8 előtti összeírás i. e. 9-7. lehetett. Folytatva Hahn könyvéből:

    Lukács evangéliumának ellentmondásaira már a korai egyházi írók felfigyeltek. Tertullianus (i. sz. III. század) egyik írásában (Contra Marcionem 4,19) az evangélium adatát hallgatólagosan kijavítja, és Jézus születését Sentius Saturninus szíriai helytartóságának idejére teszi – így azonban az i. e. 9–6 közötti időhöz jutnánk. A legkorábbi (kb. i. e. 6) és legkésőbbi (kb. i. sz. 6) keltezések között aztán az egyházi történetírás a középutat választotta. Eusebius egyházatya, Lukács evangéliuma 3.23 adata alapján Jézus születését a 194. olimpiász 4. évére (i. e. 1) tette. [57]    

A Jézus Krisztus születésétől számolt évek gondolatát Dionysius Exiguus nevű római apát vetette fel, így a tulajdonképpeni megalapítójának tekintik a mai polgári időszámításunknak A húsvét időpontjára szolgáló táblázataiban alkalmazta először.

    Dionysius a húsvét időpontjának kiszámítására szolgáló táblázatait 525-ben készítette el. Ebben szakított elődeinek azzal a gyakorlatával, hogy az éveket Diocletianus császár trónra lépésének évétől (284) számítsák. Dionysius – azzal az indokolással, hogy „méltatlan dolog az éveket olyan ember uralmától kezdve számítani, aki inkább tirannusnak nevezhető, mint császárnak…” – közölte, hogy az éveket „az Úr megtestesülésének” évétől (ab incarnatione Domini) fogja számítani, tehát Krisztus születésétől kezdve. Meg is állapította, hogy a Diocletianus szerinti éra 248. éve azonos a Krisztus születésétől számított 532. évvel. Ezek szerint: 532-ből kivonva 248-at, megkapjuk Diocletianus uralkodásának Jézus születéséhez viszonyított l. évét. A diocletianusi éra 1. éve = a Krisztus születésének évétől számított 284. évvel. [5] [58]

    A Jézus Krisztus születése szerinti első év meghatározásáról így ír Hahn István:

     Dionysius számításaiban azon a törekvésen túl, hogy az eltérő becslések valamilyen középarányosát adja, csillagászati és asztrológiai tényezők is közrejátszottak. Az akkor leginkább elterjedt egyházi álláspont szerint Jézust harmincéves korában feszíttette keresztre Pontius Pilatus: ez tehát a 31. évben történt. Ebben az évben húsvét vasárnapja, a feltámadás ünnepe március 25-re esett – ez viszont azonos azzal a nappal, amelyen – három nappal a tavaszi napéjegyenlőség után – Attis (kisázsiai isten) hívei istenük feltámadását, a hilaria („vidámság”) napját ünnepelték. Így Krisztus feltámadásának napja, az első húsvét, egybeesett Attis feltámadása napjával. I–II. századi egyházi elméletek Jézusnak nem feltámadását, hanem születését tették erre a napra – már szó volt arról, hogy ezt aztán a IV. században december 25-re, ugyancsak Nap-ünnepre, Mithrasz és Héliosz napjára helyezték át. Ma a katolikus ünnepi naptárban március 25. az „angyali üdvözlet”, Annuntiatio Sanctae Mariae napja. [5]

    A Dionysius Exiguus-féle számítás szerint Jézus születésének, azaz „az Úr megtestesülésének” éve lett az új időszámítás 1. éve, amely azonos a 195. olimpiai játékok  évével, Róma alapításának 754. évével, valamint a Szeleukida-számítás 312. évével. [59]

   A Dionysius által bevezetett időszámítási rendszer fokozatosan kiszorította a használatból az egyéb dátumjelzéseket A 700-as évek körül élt angolszász tudós, Beda Venerabilis, világkrónikájában a leírt eseményeket már Jézus Krisztus születésétől dátumozta.

     Nagy Károly (768–814) idejétől fogva a világi jellegű feljegyzésekben, okmányok keltezésében is ezt alkalmazták – csak Bizáncban ragaszkodtak a saját világérájukhoz. A XI. századtól kezdve Európa nagy részében már kizárólag a Krisztus születése szerinti évszámítást alkalmazták. [59]

  Sokszor előfordul majd, hogy ugyannak az eseménynek az évszáma kétféleképpen lesz olvasható, pl. i.e.100 és az  -99 ugyanazt az évet jelöli. Ennek a magyarázata következik Hahn István könyvéből:

    A Krisztus születése előtti eseményeket csak a XVII. század óta látják el „Krisztus születése előtt” illetve „időszámításunk előtt” jelöléssel. A Krisztus születése előtti első azonos a Róma alapításának 753. évével. Így azonban egy év, a nulladik, kiesik a számsorból. Az i. e. 1. és az i. sz. 1. között nincs 0. év. Ezért minden olyan időköz, ami átnyúlik az időszakokat elválasztó ponton, egy évvel hosszabbnak fog látszani a valóságos hossznál. Egy példa a Hahn István könyve alapján:

 

Az esemény megnevezése

Római időszámítás szerint:

Krisztus születése szerint:

Augusztus principátusának kezdete:

AUC. 727

 i. e. 27

Augusztus halálának éve:

AUC. 767

 i. sz. 14

A helytelen időtartam:

27 + 17

= 41 év.

A helyes időtartam:

767 – 727

= 40 év

 

     A mai időszámítás szerint Augusztus császár uralkodásának időtartama 41 év.  A római időszámítás szerint viszont csak 40 év. A tudományos igényű kronológiában és a csillagászatban ezt úgy oldják meg, hogy az időszámítás előtti éveket negatív előjellel és eggyel csökkentett abszolút számmal tüntetik fel. Egy példa: i.e. 45 = -44.

    A „nulladik” évnek a számsorból való kihagyása magyarázza az évek átszámításának némely furcsaságát is. Emiatt van az pl., hogy ha Róma alapítása szerinti évet akarunk a mi időszámításunkra áttenni, akkor, ha az 754-nél kisebb, ebből a számból kell kivonni; de ha nagyobb, a kivonandó szám 753 lesz. Pl.: Caesart a Város alapításának 710. évében ölték meg, tehát 754-710 = i. e. 44-ben, viszont: Augustus a 767. évben halt meg, tehát 767-753 = i. sz. 14-ben. Ez a kettősség magyarázza meg azt is, hogy az „időszámításunk előtti” események évszámait különböző szakkönyvek is egy-egy év eltéréssel közlik, tehát – előző példánknál maradva – Róma hagyomány szerinti alapítási évéül hol i. e. 754-et, hol i. e. 753-at adják meg. Mindig figyelembe kell vennünk időszámításunknak azt a sajátságát, hogy nem egy matematikailag indokolt „0”, nulladik évből, hanem az első évből (i. sz. 1) indul ki. [60]

  A mai időszámításunk több szempontból is pontatlan és problematikus. Elsősorban azért, írja Hahn István, mert Jézus Krisztus nem Krisztus születésének évében született.

    Ezért teljesen indokolt, már csak a félreértések elkerülése végett is, az az eljárás, hogy a korábban szokásos elnevezés helyett „időszámításunk szerinti”, illetve „időszámításunk (kezdőpontja) előtti” évekről beszéljünk – anélkül természetesen, hogy az évek hagyományosan kialakult sorszámozását meg akarnánk változtatni. Az is indokolt, hogy – bár az évek ezen az alapon történő számozása keresztény jellegű – nem „keresztény”, hanem „polgári időszámítás”-nak nevezzük: hiszen elterjedtsége szélesebb körű, mint a keresztény vallásoké.[20]

 

  Ez lenne az érintett időszámításokról a mai, általánosan elfogadott elmélet. Ebben a fejezetben talán több idézet található, de a könyv témája az emberi kultúra egyik építő elemét támadja, és megkívánja a megbízható külső forrásokból épült alapot.

 

[5] Hahn István: Naptári rendszerek és időszámítás, 128. oldal 

[11] Heribert Illig. Kitalált középkor, 25. oldal és Fuhrmann 1988.

[12] Heribert Illig. Kitalált középkor, 25. oldal

[13] Pap Gábor: "A tizenegyedik parancsolat: NE HAZUDJ!" c. előadássorozat keretében, 2001. december 5-én (Magyarok Háza) elhangzott előadás írott változata.

[14] A középkor ezt a minősítést a XVIII. században, a felvilágosodás korában kapta. Ekkor vált általánossá a sötét középkor megnevezés.

[15] Heribert Illig. Kitalált középkor, 27. oldal, Hunnivári Zoltán: Hungár naptár

[16] Hunnivári Zoltán: Hungár naptár

[17] Ez a Seasons Release 1.0, Lásd. Az Irodalomjegyzék számítástechnikai programokról szóló részét.

[18] Idézet Gáspár Róbertől:  Az, hogy a március 23., mint 2048 évvel ezelőtti MEQ időpont bekerült a köztudatba, HUNNIVÁRI Zoltán könyvének köszönhető. Ezt, mint láthatjuk, a legfrissebb hivatalos kutatás is magáévá tette! Gáspár Róbert teljes tanulmánya ezen a honlapon is megtalálható.

[19] Heribert Illig: Kitalált középkor 2002, 316. oldal

[20] Hahn István: Naptári rendszerek és időszámítás erről szóló fejezetei
[41] Gáspár Róbert  „A caesari naptárreform és a szaktudósok, avagy mire elég, mire nem elég Caesar 90 napja.”

[42] Hahn István: Naptári rendszerek és időszámítás, Filum, Bp. 1998

[43] Pallas Nagylexikon

[57] Hahn István: Naptári rendszerek és időszámítás, 127 oldal

[58] Ezzel nem is lenne probléma, ha ez a dátumozási forma - ab incarnatione Domini - nem a XIII.században lett volna gyakorlat.

[59] Hahn István: Naptári rendszerek és időszámítás, 129 oldal

[60] Hahn István: Naptári rendszerek és időszámítás, 130-131 oldal

 

Szekeres Sándor


  
    Nyomtatható változat    Küldd el ismerősödnek ezt a cikket! Szólj hozzá ehhez a cikkhez!

Sz:SzekeresS
Idő:2008.09.05.
Olv.:932
Cimkék:

<<< Előző cikkhezKövetkező cikkhez >>>
 
    

  
 
 
    

   
 

Eddigi hozzászólások:

A cikkek kigyüjtött hozzászólásainak oldalára =>


Hozzászóló neve: Kanonok VendégkéntCikkek 111. hozzászólásaIdeje: 2010.10.21. 10:24  
Figyelemmel kisérem elmélete érvényesülését, és várom, mikor teszi közzé Dionysius husvéttáblázatairól szóló anyagát.

Hozzászóló neve: SzekeresSCikkek 79. hozzászólásaIdeje: 2010.09.07. 07:34  
Üdvözlöm Kanonok úr!

Ezt a kérdést egyelőre nyitva hagytam egyféle félkész állapotban és így kimaradt a könyvből.

Gondolatom szerint 247 évvel előbbre jön a római korral együtt.
Amikor végignéztem, hogy az új helyen hogyan illeszkedik a telihold időpontja, még úgy is meglepődtem, hogy végül is számítottam az eredményre.
A táblázat adatai hasonló pontossággal illeszkednek 247 évvel előretolva, mint a jelenlegi helyén, és talán pontosabb is. Pl. a jelenleginél az elején pontatlanabb és a vége felé pontosabb, ami logikátlan, hiszem a számítási pontatlanságnak az idővel előre haladva kell nőnie, míg az új helyen az idővel előre haladva valóban nő.

Az ok, amiért nem került be a könyvbe, hogy a szökőéveknél nem egyezett a húsvétvasárnap. Időközben rájöttem hogy miért. A szökőévekről úgy gondoltam, hogy egy évvel előbb volt eredetileg és később került át a jelenlegi évhez, de ez valójában az 1582. évi reformnál került át,úgy, hogy az úgynevezett naptári évkezdetet márciusból áttették január egyre.
A mai értelemben vett 1582. február 24.-i szökőnap 1581. február 24-én, az év vége pedig 1581 márciusában volt, és valójában ugyanaz a nap.

Így Dionysius képlete az új helyen is helyes, hiszen az csak azt veszi számításba, hogy a szökőnapon már túl vagyunk.
Kicsit bonyolult, de ez van. Remélem előbb-utóbb fel tudom tenni a honlapra.

Hozzászóló neve: Kanonok VendégkéntCikkek 78. hozzászólásaIdeje: 2010.09.05. 06:12  
Dionysius husvéttáblázatával,ami a mai időszámítás alapja, valamit kezdenie kell, ha komolyan gondolja ötletét.
Az ősszeesküvéselméletek szinte tagadják létét.
Hogyan illeszti be elméletébe?
Emlékezetem szerint a táblázat 4-6 kritérium megadásával szilárdan illeszti a mai időskálába. Nem kis feladat lesz 247 évvel előre vinni, vagy Ön is tagadja történelmiségét?

Hozzászóló neve: SzekeresSCikkek 74. hozzászólásaIdeje: 2010.08.24. 14:26  
Kevés adat jelzi a hét napjait, mivel a római naptár másképp tartotta nyilván napokat. Ezek legtöbbje is megelégedett az ünnepi ’Úrnapja’ jelöléssel.
De:
…több véletlen egyezés miatt tudott ilyen sokáig elrejtőzni időszámításunk hibája.
Egyik, hogy a 247-ben és a 19 hányadosa (19 éves holdciklus) pontosan 13, maradék nélkül.

Az ide tartozó 247 évnyi különbözet 90216 napból áll, szökőnapokkal együtt, amiben a 7 szintén maradék nélkül van meg. A hetek napjai ugyanarra napra esnek.

A harmadik balszerencsének mondható egyezés, hogy a pártus birodalom időszámításának éveit a megtévesztő (Arszak) Úr valahányadik esztendejének bevezetéssel látták el, latinul Anno Domini, megjegyezve, hogy Dionysius évszámbevezetése azért más: Anno dominice incarnationis

Hozzászóló neve: Dixtroy VendégkéntCikkek 73. hozzászólásaIdeje: 2010.08.24. 12:59  
A hetek napjai tudtommal mindig szabályos sorrendben követték egymást, vasárnap után mindig hétfő jön, jobbára mindig hét naposak voltak (biztos van másik alkalom is a francia forradalmi naptárán kívül). Vajon az inkriminált napok milyen napra estek? Van -e forrás erről, ha van, egybevág a nap neve mindkét számítás szerint?

Hozzászóló neve: kameleongekko VendégkéntCikkek 18. hozzászólásaIdeje: 2010.01.25. 20:13  
klassz

Hozzászóló neve: SzekeresSCikkek 17. hozzászólásaIdeje: 2009.12.27. 22:06  
Ezt a gondolatot messze nem osztom, és az elmélet nem erről szól.

Hozzászóló neve: Vendég_11Cikkek 16. hozzászólásaIdeje: 2009.12.24. 14:38  
Ez a 300 év többlet,a római pápák és nyugat római császarok kétségbeesett akciója elsőbb és felsőbbsegük bizonyítására,a kelet felől folyamatosan erkező hun-avar-magyar törzsekkel szemben. Mivel ha félünk,és nincs történelem akkor csinálunk...ja b..k ki, a barbár hordákkal jól kitaláltak és jól el is terjesztették...........

Hozzászóló neve: SzekeresSCikkek 13. hozzászólásaIdeje: 2009.06.18. 11:02  
Igen, mert abban a hónapban 21.-e a 82. nap. Így csak 21-t kell hozzáadni az előző hónapokhoz.

Hozzászóló neve: Vendég_09Cikkek 12. hozzászólásaIdeje: 2009.06.17. 21:34  
a 2 es táblázatnál a Új Julián- naptár nál 21 nappal számoltál a 31 helyett

 
    

   
 
A cikkhez regisztráció nélkül is hozzászólhatsz, egy tetszőleges név megadásával.
Ne feledd: azok a szavak, amelyekkel minősítesz valakit, többet mondanak rólad, mint akiről beszélsz!
Neved / nicked:   
  (Írjál be egy nevet, különben nem megy el a hozzászólásod.)

Extra mosolyok:
(Egérrel megfogva behelyezhetőek a szövegbe.)

Humán ellenőrző kód:

Másik_kód_kérése
Kedves Hozzászóló!
Írd be ide a fenti képen látható kódot.
Ez a programok által bevitt veszélyes tartalmak beírásának megelőzésére szolgál.
(ha bizonytalan vagy a kód olvasásában, a kis nyilakra kattintva kérhetsz egy másikat)



 
    

 
Generálás ideje: 0.04 mp 

Mottó:

A tévedés be nem ismerése a megoldástól való elfordulással egyenlő és csak árt mindenkinek. Az idő pedig olyan mint víz, előbb-utóbb a felszínre dobja, ami nem oda való.

(Nemtom)


Kezelők
 BEMUTATKOZÁS
 LEXIKON

Online könyvrendelés
Fotóalbumok
Linkek, társoldalak Honlap statisztika

Keresés honlapon


Felhasználónév:

Jelszó:


Téma bevezető és tartalma

Az eltévedt időszámítás elmélete
Az elmélet szerint a mai időszámításunk az egykori pártus birodalom keletkezésétől számított éra, amelyet egy - ma már magyarnak számító - félreértett kifejezés miatt terjedt el.



Ma érvényes évszámok

Jelenlegi:2017
Etióp:2010
Kopt:1734
Iszlám:1438
Perzsa:1396
Zsidó:5778
Indiai:1939
Bizánci:7526
Örmény:1465

Az évszámok a számítógép dátumbeállításához igazodnak.

Eltévedt évszámok

Jézus születésétől számolt
TévesHelyes
20241777
Arszakida éra
TévesHelyes
22642017
Szeleukida éra
TévesHelyes
23292082
Róma alapításának érája
TévesHelyes
27702523
Nabú-nászir-éra
TévesHelyes
27642517
Olimpiai éra
TévesHelyes
698 ol. 1 év633 ol. 1 év

Az évszámok a számítógép dátumbeállításához igazodnak.

Információk
 
Ugrás_a_cikk_oldalára

 

Unsoft.hu


Levél a webmesternek


Egyiptomi kopt naptár

Etióp naptár

Iszlám naptár

Honlapok
  www.kisbiro.hu: Közhírré tétetik!
  Eltévedt időszámítás
  Mocsáry Évelőkertészet
  Mlinkó István Általános Iskola, Eger
  Elektro-Tec, Gyöngyös
  Ősmagyar nyelvek
  Meglátások
  Eurochess
  Hevessakk
  Agriasakk
  Boricsev Oleg
  Mellár Mihály: Kitalált a kitalált középkor az...
  Mellár Mihály: Atlantisz - hol volt, hol nem volt
  Tomory Gábor Néptánciskola
  Borostyán Néptáncegyüttes
  Csibészke Néptáncegyüttes
  Mákvirág Néptáncegyüttes
  A gyöngyösi Ringsted utca oldala
  Évelő növények, évelő virágok
  UNIX-időbélyeg kiszámítása
  Egyszerű játékok a sakktáblán
  Szkíta Főnix
  The Scythian Phoenix

Statisztika
Te vagy itt a(z)
2533489
látogató!
Ma  915,
ebben a hónapban
30907 látogató volt.
Jelenleg
0 regisztrált tag
és 20 vendég olvas minket.

Üdvözlöm oldalamon!

Oldalt eddig 2533489 alkalommal keresték fel.

Regisztrált felhasználók száma:133
Látogatók összesen 617 alkalommal szóltak a fórum 9 témájához és a honlap cikkeihez.

Legutóbbi 5 felhasználónk:
LL.kedõ
Gondol-f
enteje
trilla
Teupoko

Mai legolvasottabbak
Az európai nyelvek földrajzi kialakulása  (18)
Naptári rendszerek és időszámítás  (8)
A székelyek eredete  (7)
A KITALÁLT KÖZÉPKOR I.  (6)
De Die Natali Liber ad Q. Caerellium (latin nyelvű)  (5)
I. Bevezető  (5)
III. Évszámok titkai  (5)
Censorinus és műve a De die natali (pdf)  (4)
II. Az elmélet alapjai  (4)
VI. Eltévedt időszámítás csillagászati bizonyítása  (4)